Észak-Magyarország, 1982. július (38. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-17 / 166. szám
ESZAK-MAGYAROR5ZAG 4 1982. július 17., szombat Alkotás közben Az agyag az egyik legősibb anyag. Elkísérte az emberiséget, s kíséri magát az embert. Talán a legszebb formákat agyagból alokithatja ||p ki az ember - s körülveszi ü| magát a belőle készült tárgyakkal ... A legkönnyebb dolgozni vele — s a legnehezebb ... Mert köti s szárnyalni engedi a fantáziát Fotó: L. J. A gazdagodásnak sokféle útja van Szocialista brigádok a DIGÉP-ben A hétszázéves Szikszó jubileumára készített — társadalmi felajánlásként — emlékművet Kalló Viktor, Budapesten élő szobrászművész. Mint később kiderült, jószerével ez volt az első kapcsolódása az abaúji tájhoz, az abaúji em berekhez. Az első, de nem az utolsó ... A közelmúltban többször is járt a vidéken, nemcsak tájnézőben, s vendégeket is vár innen a budapesti műterembe. ' Erről a készülő látogatásról egyébként többek között Sze- 'les Andrástól, a hidasnémeti községi pártvezetőség titkárától is hallottam, ö mesélte (a helybeli Március 21. Mezőgazdasági Termelőszövetkezet elnöke az ország délebbi részén járt éppen a kombájnok után, merthogy a kölcsönadoltaknak most már haza kell jönnie, s némi segítséget ők is remélnek), úgy beszélték a tsz és a község vezetői, sokáig már nem odázzák a látogatást. Illik is visszaadni, merthogy a művész nem olyan régen járt náluk, és hát ott a műteremben látják, beszélhetik meg igazán, miben számíthatnak közreműködésére. Elképzeléseik lennének, különben a szerződés is rögzít egyet s mást, de hogy mit takarjon, mit takarhat az a formula, hogy „a termelőszö- ' vetkezet megbízza a művészt, hogy' működjön közre a tsz, . illetve a községek, a területen működő művelődési intézmények közművelődési tevékenységében, a közizlés formálásában” az akkor derül ki, amikor jobban „letapogatják” az elképzeléseket, a vállalkozási szándékot, a részvétel készségét. Azt mondta Szeles András; elképzeléseknek nincsenek híjával. Cserébe az anyagi támogatásért számítanak a kiállításra. De megvitatták már azt is, ha kedve s szándéka van a művésznek, lesz tennivalója... Sokféle! Az iskolában például rögtön fel- ' vetették; szívesen látnák, ha arra jár. Beszélgetésen, de persze amolyan tanácsadáson is ... Azután ott van a Her- nád-part, ahol a hidat a fel- robbantástól megmentő Végvári Jánosnak egy domborműve van... Lehetne azzal is kezdeni valamit — igaz, csak százezer, forintja van a tanácsnak erre a célra egye-, lőre —, de ha mást nem, szaktanácsot kaphatnának. Nyilván más szemmel néz körül egy művész a falubanés a környéken, megláthat valamit, ami nem szúr szemet annak, aki mindennap látja. Ott vannak például a parkok, vagy a kerítés melletti virágok.. . Az új utcákban többnyire mindenütt nyílik virág a kerítések tövében, de a 3-as út mellett kopárak a járdaszélek ... Ősszel kiültetik a rózsákat, egészen a határig. Ez különben más dolog, csak úgy mellékesen mondta el a párttitkár, ámbár nem egészen véletlenül. A művészember, ha megismeri majd őket, ha megszereti az itteni embereket, talán részt vállal gondjaikból és örömeikből, a kí- vülálló-odatartozó szemével nézve segítheti az itteniek munkáját. „Még nem tudjuk belátni teljes egészében, hogy mit jelenthet a községnek, meg a járásnak, hogy mit jelenthet, ha idekapesolunk egy művészt (másfél hónapja még csak, hogy a szerződést megfogalmazták). Dé azt gondoljuk, nem lesz haszontalan. Csak ha arra gondolunk, hogy »tárgy* is marad, már nem az! De akárhogyan, csak gazdagítani fogja területünket”. A gönci és a hidasnémeti szövetkezetek most léptek a mecénások közé. A felsőga- gyi és a seiyebi szövetkezetek kapcsolata már egy észtén dós Seyes Jánossal. Sőt, a második esztendejébe léptek, lévén, hogy a közelmúltban újították meg a megállapodásokat. A felsőgagyi kiállítást — mi tagadás — nehezményezték egy kicsit Selye- ben —, szívesen elmentek volna rá, megnézni, csakhogy későn tudták meg, az autóbusz. igazán elvitte volna az. embereket, mondta erről Viszlai Gábor tsz-elnök — de megbeszélték a művészszel, idén itt sem marad el. Megértik, a járás érdekében volt a több munkája, talán fontosabb is, de azért számítanak arra, márcsak azért is, mert szülőfaluja az alkotónak. születnek művek erről a vidékről is, mert szép ez, a vidék ... Három művészt „köt” magához ez időben az encsi járás. Kettő közülük Abaújt vallja szülőföldjének. Seres János mellett Gulyás Mihály íróval van még szerződése a garadnaiaknak és a forrói Építőipari Szövetkezetnek. Hogy sok-e ez vagy kevés, őszintén szólva nem tudom. De azt tapasztaltam, -ahol a szerződésre „rászánták magukat”, többnyire nem adok- kapok viszonyt látnak benne... Bukovenszky László, a baktakéki pártvezfitóség tátÄ kára mondotta (oda tartoznak a felsőgagyiak); talán nem elbizakodottság hinnünk, hogy tudunk' mi is adni a művésznek, s többet, mást is, mint a havi juttatás. Szép környezet, azok, akik itt élnek, az aprófalvak sajátos levegője, az ezer gonddal... Feltöltődhetnek ... S kapunk mi is. ha visszavetitve látják sorsukat azok, akik itt dolgoznak, élnek ... Siska Andrással, az Encsi járási Pártbizottság első titkárával arról beszélgettünk, hogy nemcsak egy szűkebb közösségért tehetnek az ide kapcsolt művészek. Seres János például hatalmas lelkesedéssel működik közre abban, hogy létrejöjjön egy, az egész járást átfogó néprajzi, gazdaságtörténeti múzeum. De a művész is sokat tehet a területért! Itt pedig a lehetőségek, de a feladatok is hatalmasak. A járás vezetői — mondotta Siska András — azon vannak, hogy e kapcsolatok kölcsönösek legyenek ... A termelőszövetkezetek is fogalmazzanak meg elvárásokat ... Ilyen lehet egy kiállítás, vágj' például, hogy legyen egy módszertani rajzóra az iskolában. A lehetőségeket persze sok - kai tágabban lehet értelmezni, s értelmezik is. Kötni azokat, akiknek múltja ide gyökerezik, vagy közösséget tudnak vállalni a mai feladatokkal. Ki-ki a maga lehetőségeivel. Gulyás Mihály például azzal, hogy az aprófalvak szorító gondját az irodalom eszközeivel fogalmazza meg. Másfajta oldalról, más szemmel —. de egyazon érdek kötheti őket, amikor választ keresnek kérdésekre ...Se kapcsolódásoknak eredménye lehet a jó értelmű maga-megmutatás is. Nem elvtelen haszon — de gyümölcsözik, ha visszanyúl a szülőföld az elkerültekért. Hozhatják magukkal a frissebb szellemi pörgést — ami kamatőzódik a munkában. Művészeire — párti ogoltjaira — számít a járás. És alighanem a járásra is az alkotók. Már csak azért is, mert bár mecénásként még nem olyan régen jelentkeznek, az adok- kapok, a mérhetően adok- kapok veszélyét sikerült kikerülniük. A szocialista brigádok — amelyek egy új emberi-társadalmi modell és formáció lehetőségét hordják magukban — altkor válhatnak a közművelődés közvetítőivé, ha tevékenységük valóban az emberi teljesség kifejlesztését szolgálja és a mindennapokban segíti elő a szocialista kultúra értékeinek jelenlétét és felszívódását. Ebben az értelemben a „szocialista módon élni, dolgozni és tanulni” jelszó különböző elemei szervesen kiegészítik egymást. — Ebből a szempontból is tanulságosak a szocialista brigádok körében lefolytatott empirikus vizsgálatok, amelyeket a Diósgyőri Gépgyár szakszervezeti bizottsága végzett a közelmúltban. A szocialista brigádok nevelő tevékenységét elemezve, a több gyáregységnél lefolytatott felmérés egyik fontos megállapítása: „A brigádéletre mind jobban rányomja bényegét, hogy túlzottan gaz• daságcentrikusak lettek a követelmények és az elválások.” — Arra kerestünk választ — mondotta Kárpáti Zoltán, a vállalat szakszervezeti bizottságának titkára —, hogy a termelési feladatok közös megoldásán túl — ezek lényegében a tervteljesítéssel kapcsolatos tennivalókra korlátozódnak — milyen struktúrája alakult ki a közös tevékenységnek ? A válaszok szerint az utóbbi időben a brigádok kevesebb szabad ideje nehezítette a közös programokat, a művelődést. A közös programok hiányának érzete úgy jelentkezik, mintha csak az egyetlen tudatformáló lehetőség lenne a brigádok számára. A brigádok kulturális vállalásait a megkérdezettek 14.5 százaléka „kell, fontosnak, hasznosnak” tartja, míg 13.9 százalékuk szerint „lehetne jo'bb is, tűrhető”; tehát a brigádtagok 118.4 százaléka értékeli többé-kevésbé pozitívan az ilyen jellegű vállalásokat. A helyzet korántsem derűs, és ha azokat a válaszokat nézzük, amelyeket arra adtak, hogy milyen kulturális vállalásokat tesznek, akkor még inkább sötétebb a kép. A legtöbben — a' válaszadók 26.8 százaléka — kulturális vállaláson közös programokat, mozit, színházat, k i r á nd u 1 ás V s por trend e zvén y t ért; művelődési házba 3,3 százalékuk jár. Az arány alacsony és a helyzet elszomorító, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a kérdőív szerint mindössze 1,2 százalékuk „ön művelődik”, tanul, vagy részese valamilyen tóvá bbké pzésnek. Végső soron a közös kulturális rendezvényeken a brigádtagoknak valamivel több mint a fele vesz részt és ezeknek egy része csak jóindulattal nevezhető kulturális tevékenységnek. Még akkor is, ha a kultúrát tágan értelmezve nemcsak bizonyos ismereteket, nemcsak szellemi és anyagi javak összességeként, hanem magatartásként fogjuk fel. — A kedvező tendenciák mellett a szocialista brigádok nevelő, tudatformáló tevékenységére az útkeresés a jellemző — mondta a szak- szervezeti bizottság titkára. — A változó, alakuló életmód egyre-másra formálja az emberek eddig kialakult szokás- és értékrendszerét. Így van ez a vállalat szocialista brigádjainak művelődéséve! is, amely rendkívül differenciált, de alapjaiban helyes törekvést képvisel. Az is igaz, hogy tartalmi megújulásra van szükség, mivel a brigád- vállalások érthetően a termelési feladatok elvégzésére koncentrálnak. Ezek egyszerűen. könnyen minősíthetők — sőt „túlértékelhetek” —, mivel sokszor csak azt nézik, amit a brigád akár „vállal ás men lesen” is elvégezhetne. Így nem kétséges, hogy a mellékesnek rendelt „tanulni”, „élni” vállalások hovatovább formális elemként jelennek meg. Pedig célunk a szocialista életmód harmonikus fejlesztése. A titkár egy vállalati illetékesek által készített jelentést mutat, amely a munkaverseny tapasztalatait összegzi. A jelentés elismeri a vállalat szocialista brigádjainak a termelési feladatok végrehajtásában játszott kiemelkedő szerepét; megállapítja, hogy továbbra is számítanak eredményes termelőtevékenységükre. Természetesen az idei vállalásokban is kiemelten szerepelnek a gazdasági tennivalók, s mindezek mellett a jelentés a feladatok között hangsúlyozza, hogy a szocialista brigádoknak mindenekelőtt a kulturális, nevelő funkció, a tanulás, a továbbképzés, a közösségi élet javítására keli törekedni ük. A mozgalom hármas jelszava egysegében és megvalósításában különböző érdekek ütköznek. Például a vállalati magatartást általában olyan érdekek befolyásolják, amely arra ösztönöz, hogy sok kérdést a tervteljesítés szempontjából ítéljen meg. Ez érthető, habár hosszú távú céljaink más magatartást igényelnének. A napi gyakorlatban a terv feladatok a brigádokat arra icésztetife, hogy ezek végrehajtását segítő vállalásokat tegyenek. Ezt a helyzetet a DIGÉP-ben nehezíti az a tény, hogy külső, objektív tényezőkből adódóan — kooperációs nehézségek, anyagellátási gondok — a tervezettől több túlórát használnak fel; így kevesebb idő marad a művelődésre, a kulturált szórakozásra stb.- A szakszervezet védi a dolgozók érdekeit, emellett egyik legfontosabb feladata a termelést segítő tevékenysége, de legfőbb szervezője a brigádmozgalomnak is . .. Ellentmondások sokfélesége, amely szinte egy állandó érdekegyeztető magatartást követel azoktól, akik részesei a vállalat politikai és gazdasági élet irányításának. — A felmérésünk azt is igazolta, hogy egyes gazdasági vezétők nem minden esetben fordítanak kellő figyelmet a munkaszervezésre, a műszaki előkészítésre, a tartalékok feltárására —, folytatta az szb-titkár. — Innen már csak egy lépés az esetenként jelentkező helytelen, leegyszerűsített nézet, hogy a gyárban termelni , és nem művelődni kell. Ennek hatására ■ előfordul, hogy egyre nehezebb beiskolázni különféle tanfolyamokra, vág}' a közművelődés bál-milyen formájában való részvételre. Pedig a különböző művelődési képzési formákon való részvétel eredményei elóbb- utóbb a termelésben is kamatozódnak. A mozgalommal kapcsolatban vannak egészen szélsőséges vélemények iß, misae7 ffi*! v . eint a mozgalomban jelentkező formalizmus egyik oka az, hogy a szocialista brigádok beépültek a vállalati szervezetbe és csupán „mondva csinált” közösségek. Effajta vélekedések mögött bizonyára az van, hogy a mozgalmat — amely tendenciájában, céljaiban a termelés szervezetéből kinövő szocialista közösség — elsődlegesen egy versenyszervező, ter- meléscentrikus egységnek tekinti. amelynek ebből adódóan társadalmi, kulturális célkitűzései is formálissá váltak. Pedig a szocialista módon dolgozni jelszó azt (is) jelenti : közöm van az egész műhely, az egesz üzem termeléséhez, életéhez. Hiszen egy nagyüzem — néldául a DIGÉP — társadalmi szervezet és szociális viszonylatok rendszere is. Életében, működésében egyre nagyobb szelepet kellene játszani a politikai tényezőkent jelentkező szocialista brigádoknak. Űjabb ellentmondások, hiszen ezek a brigádok, dolgozók egy részénél a szocialista módon élni és szórakozVii célkitűzés esetenként elkülönül a munkától és a tanulástól. Általában meg elég mereven határolódik el gondolkodásunkban a munka és a szabad idő, a közélet és a magánélet fogalma. A brigádok értékelési rendszere — a tartalmi, minőségi munka fejlesztésével együtt — ugyancsak korszerűsítésre szorul. Ezt a közelmúlt több párt- és szakszervezeti határozata is hagsűlyozta. Mindezek mellett felvetődik a kérdés: mi lenne, ha a DIGÉP-es szocialista brigádok egyik napról a másikra intenziven elkezdenék igényelni például a klubéletet? Bizonyára nehézségeket okozna. mivel nemcsak a vállalatnál és a kerületben, hanem Miskolcon is kévés az erre alkalmas helyiség. Elég szűkösek még á tartalmas közösségi élet tárgyi feltételei: a lakások, a kiskertek, vagy például a Diósgyőri Vasas Művelődési Központ, valamint egykéi klub és könyvtár mellett kevés az olyan hely, ahol szívesen tölthetik szabad idejük egy részét. — A szocialista brigádoknak és természetesen a vállalat szakszervezeti szerveinek is — arra kell törekedni, hogy lehetőségeiket jobban kihasználva egyre teljesebben valósuljon meg a gazdálkodás, a demokratizmus és a művelődés egysége — mondotta Kárpáti. Zoltán. — Segítenünk kell olyan politikai, szervezeti -feltételek megteremtését, ahol mind teljesebben valósul meg a mozgalom hármas jelszava. Bonyolult, hosszan tartó munkáról van szó, de jelenlegi és jövőbeni politikai é« gazdasági feladatainkat nem lehet megoldani műveltebb dolgozók nélkül. Kérdőíves felmérésünk során körülbelül 21) százalék nem válaszolt a kulturális vállalásokkal kapcsolatos kérdésekre: ez egyfajta közömbösséget is feltételez. Egyik fontos feladatunk lesz a dolgozók érdeklődésének. nyitottságáijak felkeltése. amely nélkül nem erősíthetjük azokat a kedvező tendenciákat, amelyek érvényesülnek a legjobb brigádjaink életében: akik egy kicsit példázzák azt a modellt, amely a jövő felé m-ugg n ifl SCSI w w ....>' •- . -• ' . : - 7 te! pünkö %. äWfo arsng hO'-‘ifiUÚ ÍV aaük-tnunaqo! Csutorás Annamária tat Petra József
