Észak-Magyarország, 1982. június (38. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-13 / 137. szám

7982. június 73., vasárnap ESZAK-MAGYARORSZAG 3 Miskolcon Két életút a szénfalig ipari Vállalat tavalyt ered­ményeiről, a sikerről: múlt évi munkájukat május 1-én e 1 ismerő oklevéllel jutalmaz­ta az ÉVM és az ÉFEDOSZ központi vezetősége. A vál­lalat idei feladatat is nagyok, 200 lakást építenek fel, be­fejezik a sárospataki műve­lődési központ és az ugyan­csak pataki motel építését. A vállalat igazgatója ezút­tal nyújtotta át a kitünteté­seket azoknak a munkahelyi kollektíváknak, amelyek élen jártak a termelésben. A vál­lalat kiváló termelőegysége kitüntetést kapta a szállítási és nehézgépüzem, valamint a sárospataki 3. sz. építésveze­tőség. Szocialista termelési egység kitüntetést a 9. sz. mis* kolci építésvezetőség kapott. Az ÉVM kiváló dolgozója kitüntetésben részesült Lu­kás Illés üzemvezető. Ezút­tal adták át a szocialista bri­gádok kitüntetéseit és a törzsgárda-kdtünletéseket. Kedves epizódja volt az ün­nepségnek a szikszói diákok üdvözlete. A vállalat szo­cialista brigádjai ugyanis tár­sadalmi munkában segítették felépíteni Szikszón a korsze­rű sportobjektumot. Borsod Árpád, a megyei tanács vb művelődési osztályának veze­tője köszönte meg elsőként az önzetlen segítséget és a Szocialista Kultúráért kitün­tetést nyújtotta át Pöcz La­jos és Sarkádi Nagy Lajos brigádvezetőknek. A Királykút és a Majális­park az építők népes csapa­tától volt hangos szombaton, a sátrak mellett szólt a ze­ne, mindenütt főtt a jobb­nál jobb ebéd. Sportprogra­mok, játékos vetélkedők vol­tak mindenütt. Az építők napjának vidám juniálisa a mai napon is folytatódik a Bük kben. Cseresznyenézőben Szomoíyán M5 tagadás, az árat nehez­ményezik a szomolyaiak. Ügy vélik most, hogy keve­sebb cseresznye termett, s a szedése lassúbb, körülmé­nyesebb, lehetne valamivel magasabb is az érte kapott fizetség. — Én a mindenkor előírt áron veszem — tárja szét a karját Csuhainé. — A korait kezdetben negyvenért vet­tem, igaz, a végére lement hat forintra, s ezt fájlalják a termelők. A most érő ja- bolaynak 18, a szomolyai rö­vidszárúnak 20 forint a je­lenlegi napi ára... (hajdú—laczó) Amikor még együtt volt a csapat: tér Zoltán és Kivés István látható A start kiválóan sikerült, Szó szerint, hiszen a két 17 éves fiú kiváló eredménnyel végzett a 104. számú Szak­munkásképző Intézetben. Részt vettek a Szakma Ki­váló Tanulója országos ver­senyen a vájár szakmában, s csapatuk a harmadik he­lyen végzett (a csapat har­madik tagja Péter Zoltán volt). A dobogós helyezés azt is jelentette számukra, hogy nem kellett szakmunkás­vizsgát tenniük, s így május elejétől már Lyukóbányán dolgoznak. — Hogyan kerültetek kap­csolatba a szénbányászat­tal? Ügy is kérdezhetem: miért éppen ezt a mestersé­get választottátok? — A nagyapám szénbá­nyász volt, a szomszédunk ma is bányászként keresi a kenyerét, s mindketten so­kat meséltek az itteni mun­káról — feleli Kvaszta At­tila. — Megtetszett, elhatá­roztam, hogy én is ezt csi­nálom majd. A kohászatban raktárosként dolgozó édes­apám és az édesanyám nem lelkendezett a döntésem hallatára, igaz, nem is elle­nezték. Azt hiszem, sohasem fogom megbánni, amiért a vájár szakmát választottam. Szeretem __ — Mielőtt a 104-esbe je­lentkeztem. semmit sem tud­tam a szénbányászatról — folytatja - Kívés István. — Megvallom, mindössze köze­pes tanuló voltam az általá­nosban. s így sok választási lehetőségem nem volt, ha tanulni akartam. A pálya- választási tanácsadóban ja­vasolták a vájár szakmát és én elfogadtam. Szívesen ta­nultam az iskolában, főleg a munkásvédelmet és a bá­nyaművelést. A gyakorlatot különösen kedveltem. Ma sem félek a munkától. — Nekem a geológia és szintén a bányaművelés volt a kedvenc tantárgyam — jegyzi meg Attila. — Na­gyon szeretek elővájáson dolgozni. balról jobbra Kvaszta Attila, Pé­Nézem a két fiút: ráné­zésre is mennyire különbö­zőek. Attila nyílt tekintetű, nyugodt, kiegyensúlyozott, mosolygós. István magába- forduló, kissé félszeg, nyug­talan, termetre is véko­nyabb. alacsonyabb a barát­jánál. Mert jó barát ez a két fiú, ők maguk mondják. Legszívesebben együtt is dolgoznának, de nem tehe­tik, mert külön csapatra járnak. — Miért éppen ti képvi­seltétek az iskolátokat az országos versenyen? Milyen szempontok alapján válasz­tottak ki benneteket? — Előzőleg egymás között is versenyeznünk kellett, el­méletből és gyakorlatból — válaszolja Attila. — Nem dicsekvésképpen mondom: az elméletet magasan megnyer­tem. Aztán a legjobbakból három csapatot alakítottak, s miután mi nyertünk vá­gathajtásban, automatikusan minket neveztek az országos versenyre. — Gondolom, alaposan felkészültetek. Ezt igazolja a helyezésetek. — Igen, külön is foglal­koztak velünk. A szakmai tantárgyakat és a matema­tikát különösen sokat tanul­tuk. Az elővájási munka­helyre jól képzett vájárt oszlottak mellénk, ő segítet­te a munkafogásob még jobb elsajátítását. Mindez sok fá­radtsággal járt, de megérte — magyarázza István, aki­nek egyre inkább kezd fel­engedni a zárkózottsága. Ez az a pont, amikor rá­térhetünk a nagy verseny­re. Komlón, április 7—9-e között rendezték meg, hat iskola csapatának részvéte­lével. A helybeliek termé­szetesen helyzeti előnyben voltak, éltek is a lehetőség­gel, győztek. De a bronz­érem is szépen csillog... — Beszéljetek a verseny­ről ... — A tesztkérdések szak­mai jellegűek voltak — so­rolja Attila, aki itt is a leg­A bátyiban a szomolyai fekete, rövid szárú Érdekességek a világ Eiiezőgazdaságában f fFolytatás az 1. oldalról) ünnepségen megjelent — töb­bek között — Kovács Zol­tán, a Borsod megyei Párt- bizottság osztályvezetője, Ka- lóczlcay Istvánná, a Miskolc városi Pártbizotság titkára és ár. Kundrák János, a Mis­kolc városi KISZ-bizottság első titkára. A vendégeket és a vállalat több ezres dolgo­zóinak képviselőit Gergely István, az ÉÁÉV szakszer­vezeti bizottságának titkára köszöntötte. ,Ezt követően Vzsoki Sándor, a vállalat gazdasági igazgatóhelyettese mondott ünnepi beszédet. Megeml ékezett az építő- munkások viszontagságos múltjáról, a felszabadulás óta eltelt, közel négy évtized nagyszerű eredményeiről, majd szólt azokról a tenni­valókról, feladatokról, ame­lyeknek megvalósítása az építőipar dolgozóitól jelen időszakunkban különösen fe­lelősségteljes munkát igényel. A vállalat kollektívája évről évre egymilliárd forintot meghaladó értékű munkát vé­gez. A beruházások korláto­zása ebben a tervciklusban nehéz helyzet elé állította a dolgozókat. Megszűntek a nagy volumenű munkák, fel­adatokat kell vállalniuk me­gyénkén kívül is, legtöbbször Budapesten. Az 5 napos mun­kahét bevezetésével, a mun­kaidő-csökkentés mellett, 80 millió forinttal nagyobb ter­melési értéket kell előállíta­niuk a tavalyinál. Éppen ezért fontosa belső tartalékok feltárása, a jő munkaszerve­zés. amely nélkül elképzel­hetetlen az idei esztendőre tervezett 1,1 milliárd forin­tos termelési érték előállí­tása, és a harmincmillió fo­rintos nyereség megteremté­se. Az ünnepi megemlékezést követően kitüntetéseket és Bár még tart a cseresznye­szezon megyénk leghíresebb cseresznyetermesztő községé­ben, Szomoíyán is, a mérle­get már megvonhatjuk;. az idei év nem kerül be a jó évjáratok sorába. Nem elég, hogy késett az érés — a leg­korábbi fajta, a májusi korai is június elejére ért be —, a termés mennyisége is jó­val alatta marad még a kö­zepes évjáratoknak is. Az elmondottakat megerő­síti 14 éves felvásárlói ta­pasztalatával Csuhái Laiosné. a mezőkövesdi áfész szomo- lys' felvásárló telepének ve­zetője is. — Sajnos idén virágzás­ban esett a hó. fagyos volt az idő még csoda, hogy eny- nt: is maradt. Tavaly 23 va­gon cseresznyét vásároltam fei idén jó, ha ötvagonnvi les?;. Május 31-én. hétfőn kezdtem az idei felvásárlást, és ez ideig mindössze 80 má­zsái hoztak a termelők. Pe­dig már túl vagyunk a má­jutalmakat adtak át. Nyol­cán vehették át az ÉVM, tizen­egyen a vállalat által ado­mányozott Kiváló dolgozó ki­tüntetést, Az Észak-magyar- országi Állal 1 Építőipari Vállalat .dolgozóinak ünnep­sége, estig tartó kulturális és sportprogrammal folytató­dott. * A 3-as számú ÉPPU-nál megrendezett ünnepségen a nap jelentőségét, az építő­iparban dolgozók helytállását, köztük a szállítók munká­ját Aczél László, az egység szakszervezeti bizottságának titkára méltatta. Ezt követő­en dr. Fehér Péter vezérigaz­gató-helyettes kitüntetéseket adott át. öten miniszteri ki­tüntetésben részesültek. A fő­darab műhely „Béke” szo­cialista brigádja a Vállalat Kiváló Brigádja, a szerelők „Csokonai” ifjúsági brigádja a Vállalat Kiváló Ifjúsági Brigádja kitüntetést vette át. Az építők szakszervezetének megyebizottsága részéről Kriskó József üdvözölte a 3- as számú ÉPFU dolgozóit, s mondott köszönetét eredmé­nyes munkájukért. * Gyönyörű környezetben, Királykúton ünnepelték az építők napját a Borsod me­gyei Tanácsi Építőipari Vál­lalat dolgozói. Kiss Sándor igazgató köszöntötte az ün­neplő kollektívát és vendé­geiket, köztük dr. Pusztay Bélát, a megyei tanács el­nökhelyettesét. Ünnepi be­szédet Halász Károly, a vál­lalati szakszervezeti bizott­ság titkára mondott. Megem­lékezett az építőmunkások illegális mozgalmáról, majd arról a változásról, amely a felszabadulás után köszön­tött az építőkre. Szólt a Bor­sod megyei Tanácsi Építő­jusi korain, s a jabolay mel­lett mái- a fekete rövidszárú is beérett. Beszélgetésünk közben asz- szonyok érkeznek a telepre. Hátukon cseresznyével teli „hátyik”. — Az idei cseresznye sem­mi — legyint Rózsi Miklós­áé, amikor a termés meny- nyiségét tudakolom. — Jó, ha egy mázsa lesz. Pedig jó években 10 mázsát is lesze­dünk ... — Nézze! — mutat a rak­tár egyik sarkába Csuhainé. Ott sorakoznak a cseresznyé­vel teli rekeszek. — Annak ellenére hogy egész nap nyitva vagyok, s most már délután 3 óra van. mindösz- sze 4 mázsa a mai nap ter­mése ... Egy idősebb férfi érkezik. 0 nem hoz semmit, a felvá­sárlási árat tudakolja. — Mennyiért szeded, Ro­zi? _ Tizennyolcért. — Még mindig? Mikor lesz már magasabb ára? A SZÉNASZÁRÍTÁS ÉS -TÁROLÁS új módszerét dolgozták ki a prágai Mező- gazdasági Technikai Kutató Intézet munkatársai. A táro­ló rácsos padlója alá — ez az eljárás érdekessége — fölme­legített levegőt fújnak. A tá­rolók hőszigetelt tetejét feke­te fémlemezzel borították és e fölé kis távolságban mű­anyag fóliát feszítettek ki. Az így kialakított napkollektor­ban felmelegedett levegőt ventillátorokkal fújják a szé­na alatt levő járatokba. Igaz, hogy Csehszlovákia fekvése nem kedvező a szoláris energia felhasználásához, en­nek ellenére a kísérletek azt bizonyították, hogy még bo­rús időben is kellő mérték­ben feLmelegszik a levegő, csak az eső akadályozza a széna ily módon való szárítá­sát. A berendezés meglehetősen olcsó, segítségével jelentős mennyiségű olajat, vagy vil­lamos energiát lehet megta­karítani, ezért a beruházás néhány év alatt megtérül. A VILÁG BARÖMFIHÜS- TERMELÉSE a FAO előre­jelzései szerint a jelenlegi 28 millió tonnával szemben 1985-re elérheti a 32,5 mil­lió tonnát. A termelés évi átlagos növekedési üteme mintegy 3 százalékos lesz. A fejlődő országokban 7, a fej­lettekben pedig csak 2 szá­zalékos növekedésre lehet számítani. A 3 százalékos nö­vekedési ütem jóval szeré­nyebb az előző évtizedben tapasztaltnál. A nyugat-euró­pai tőkés országokban a ba­romfihús iránti kereslet — a FAO jelzései szerint — alig növekszik. A kismértékű ke­resletnövekedés is inkább csak annak lesz köszönhető, hogy a marhahús árának erős emelkedése miatt a csir­ke részben helyettesítheti a marhahúst. A pulyka, kacsa, liba iránti kereslet várható­an továob növekszik. Az egy főre jutó fogyasztás terén megdöbbentő tény az. hogy a fejlődő országokban a nagy termelésnövekedés ellenére az egy főre jutó átlagfo­gyasztás 1985-ben 3,1—3,6 kilogramm lesz, ami csak egyötöde a fejlett országok fogyasztási színvonalának. * A BIVALYTENYÉSZTÉS FELLENDÍTÉSÉN fáradoz­nak Bulgáriában, ahol az utóbbi húsz évben a bivaly- állomány 200 ezerről mint­egy egyharmadára csökkent. Annak érdekében, hogy az állományt fenntartsák, négy évvel ezelőtt Ivanovóban bi­valyfarmot hoztak létre, ahol a helyi fajtát indiai fajtával keresztezik. Ezzel fokozzák a tej hozamot és a tej zsírtar­talmát. Bulgária déli részén a haszkovói kerületben ide­álisak a feltételek a bivaly­jobbnak bizonyult elmélet­ből. — Matematikából szak­mai számítást kellett végez­nünk. Szakrajzból egy fala­zott körszelvény rajzát kel­lett elkészítenünk. A térkép­jelek ismeretéből is vizsgáz­tunk. Ä gyakorlati munkát egy háromezer milliméter át­mérőjű, egyedi technológiá­smi hajtott, téháívekkel biz­tosított vágat készítése je­lentette. Elméletben egyéb­ként a mi csapatunk az el­ső, gyakorlatban az ötödik helyezést érte eL Végül a harmadik helyet szereztük meg. Amikor meghallottuk az eredményt, szinte el sem akartuk hinni. Nemkülönben nagy bol­dogság volt a díjátadó ün­nepség Budapesten, a Viga­dóban. A harmadik helyért a fiúk díszoklevelet, emlék­plakettet kaptak, s mellé 800 forintot.. Természetesen a szép sikert megünnepelték... Mindez április 28-án történt. Aztán már idehaza követ­kezett a búcsú az iskolától, az iskolatársaktól. Kiléptek az életbe. — Hogyan fogadtak ben­neteket és hogyan érzitek magatokat Lyukóbányán? — Csak jót mondhatunk — így Attila —, mindenki nagyon rendes volt és ma is az hozzánk. Az idősebb mun­katársak sokat segítenek. Mert az az igazság, hogy az iskolai tanítás kissé elma­radt a gyakorlattól, reform­ra volna szükség. — Szívesen hallanánk az elképzeléseitekről... — Egyelőre dolgozni aka­rok — mondja Attila. — Utána talán tanulok majd, például a bányaipari tech­nikumban. Mert bányász maradok egész életemre, ez eltökélt szándékom. — Én is dolgozni akarok — veszi át a szót István. — Gyűjtöm majd a pénzt, hogy ne kelljen sokáig szállón laknom, hogy otthont te­remtsek magamnak. Befejeztük a beszélgetést. A fiúknak azonban még van egy kérésük: szeretnének kö­szönetét mondani Bokor Kál­mán, Karácsonyi József, Ko­vács Károly, Javarek Dezső mestereknek, Ftbi Ferenc vá­járnak, Kiss Vince szakta­nárnak és Csonka Józsefnek, a tanbánya főmérnökének a felkészítésükben nyújtott se­gítségükért. Szívesen teljesí­tettük Kvaszta Attila és Ki­vés István kérését... Két fiú tehát elindult az életbe. (Harmadik társukról csak annyit tudnak, hogy Egercsehiben lakik és szep­tembertől a tatabányai bá­nyaipari technikumban ta­nul.) A start kiválóan sike­rült. Elsősorban rajtuk mú­lik. hogy hasonlóan sikeres lesz-e a folytatás. Kolaj László Fotó: Temesi László tenyésztéshez: a klíma me­leg, sok a nagy legelő, a Ids folyó és a halastó. A bi­valyok iránti érdeklődés azért van ismét növekvőben, mert ezek az állatok igen jó minőségű tejet adnak. Az ivanovói farmon tartott 200 bivaly évente 35 ezer liter tejet ad. amelynek zsírtartal­ma 7.5 százalékos. A farmon ugyanolyan takarmányozási technikát alkalmaznak, mint más szarvasmarhafajták ese­tében. * A BURGONYABOGÁÉ TO­JÁSAIT falánkan pusztító rovarra figyeltek fel a dél­amerikai kutatók. Egyelőre még el sem nevezték a te­nyésztésbe vett ízeltlábút, amelyről azt kívánják kipu­hatolni. vajon nem ártal­mas-e a hasznos rovarokra is. Amennyiben beváltja a hozzá fűzött reményeket, ugyanúgy szaporítani kezdik, mint a katicabogarat, vagy a különböző fürkészeket, mert ez az ízeltlábú rovar lehet esetleg a rendkívüli nagy ká­rokat okozó burgonyabogár legjobb „ellenlábasa".

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents