Észak-Magyarország, 1982. június (38. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-08 / 132. szám
ÉSZAX-MAGYARORSZAG 4 1982. június 8., kedd A képernyő előtt Teleráiaa - Kétféle Víkemfszerelem Szeptemberben egyetem Kicsit sok jött össze az elmúlt hét végén a Magyar Televízió „önmutogató” adásaiból, illetve mozzanataiból. Talán szót sem érdemelne olyan apróság, hogy a Tv-híradó műsorvezetője — Bokodi Béla —. azzal a szellemeskedéssel vezette be a június 5-i híradót, hogy irigyli a nézőket, akik „hűtött szobákban és hűtött italokkal” nézik a műsort, míg ők. a televíziósok a ju- piterlámpák fényében sülnek-főnek-izzadnak. Nem tartozik a nézőre, s nem sajnálkozik azon, hogy foglalkozását (hivatását?) maga választotta tévés mennyire izzad a reflektorfényben, (A nézők nagy hányada reflektorfény nélkül izzad a fel- forrósított betonházakban, s mégcsak nem is ez a dolga.) Szót azért érdemel, mert ötven perccel előbb ért véget a negyvenperces Teleráma, amely a Magyar Televízió belső életébe hivatott a nézőt beavatni. E sorozat első jelentkezését érdeklődéssel es örömmel fogadtuk, ám a másodiknál — azaz június 5-én — már kétkedtünk,' hogy a nézők éppen a miskolci tévéfesztiválról készült, meglehetősen eltérő értékű mozaikszemcsékből összerakott tájékoztatást kívánták. Volt azonban ennek nem kevés tanulsága: Vitray elmondta, hogy a fesztivál elsősorban a televíziósoknak kell, nekik szükséges, a miskolciak megvannak nélküle is. Ezt bizonyította a riport néhány utcai mozzanata, a pénztári jelentés stb. Sokat foglalkoztunk ezzel a fesztivállal annak idején mi is, s azóta országos mérlegen is megméretett, sokfelé, sokoldalúan. Vitraynak abban nagyon igaza van. hogy a televíziónak kell a szakmai mérlegelés, a munkatalálkozás lehetősége, s erre Miskolc jó alkalom. A tanulságok levonása, hasznosítása belső műhelymunka. A néző meg majd meglátja, az új művekben miként gyümölcsözőink a miskolci fesztivál nem kevés tanulsága. Talán nem minden érdekes és hasznos megszívlelendő rögzítésével jártak úgy, mint éppen a Szabó Istvánnal — sok kínos igazságot feltáró előadása után — készített interjúval, ami nagyrészt műszakilag megsemmisült. Még mindig a tévéről szóló adásoknál maradva: a negyedszázados fennállását jubiláló sorozat négyötödén már túl vagyunk, már csak egy adás van hátra. * Aki valami ok miatt nem nézhette folyamatosan a Ki fizeti a révészt? című angol—görög filmsorozatot, a pénteki záró, hetedik részből is megtudott mindent, ugyanis a gyengébbek kedvéért Annika precízen el is magyarázta gutaütött mamája ágya mellett. Bizalommal vártuk kezdetben a sorozatot, aztán a bizalom erősen lecsökkent. A görög sorstragédiák, a szirupos szerelmi történetek, a szokványos partizánemlék-idézések és a folytatásos krimik ötvözete pergett előttünk igen jól kimunkált an, a hasonló művek várható Izgalmaival, többségben nagyon jó színészi munkával. Sajátos dolog: legszimplábbnak az egykori partizán angol főszereplő tűnt. Többet vártunk tőle, átlagos sorozat emlékét őrizzük meg-ideig-óráig. * A ritkán jelentkező ítélet előtt sorozat újabb darabja, A tettes is áldozat című dokumentumjáték nem sok izgalmat hozott, mert a címe is, meg az előzetes műsorajánlat is arra biztatta a nézőt, hogy eleve álljon a vádlott asszony mellé, akit „élettársa hajszolt a végletes helyzetbe”. Igaz, a végül előbukkant szörnyű bűncselekmény megdöbbentett, de addig annyi unalmat árasztott a képernyő a különféle bűncselekmények felsorolásával, a mellékszereplők idegesitöen túljátszott leckefelmondásával, hogy már elfásultan néztük, mi történhet még. Markovits Borbála alakítása messze fölébe emelkedik a produkció egészének. * A jómódú értelmiségi férfi és a csupa, felszínesség, könnyű erkölcsű lány kilátástalan kapcsolata örök téma. Thurzó Gábor valami két évtizede írt regénye is egy ilyen kapcsolatot mutat be. Vikendszerelem címmel készült tévéfilm a regényből Mihályfi Imre rendezésében. Kár volt az író halála után ezt a művet filmre írni és rendezni. Hitel nélküli a történet, fordulatai erőszakoltak, szituációi közhelyszerűen túlélezettek, a két főszereplő — más szerepeikből tudjuk: mindkettő kitűnő drámai színész — nem élte, hanem kínosan eljátszotta csikorgó szövegekkel terhes szerepét. Igaz emberi érzéseket nem tudott e film tükrözni. A negyvennégy esztendős, családos mérnök nem tud ellenállni a gyakorlott hazudozó, galeri-tag, call- girl ifjú hölgy csábításának. Aztán ráébred — igen lassan — helyzetének és szerepének tarthatatlanságára, a lány meg egy másik férfi ölelése közben — a film szuggerálása szerint — ráébred, hogy mégis a mérnök volt az igazi. Banális történet, közhelyek felsorakoztatásával terhes fiimi megvalósulás. Alkotóihoz, főszereplőihez méltatlan produkció. Benedek Miklós Művészeti iskola falsa A Dagesztánban élő népek díszítő-alkalmazott művészetének, tánc-, ének- és zeneművészetének tanulmányozását beiktatták a dageszláni Novij Húsét településen megnyitott gyermek művészeti iskola programjába. A művészi koreográfiái és zenei részlegben a helyi’ szov- hoz munkásainak 90 gyermeke tanul. Sok fiatal elhatározta. hogy kitanulja a szónyegszovest E kézművesség művészi formája régi hagyományokkal rendelkezik Dagesztánban és nemzedékről nemzedékre száll. Meglehetősen régóta próbáltuk összehozni a beszélgetést Király Zolival. Először tavaly nyáron, amikor kiderült, ő utazik Leusanne- ba, a számítástechnikai világkonferenciára. miután megnyerte a Neumann János Számítástudományi Társaság diákoknak kiírt pályázatát. Talán feledésbe is merült volna a beszélgetés terve, ha valamikor ősszel nem telefonált volna a miskolci Földes Gimnázium igazgatója: volt diákjuk, Zoli ismét sikerrel szerepelt, második lett a Kürschák József matematikai versenyen, amelyet mindig az abban az évben érettségizetteknek írnak ki, de részt vehetnek rajta középiskolások is. Csakhogy Király Zoltán mostanában nem rendelkezik szabadon az idejével. Mi. előtt egyetemi tanulmányait megkezdené, katonai szolgálatát tölti. Az elmúlt napokban szabadságon volt, s ha kicsit megkésve is, sikerült összehozni a beszélgetést. Amin egyébként meglehető, sen gyorsan kiderült, a matematikusnak készülő fiatalember négyszer biztosította be magának az egyetemi felvételt. Mert az említett két rangos eredmény mellett, mintegy mellékesként, nyolcadik-nyolcadik helyezést is elért rflég gimnazista korában az országos középiskolai tanulmányi versenyeken, matematikából és fizikából. Es tavaly nyáron kis híján tagja volt a matematikai olimpiára induló magyar csapatnak is. Az utŐlsó válogatón ötödik lett, s négyen utaztak. Igaz, altkor Zoltán már tudta, a svájci és az amerikai utazás nagyjából egy időre is esik. De ha nem is lehetett ott az .olimpián, a társak szereplését igencsak számon tartja — érthető, hiszen heteken át együtt dolgoztak, készültek a nagy versenyre —, s a három első és egy második helyezés az „itt- honmaradottnak” is jólesik. — Zoltán, honnan a barátság a matematikával? — Azt hiszem, még az általános iskola első osztályából. Mi ugyanis kísérleti matematikát tanultunk, sok szempontból még a mostaninál is „újabb” volt az anyag. Jól emlékszem például, hogy az egy és a kettő után rögtön a felet, azaz az egykettedet tanultuk meg. Nekem nagyon tetszett, ment is ... Matematika-^ órán mindig volt sikerélményem ... Azután az ötödik, hatodikban normál matematikát tanultunk, akarom mondani, a hagyományos matematikát. Kevés újat kaptunk,' egy kicsit leálltam ... Hetedikben azután átkerültem egy másik osztályba, matematika tagozatra. Közben kezembe került egy számítógép ... — Mikor? — Hatodikos lehettem. A számítógép a papámé volt. Tetszett, hogy eljátszhatok vele, elsőre persze csak ösz- szeadtam meg kivontam... Érdekes volt... Apa akkor járt egy tanfolyamra, nyári szünetben elolvastam a tankönyvét __ Volt amit nem é rtettem, igaz, de azért sok mindenre rájöttem. Elméleti ben megtanultam az akkor divatos számítógépnyelvet, egy programozási nyelvet. — Szokatlan hobbi... — Miért lenne szokatlan? A gyerekek, azt hiszem, mindent szívesen megtanulnak, ami érdekli őket. Engem érdekelt. mert valami izgalmas. valami új volt. És el ne felejtsem, kaptam közben egy kis saját számítógépet, amivel „játszhattam”. És igazán érdekes volt saját kis programokat összeállítani. A gép ugyanis . kicsi volt, ügyeskedni kellett, hogy beleférjen a program. — A számítógépes sikernek ezek szerint meglehetősen messzire nyúlnak a gyökerei. — A Földesben azután már komolyabban is foglalkoztunk számítástechnikával. És nekem .rengeteg segítséget adtak. Hogy mást ne mondjak, amikor a gimnázium gépe is kicsi lett, eljártunk az egyetemre, s amikor az is kicsi, segítettek, hogy feljárhassak Budapesti re. Azután a Matematikai Lapokban volt egy • számítástechnikai rovat. Oda is küldtem megfejtéseket... Az iskolában is biztattak, feljárhattam az olimpiai előkészítőbe ... Igaz, ez rengeteg időt követeit... De én, ha elvégzem áz egyetemet, szeretnék továbbra is számítástechnikával foglalkozni... Ehhez kaptam az iskolában is a segítséget — Most szeptemberben már egyetemista lesz . .. — Igen, és szeretném, ha megint elegendő időm lenne. Búr, igazán segítettek a mostani feletteseim is, elengedtek versenyre s továbbra is közreműködhetek a már említett Matematikai Lapok számítástechnikai rovatának szerkesztésében. A legközelebbi megbeszélésre feltétlenül el szeretnék jutni; a jövő évi feladatokat most rögzítenénk. Remélem, megnyeri a diákok tetszését, szimpátiáját. — La.usanne-ban egyedüli középiskolás volt a szocialista országokból. Nehéz feladat volt? — Ott már nem. Amíg a pályázat elkészült, amíg megvédtem, az igen. Mert igaz, hogy terveztem az ini dulást a versenyen, de engem is elcsábított nyáron a víz, télen meg a síelés. Úgyhogy körmömre égett a munka, és meglehetősen sokat kellett dolgozni a pos- terekkel is, amit magunkkal vittünk. Tavaly tavasz- szal keveset voltam itthon. — Pedig érettségi előtt állt... — Matematikából, fizikából nem kellett érettségiznem, ez nagy előny volt a társaimmal szemben. Az ötöst már bebiztosítottam a tanulmányi versenyen. Mai gyárból ás történelemből, no és angolból kellett csak tanulnom. Úgyhogy megvolt a kitűnő. Szerencsére ... — Zoltán, sok vita van a versenyző diákokról? Hogy jó-e, vagy sem a versenyek szervezése... — Csak a magam tapasztalatát tudom mondani. Engem serkentett és biztos, hogy sokat segített, hogy kaptam lehetőséget és segítséget. És azért jutott időm szórakozásra is ... (cs. a.) t Ma lenne öivenesztendős, de immár nyolc éve örökre eltávozott közülünk Nagy Miklós művelődésügyi miniszter, aki igen sok szállal kötődött Miskolchoz, a Nehézipari Műszaki Egyetemhez,. sőt, szerkesztőségünkhöz is. Még nem volt egészen 42 éves, amikor elhunyt. Kedves jó barátunk és kollégistánk — Urbán Nagy Rozália — férjeként ismerhettük meg a miskolci egyetemen, 1954-ben gépészmérnöki diplomát szerzett, rokonszenves, törékeny alkatú, fiatal férfit, aki a mechanikai tanszék tanársegédje lett, ugyanakkor az egyetemi ifjúsági szervezet, a Dolgozó ifjúság Szövetsége titkára volt, majd hamarosan az egyetemi MDP-bizottság szervező titkára. Az egyetemen laktak, a városhoz — munkáján kívül — elsősorban újságíró feleségén keresztül kapcsolódott Nagy Miklós, így alighanem velünk, miskolci újságírókkal találkozott leggyakrabban, ha felesége elé jött, vagy éppen az éjszakákba nyúló nyomdai ügyeletek lejártát várta. Egyike volt azoknak, akik 1956. rét- teneteo emlékű ősze ulah az egyelem normális éietenek megteremtésén fáradoztam, abban az eleri jártak. Oktatói munkája meilett az elsők között állt a partéiéi élere, az MSZMP egyetemi bizottságának titkárhelyettese lett, rövid ideig ideiglenesen titkára is. A mechanikai tan- szénen dolgozott továbbra 1959-tól immár adjunktusként. A miskolci egyetemtől 19ö3-ban vált meg, amikor munkája a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága tudományos, közoktatási és kulturális osztályára szólította, de mint a tanszék tudományos munkatársa, továbbra is kötődött ide és rendszeresen járt Miskolcra. Pályáját ezt követően Is figyelemmel kísérhettük. 1971 októberében Polinszky Károly miniszterhelyettessel jött Miskolcra, hogy hetvenedik születésnapján az országos vezetés nevében köszöntsék egykori kedves professzorát, Sályi Istvánt. Ekkor már az MSZMP Központi Bizottságának osztály- vezetője volt. Művelődésügyi miniszterré 1973-ban nevezték - ki. Utoljára a Miskolci Nemzeti Színház fővárosi vendégszereplésén, 1973. október 23-án talákoZtunk vele, ahová eljött a régi miskolci művészbarátokkal találkozni. Nem sokkal később már súlyos betegségéről érkeztek a hírek, majd 1974. április végén tragikus halálának hírét kopogták a telexek. Nagy Miklós korai halála fájdalmas veszteség. A Nehézipari Műszaki Egyetem élete, különösen első másfél évtizede, szorosan összefőrrt személyével. Kegyelettel tisztelgünk emléke előtt. <bim> Tudnivalók A SZÓI everieEtűűlelésről Hamarosan kezdődik a nyári szünidő. A vakáció alatt tizenkilenc SZOT-gyer- meküd ülőben mintegy 30 ezer általános iskolást fogadnak. Az üdültetés június 14-én kezdődik, augusztus 28-án fejeződik be. Az 1. és 6. csoport 10—10 napos, a közbeesők kéthetesek. Az első és utolsó turnus kezdete és befejezése a tanévzáróval, illetve nyitóval egybeesik. Az iskolák elengedik az ünnepségről a beutalót kapott diákokat, ugyanis, ha ez a két csoport elmaradna, 10 ezerrel kevesebben üdülhetnének. Hegyvidéken mintegy 17 ezren, a Balatonnál 13 ezren nyaralhatnak. Együtt üdülnek az első- és felsőtagozatos gyermekek, akik életkor szerinti elosztásban, őrsökbe, rajokba, altáborokba kerülnek. A lányok és a fiúk csaknem azonos arányban kaphatnak beutalót. A térítési díj napi 22 forint, ez az összköltségeknek mintegy 20 százalékát jelenti, mivel napi ötszöri étkezésük ennél jóval többe kerül. A gyermekek utaztatása — az üdülőkbe és haza — csoportos, ingyenes. A nevelők szeretnék, ha kis vendégeiknek minél több szórakozásban, élményben lenne részük. Minél többet tartózkodjanak á jó levegőn, játsszanak, kiránduljanak, sportoljanak, fürödjenek. Ma már általános szokás, hogy a hazautazás előtt írásban is véleményt kérnék a gyermekektől és ötleteiket a következő csoportoknál hasznosítják. A programok színesek és változatosak: Ki mit tud- verseny, táborolimpia, tv- és filmnézés, bábelőadás, .tréfás szellemi fejtörő, rajzpálya- zat, közös éneklés, lemezhallgatás, tréfás táncest, tábortűz és még sok más ötletes társasjáték. Jut idő szakköri foglalkozásra is, mint például ajándéktárgyak készítésére, kézimunkázásra, stb. Évről évre visszatérő gondot okoznak a honvágyas gyermekek. Akik idén először utaznak üdülni, azoknak nem könnyű a megszokott környezettől és a szülőktől való átmeneti elszakadás. Őket türelmesen, a szokásosnál is alaposabban kell felkészíteni, bátorítani: a rájuk váró élményeket, az új Ids pajtásokkal való megismerkedés lehetőségét kell megcsillantani előttük, A gyermekbeutalási lehetőség is korlátozott, ezért az általános iskolások csak egy alkalommal vehetnek részt keúvezményes üdültetésben, így elsősorban azok kapjanak csoportos gyermekjegyet, akik szüleikkel együtt nem jutnak el vállalati vagy SZOT családos üdülőbe és részesítsék előnyben a nagycsaládosok gyermekeit.
