Észak-Magyarország, 1982. június (38. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-08 / 132. szám

I Újítási verseny T9S2. június 8., kedd A győri példa Gyanítom, hogy csupán a cím alapján az olvasók nagy tábora — érdeklődési köré­nek megfelelően — másra és másra gondol. A művésze­tek kedvelőiben a cím olva­sásakor nyilván a nagy hírű Győri Balett, az új, repre­zentatív színház asszociál, a sportot kedvelőkben pedig úgy gondolom, a Rába ETO labdarúgócsapatának idei bravúrsorozata. A mi példánk ezúttal más. Nem a művészetekhez, nem a sporthoz, hanem a vizek városának legnagyobb üze-. méhez, a Rába Magyar Va­gon- és Gépgyárhoz kapcso­lódik. Március végén szerkesztő­ségünk kerekaszta 1 - bes zél - getést rendezett a mezőgaz­daság műszaki biztonságát jelentős mértékben befolyá­soló alkatrészellátásról. Ezen a részt vevő szakem­berek több, konkrét alkat­résszel, részegységgel kap­csolatos észrevételt, negatív példát mondtak el. A bírált üzemek között szerepelt a Rába is. A cikk megjelenése után a gyár képviselői azonnal leutaztak az érintett borsod] termelőszövetkezetbe, ahol pontosították a problémá­kat, s személyesen győződ­tek meg a gondokról. E sze­mélyes találkozás alkalmá­val sikerült tisztázniuk az érdekelteknek, hogy a szö­vetkezetnek nem az új, ha­nem az IKR által felújított Rába-motorokkal van gond­juk, s hogy ezek élettartam- csökkenését a szakszerűtlen felújítás okozza. A Rába ve­zetői helyszíni szemléjük során olyan problémára is felhívták a szövetkezet szakembereinek figyelmét, amiben személy szerint nem is voltak érintettek. Konk­rétan az IKR és a MEGÉV által forgalmazott, ismeret­len eredetű, kisműhelyileg előállított tárcsatengely füg­gesztő csapágyakra gondo­lok, amelyeknek zsfrzása a mai napig nem megoldott. Mi több, helyette konkrét cikkszámú, zsírozható, tehát nagyobb élettartamú Rába- csapágyakat ajánlottak. Nem szándékom további szakmai részletekbe bele­menni, hiszen ez az üzem és a szövetkezet szakembereit érdekelheti elsősorban. En­gem személy szerint — és ezt kívántam közreadni — a Rába vezetőinek, szakem­bereinek gyors, segítőkész reagálása, egyszóval tenni- akarása fogott meg. Nyilván e nagyüzem vezetői jól tud­ják, az ilyen irányú csele­kedetük éppúgy hozzájárul a gazdasági egység jó hír­nevének további erősítésé­hez, mint az ott készített termékek, áruk minősége. Hogy miért mondom el mindezt és miért nevezem példának? Sajnos, mert nem általános. Munkám során itt a megyében erre is, arra is találkozom hiányosságok­kal, úgymond konfliktus­helyzetekkel, amelyek la­punk hasábjain — a megol­dást, feloldást szorgalmazva — nyilvánosságot is kapnak. Be kell vallanom, szándé­kom, erőfeszítésem egyik- másik esetben bizony hiába­való, ahogy mondani szók-' ták: az egész nem más, mint falra hányt borsó. Pedig — és ezzel nem akarok meg­sérteni senki t — a Rábánál lényegesen kisebb vállala­tok, szövetkezetek, intézmé­nyek az érintettek benne. Hát nem furcsa, hogy amíg az ország egyik legnagyobb üzemének műszaki igazga­tója Győrből leutazik Bor­sodba a felvetett problémák kivizsgálására, rendezésére, és minderről Horváth Ede vezérigazgató tájékoztatja részletesen szerkesztőségün­ket. ugyanakkor például az a vállalat, amely Miskolcon az aszfaltozást végzi, füle botját nem mozdítja észre­vételünkre? Igaz, a tavaly megjelent két bíráló cik­künkben tapintatból nem szerepeltettük a vállalat ne­vét, de'kérdem én, ha asz­faltozásról írunk, kinek kel­lene „vennie á lapot”: a ké­ményseprőknek? Vagy más: ha megírjuk, hogy például Bogács és Noszvaj között a közlekedés biztonsága érde­kében véleményünk szerint az emelkedő és kanyargó út­szakaszon szükség lenne vé­dőkorlátra, kinek lenne „kö­telessége” reagálni, tilta­kozni, esetleg cselekedni: a kertbarátok szövetségének ? Én úgy vélem, a közúti igaz­gatóságnak. Ennek ellenére sem ez esetben, sem a ko­rábbiban nem reagált az il­letékes. És ezzel nem fogy­tunk ki a negatív példákból. Higgyék el, tudnánk folytat­ni a sort, de nem ez a cél. Az említett eseteket is a győri példa nyomán vetet­tem fel. Mert íme, lehet másképp is csinálni. S jó lenne, ha a Rába példáját a borsodi üzemek, szövetke­zeteit, intézmények is követ­nék! Nem válna kárukra. „Felszólításunk”, óhajunk természetesen csak azoknak szól, akik mindeddig nem „cselekedtek” hasonló szel­lemben. Hajdú imtf A keveset is becsülve ESZAK-MAGYARORSZAG 3 Nagyjavítás az olefingyárban A TVK olefingyárában befejezéséhez közeleg az idén esedékes éves nagyjavítás, amit az etilén, fogyasztókkal, mindenekelőtt a Kalusi Klórvinil Egyesüléssel és a BVK-val összehangoltan oldanak meg. Képünkön: a turbókompresszorok tisztítását, ellenőrzését és bizonyos alkatrészek cseréjét vég­zik a szakemberek. Fotó: Kovács Endréné Borsó — búzáért Kisebb veszteséggel I Az Ózdi Kohászati Üze­mek vezető szakemberei em­legették örömmel a minap, hogy különleges minőségű acélt készítenek a Nógrádi Szénbányák Vállalat számá­ra. Ebből olyan, .^’’-profil­ként emlegetett páncélkapa- ró-teknő készül, amely ma már nélkülözhetetlen a szén­bányák gépesített frontfej­tésein. A gyártmány egyéb­ként az idei Budapesti Nem­zetközi Vásáron vásárdíjat nyert. Azonban az acél nyers­anyaggal kapcsolatban nem­csak az említett néhány do­log méltó a megemlítésre. Sőt: az ózdi kohászok első­sorban két dologra büsz­kék. Az egyik, hogy ezzel az acéllal tőkés importot' vál­tanak lei, a másik, hogy bár a Nógrádi Szénbányák egy­előre csak négyszáz tonnás mennyiségre tart igényt, a kohászat ezt is örömmel legcsinálja. Mert gyárthat­nak, mert ez hozzájárul a terv teljesítéséhez és mert a dolog gazdaságos, nyeresé­ges. S van rá remény, hogy hamarosan mások is megje­lennek vásárolni, rendelni az említett acélfajtából. A Tokaj-hegyaljai Állami Gazdasági Borkombinát ve­zetői az idei munkáról, ter­vekről beszélgetve, fontos momentumként emlegették, hogy — bár a tokaji bornak most bőven van piaca, itt- ott hiánycikk is —, minden apró kis lehetőséget megra­gadnak annak érdekében, hogy jó áron helyezzék el a nemes borokat. Külföldi és hazai kiemelt rendezvények­re kis tételek szállítását is vállalják, s az elhelyezést te­kintve előnyben részesítik devizát hozó igények kielé­gítését, egyetértésben az ál­lami kereskedelmi intéz­ménnyel. Hasonló gondolko­dásmódról, sőt, konkret gyakorlatról hallottunk a Hollóház) Porcelángyárban, a Mezőgép Vállalatnál és más helyeken is. Fontos, és igen pozitív lá­tásmódot, irányzatot jeleznek ezek a felsorolt, konkrét ese­tek. Olyan törekvést, amely az adott világgazdasági és belgazdasági helyzetben nól­Üjítóversenyt hirdetett meg a közelmúltban a Borsodi Szénbányák Vállalatához tar­tozó Farkaslyuki Bányaüzem KlSZ-vezetösége a vállalat fiatal dolgozói részére. A versenyben, amelyre ok­tóber 1-ig jelentkezhetnek a 35 éven aluli dolgozók, értékes díjakat kapnak a legjobbak. Az első helyezést elért, újító jutalomüdülésen vehet részt a Szovjetunióban, a második helyezett belföldi jutalomüdü­lésen, a harmadik helyet el­nyerő versenyző pedig 1300 forintos jutalomban része­sül. Uivekvi export A Hollóházi Porcelángyár ez évben is számos újdon­sággal jelenik meg a hazai és külföldi piacon. Elsősorban magyaros motívumokkal dí­szített étkészletekkel, ame­lyek eddig is népszerűek vol­tak a vásárlók körében. Termékeik iránt egyébként mind itthon, mind külföldön olyan nagy az érdeklődés, hogy a keresletet nem tud--‘ ják kielégíteni. Hazánkban az Amfora, külföldi piacokon az Artex lényegesen több vá­zát, étkészletet, kávéskészle­tet. fali porcelánt, dísztárgyat tudna elhelyezni a gyár ké­szítményeiből, mint amennyit a hollóháziak gyártani képe­sek. Ez indokolja a közeljö­vőben kezdődő fejlesztést, amely 1984-től már új ter­mékekben realizálódik. A gyár vezetése vállalta, hogy ennék révén megkétszerezik a jelenlegi egymillió dolláros évi exportot, ami egyben azt jelenti, hogy egyetlen év alatt kigazdálkodjék a befek­tetést Juhfarió szakcsoport Mezőkeresztesen és környé­kén, a Kis-Hortobágy hatal­mas legelőinek peremén nagy hagyományai vannak a juh- tartásnak. Ma is itt található a megye néhány „legnépesebb” nagyüzemi juhászain. De nem­csak a Mezőnagymihályi Ál­lami Gazdaság, a szeniistváni, a geleji és a mezőkeresztesi tsz-ek foglalkoznak juhte­nyésztéssel, hanem a háztáji gazdaságokban is sok a bir­ka. A háztáji juhtartók segí­tését, árutermelésük koordi­nálását vállalta el a közel­múltban a mezőkeresztesd Aranykalász Tsz. Mezőkeres z- tesi központtal megalakítot­ták ugyanis a Kis-Hortobágy környéki juhtartó szakcsopor­tot/ amelynek 69 tagja van. külözhetetlen, s amelyet ál­talános gyakorlattá lehet és kell tenni. A dolog lényege: minden termelőegységnél úgy tervezni és szervezni a termelést, hogy a mindenko­ri kiinduló pont a termékek elhelyezhetősége, a piac igé­nye legyen. S ha kell, ha a várható eredményesség úgy kívánja, bátran váltani a .ermelés struktúrájában, sőt, a piac vonatkozásában is. Ez azt jelenti, hogy korábban nagyobb szériákat gyártó, és monopolhelyzetben levő vál­lalatoknál is változtatni kell a termékszerkezeten, ha a piaci igényeli úgy követelik, ha észlelik, hogy a termelés további erőltetésével csak az elfekvő raktárkészlet növek­szik. Természetesen a váltás, az igényekhez való alkalmazko­dás megvalósítása égjük he­lyen könnyebb, a másik he­lyen nehezebb. Nagyszériás, szalagrendszerben történő termékgyártásnál lényegesen nehezebb a változtatás, S az is lényeges: van-e meg­felelő nyersanyag, s hozzáér­tő szakember, szakmunkás az átálláshoz. Mindezek azon­ban csak az adott területe­ken dolgozók feladatai* dif­Az elmúlt évben kétség­kívül kimagasló hozamokat értek el a kesznvéteni Sza­badság Termelőszövetkezet­ben, hiszen őszi búzából 47, tavaszi árpából 50,7, kuko­ricából 80.5, napraforgóból pedig közel 26 mázsás hek­táronkénti termést takarí­tottak be a kombájnok. Csak a növénytermesztési ágazat 8,3 millió forint nyereséget termelt a gazdaságnak. Idén viszont több mint három­millió forinttal kevesebb jö­vedelmet mértéit csak ter­vezni. Vagyis következés­képpen : nem bíznak abban, hogy az elmúlt, év jó ered­ményeit meg tudják ismé­telni? Nemkin Béla, a szö­vetkezet elnöke a fejét ráz­ta: — Erről szó sincs. A há­rommillióval kevesebb jö­vedelem a költségek növe­kedését jelzi, ugyanis pon­tosan annyival drágult meg a termelés. Változatlan technológia, tápanyag-után­pótlás mellett Természete­sen szerencsés esetben meg tudnánk ismételni a tavalyi eredményt, de túl soknak találtuk a bizonytalansági ferencialják. Ahhoz, hogy a termelés gazdaságos, a piac igényeit kielégítő legyen, vál­toztatásra szinte mindenütt .szükség van. Nem ritka ma a hazánkba látogató, olyan nagyobb tőkés vállala­tot képviselő üzletkötő, aki hajlandó vagonok helyett mázsás tételekre is üzletet kötni, amennyiben azon van nyereség, ha mégoly kevés is. S a gazdaságosság kérdése, a termék elhelyezése a szocia­lista vállalatoknál, a mi vál­lalatainknál, termelőinknél és / kereskedőinknél is meg­határozó, a legfontosabb kér­dés. Ahhoz, hogy minél széle­sebb skálán versenyképesek legyünk és maradjunk; az, hogy tartani, sőt, ahol lehet, növelni tudjuk súlyunkat, ér­dekeltségünket, rugalmasság, áldozat- és ésszerű kockázat­vállalás kell. S arra is szükség van, hogy az egy-egy terüle­ten korábban tapasztalható megalomániás nézeteket fel kell adni. A cél: a keveset is becsülve, olyan léptékekben tervezni és gyártani, amilyen léptéket az igények megkí­vánnák. Barcsa Sándor tényezőket ahhoz, hogy bát­rabban tervezzünk. Hiszen elég, ha a Sajó a kukorica tenyészidejében egyszer ki­önt, s már felborulnának elképzeléseink. Ez a terv re­ális. ötmilliós eredményt a növénytermesztésnek min­denképpen fel kell mutat­nia. Kedvező időjárás mel­lett a jövedelem nagyobb is lehet. Hiszen összes intézke­déseinkben erre törekszünk. Jó példa erre a borsóter­mesztés. Ennek a növény­nek nem sok helye lenne a termelési szerkezetben, ha a jövedelmezőségét néznénk. Csak kimagasló, 25 mázsás hektáronkénti hozam mellett gazdaságos a termelése. És akkor sem hoz többet há­romezer forintnál, amíg a búza jövedelme hektáron­ként a tízezer forintot is el­érheti. Az elnök rábólintott: — Így van, de ezekből az adatokból bajosan derülhet ki, hogy a kenyérgabona magasabb jövedelmét éppen a borsónak köszönhetjük. A hüvelyes növény ugyanis a legkiválóbb előveteménye a kalászosoknak. Jól megli- gyelhető ez a búzán, hiszen ha borsó után került földbe, akkor hat—nyolc mázsával többet terem. Ezért elfogad­juk azt, hogy a vetőmagnak termesztett borsó jövedelmét a következő évben a búza pótolja. Viszont arról sem mon­danak le, hogy a. borsó jö­vedelmezőségét javítsák. Idén teljesen új módszerrel próbálkoznak; a növényt nem rendre vágják, hanem egy menetben takarítják be. — Hozamaink magasak, elértük azt a termelési szin­tet, hogy már látványosan nem tudjuk növelni az át­lagterméseket. Így arra kell törekednünk, hogy ami megtermett, az utolsó sze­mig, magtárba is kerüljön. Kedvezőtlen időjárás esetén a borsó ötven százaléka is tönkremehet, hiszen meg­ázik a renden. Egy új adap­tert vásároltunk; a rom­busz alakú szerkezet követ­ni tudja a talaj egyenetlen­ségét, s így szinte veszteség nélkül takarítja be a hüve­lyeket. Ezért, ha gyengébb is a termés — az idén nem volt jó idő a borsóra, csak most virágzik — az eddig elvesztegetett mázsákból már biztosan jövedelmező­en termelünk. Más kérdés a kalászosok betakarítása, s nem a ha­talmas méret miatt. Ha Me­dard napján beköszönt erek a csapadékos, hűvös hét ele, akkor 'a kenyérgabona, ame­lyet 723 hektáron termesz­tenek, ötven mázsától nem ad kevesebbet, s a tavaszi árpa is az elmúlt évi átlag körül alakul. Magyarán: re- / kordmennyiségű termést kell betakarítani, s mivel a szövetkezet vetőmagtermesz­tésre van szakosodva, mes­terséges szárítás nélkül I Az elnök elgondolkodott: — Kétségkívül nehéz fel­adat lesz az aratás megszer­vezése. Már csak azért is, mert nyolc kombájnunk kö-t-Zül'Tiégy- az ilyen hozamok­nál fulladozik. hatalmas veszteségekkel dolgozik. Ma­rad négy, ami viszont ke­vés. Idén 1500 tonna vető­magot állítunk elő. Ehhez a mennyiséghez optimálisad legalább nyolc nagy telje­sítményű kombájn kellene. Hiszen a végsőkig ki kell várnunk, hogy á szem víz­tartalma alacsony legyen. Esőben, sőt eső után nem szabad aratnunk. Így nem láttunk más megoldást, mint szerződést kötni egy északi gazdasággal a kombájnok átcsoportosítására. Négy Claas Dominátor, s két John Deer kombájn fog ér­kezni arra a néhány nap­ra, amikor a termés már száraz, de még nem pereg, így akarjuk elkerülni a veszteségeivel. A módszer nem új, de hatékony. Elég csak arra gondolni, hogy a vetőmag-] nak termesztett búzáért, jó minőség esetén, kétszáz fo­rinttal többet ad a felvá­sárló. Ilyen magas árbevé­tel mellett, még ha bérbe dolgoznak is a vendégkom­bájnok, a veszteség elkerü­lésével is száz forinttal ma­gasabb nyereséget érhet el a szövetkezet- Az elnök így folytatta: — Még hozzá kell tenni: ha a Sajón nem lesz ár­víz, akikor a négyszáz hek­táron termesztett kukorica is jó terméssel fizethet, s így a gabonaprogram kere­tében a többlettermésért „prémiumot” is kaphatunk. Hétszáz tonnával érhetünk el többet, mint az előző öt év átlaga. Ez pedig 420 ezer forinttal nagyobb nye-t reséget jelenthet. Egyet kell értenem sóha­jával: — De jó is lenne! — Hiszen ez már csak az idő-' járáson múlik. x — kármán — |

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents