Észak-Magyarország, 1982. június (38. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-05 / 130. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 6 1982. június 5., szombat Kopp .;. Kopp ... Kopp . A lépések lassú, egyenle- koppanása árulkodó el; az asszony karján kétíves forma kislánnyal vá- ■akozik valakire. Érezhe- n nyugtalan, egyetlen illanatra sem áll meg, az arcán is tükröződő belső ií'eszültségtől szinte vibrál örülötte a levegő. Egyre jcsak az alumínium lambériával borított kaput fi~ ;yeli, azon az ajtót, a négyszögletes üvegezett nyílást, mellette a csengőt, ami felé — szinte kínos a pedantéria — olajzöldre festett, tenyérnyi bádogtetőt erősítettek. A város — Miskolc — forgalmának csak halk,. de állandó moraja ér el idáig ja Fazekas utcába. A Búza tér felől, a Szeles utcából (mintha csak rászolgálna a nevére) hideg, nedves levegőt hoz a szél. A kislány szipog, anyja leteszi a földre, táskájából rózsaszínű papírzsebkendőt húz elő, megtörli a gyerek orrát — Jól van már — mondja — ne cidrizz annyira. Mindjárt megyünk. Most észreveszem, mi is az, ami annyira furcsa rajtuk. A ruha, amit viselnek. A huszonéves asszony a legújabb divat szerint öltözött, de a színek, minták sehogyan sem egyeznek, szinte ütik egymást. S amíg ő már-már tava- sziasan lengén jött el ide a börtönkapu elé, addig lányát tetőtől talpig beburkolta : vastag sapkába, kisbundába, kötött nadrágba. Látszik: nagyon félti a gyereket... «— Kire vár? — Kire várnék, hát az emberre! A kérdésen csak azután lepődik még, hogy rávágta a választ. Egy gyors, kutató pillantással végigmér, aztán szinte nekem ront: — Egyébként mi köze hozzá ? Ki maga ?! Csak nem rendőr? — Újságíró vagyok. Még egyszer végigmér, hiszi, meg nem is, amit mondtam. Aztán dönt, s újra megszólal, de még mindig feszült, rekedtes hangon. — Akkor írja meg, hogy az ilyen embereket el kellene pusztítani a föld színéről ! Fiaragtól szikrázó szemével hirtelen a pár perce érkezett férfiak felé néz. Süt, szinte perzsel a tekintete. A három férfi nem néz vissza, elfordulnak. Ügy tesznek, mintha nagyon érdekelné őket a táj — az út építéséből visszamaradt törmelék kupacok, a meg- meglebbenő papírdarabok, a már növekvő dudvák látványa. Egyikőjük üveget húz elő a belső zsebéből, fogával kirántja belőle a dugót, a többiek felé nyújtja. Azok meghúzzák, meg- rázkódnak a pálinkától, köhögnek, szemeiket töröl- getik. — Látja — sziszeg a fiatalasszony —, most is isznak, törne le a kezük! Ezek vitték a bajba az uramat, pedig ő egy nagyon rendes ember volt. Most meg itt várok rá, hogy szabaduljon ... — Miért, mit csinált? — A bíróság csalást mondott ki rá. azért kapott nyolc hónapot. De mert rendesen viselte magát odabent, kiengedik fél évre. Csendes, szelíd ember ő amúgy odahaza is, csak ezek a rossz életűek eltérítették a jó útról. Addig- addig hergelték, hogy papucsférj, amíg végül megunta és velük tartott. Egyik kocsmából ki, másikba be. Aztán, amikor elfogyott a pénzük, rávették a bűnre. Tudták, hogy neki becsülete van a faluban. Rávették: kérjen kölcsön. Abból dorbézoltak az átkozottak. Addig-addig duruzsoltak a fülébe, amíg a téesz szénáját is eladta, úgy, ahogy le volt kaszálva. Az a tizenötezer forint egy hét alatt lefolyt a torkukon, pedig én ... A szóáradat hirtelen abbamaradt. Nyílik az ajtó, előbb az őr csukaszürke egyenruhája látszik, majd kilép az „ember”. Har- mincvalahánv éves férfi, kicsit gyűrött ruhában, kicsit sápadtan. Széles vigyorgással az arcán. Hirtelen csak a pálinkázókat látja meg. hozzájuk lép. — András! — kiált rá a* asszony. — Szóba ne állj velük! A férfi felkapja a fejét, az asszony felé néz, fél szeme azért még mindig a feléje nyújtott pálinkás üvegen. Az asszony toppant, fekete szemei szikrák milliárdját szórják. — András, ha nem jössz azonnal, én nem ismerlek többé, és haza se gyere, mert becsukom előtted az ajtót! Hátat fordít, gyors léptekkel indul a Dózsa György utca irányába.' Kipp-kopp— Kipp-kopp... Kinp-konp..; A határozott, gyors léptek elszántságot tükröznek. Az asszony nem fordul meg. csak a gyerek kiált: — Apa! A férfi arcáról lehervad a mosoly, indulna már, meg nem is. Aztán hirtelen dönt: nyújtott léptekkel megy a család után. — Hé, álljatok meg! Nem halljátok! Utoléri őket, megöleli az asszonyt, karjára veszi a gyereket. A három férfi, a „barátok” meglepetten néznek egymásra. Aztán ők is elindulnak, lassú, kacsázó léptekkel — a másik irányba ... KALÁSZ LÁSZLÓ: Okosan ■ggg szelíden mint az őzek a vadak körülróják kiszabott csöpp időmet miként rókák én már csak nyomaikból olvasok körülöttem nem döntök dolgaimról csőrök nőttek fölöttem mint osszam önerőből a rámháramló dolgot? egy tinó is lebömböl — itt csak a buta boldog? CSORBA PIROSKA: Pilláján hintáz az álom, éjszakában úszik a lányom, két karja csöppnyi evező, tíz ujja széttárt legyező. Lehunyt szemében kristályvilág. Nevén szólítja most egy virág. Birodalmában a csodák nőnek, akár a földből a fák. Szél te ne zúgj, motor ne berregj. Álomországba indult egy gyermek. Vedd meleg karodba éjszaka, el ne tévedjen egymaga! Városba költöző madarak Olasz ornitológusok (madártani kutatók) megállapították, hogy a madarak egyre nagyobb számban keresnek menedéket a városokban. Például Róma környéke egyre barátságtalanabbá vált a madarak számára, mert a mezőgazdaságban vegyi rovarirtó szereket használnak, és sokan vadásznak a madarakra. A városi parkokban védve vannak ezektől a veszélyektől, és valószínűleg ez az oka, hogy egyre több madár költözik a városi zöldövezetekbe. Irodalomtörténetünk a 16. jszázad végi. 17. század eleji epika fejlődése szempontjából azt az úgynevezett Zrínyi-albumot tartja ’az egyik legjelentősebb !!gyűjteménynek, amely For- jgách Imrének, a szigetvári 3hős Zrínyi Miklós vejének Iköltségén jelent meg 1586- iban Wittenbergben. A képzel félszáz alkalmi költe- imény legtöbbjét a wittenbergi egyetemen tanuló ma- Igyar diákok írták. Bár a jversek többsége lírai jellegű együttesen a hősi epo- Iszok levegőjét árasztják, ö Különösen vonatkozik ez Szikszai Hellopoeus Bálinl- jjra, kinek négy latin nyelvű Iversét tartalmazza a gyüj- Iteménj’. Valamennyi verse • Zrínyiről, a szigetvári hős- S röl szól. Közülük a két epigrammaszerű, valamint ; az egyik terjedelmesebb versében Zrínyi Miklós ; nagy lelkét magasztalja. Többek között leírja, mint lesett él a kereszténység vélj delimében, s mit tettek feli jével a barbár törökök. A I negyedik, egyben legterjedelmesebb, 105 distichonból • álló költeményében, amely Zrinius de ad. Proceres UnI páriáé (Zrínyi önmagáról a magyar nemesekhez) címet viseli a hős maga S mondja el Szigetvár ostro- jj mát, kirohanását, maga és vitézei elestét. Egyben fi- v g’yelmezteti is a magyar nemeseket: ők is ebben a I szellemben harcoljanak, s j; re bízzanak másban, ne a í szövetségesektől várják a : segítséget. E mű fontos sze- l repet tölt be a magyar t eposz előtörténetében. Mindezek után lássuk ki i is volt Szikszai Hellopoeus ; Bálint? Életrajzi adatai I eléggé hiányosak, így csak fi azt tudjuk róla, hogy a 16. $ század első felében született megyénk egyik településén Szikszón. Alapfokú tanulmányait szülőhelyén végezte, maid 1562. január jl 12-én a wittenbergi egyeli temre iratkozott be. Egyes li források szerint innen még : ugyanabban az évben Genf- be távozott, más források viszont állítják, hogy 1566- ig a német városban tanult. Abban viszont meg- • egyeznek a véleménye*, hogy tanulmányait 1566- jj ban Genfben fejezte be, ahol a nagy hírű Bézának is g tanítványa volt. Genfből — mint Kálvin János követője — 1567 ele- I; jen tért haza. Egerbe *e- !| rült. ahol előbb rektor, |j majd később mint lelkész g tevékenykedett. Hét évig í volt Egerben, majd 1573 i végén — akkor már minta borsodi egyházmegye espe- ,, rését — Mélius Juhász Pé- (j ler utódjának hívta meg ;j Debrecen város. Az 1576 március 3-án beliövelke- : zett haláláig e város papja maradt. Ott-tartózkodása 5 ideje alatt születtek és -e- : leniek meg egyéb, zömében vallási témájú müvei. így; az egri egyháznak szánt i; katekizmusa, valamint Az jj mi keresztény hitünknek... j három fő articulussáról cí- , mű műve. Horváth János ij kiváló trodalomtörténé- d szünk szerint: „Kátéja a jj gyermeknek, egyszerű em- jj bernek nehéz, elvont, szent- I háromságtana szükségtele-1; nül részletes és szőrszálhasogató”. Az egriekhez irt! művéből mint érdekes élet- j; rajzi adatot említjük azt a: megjegyzését, miszerint ta- y Tiltásáért e jeles városban, sok szidalomban részesült, i; Szikszai Hellopoeus Bá-íj lint irodalmi munkásságé- jj nak értékét elsősorban aj bevezetőben említett Zrínyi- - versek adják, annál is in-' kább. mert nagy a valószi-j nűsége, hogy ezeket a hadvezér és költő Zrínyi Mik-; lós is olvasta, s a Szigeti? veszedelem megírásához!' merített belőle ihletet. így!; többek között gondolunk a szigetvári hős beszédéből! arra a részre, amely lel-; küknek angvalok által tör-j; . ténő égbevitelére céloz.,5 nem is beszélve, hogy aj, Török • áfium...-nak is alapvető gondolata: idegen segítségben ne bízzunk. Hajdú Imre Udvardy József , ,'í/ A kisebbik gyerekre rá lehetett mondani: szakasztott az anyja. Pufók, széles pofacsontú, kék szemű, s persze szőke. A nagyobb cingár, kreol bőrű, s élénk barna a szeme. Ám amíg a kövérkés fiúcska szinte állandóan mocorog, a nagyobb — termetével, szemének élénkségével ellentétben — nyugodtan ül, s figyeli az anyját. A nő a férfival beszélget. Egészen közel hajolnak egymáshoz, s nagyon halkan társalognak. A nagyobb fiú úgy tesz, mintha figyelne, de tulajdonképpen csak unatkozik. Lassan iszogatja Pepszijét, s el-elmereng. öccse egy kaucsuklabdával játszik. Nem, nem is játszik. Csupán azt teszi, hogy elereszti, a markából; a labdácska pattog a betonon, a gyerek leugrik a székről, felveszi, s közben méltatlankodik. — Elgurul...! Mindig el- » gurul! — az utolsó u-t hoszszan ejti, s nagy-nagy méltatlanságot tettet. — Az agyamra megy, hogy ez mindig elgurul! — Maradj már magadnak! — figyelmezteti a bátyja. — Elgtmrul! A felnőttek nem vesznek tudomást a gyerekekről. Fontos s bizalmas a témájuk. Rájuk van írva, hogy most döntenek. Hogy miben, azt csak találgatni lehet. Fiatalok, a harmincon innen vannak még. Ilyen korban még szabad tervezBaráth Lajos: i iW'.ri ni, esetleg egy életet újratervezni, együtt elkezdeni. — Anyuul Már megint elgurult! —' Vedd fel! — Jaj, istenem egyszer jól elverlek! — mondja a nagyobb. Ö sem lehet több hétnyolcévesnél. Csak a szeme villan olykor, s tekintetében van valami öreges fáradtság. Ha iszik a Pep- sziből, akkurátusán megtörli a száját, s nagy, elálló füle mögött kaparászik. Valószínű, hogy így vezeti le az idegességét. — .... Elguruult! A nagyobb megelégeli öccse ügyetlenségét. Felpattan a helyéről, kimarja öccse kezéből a sárga kis labdát. — Maradj nyugton! Hallod? Legalább most maradj nyugton! Ä kicsi valamit kiérthet bátyja figyelmeztetéséből, mert ezután már nem dobja szándékosan a betonra s labdát, sőt még csak véletlenül se ej ti le. Himbálja a lábát: valamit .csak kell csinálni a gyereknek, mis a felnőttek komoly dolgokról tárgyalnak! — Mintha ez lenne. ráírva az arcára. mely most komornak, sőt szomorúnak tetszik. Kövérkés, töppedt ujjai közt sön- dörgeti a labdát. Hirtelen gondol egyet, ő is iszik. Már-már a szék mellé csúsztatja labdát tartó kezét. Mégis, meggondolja magát. Rá is néz bátyjára egy villanással . .. Mintha azt mondaná ez a röpke kis áttekintés a másikra: „Látod, tudok én rendesen is viselkedni ...” Pedig nem esik jól neki ez a fegyelem. A nő feláll, veszi a táskáját, kicsit kifeszíti magát; telt mellei feszesen kiemelkedik kövérkés testéből. — Már itt a nyár! — jegyzi meg. A férfi — egy ásítást nyom el — bólint. — Mindig is a nyarat szerettem. — Érdekes . í 1 — nevet fel a nő. — Én is mindig a nyarat szerettem — ? elégedetten néz a két gyerekre. — Jók legyetek! — s elindul a toalett irányába — No? Játszotok? — kérdezi a férfi; érzi. valamit kel! a gyerekektől is kérdezni. — Mindig elgurult! — panaszkodik a kipsi. — De most már nem eresztem el a markomból! — s felmutatja párnás kis öklét. Á nagyobbik leinti öcs- csét, s nagyon komolyan a férfihoz fordul. — Eljössz apukánknak? A férfit váratlanul éri a kérdés, pislog; de van ebben a zavarban valami meghatódás, sőt szeretet is. — Lehet. A kicsi arca felderül. — Ha eljössz apukánknak, akkor te alhatsz anyuval! Jó? — Jó! — mondja határozottan a férfi. A nagyobbik zavarban van. — öcsi mindig butaságokat szól ... Különben nem rossz gyerek. Láthattad, jó gyerek. — Igen... Láttam! Jól megvagytok? — Hát... meg! — Igen, csak apuka hiányzik nekünk. Anya mondta. Meg mindenki azt mondja, hogy az apukánk nagyon hiányzik nekünk. — Ha lenne apukátok,' még jobbak lennétek? — Így is iók vagvunk. De ha te lennél az apukánk; ”kkor egészen jók lennénk. A férfi nvel egyet. Mit mondhat erre” — ez rajzolódik az arcára, ez t kérdésben rejlő tanácstalanság. — öcsi hélalvó. Én megvárom este anyukámat...: Persze, csak ha délutános..)
