Észak-Magyarország, 1982. július (38. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-17 / 166. szám

1982. júfius 17., szombat ESZAK-MAGYARORSZAG 3 F r Az emberek egy része az év elején még vegyes érzel­mekkel íogadta a vállalko­zási lehetőségekkel kapcso­latos bejelentést. A kérdést elsősorban a jövedelemszer­zés oldaláról közelítették meg. Vajon helyes-e, hogy mesterségesen számottevő jö­vedelemkülönbségek kiala­kulásának lehetőségét te­remtjük meg a szocialista szektorban. Kétségtelen, aki pluszmunkára vállalkozik, annak a keresete is megnő, aminek persze arányban kell állnia a dolgozók teljesítmé­nyével. De hát végső soron semmi kivetni való nincs abban, hogy bárkit, aki több­letmunkát teljesít, nagyobb jövedelem illessen meg. Nem egy esetben elhang­zott, hogy mindez feszültsé­get okoz majd a vállalati, üzemi dolgozók között. A vá­lasz nem lehet más, mint­hogy mindenki számára nyitva áll a kapu, hogy több­letmunkával, nagyobb telje­sítménnyel jobban érvénye­süljön. Olyasmi is felvető­dött, hogy a munkaközössé­gekben tevékenykedő dolgo­zók teljesítménye a többlet- munka folytán csökken és ez az adott üzem kollektívájá­nak rovására megy. A ta­pasztalatok azt bizonyítják, hogy a gazdasági munkakö­zösségekben tevékenykedők a kiemelkedőt nyújtó szakem­berek közül kerülnek ki, aki­ket. a főműszakban is több­nyire húzó emberként tarta­nak nyilván. Az iparvállalatoknál szer­veződött gazdasági munkakö­zösségek általában a legfon­tosabbnak tartott termelési, gazdasági feladatok megoldá­sát hivatottak előmozdítani. A kisvállalkozások életre hí­vását a Borsodi Vegyi Kombi­nátban például maga a vál­lalat kezdeményezte, miután felismerte azokat a szűk ke­resztmetszeteket (műanyag- feldolgozás, tartalékalkat- rész-gyártás stb.), amelyek­nek feloldása létfontosságú számára. A munkaerő meg­felelő foglalkoztatása és a saját rezsiben végzett mun­ka kedvező költségszínvona­la is arra késztette a válla­latot, hogy éljen az új vál­lalkozási formák lehetőségé­vel. Ma már több mint fél­ezer BVK-s dolgozó tagja a vállalati gazdasági munkakö­zösségeknek. A tipikus termelő-, áru- alapbövítő tevékenységet, vagy lakossági szolgáltatást végző gazdasági munkakö­zösségek száma ma még nem túl nagy. Ezért is üdvözlen­dő az olyan vállalati, ipari szövetkezeti kezdeményezés, amely az említett tevékeny­ségi kör fejlesztését, bővíté­sét célozza. Borsod ipari szö­vetkezeteiben is egyre in­kább fokozódik az érdeklő­dés. a kisvállalkozások, azaz a szövetkezeti szakcsoportok létrehozása iránt. A Mezőkö­vesdi Asztalos Szövetkezet­ben már harmincötén vesz­nek részt ebben a vállalko­zási formában. — Másfél hónappal ezelőtt hívtuk életre a szakcsopor­tot — mondja Nyitrai Jó­zsef, az asztalosszövetkezet elnöke. — Több oka volt el­határozásunknak. A legdön­tőbb talán az, hogy szövet­kezetünk teljesítőképessége lassan eléri a felső határt, ugyanakkor a feladatok év­ről évre növekednek. Ten­nivalónk jelentős részét a szocialista exportmunka je­lenti, amit mindenekelőtt a Szovjetunió és Csehszlová­kia részére végzünk. Mind­kettő igen megbízható piac és a megrendelők igényt is tartanak munkánkra. Idő­közben előfordul, hogy egy- egy tőkés cég különleges megrendeléssel fordul hoz­zánk. Ezt az üzletet sem szeretnénk elszalasztani. Azonkívül a lakosságnak is megvan az igénye, a külön­böző szolgáltatásokra. — Az utóbbi időben külö­nösen szorított bennünket a munka, amit csak igen nagy­számú túlóra felhasználásá­val tudtunk elvégezni — fűz­te magyarázatul Persze László, a szövetkezet műsza­ki vezetője, aki egyben a szakcsoportvezetői teendőket is ellátja. — Természetesen, mérlegeltük lehetőségeinket, melyik a célravezetőbb. Így érlelődött meg bennünk az elhatározás, amiben a város vezetése is támogatott ben­nünket, hogy megalakítjuk a szakcsoportot. Először csak néhány ember jelentkezett. Közben dolgozóink is szá­molni kezdtek, megéri, nem éri. Bizonyára kedvező ered­ményre jutottak, ugyanis pár hét leforgása alatt a szak­csoport létszáma harmincöt­re növekedett. Talán monda­nom sem kell, hogy a leg­képzettebb, leghajlósabb szakmunkások kérték felvé­telüket. A szövetkezet vezetése gondosan felmérte, hol tud­ná a legjobban kamatoztatni a kisvállalkozók igyekezetét, szaktudását­— Itt van például a tőkés exportra kerülő különféle berendezési tárgyak gyártása — folytatta Persze László. — Nem közömbös a szövetke­zet számára, milyen minősé­get produkálunk és milyen határidőre szállítjuk ezeket a termékeket A szakcsoport tagjainak szaktudása, a meg­felelő ösztönzés kellő garan­cia, hogy nem vallunk szé­gyent a munka során. Dq megemlíthetem a lakosság részére nyújtandó szolgálta­tások körének bővítését is. Igen sok egyéni megrendelés érkezik hozzánk, főként kár­pitosmunkára. Ezeket az igényeket a jövőben az ed­diginél jobban ki tudjuk majd elégíteni. Az elmondottakon kívül a szövetkezet. számos olyan feladatot is el tud vállalni, amelyekre korábban nemet kellett volna mondani. Ilyen vállalásuk a Miskolci Kép­csarnok rendbehozása és a miskolci ipari kiállítás és vá­sár berendezéseinek elkészí­tése. Ezeket mind a szakcso­port tagjai végzik munka­időn túl. (Folytatás az 1. oldalról) Ugyancsak dicséretes ered­ményeket produkál a mezo- gazuasagi termelés szférájá­ban a Szikszói Állami Gaz­daság is. A vágómarha- es a vágójuh-tetmelés növelése érdekeben kért és kapott be­ruházási hitel Szikszón jó helyre került. A tények és a bank által tervszerűen vég­zett vizsgálatok alapján az állapítható meg, hogy a gaz­daság maradéktalanul eleget tett a kölcsönszerződés! tel­tételeknek. Sőt a vágóállat­értékesítést mind mennyisé­gi szempontból, mind a de­vizahozamot tekintve túltel­jesítették. Mindezek ellenére a megállapítások, felmérések szerint a beruházások jöve­delmezőségét még tovább le­het és kell növelni. A külhoni piaci igények alapján bizonyosnak látszik, hogy az exportlehetőségeket tekintve jelentős tartalékaink vannak még a mezőgazdaság, az élelmiszer-termelés terüle­tén. Borsod megye termelő­szövetkezetei, állami gazda­ságai már a korábbi évek során is próbálták felderíte­ni ezeket a tartalékokat és saját erőfeszítéseik mellett, a rendelkezésre álló bankhi­teleket is igénybe véve, meg­teremteni a feltételeket az exporttermelés növeléséhez. A Magyar Nemzeti Bank megyei igazgatósága az el­múlt néhány év során negy­ven termelőszövetkezettel kö­tött olyan beruházási köl­csönszerződést. amelynek A Borsodi Hőerőműnél 1980, januárjától tértek át a szá­mítógépes bérfeldolgozásra. A rendszer azóta is hibátlanul látja el a feladatát, s terve­zik a továbbfejlesztését. En­nek érdekében a statisztikai és egyéb adatszolgáltatást megkönnyítő táblákat készí­tenek. Kimutatják ezek a táblák többek között a ter­melésből kiesett napokat, a béralapra kifizetett pénzösz- szeget, s tartalmazzák majd a különféle összesített adato­kat. \ A számitógépes adatfeldol­gozás bővítésének következő lépcsőjeként megvalósították a vállalatnál a jóléti készle­tek és a fogyóeszközök gépi nyilvántartását. Már tavaly decemberben a gépi szer­számkönyvek alapján végez­ték el a leltározást. A bérel­számolási törzsadatok fel- használása és a szerszám­könyvek összekapcsolása ré­vén pedig lehetőség van a szerszámnormatívák kialakí. tására, illetve az állóeszköz nyilvántartásának gépesítésé­re. Az ez irányú szükséges tudnivalókat az ÉDÁSZ-nál és a TITÁSZ-nál tanulmány­úton szerezték meg a hőerő­mű szakemberei. A teljes körű számítógépes nyilvántartás megkövetelte olyan műszaki leltár készí­tését, amely részletesen tar­talmazza az állóeszközök al­kotórészeit és tartozékait. Ez az aprólékos, nagy figyelmet igénylő munka júliusra befe­jeződött. Így nincs akadálya annak, hogy 1983-ban már számítógéppel végezzék az állóeszközök nyilvántartását és adatszolgáltatását. alapján 1981-ben már bizto­sítani kellett a gazdaságok­nak a megnövekedett export árumennyiséget, azaz több terményt, árualapot kellett megtermelni és a külhoni piacon értékesíteni. Az ered­mény: megyénk tizenöt kö­zös gazdasaga teljesítette kö­telezettséget, végeredmény­ben megfeleltek a követel­ményeknek, mind maguk, mind a népgazdaság szem­pontjából jól kamatoztatták a kapott pénzösszeget. Né­hány gazdaság elsősorban a közbejött objektív okok, a kedvezőtlen időjárás miatt nem tudta maradéktalanul valóra váltani elképzeléseit, s csupán 12 gazdaságban ala­kult ki olyan helyzet, hogy meg kellett állapítani: a terv nem válhatott valóra, mert részben a felmérés, a lehető­ségek figyelembevétele nem volt alapos, másrészt pedig a szervezés, a megvalósítás út­ja nem volt megfelelően ki­munkált. Ezért e gazdasá­gokban nem is lehet számí­tani az elmaradás pótlására. A mérleg tehát e téren sem mondható túlzottan kedve­zőtlennek. Egy azonban bi­zonyos: az idén és az elkö­vetkezendő évek során Is csak biztosra lehet és szabad építeni. Csak oda. olyan te­rületre invesztálni, ahol va­lóban jól kimunkáltak a fej­lesztést realizáló utak, mód­szerek, a terv meetámadha- tat.lan és az előállított, ter­méknek megvan a biztos ex­portpiaca. Barcsa S. Lovas Lajos Exporthitelek — biztos alapokra Tizenöt gazdaság hárommilliárdja Arcok a termelőszövetkezetből 0 főmezőgazdász Neve: Gass Ferenc Életkora: 34 év Iskolai végzettsége: mezőgazdasági főis­kola Munkahelye: Rakaca, Üj Dolgozó Tsz Beosztása: főmezőgazdász (több mint tíz éve) — Bár a megye egyik legészakibb ré­szén vagyunk, úgy gondolom, ezekben a napokban, hetekben itt, Rakacán is az aratás, a betakarítási tennivalók, előké­születek foglalják le a mezőgazdasági szakemberek munkaidejének legnagyobb részét. — Így igaz. Az aratás minden évben az egyik legfontosabb és legtöbb tenni­valóval, gonddal járó feladat. Az idei ki­látások — ami a termést illeti — jók. Ti­zenkét éve ilyen kalászos termésünk nem mutatkozott. De éppen ebből adódóan a gondok is növekednek. Kis tsz vagyunk, és éppen a kis méretünkkel függ össze, hogy kevesebben vagyunk. A gépeket, szakembereket tekintve egyaránt. Nincs szárítónk, gond a tároló hiánya. A gépek zavartalan üzemeltetéséhez szükséges szakemberekből is nem egy hiányzik. Pél­dául kellenének autó- és autóvillamossági szerelők... — Ezek a gondok összefüggnek a tsz méreteivel? Netán a vidék mostoha ter­mészeti adottsága, kedvezőtlen település- földrajzi fekvése miatt vonzódnak kevés­bé ide a szakemberek? — Ez a kérdés nagyon összetett, rövi­den nehéz is rá válaszolni. Részben a kis méret, de még inkább a kedvezőtlen adott­ság befolyásolta és ma is befolyásolja a gazdálkodást. Itt éppen a két említett té­nyező miatt egy emberre, egy gépre ve­títve több munka jut. Viszont kevesebb az eredmény! A tároló, a szárító esetében mindig a tőkeerő hiánya volt a gond. Másfelől persze a kis méret előnyt is je­lent. Minden jól áttekinthető, a tagság magáénak érzi nemcsak az eredményeket, hanem a gondokat is. Meggyőződésem, ha ezt a tsz-t korábban egyesítették volna, nem adná azt a termék-, terménymennyiséget, amit ma ad. Ami a szakembereket ille­ti ... önmagunkhoz viszonyítva fejlőd­tünk. Az Üj Dolgozó Tsz-nek ma lénye­gesen több szakembere van, mint tíz-ti­zenöt évvel ezelőtt. De az is tény, hogy ez a létszám nem elegendő! Hogy nem kap­kodnak az emberek Rakacára jönni, az véleményem szerint két fő okkal magya­rázható. Az egyik az, hogy a község nincs kijelölve további fejlesztésre. Sokan vá­rosra mennek el lakni. A jelenlegi lakos­ság 64 százaléka cigány származású. Mind­ezek nagyon befolyásolják a tsz munká­ját, eredményét. Talpon maradni — ér­tem alatta, hogy nyereséggel gazdálkodni — éppen ezért évről évre nehezebb. Es itt most még nem is szólok egyéb, főleg közgazdasági szigorításokról. A másik gátló ok a jelenlegi bérkeretünk. E téren a kezünk nagyon megkötött. Jelenleg 38 ezer forint p.z egy főre jutó évi bérala­punk. Márpedig a jó szakemberek 22—24 forintos órabér alatt nem jönnek el hoz­zánk ... — Véleménye szerint, mikor jönnének? — Ha az általuk várt bért megkapnák. Ezt pedig csak a bértömeg-gazdálkodás tudná biztosítani. Magyarul, azt monda­nák, hegy itt van például négymillió fo­rint, ebből oldjátok meg a bérezést. Min­denképpen kevesebb emberrel, de megol­danánk! Jelenleg ez nagy dilemma, ugyan­is tudnánk termelni több takarmányt, ne­velni több juhot, szarvasmarhát, szóval olyan termékeket, amelyre a népgazda­ságnak nagy szüksége van. Viszont a má­sik oldalról gátol a megszabott bérkeret, az engedélyezett bérfejlesztés. Hiszen ha a jelenleg megengedettnél nagyobb mér­tékben növekszik a munkabér, a szövet- • kezetet súlyos regulativ adóval sújtják. — Mindezek után személyes kérdés: mit jelent főmezőgazdásznak lenni Rakacán? — Elsősorban sok munkát. Félreértés ne essék, ezt nem panaszként mondom, vagy azért, hogy valaki megsajnáljon. El­végre 1970-től vagyok itt, el is mehettem volna. Igaz, kezdetben volt róla szó, ugyanis elég véletlenül kerültem ide. Put- noki vagyok, a középfokú technikum el­végzése után a borsodsziráki tsz-ben vol­tam gyakornok. A főiskola befejezésekor is oda akartam menni, abban az időben viszont Szirákra nem lehetett szerződést kötni, így a járási tanács „kínálatából” próba-szerencse alapon Rakacát választot­tam. 1970-ben kerültem ki gyakornoknak. Négy hónap után elment az akkori főag- ronómus, s lévén, hogy másik szakember nem volt, nekem kellett a helyébe lépni. Féltem a poszttól, a feladattól, hiszen ke­vés tapasztalatom volt. Egyébként is a tsz rendszeresen mérleghiánnyal zárt, nem- Ha tovább fogy a lakosság, ki vezeti majd a gépeket? láttam túlzottan biztató perspektívát El­hanyagolt, gyomos területeket, kis létszá­mú, rossz kondíciójú állatállományt „örö­költem”. Akkor bennem volt, el kell in­nen menni. Közben katonának vonultam be, ezalatt Csabai János személyében új elnök került ide. Megfontolt, józan gon­dolkodású szakembert ismertem meg ben­ne. ö megkeresett a katonaságnál, s hí­vott, jöjjek vissza. A hívás is jólesett, de időközben sokat töprengtem rajta, hogy miért olyanok az állapotok Rakacán, ami­lyenek. S egyre inkább meggyőztem ma­gamat, hogy lehet rajta változtatni. — Az eredmény? — Azóta itt vagyok. A legnagyobb si­ker persze az, hogy 1972 óta ez a kis tsz nem volt mérleghiányos. Külön kiemel­ném, hogy az alaptevékenységünk e mos­toha adottságok közepette is mindig nye­reséges volt. Mondjam, hogy itt a „Zerge- háton” a búza mázsáját 300 forint alatt állítjuk elő? — Ezek szerint a beszélgetésünk elején, említett gondok ellenére is van itt siker­élmény? — Persze hogy van, de ehhez az em­bernek a földön kell járnia. Azt kell néz­ni, hogy itt mit lehet csinálni, mire van lehetőség, azt viszont oldja meg maximá­lisan. Itt 31 mázsa búza égi' hektáron si­kerélmény. Tudnánk esetleg pár mázsá­val többet is termelni, de azt már a ha­tékonyság rovására. Sikerélmény a 10—12 évvel ezelőtti összehasonlítás is. Hogy ak­kor milyen gépeink voltak és most mi­lyenek vannak. Vagy hogy akkortájt — mivel 56 egyházi ünnep vhn egy évben — akármennyire szorított a munka, nem jöt­tek ünnepkor dolgozni az emberek. Ma mindennap munkáért jeléntkeznek. A tsz hat a falura, miként az itt élők is hatnak a tsz-re. Ezért említettem én gondként a község nem kellő fejlesztését. Hiszen, ha tovább fogy a lakosság, ki vezeti majd a gépeket? S ki pótolja azt a 4 millió fo­rint értékű növendékállatot, vagy 1 millió liter tejet, amit a mi kisközségeink tesz­nek le a népgazdaság asztalára? — E vidéknek a sok kedvezőtlen adott­ság közepette van egy kincse, ez pedig a márvány. Ma azonban még több a terv, az ábránd, mint a valóság. Pedig a falu­sorvadás megakadályozásában döntő té­nyező lenne a rendszeresen termelő bá­nya, illetve feldolgozóüzem. — Mások mondják, értékes ez a raka- cai kő. Viszont nekünk tőkénk nincs na­gyobb beruházáshoz. Ide központi segít­ség kellene! A Minerálimpexen keresztül már szállítottunk márványtömböket az NDK-ba, ami úgy gondolom, bizonyítja, hogy még külföldön is érdeklődnek a ra- kacai márvány iránt. Ezek az egy-kétszeri ide-oda történő szállítások azonban eddig csak felvillantották a reményt. Holott ne­künk állandó fényre lenne szükségünk ... Hajdú Imre Fotó: Fojtán László \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents