Észak-Magyarország, 1982. június (38. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-12 / 136. szám
1982. június 12., szombat ESZAK-MAGYARORSZAG 3 Állami lakóházak vizsgálata A segíti szánlék nem elég Mályi: harmincéves jubileum A kétarcú gyár „A házkezelési osztály nem fejlődött arányának, jelentőségének megfelelően, és nem is funkcionál olyan hatásosan ...” — olvasható e megállapítás abban a vizsgálati anyagban, amelyet a közelmúltban készített el a Miskolc városi-járási Népi Ellenőrzési Bizottság az állami, lakóházak kezeléséről, karbantartásáról, a társadalmi tulajdon védelmétől. A vizsgálat célja az volt, hogy megállapítsák, hogyan látja el házkezelési feladatait a Miskolci Ingatlankezelő Vállalat és szervezetei, illetőleg a lakóházak házfelügyelői, érvényesül-e a társadalmi tulajdon védelme? Mindez része a Miskolc városi Tanács 5/1980-as számú rendeletének, amelynek betartását még ebben az esztendőben értékeli a városi tanács végrehajtó bizottsága. Ehhez kívántak segítséget nyújtani a NEB szakemberei és a vizsgálatban részt vevő népfrontaktivisták, akik rövid idő alatt, mintegy harmincezer bérleményt vizsgáltak meg városunkban. amelyekben közel százezer ember él. Mind ez ideig Miskolcon ilyen jellegű átfogó vizsgálat nem történt Tapasztalatait meglehetősen nehéz összegézni, hiszen roppant heterogén területet ölelt fel. A helyszíni elbeszélgetések csak az állami ingatlanokra terjedtek ki, amelynek során számos, együttélési problémával találkoztak. Akadtak olyan házak, ahol a lakók besegítenek a házfelügyelők munkájába: rendben tartják lakásuk ajtaja előtt a folyosót virágokkal díszítik a lépcsőházakat. Máshol éppen ennek ellenkezője tapasztalható, amely az ott élők igénytelenségével magyarázható. Mert nehezen képzelhető el, hogy a piszkos, hulladéktól bűzlő házak lakásaiban a rendet és tisztaságot kedvelők élnék. A hanyagság sok esetben a lakók testi épségét is veszélyezteti. A vízcsapok hibája miatt átázik a fal, amelyben villamos vezeték húzódik. Elég egy érintés, és máris végzetes baleset történhet, amelyre sajnos, akad példa bőségesen. Nem beszélve a szivárgó gáz okozta robbanásokról. A lakástulajdonosok felelőtlenségének, gondatlanságának következménye nem egy esetben az ártatlanokat sújtja. Amely gyakran megelőzhető lenne, hiszen az ingatlankezelő vállalat rendelkezik ellenőrző hatáskörrel, amelynek célja éppen ezeknek a baleseteknek az elkerülése. Hogy ezzel mennyire nem élnek, arra ékes bizonyítékul szolgálnak azok a pincék és tárolóhelyiségek, amelyekben ma is, gyúlékony anyagokat raktároznak, no meg azok a vészfolyosók a tízemeletes házakon, amelyeknek ajtaja most is zárva van. Az ország megyeszéikhelye- in az állami lakóházait kezelését, karbantartását hasonló tevékenységű, nem azonos szervezeti rendszerben működő vállalatok végzik. A Miskolci Ingatlankezelő Vállalat egy kezelési főosztállyal, valamint öt házltezelőséggel látja el a kezelési, karbantartási feladatokat. A 28 794 lakással kapcsolatos szolgáltatásokat végző házfelügyelők részére jelenleg 477 szolgálati lakást biztosítanak. Közülük 120 lakásban viszont úgynevezett jóhiszemű, jogcím nélküli lakáshasználó van, akik nem látják el a házfelügyelői teendőket. Az ó feladatukat takarítóbrigádok munkája pótolja. A szükséges házfelügyelői létszám biztosításának nem csupán a lakáshiány szab gátat. Gondot oköz az alacsony bérezés is, ellentétben a MIK gyors hibaelhárító részlegénél foglalkoztatottakéval, ahol kiemelt bérben részesülnek a dolgozók. A vállalat kezelési tevékenységén belül, e terület működik a legsikeresebben. A széles körű vizsgálatból az is kiderült, hogy a házkezelőségek csaknem kizárólag ügyviteli, információs, nyilvántartási feladatokat látnak el, nem töltik be azt a szerepet, amelyet a bérlők joggal elvárhatnak. Talán ezért is fontos az a megállapítás, miszerint fokozni kell az 1977-ben létrehozott rendészeti osztály munkáját, és kiterjeszteni azt a megelőzésre is. Nemcsak a központosított vállalati területre, hanem a házfelügyelői és kezelői tevékenységre is. Egy vizsgálat elkészült Témája különös figyelmet igényel. hiszen sokunk mindennapjaival kapcsolatos. A tapasztalatok összegzésében pozitív és negatív észrevételek egyaránt találhatók. Ez utóbbiak számának csökkentése érdekében a vizsgálatot végzők javaslatokat is tettek a hibák kiküszöbölésére. Ám az effajta segítő szándéknak csak akkor van igazi haszna, ha az érintettek a maguk és valamennyiünk érdekében a javaslatokat figyelembe is veszik. Monos Márta Bóvlit nem varrnak Hirt kevés a nyereség? Idézet Jakab Ferenctől, a Szerencsi Ruházati Szövetke. zet elnökétől: „ Bóvli árut soha nem csináltunk, szövetkezetünkre a munkaigényes termékek készítése jellemző. Termelésünk hatvan százalékát a tőkés bérmunka adja, harminc százalékban pedig szovjet exportra dolgozunk. A lakosság részére végzett szolgáltatás tíz százalékot jelent.” És egy adat a munkáról, amelyet a szövetkezetben az év első öt hónapjában végeztek: az árbevételi tervet erre az időszakra 8 750 000 forintban határozták meg. Ezzel szemben 9 182 000 forint értékben varrtak női ruhákat. Az árbevétel ismeretében szinte hihetetlennek tűnik, hogy a nyereségtervet nem sikerült teljesíteniük. A tervezett 1330 000 helyett csak 1 200 000 forint lett a nyereség. Az ellentmondás oka jórészi az elnök fentebb idézett, első mondatában rej. llk. Abban, hogy most a tőkés megrendelők részére munkaigényesebb termékeket varrnak, mint korábban. / Vá*tozik a divat A piac, a divat változása nagyobb feladatot ró mind a szabókra, mind pedig a varrónőkre. Most a több munkát igénylő termékeket értékesítik ugyanazon az áron, amit korábban kértek. Kedvezőtlen az árajánlata a holland Baruch cégnek és az NSZK- heli Bohnénak is. Ha nem változtatnak az árakon, a szövetkezet kénytelen lesz új piac után nézni. Pedig a külföldi partnerek a minőséggel mindig elégedettek voltak, de a magasabb árért nem akarnak veyők maradni. A szövetkezet elnöke viszont önkritikusan elismerte: ők is hibásak a kedvezőtlen helyzet miatt. Ugyanis még nem aknázták ki teljesen az ütem- és munkaszervezésben rejlő lehetőségeket. Bár rendelkezésükre állnak a legkorszerűbb ipari varrógépek, nincs elegendő szakmunkásuk. Bedolgozói hálózat A dolgozóknak csupán huszonöt százaléka rendelkezik szakmunkás-bizonyítvánnyal. Az új tanműhely létesítéséről nemrégiben döntöttek. Az elhatározást gyorsan követte a cselekvés — szeptemberben már harminc ipari tanulót képeznek az új tanműhelyben. Az utánpótlásra, érthetően, égetően nagy szükség van az olyan munkahelyen, ahol zömmel nők dolgoznak, akik közül sokan a gyermekgondozási segély letelte után nem jönnek visz- sza. Bedolgozói munkát azonban szívesen vállalnának. Erre gondolt a szövetkezet vezetősége, amikor megszervezte a ma már igen eredményesen tevékenykedő bedolgozói hálózatot. A létszámgondok enyhítésére a szövetkezet tsz-ekkel is szerződést kötött. A taktaharká- nyi tsz-ben tavaly szervezték meg az új harmincfős varrodát. Az asszonyok ott harmincötezer normaórát teljesítenek. Nagyságát tekintve ehhez hasonló az ináncsi tsz melléküzemágaként működő varroda is, ahol szintén szocialista exportra dolgoznak. A szerencsiek kooperáltak a kazincbarcikai Sajómenti Ipari Szövetkezettel is, ahol a napokban kezdték meg ugyancsak szovjet exportra a próbagyártást. Sikeres staid esetén ott az év második felétől tőkés bérmunkában is varrnak majd az asszonyok. Varroda Szerencsen A szövetkezet vezetői tehát sokféle módszerrel próbálkoznak a termelés növelése érdekében. Alig tfz esztendő alatt jelentősen növelték a létszámot és sok éven át spóroltak arra a beruházásra, amely részben már elkészült. Az új munkahelyet Szerencsen, a Gyár utcában akarják kialakítani. A szabászat és a tanműhely már elkészült, a tervek szerint a varroda a jövő év első felében költözhet oda. A tágasabb, korszerűbb munkahelyen lehetőség lesz majd a jobb munkára, a technológiai sorrend kedvezőbb kialakítására. — óév áld — Az önjáró szállítókocsi és a villamos tolópad munkáját fotocellái vezérlés segíti Készül a poroton tégla alapanyaga: műanyag adalékot kevernek az cgyagmasszába Három évtized egy téglagyár életében már emlékezésre méltó idő. A mályi tég. lagyárat kereken harminc évvel ezelőtt alapították, úgy, hogy jelentős jubileumot ünnepelhet az idén a munkáskollektíva. Az üzembe helyezéskor Európa-szinten is korszerű gyárnak számított a mályi üzem, s ez volt a fel- szabadulás utáni Magyarország első nagy építőipari objektuma. Mi mondható el ma a létesítményről? — Most is az ország egyik legnagyobb téglagyára a miénk — mondja Kákái József gyárvezető. — Éves szinten 80 millió kis méretű téglaegységet gyártunk. Megközelítően kétszázhatvanán keressük itt a kenyerünket; tíz évvel ezelőtt csaknem a kétszerese volt a létszám. Egyre kevesebben vagyunk, a termelés azonban nem csökkenhet. A kislakások építésével ugyanis ismét szükség van a téglára. Az utóbbi időszakban több kisebb-nagyobb fejlesztéssel növeltük a gyártási kapacitást, ellensúlyoztuk a létszám csökkenését. A legjelentősebb korszerűsítést az elmúlt évben kezdtük meg és az idén fejezzük be. — Mit tartalmaz ez a program? A megvalósítás mit jelent majd a gyár jövője szempontjából? — A beruházás egyrészt a nehéz fizikai munka gépesítését szolgálja. Másrészt új termék, a poroton tégla gyártását is megkezdhettük március elsejétől. A poroton tégla máris népszerű a kislakásépítők körében, s még inkább azzá válhat az elkövetkezendő években. Népszerűségét előnyös tulajdonságai biztosítják. A legszámottevőbb ezek közül a magas hőszigetelő képessége. Az agyagmasszába műanyag adalékot teszünk, ezek a szemcsék a kiégetés során elégnek, s az apró lyukacskák megtelnek levegővel. Ebből következően, a tégla súlya kisebb a szokásosnál, mivel kevesebb agyag kell a készítéséhez. Az építkezés gyorsan elvégezhető, hiszen egy poroton tégla csaknem tizenegy kis méretű téglának felel meg. Nos, menjünk, nézzük meg mindezt a gyakorlatban! — Az egyik oldalon termelnek az új, olasz, osztrák és nyugatnémet gyártmányú gépek •— állunk meg kísérőnkkel a gyár keresztirányú tengelyvonalában —, a másik oldalon még hagyományos módon állítjuk elő a falazótéglát. Teljes felfutás esetén, nagyjából egyforma, negyven-negyven millió kis méretű téglaegységet gyártunk majd a sorokon évente, de hatalmas a különbség a létszámban, a termelékenységben. A kétarcú gyár... — jut eszünkbe a találó hasonlat. Es valóban: amíg az egyik oldalon emberi kéz érintése nélkül gyártják a poroion téglát, addig a másik oldalon ma is sokat kell emelni, cipekedni. Az alapanyag méretre vágásáig mindkét helyen megegyező a munkafolyamat, a további munkafázisok viszont merőben eltérnek egymástól. Ügy is fogalmazhatunk: az egyik soron a gép, a másik soron az ember a meghatározó a termelés alakulásában. Miként vélekednek minderről az érdekeltek, az itt dolgozók? — A nyolcórás műszakban 10 000 falazótéglát gyártunk. Ezt a mennyiséget kettőnknek kell a szalagról leszednünk és a felhordóláncra felraknunk. Valaki kiszámította: 60 tonnát mozgatunk meg a sihta alatt — magyarázza Takács József. — Megkérdezhetem, hogy mennyi a fizetése? — Darabbéresek vagyunk. Ha rossz a gép, akadozik a gyártás, vékonyabb fizetésnapon a boríték. Az átlagosan jó hónapban hazaviszem a négyezer forintot. Becsületére legyen mondva: ez a vékony termetű, inas ember „állja a sarat”. Nyolc évvel ezelőtt lépte át először a gyár kapuját. Néhány lépéssel odébb az új gépsor csigasajtolója 13 bar nyomással préseli ki magából az agyagmassza- műanyagadaiék keveréket. Két fiatalember vigyázza a nagy értékű gépi berendezés munkáját s közös jellemzőjük, hogy azelőtt mindketten más területen dolgoztak. — Újítási előadó voltam — közli Farkas László. — Szívesen hagytam ott az íróasztalt, mert itt több a pénz, s a gyakorlatban hasznosíthatom a technikumban szerzett ismereteket. — A tmk-csoportból jöttem ide — így a . munkatárs, Szalkovszki János. — Az anyagiak mellett vonzott az izgalmas feladat is, ezért vállaltam. Megyünk tovább, követjük a tégla gyártásának útját. Az emeleten hosszan elnézzük a villamos tolópad és az önjáró szállítókocsi üzemelését. — Fotocella érzékeli az adagolást — újságolja Faragó József gépkezelő. — Olyanok már ezek a gépek és berendezések, akárcsak a műszerek. . Komolyan mondom, szinte szórakozás velük a munka — Láthatták — mondja a kiadós séta után Kókai József —, megújhodik a gyárunk. A modern gépek vásárlásán kívül, ésszerűsítettük az energiaellátást, felújítottuk a csatornahálózatot és a tetőszerkezetet, kívülről vakoljuk a falakat és hamarosan következik a festés. Most már a meglevő termelési kapacitást akarjuk kihasználni. távoli célunk pedig az, hogy messzüntes- sük gyárunk kétarcúságát. Kolaj László Fotó: Fojián László Nők az édesiparban A Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsa nőbizottsága és az EDOSZ MB nőbizottsága kihelyezett ülést tartott a Szerencsi Édesipari Vállalat Cukorgyára tanácstermében. Kovács György, az Édesipari Vállalat igazgatója részletesen tájékoztatta a nőbizottságokat a vállalat tevékenységéről, s ártól, milyen nagy mértékben járulnak hozzá a vállalati eredményekhez az ott dolgozó asszonyok, leányok. Szólt a nődolgozók élet- és munkakörülményeiről. Figyelemre méltó az a gyakorlat, hogy a gyesről visszatérő anyák — a gyerek 10 éves koráig — egy műszakban dolgoznak. s munkaidejük reggel 8 órakor kezdődik. A tájékoztatóban, és az azt követő élénk eszmecserében is, szóba került a nők vezetésben való részvétele A kép minden bizonnyal eltér más iparágaktól. Ennél a vállalatnál ugyanis a felső vezetésben 50 százalékos a nők aránya. Kevesebben vannak a középvezetői posztokon, s a jövő egyik itteni feladata, hogy arányukat művezetői szinteken is javítsák, az össz- létszámnak megfelelően. A vállalat káderutánpótlási tervében szép számmal szerelőinek nők. A két nőbizottság tagjai megtekintették az üzemet, találkoztak szocialista brigádvezetőkkel, szakszervezeti bizalmiakkal. t
