Észak-Magyarország, 1982. július (38. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-18 / 167. szám
1982. július 18., vasárnap ESZAK-MAGYARORSZAG 3 lljyíi(let és üplézi H úszmilliónál több ügyfelet fogadtak — hozzávetőleges becslés szerint — tavaly az ország tanácsai. Ugyanezen idő alatt csaknem százmillió ügyirat született, részben e „forgalom” kapcsán, részben a közigazgatási munka szükséges tartozékaként. Arra pedig hirtelenjében csak tippelni lehet — megközelítően sem pontos eredménnyel — vajon a különböző szervek és szervezetek, hatóságok és hivatalok. bíróságoktól a szakszervezetekig, körzetben dolgozó tanácstagoktól a társadalmi ellenőrökig, hány millió —, hány tízmillió kérést, panaszt, észrevételt kaptak, rögzítettek papírra, vettek fel róla jegyzőkönyvet. vagy hallgattak meg? Az ügyfélnek, nevezzük őt bejelentőnek, panasztevőnek, kérelmezőnek, egyre megy — természetesen mindig az a dolga a legfontosabb, amelynek rendezésében jómaga az érdekeit. Ott, az íróasztal másik oldalán: az ügyintéző, a meghallgató szerv képviselője legtöbbször személytelen marad a számára. A modern közigazgatós, a tanácsi, államigazgatási munka módozatainak napjainkban is formálódó változásai jelentenek ugyan lépéseket, — nem is elhanyagolhatókat —, e személytelenség ellenében, a végső kép azonban ma is többségében bizonyos fajta személynélküliséget vetít eli- bénk. Tudományos megfigyelések, kutatások és tanulmányok bizonyítják, hogy az ügyfél—ügyintéző kapcsolat szálai napjainkban sem alakulnak sokkal másként, mint akár évtizeddel ezelőtt Életünk rendje, munkánk, sorsunk formálódása, teendőink alakulása úgy rakja egymás mögé a napjainkat, hogy valahol szinte mindig ügyfelek legyünk. Táblák az ajtón — és emberek, íróasztalok mögött, választópolc mögött, kartotékok mellett. Reggel elindultak a munkába, utaztak távolsági buszon, vonaton, vagy csak a városi, helyi járaton, beadták közben a gyerekét az óvodába és elszaladtak egy recepttel a patikába is. Bevásároltak, sorban álltak friss kenyérért; aztán bementek a munkahelyükre, és — elkezdődött a személytelenné válásuk ideje. Több tízezres tekintélyes lakossági réteget tesz ki azoknak a száma, akik valamilyen vonatkozásban az ügyintézésre hivatottak. Tény, és adatok, felmérések sora tanúsítja, hogy az utóbbi évtizedben a bürokrácia vadhajtásaiból sikerült valamennyit lenyesegetni országos méretekben is. De tanácsi-szervezési és más államigazgatási szakemberek a megmondhatói, mennyi új is előbukkant! Túlbonyolítások és túlbiztosítások sora kíséri ma is sok helyütt a hivatali munkát. Papírmunka és be- léghalmozások léteznek és hatnak, kínlódunk velük és miattuk. Hallgatom a távolsági buszon, dunántúli kisvárosba menet az ötvenen túli asz- szony szavait: szorgalmas és pontos hivatalnok egy telkekkel foglalkozó hivatalban, telve fáradsággal és nem is titkolva, hogy alig várja a nyugállomány idejét. Ami fárasztja: a sokszor ma is bonyolult rendelkezések, amelyek közül egyiket-mósikat a gyors avulás miatt nem is jut ideje megtanulni. A „fe- lek”-kel való értelmetlen és sokszor gorombaságig fajuló vitákban merül ki nem egyszer. mint hivatali társai is — a „felek” viszont abban, hogy kevéssé értik a paragrafusok nyelvét, belebonyolódnak a hivatali iratok rubrikáiba, késve és sokszori magyarázás utón értik meg. amit egyszerűen is le lehetett volna írni. Sok területen a restancia, a túlmunkák áradata szül ingerültebb, kulturáltnak kevéssé mondható párbeszédeket. Néha — mégis rácsodálkozunk valami másféle munkastílusra. Kezdeti, korántsem „tipikus” gesztusokra, vonásokra. Kisközség postás- lányára, húsz-huszonkét éves fiatal nőre, aki felhúzta még egyszer az ablak rácsát — nyolc perccel zárás után — és átvette készségesen a terhes kismama kezében szorongatott csekket. Az eliga- zítóra a járási rendelőintézetben, aki nem foghegyről válaszolt, mintha átkot mormolna, hanem magyarázott, tanácsolt és egyformán udvarias minden érdeklődővel. A tanácsi lakásosztályon az előadóra, aki az ügyfél gyerekeinek futlcosása közben, lármában és nyüzsgésben is türelmesen felelgetett és az íróasztala előtt nem restellt helyet mutatni az ügyfélnek. Ilyenek is sokan vannak — sőt, ahogyan az ügyintézés korszerűsödik, mostanában egyre többen vannak. Emberi magatartásokat gyakran eleve meghatároznak és jól, illetve kedvezőtlenül befolyásolnak a külső körülmények. Hogy jó-e, korszerű és racionális-e. vagy pedig agyonbonyolított egy rendelkezés? Hogy a jogszabály nehezíti, vagy megkönnyíti adott területen és esetekben az ügyintézést? Hogy megfelelő-e az ügyintézői apparátusok belső szervezettsége, vagy túlterhelt-e az ember, feszített-e, vagy helyesen megállapított a munkatempó?' A körülmények meghatározók és magyarázók lehetnek. De — és ezt feltétlenül bizakodva lehet nyugtázni — sohasem megváltoztathatatlan ok. A z egymásrautalság jobb elviseléséért, a tisztes hangért, a jobb közérzetért, a kevesebb és kellemesebb várakozásért, az ösz- szezörrenések elkerüléséért azonban ott, az ügyek intézésének „színterén” tehet sokat. és nem lebecsülhető megértéssel egymás iránt: ügyfél és ügyintéző ... Y. M. Firíterony helyett érdi? Az Egyesült Államokban a többi között két fafaj tömeges termesztésével kísérlik meg a kőolajszükséglet egy részének a fedezését. Az egyik i az Arborecal euphorbia, a gumi fa rokona, amelyből a nyersbenzinhez hasonló párlat nyerhető. Az eddigi eredmények alapján egy hektár ültetvény kb. 1000 liter termékei ad. Az előállítás költsége egyelőre másfél- kétszerese a nyersolajból készült benzin világpiaci árának. A tudósok remélik azonban, hogy fejlett agrotechnikai módszérekkel a hektáronkénti haszon az 5—10szeresére növelhető, s akkor e párlat árban is versenyképes lesz a nyersolajtermék- kel. A másik növény a Brazíliában újra felfedezett Copai- ba-fa. amelynek gyantáját az indiánok használták bőrbetegségek gyógyítására. A vegvelemzés szerint a fa nedve lényegében azonos a gázolajjal, és dízelmotorok üzemanyagaként akár közvetlenül is használható. Mivel mindkét fafaj a szárazföldi forró félsivatagi területeken honos, elterjesztése nem csökkentené az élelmiszer-termelésre szolgáló mezőgazdasági területet. Heiőmenti Szabolcs-ládák Oj melléküzemágat létesít gyümölcsösében a Hejőmenti Állami Gazdaság. Helyi, eddig kihasználatlan lehetőségeket hasznosít, s több gondot is megold az új melléküzemág. a ládaüzem. A gazdaság részben saját kitermelésű fából tudja előállítani a ládakészítéshez szükséges deszkát, részben pedig ládaelemeket vásárol. így a téli idényben, az építőágazat és az ültetvényeknél felszabaduló dolgozókkal, a gyümöl-. esősben szükséges, eddig gyakran nehezen beszerzett Szabolcs-ládákat fog gyártani. A tervek szerint mintegy 200 ezer láda kapacitású melléküzemág, amelynek termelési értéke több, mint 8 millió forint lesz. megoldja a téli foglalkoztatás gondjait. Teljesítményhez kötött, jó kereseti lehetőséget biztosít a dolgozóknak, megfelelő szociális körülmények között. A gyümölcsös manipuláló helyiségében, tehát helyben tervezik a ládagyártást, amivel jelentős szállítási költség is megtakarítható. SzataBkáslail mánia közöl Az Avas Bútorgyár mintegy 260 fős létszámával a kisebb, mozgékonyabb bútorgyárak közé tartozik. Termékei nemcsak a megyében. de egész Észak- Magyarországon, sőt Budapesten is közkedveltek. A Monaco szekrénysor az 1978.-as miskolci helyiipari kiállításon a közönség díját nyerte el. Augusztusban — ugyanezen a kiállításon — ennek továbbfejlesztett változatával, valamint hálószobagarnitúrával, bővíthető kivitelű kisbútorokkal és toronypolcokkal jelennek meg. Véletlen szerencse, hogy a felkészülés időszakában 13 bútorasztalos szakmunkástanulót is munka közben érhettünk. A Miskolci 100-as számú Szakmunkás- képző Intézet tanulói, vizs- gamunkájukat készítették éppen, Szilvássy Lajos szakoktató irányítása mellett. Fotó: Kozma István 300 ezer hektáros öntöznek Az öntözési szezonban az idén 800 gazdaság segíti elő a növények fejlődését mesterséges esőkkel. Legnagyobb erőkkel Győr, P^st és Békés megye földjeire szivattyúzzák a vizet, hogy a rapszodikusan, hulló csapadékot pótolják. Áz öntözési költségek drágulását a gazdaságok a termésszerkezet átalakításával igyekeznek ellensúlyozni. Egyes takarmánynövényeknél a megnövekedőt! ráfordítások miatt máj- nem kifizetődő a berendezések működtetése, másoknál viszont még a nehezebb közgazdasági feltételek mellett is gazdaságos az öntözés, a nagyobb terméshozamok bőségesen fedezik a többletkiadásokat. Ennek megfelelően a különféle takarmánynövényekről sok helyen a többi között a zöldségelv, a burgonya és a cukorrépa termesztésére. öntözésére álltak át. Máshol, mint például a dán- szentmiklósi Micsurin Tsz- ben és a Siófoki Állami Gazdaságban a gyümölcsösök mesterséges nedvességután- póllására is berendezkedtek, az őszibarackosokat, az almáskerteket és a meggyesültetvényeket permetezik vízzel, s így négyszeresére, ötszörösére növelik a termésátlagokat. Nehány megyében, elsősorban Szolnok, Csőn grad és Békés szántóföldjein már a másodvetések öntözése is megkezdődött. Jelenleg mintegy 300 ezer hektárnyi terület öntözésére állnak berendezések — szórófejek, csővezetékek, aggregátorok stb. — a gazdaságok rendelkezésére. Siflis növéiyv A Borsod megyei Növény- védelmi és Agrokémiai Állomás szakemberei felhívják a kiskerttulajdonosok figyelmét, hogy több helyen mór megjelentek a szőlőperonosz- póra és a szőlőlisztharnrat első tünetei, sőt a fürtökön a szürkepenész is fellépett, főleg Mád környékén, a jégeső által károsított ültetvényeken. A gyakori esőzések kedvező körülményeket teremtettek e betegségek gyors ütemű továbbterjedéséhez, amelyek már közvetlenül a fürtöket veszélyeztetik. Ezért permetezéskor nagy figyelmet kell fordítani a fürtök védelmére. Az alma- és kör- tevarasodás a leveleken és gyümölcsökön ugyancsak tovább erősödött, az almafa- lisztharmat pedig néhány helyen már elérte a veszélyes szintet. ideírni teendők Az említett betegségek elleni permetezéseket tehá* feltétlenül folytatni kell, a rovarkártevők (szőlőmolyok, levélatka, lombrágó hernyók, almamoly) elleni készítménnyel kombináltan kijuttatva. Peronoszpóra, varaso- dás és szürkepenész ellen a Dithane M—45. vagy a Zi- neb 80 0,2 százalékos szuszpenzióját javasolják aszak- emberek, lisztharmat ellen a Karathane FN 57 nyújt kellő védelmet. Rovarkártevők ellen a Bi 58, vagy az Antin o 33 EG 0,1 százalékos oldata használható. A vonatkozó óvó rendszabályokat és az előírt élelmezés-egészségügyi várakozási időt (Karathane FN 57-nél és Dithane M—45-nél 30 nap, a többi javasolt szernél 14 nap) szigorúan be kell tartani. Próbaaratás után Hz értékes értéktelen A novajidrányi Vörös Csillag Termelőszövetkezet kombájnparkjának értéke alig haladja meg a 250 ezer forintot. Vagyis ezért a pénzért megvásárolhatnák egy korszerű kombájn Jelét. És mégis, a. héten kilenc arató-cséplőgép áll csatasorba, hogy betakarítsa a kenyérgabonát. Kilenc kombájn, amelyek összes értéke alig haladja meg a negyed- millió forintot. Vadász István, a gazdaság elnöke: — Kockázatosnak tűnik a gépparkunk állapota, hiszen a kombájnok zöme öreg. hatévesnél idősebb. Viszont megvan a maga előnye, hogy egy mázsa búzát 200 forinton alul tudunk előállítani, amivel kevesen dicsekedhetnek. Ugyanis a gépek értéke, az éves amortizáció-leírás nem terheli újabb költséggel a kenyérgabonát Nehéz megállni, hogy ne kötekedjek. Vagyis olyan kérdést feltenni, hogy akkor matuzsálemi korú gépek beszerzésére kell törekedni, hiszen így a kombaj nos bérén, s az üzemanyagköltségen túl semmi kiadás nem terheli az aratást? Az elnök megvonta a vállát: — Lehet, hogy egy korszerű kombájn játszva megvetné a mi négy öreg ke nunkati De egy Claa- ;- minátor kétmillió fariiuba kerül. Amíg a közelmúltban vásárolt három öreg SZK— 5-ösért alig több mint 200 ezer forintot fizettünk ki. így már én kérdezem: ki járt jobban? Erre a kérdésre egyértelműen aligha lehet válaszolni. A Claas Dominótor értékleírása kétségkívül évi 3—400 ezer forinttal terhelné meg a gabonaágazatot. Igen ám, de kilenc helyett elég lenne három kombájn, így az üzemanyag, a munkabérrel együtt csökkenne. Az elnök közbeszólt: — Sokat; töprengtünk rajta, de mondjuk ki nyíltan: a jól kijavított, megfelelően felkészített; öreg gépek mázsánként legalább 30 forinttal olcsóbban dolgoznak. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem lenne jobb a korszerű géppark, de ki szeretném azt is fejezni: a jelenlegi helyzetünkben a mi se- lejtszámba menő kombájnjaink a hatékonyabbak. És ezt tudomásul kell venni. Már csak azért is, mert ha a búza a hektáronkénti 42 mázsás tervezettől többet terem, akkor mintegy félmillió forintos ösztönzőre, állami prémiumra számolhatunk. Ugyanakkor az alacsonyabb költségek megint félmilliós megtakarítást jelentenek. Üj gépekkel nem bírnánk a kenyérgabona egy mázsáját 230 forinton alul megtermelni. őszinte, jól megindokolt vélemény. Már csak azért is, mert az elnök nem hallgatta el azt sem, hogy az öreg gépek felkészítése 200 ezer forinttal növeli a költségeket. Csak! A felkiáltójel nem véletlen, hiszen a kilenc kombájn eddigi javításának anyagi költsége nem jelentős, öt év kell ahhoz, hogy az alkatrész többletköltsége egy új kombájn árát fedezze. Ráadásul a gépek vásárlásával elérték azt, ami a hazai mezőgazdaságban majdnem lehetetlen, szinte egytípusú a kombájnpark, hiszen a kilencből nyolc az SZK—5-ös gyártmányhoz tartozik. És ez a tény nagymértékben megkönnyíti az alkatrész-beszerzést, s csökkenti a javítások idejét. — Mi — folytatta az elnök — nem a leírt kombájnok vásárlását, s üzemeltetését tartjuk célunknak. Ez nem lehet megoldás, hiszen — még a legjobb kombájno- sokkal is — nagyobb a veszteség, amely a pergésből s a nagy terméselvnek nem egészen megfelelő, s így a csép- Iést befolyásoló dobszerkezetből származik. De jelenleg ez a veszteség nem múlja felül azt a gazdasági előnyt, ami viszont a költségcsökkenésben jelentkezik. Jól körbejártuk a témát. Elsősorban amiatt, amit Vadász István így fejezett ki: — Nem jó „kiemelni”, hogy elhasználódott gépparkkal dolgozunk. A szakemberek mindig gúnyosan mosolyognák, a mi jól működő házi „múzeumunkon”, s hozzáteszik: korszerű mezőgazdasag- ban ezt nem szabad csinálni. És mégis azt kell mondanom, lehet, hogy nem szép a mi gépparkunk, de hatékony. Elvégre olcsóbban termelünk búzát... Ez a hatékonyság jelentkezik a betakarítás tervében is. Mindössze a két hétre szervezett aratás első három napján kívánják csak a terményszárítót bekapcsolni — s ezzel gyorsítva az ütemet —, mert a mesterséges vízelvonás nagymértékben növeli a költségeket Mivel a magtártér korlátozott csak 600 tonna terményt tárolnak le, 100 vagont tisztítás után azonnal a gabonaforgalmi vállalat telephelyeire szállítanak. Viszont a kilenc kombájn teljesítményéhez kevés a tehergépkocsi-park. Ezért a szomszédos Kelet-Szlovákia egyik termelőszövetkezetétől — amellyel évek óta szoros kapcsolatot alakítottak ki — érkezik majd három szállítójármű. A tarlómunkákhoz rendelkezésre áll négy. nagy teljesítményű erőgép. Ha az időjárás megengedi. 30 hektáron tömegtnkarmánynak még kukoricát is vetnek, hiszen az elmúlt év nyarán a tarlóba vetett csalamádé 21C (!) mázsás terméssel fizetett. De egyelőre a motollák beindításától azt várják, hogy az értéktelen megint bebizonyítsa értékét, s a kileng kombájn — amely közül a legfiatalabb négyéves — gyorsan, s jó minőségben takaríthassa be a jónak becsült termést. —• kármán —
