Észak-Magyarország, 1982. június (38. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-06 / 131. szám

1982. június 6., vasárnap ESZAK-MAGYARORSZAG 3 Tapasztalatok, tanulságok Párloktalás ez eiECsj járásban A párloktatás szervezését, eredményességét az encsi já­rásban is jelentősen befolyá­solják a terület sajátosságai, a hallgatók összetétele, élet­módja és érdeklődése. A já­rás mezőgazdasági jellege miatt az oktatási évet később kezdik és korábban fejezik be. A járási pártbizottság mindezek figyelembevételé­vel a közelmúltban értékelte az elmúlt pártoktatási év ta­pasztalatait. A tanulságokról Siska Andrást, a járási párt- bizottság első titkárát kér­deztük: — Mit mutatnak az össze­gezés adatai? — Az 1981—82-es oktatási évben 125 tömegpropaganda tanfolyamot szerveztünk — mondotta —, amelyen a párt­tagság 60 százaléka vett részt. Lehetne jobb ez az arány, de sok az idős párttagunk, más­részt a kommunisták egy ré­sze nem tartja szükségesnek a rendszeres tanulást, emel­lett sokan vannak, akik úgy gondolják, ha megkapták az alapfokú végzettséget igazoló , oklevelet, akkor már nem kell tovább tanulniok. Indo­kolatlanul sok vezető, illet­ve esti egyetemet végzett párttag marad távol az okta­tástól. — Milyen tanfolyamokat szerveztek? — Igyekeztünk a helyi igényeknek és a politikai szükségleteknek megfelelően szervezni. Legnagyobb ér­deklődés a gazdasági és a társadalompolitikai kérdések iránt nyilvánult meg, de vál­tozatlanul sokan foglalkoz7 nak a nemzetközi politika kérdéseivel is. Nem sikerült előrelépni abban, hogy a pe­dagógus, hivatali és egész­ségügyi alapszervezetekben — ahol az átlagosnál képzet­tebb a párttagság — a mar­xizmus—lenín izmus klasszi­kusait feldolgozó köröket szervezzenek. — Melyek a főbb tartalmi tapasztalatok? — A teljesség igénye nél­kül említek néhány fonto­sabbat: az oktatás résztvevői i, elismerik és értékelik azt, hogy pártunk bevált politi­kájának fő irányvonala vál­tozatlan, ugyanakkor időben •' igazodik a változó hazai és nemzetközi feltételekhez. • Gondot okoz az is, hogy az új feltételek között számos, hosszú időn át érvényesnek tartott elméleti tételünket az élet nem igazolta. Ilyenek például a gazdasági növeke­dés üteméről, a fogyasztás és a felhalmozás arányáról, az életszínvonal állandó emelkedéséről korábban ta­nított tételek, amelyeket nap­jainkban az új feltételekhez igazodva kell magyaráznunk. — Milyen vélemények van­nak belpolitikánkról, a nem­zetközi helyzetről? — Nagyra értékelik szi­lárd, kiegyensúlyozott belpo­litikai helyzetünket, viszont a nemzetközi élet eseményei, egyes szocialista országok nehézségei esetenként hozzá­járulnak valós helyzetünk túlértékeléséhez, de előfordul * elért eredményeink lebecsü­lése is. Eredményeinkről ál­talában keveset beszélnek a pártoktatáson, elsősorban a hibákat bírálják, gyakran hi­vatkoznak a sajtó írásaira és a televízió műsoraira. — Milyen az érdeklődés a gazdaságpolitikai kérdések iránt? — Ügy érezzük, sikerült megértetni és elfogadtatni az országos és a hglyi célkitű­zéseket, a propaganda meg­felelően mozgósított a felada­tok végrehajtására. Járá­sunkban kedvezően változott a termelőszövetkezeti veze­tők és tagság véleménye a melléküzemágak szükségessé­gének megítélésében. Érzé­kelhető a szemléletváltozás abban is, hogy a hallgatók kiállnak a kezdeményező, az ésszerű kockázatot vállaló, az új iránt fogékony vezetők mellett. Sokat foglalkoztak a kisvállalkozásokkal és a szer­ződéses üzletekkel. A viták­ban elsősorban ezek negatív hatásait kutatták, a felmerü­lő kérdésekre — a tapaszta­latok hiányában — a propa­ganda nem tudott minden esetben megfelelő választ ad­ni. A jelenlegi bérezési rend­szert általában nem tartják megfelelőnek. Ügy véljük, hogy ennek hatására közöm­bösség tapasztalható a tanu­lásban; a dolgozók nem elég érdekeltek új szakma, ma­gasabb szintű tudás megszer­zésében. — Milyen munkát végez­tek az ' alapszervezetek a pártoktatás szervezésében, irányításában? — Az oktatást a pártmun­ka szerves részének tekintik, az itt szerzett tapasztalatokat egyre jobban hasznosítják a gyakorlatban. A kommunis­ták vitakészsége ideológiai kérdésekben nem elég hatá­rozott, gyakran csak az elvek hangoztatásáig terjed. Ta­pasztaltuk, hogy ahol jók a termelési eredmények, ha nem volt fegyelmi, akkor az ideológiai munkát w jónak értékelik. — Mit terveznek az ered­ményesebb pártoktatás érde­kében? — A települések szétszórt­sága, a nagy távolságok ne­hezítik a pártoktatás ellenőr­zését, ezért a jövőben na­gyobb figyelmet fordítunk arra, hogy az ellenőrzésben nagyobb szerepet vállaljanak a helyi pártszervek. Tovább­ra is nagy gondot fordítunk a propagandisták felkészítéséi re, továbbképzésére, hiszen döntő szerepük van a párt­oktatásban. A régi, jól be­vált formákat alkalmazva és újakat keresve legfontosabb célkitűzésünk az oktatás mi­nőségének, hatékonyságának növelése, azért. Hogy ered­ményei a gyakorlatban is érezhetők legyenek. Petra József Ónodi kezdeményezés A tejtermelés fokozását, s ezzel egy ágazat gazdaságos­ságát új ötlettel próbálják megvalósítani az ónodi Rá­kóczi Termelőszövetkezetben. A nagyüzemi tehénállományt a közeljövőben „kibéreltíe- tik” a gazdaság tagjai. Ugyanis a mintegy száz ál­latot a kis állomány miatt gazdaságosan nem tudták tartani. Fejlesztésre pénz hiányában nem vállalkozha­tott a szövetkezet. Viszont más termelőszövetkezetekkel ellentétben nem akarták fel­számolni az ágazatot, hiszen Miskolc közelsége, a rövid szállítási távolság, s a tej iránti igény a szinten tartás­ra ösztönzi a mai napig a szövetkezetét. Így a lehető legjobb formát választva, bérbe adják a teheneket, az­zal a kikötéssel, hogy három­ezer liter felett kell a vállal­kozóknak éves szinten egy állattól tejet a felvásárlónak átadniuk. A szövetkezet vál­lalja, hogy önköltségi áron ellátja a háztáji gazdaságo­kat szemes és tömegtakar­mánnyal, de a tagok igazán úgy járnak jól, ha az árok­partok s parlagterületek ka­szálásával biztosítják a téli takarmány egy részét. Hoz­záértő munkával, jelentősen növelhető a tejtermelés, ami végső soron a gazda érdeke. A szövetkezet pedig azzal jár jól, hogy a tehenenként! 2700 literes tejhozam helyett a háztájikban legalább há­romszáz literrel többet fej­nek, s így az ágazaton elke­rülik a ráfizetést KGST Eleiünk számokban A simítógépnél Egyes papírfajták megkövetelik a sima felületet. E munkafázist igénylő termékek az osztrák gyártmányú simítógépre kerülnek, melynek gépkezelője Király Sándor, aki a Papíripari Vállalat Diós­győri Papírgyárában dolgozik Fojtán László felvétele TizeÉétÉüió a háztájiból A statisztikai táblázat ön­magában igazán nem szóra­koztató olvasmány, mégis érdemes néha elgondolkodni a számözönön. Tavaly 9420 autóbuszt szállítottunk kül­földre, több mint kétmillió hektoliter bort és néhány vagon híján 600 ezer tonna gyümölcsöt. Ezek még csak száraz adatok. Az elmúlt esztendőben 7 és félmillió tonna kőolaj érkezett az or­szágba, 18 ezer teherautó, 743 vasúti teherkocsi és kö­zel egymillió tonna műtrá­gya — ez megint csak né­hány szám külkereskedelmi statisztikánkból. Ám mind­járt közelebb van az élet mindennapjaihoz, ha valaki­nek azt mondjuk: az a tény, hogy az energiaszűkös világ­ban is korlátozások nélkül — bár' a kötelező takarékos­ság szellemében — gyújtjuk a villanyt, kapcsoljuk be a háztartási gépeket, ülünk Ladánk vagy Trabantunk kormánykerekéhez, már a nemzetközi munkamegosztás fontosságára utal. Ha pedig a konkrét példákhoz hozzá­tesszük, hogy népgazdasá­gunk nyersanyag- és ener­giabehozatalában a Szovjet­unió, jó néhány más terüle­ten pedig a többi KGST- tagállam szállításai a meg­határozóak, a statisztika egyszerre sokatmondóvá vá­lik. Akárcsak az előző szám­adatok, hiszen azok az autó­buszok Rostock es Szófia, Kijev vagy Harkov utcáin is járnak, budapesti vagy ka­posvári öltönyt egy berlini vagy haiphongi fiatalember is kiemelhet szekrényéből. Az apró példák mind azt mutatják, mit is jelent tu­lajdonképpen mind hazánk, mind testvérországaink szá­mára az immár több, mint három évtizedes szocialista gazdasági szervezet, a KGST léte és tevékenysége. Mint például az a nemrégi ülés­szak, amelyen Szegeden vet­tek részt három napig a KGST vízügyi szakértői: víz­minőség-védelmi egyezmény- tervezetet dolgoztak ki a csehszlovák, jugoszláv, ma­gyar, román és szovjet szak­emberek. A terv a Tisza 150 ezer négyzetkilométeres víz­gyűjtőterületének megannyi adatát tartalmazza, melyből az előbbi számokat is vet­tük. 1982 kora nyarán, amikor a világpolitika napról napra ránkzúduló hírei oly félre­érthetetlen világossággal ma­gyarázzák, milyen eltéphe- tetlen kapcsolat van a gaz­dasági és politikai kérdések között, még az eddiginél is nagyobb gonddal kell őrköd­nünk azon, hogy a nemzet­közi munkamegosztásban, s ezen belül a KGST-kapcso- latokban nemcsak jól, ha­nem mind jobban álljuk meg a helyünket. Éppen a minap mondta a Tudományos Akadémia köz­gyűlésén, helyzetünk bonyo­lultságát elemezve Bognár József akadémikus: „Lassú gazdasági növekedés esetén a belső piac szükségletei... lassan nőnek. A múlthoz vi­szonyítva csökkenő tendenci­át mutat a KGST-országok vásárlóerővel fedezett fel­vevőképességének növekedé­se ...” Azaz nemcsak a tő­késpiaci jelenlétünk, hanem itthoni és KGST-beli felté­teleink is bonyolultabbak lesznek az elkövetkező évek­ben. Aki tehát ma a gazda­ság előtt álló feladatokra gondol, s ezen belül a test­vérországokkal való együtt­működésre, annak nagyon is gyakorlati tennivalókra kell figyelni. Gyors alkalmazko­dóképesség a nemzetközi pi­ac viszonylag rövid idő alatt átformálódó követelményei­hez; rugalmasság a terve­zésben, döntésben, végrehaj­tásban — ezek az első fel­tételek, amelyeket mind a magunk, mind barátaink szá­mára fontosnak tartunk. Leg­alább ennyire lényeges, hogy világosan lássuk: a szocia­lista gazdaságban sincs más mérce az eredmény mérésé­hez, mint a jövedelmezőség, a hatékonyság. A szocialista magyar gazdaságra és part­nereire egyaránt érvényes a kor parancsa: az emberi té­nyezők. személyes felelősség, az erőforrások reális figye­lembevételén alapuló kölcsö­nösen előnyös együttműkö­dés. G. ML Ha nagyságával akarnánk jellemezni a megyaszói Aranykalász Termelőszövet­kezet kisárutermelést támo­gató szolgáltatásait, akkor nagy szám jönne ki. A ház­táji gazdaságok évente két­száz hektárnak megfelelő szálas takarmányt, s ugyan­csak kétszáz hektár termé­sét jelentő abraktakarmányt használnak tel. És mintegy ráadásként, 2300 tonna répa­szelet és 650 tonna egyéb tömegtakarmány kell a ház­tájik folyamatos ellátásá­hoz. Érthetően, hiszen az el­múlt évtized jól szervezett munkájának eredményeként, a háromezres lélekszámú községben közel hatszáz szarvasmarhát tartanak, s a kis gazdaságokban 1,2 mil­lió liter tejet fejnek évente. A szövetkezet vezetése a ta­karmányok önköltségi árá­val támogatja a népgazda­ság elképzeléseit, ennek kö­szönhető, hogy a tagok, * alkalmazottak portáin gaz­daságos az állathizlalás. Az elmúlt évben 227 hizómar- hát és 360 hízósertést adtak át a húsipari vállalatnak, de ebben az adatban még nincs benne az az. ötszáz sertés, amely az áfész-boltokon ke­resztül a község húsellátásai szolgálja. Nagyüzemi kepétek között, több tízmillió forin­tos beruházással lehetne ha­sonló nagyságrendű terme­lést elérni. Többek között fel kellene építeni egy három­száz férőhelyes szakosított tehenészeti telepet! A nagy­üzem és a háztáji gazdasá­gok jól kialakított együtt­működése nagy lehetőséget rejt magában, hiszen a szö­vetkezetben kifizetett mun­kabér összege, a 12,5 millió forint, megegyezik a háztá­jiból értékesített termékek összegéveL Véget ért a kertszövetkezetek akadémiája ... oÉ!t viszont sé „tills kertészt’ ’ Szókul az árpa Szőkül az őszi árpa a bara­nyai határban. A „színváltás'’ azt jelzi, hogy az érés szaka­szába lépett a kalász. A na­pok óta tartó forróság hatá­rára meggyorsult a gabona fejlődése, s amennyiben to­vábbra is meleg marad az idő, két hét múlva megkezdődik az aratás az ország legdélibb vidékén. A szakemberek szá­mítása szerint június 20-a tá­ján „kasza alá” érik az árpa a Mecsek és a Dráva között. A búza most virágzik, az idő­járás kedvez a vetés fejlődé­sének, a magképződésnek. Az idén Péter-Pál napján való­színűleg nem fogják még aratni a kenyémekvalót, csak július első napjaiban indul meg a nagy munka. A nyár folyamán 72 és fél ezer hektáron kell betakarí­tani a kalászosok termését Baranyában, s ez 9000 hek­tárral több, mint 1981-ben volt. A gabonaprogramban való fokozott részvételt jelzi, hogy búzából 17 százalékkal, őszi árpából pedig 18 száza­lékkal többet vetettek a gaz­daságok az előző évinél. Az árpa némileg megsínylette a hosszú, hideg telet. A búza nem károsodott: a tömör, gyommentes, egyenletesen fejlett vetések egyelőre a ter­vezett hozamokat ígérik. Gon­dot okoz viszont a csapadék- hiány. Októbertől júniusig, azaz a gabona vegetációs idő­szakában — eddig — az átla­gosnál 100 milliméterrel ke­vesebb eső hullott a Mecsek vidékén. Ha valaki véletlenül top­pant volna be a vizsgának is Devezhető zárófoglalko­zásra, akár azt is hihette volna, hogy hivatásos kerté­szek tanácskozására tévedt. A kertészet egy-egy szakte­rületéről csokorba kötött, tömör, pontos válaszok, már- már kiselőadások, szóval a téma alapos ismerete ugyan­is erre engedett következtet­ni. Pedig nem hivatásos, diplomás kertészek ülték kö­rül a fehér asztalt! Az ott ülők közül — csaknem vala­mennyien nyugdíjasok — az egyik a vasesztergályos, a másik az asztalos, a harma­dik a lakatos szakmát mond­hatja magáénak. És sorol­hatnám tovább a létező szak­mákat ... csupán kertész nem volt közöttük senki. Most viszont — nyugdíja­sán — valamennyien azok! Ki-ki külön a maga telkén, a Kerekhegyen, Lyukóban, a Pingyomtetőn, s három éve együtt a napokban befejező­dött kertszövetkezetek aka­démiája keretében. Nem tudom megmondani, hogy eredeti szakmájuk a gyárban, üzemben, hivatal­ban letöltött több évtized alatt mennyi örömet szerzett nekik (aktív munkásként nem ismertem őket), azt vi­szont tudom, „új foglaikozá- ,suk”-ban viszonylag rövid idő alatt rengeteg örömet, jó egészséget, sőt nem kevés anyagi hasznot is találtak.' Azt hiszem (és ezt nyilván valamennyien elismerik az érintettek), ezeknek a siker­élményeknek a megszerzésé­ben sokat segített a kert­szövetkezetek akadémiája, amely előadás-, bemutatóso­rozatával egyrészt szakmai ismereteket adott, illetve bő­vített, másrészt rendszeres, ismétlődő jelentkezésével em­bereket, kerteket „hozott össze”. Iskolás nyelven fo­galmazva: kialakult egy jó osztály, ahol mindenki tu­dott valami pluszt nyújtani, adni a másiknak, a közös­ségnek. Iklódi Pista bátyám pél­dául az oltó tudományát, Munkácsy Gyula, Gárdi La­jos szervezőkészségét, Pálin­kás Ferenc elismerést kivál­tó zöldségpalántáit, dr. Ko­vács Miklós szemzett teahib­ridjeit, és a sornak nincs vége. Mert hasonló sikerél­ményt jelentett mindenkinek látni Csepregi Károly kert­jét, kóstolni Varga István borát, tapasztalni Perjési Laci bácsi örökös és sikeres növénykísérleteit. Minden nevet nem sorol­tam (sorolhattam) fel, pedi| lényegesen többen vannak, akik újonnan szerzett szak­tudásukkal. kertjük kézzel fogható eredményeivel veze­tő egyéniségei a Miskolcon, és a megyeszékhely környé­kén mind szélesebb körben kibontakozó kertkultúrának, kisárutermelésnek. Annak a mozgalomnak, amely óriási értékekei hordoz magában, s amelyben ma még sok a ki nem aknázott lehetőség. Többek között e tartalékok feltárására, a kistermelők tömörítésére szerveződött 3 éve a kertszövetkezet aka­démiája, s három év után elmondhatjuk, sikeres kez­deményezés volt. Ezért vala­mennyi kertbarát nevében köszönet jár a szervező, ren­dező intézményeknek, a ME- SZÖV-nek, a Hazafias Nép­frontnak, az Unió Áfésznek, a Vasas Művelődési Köz­pontnak és az előadókat biz­tosító TIT-nek. Ma már azt is elmondhat­juk, hogy ha hivatalos bi­zonyítványt nem is adott az akadémia, adott viszont sok „tudós kertészt”. És e fejek­ben, kezekben rögződött gya­korlati tudás ez esetben töb­bet jelent, mind egy papír- dokumentum. Hiszen az előb­biből, előbbitől lesz több gyümölcs és zöldség, javul a vendégváró saját. nedű. ered meg a oaját kézzel végzett zöld, vagy fás oltás. Az akadémia három év után immáron véget ért. Di­csérve eredményességét, hasznát, egyúttal örömmel konstatáljuk: elindítója volt az örökében lépő kisterme­lő kluboknak, amelyek re­méljük, még szélesebb kör­ben fogják össze a szórakoz­va, aktívan pihenve termelők sokezres táborát; s koordi­nálják, eszközökkel segítik majd a termelési kedvük fenntartását, fokozását. Egy­szóval segítenek szervezetteb­bé tenni a ma még olykor­olykor buktatókkal küzdő, ugyanakkor népgazdaságilag nélkülözhetetlen kisáruter­melést. (hajdú)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents