Észak-Magyarország, 1982. június (38. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-05 / 130. szám

1982, június 5., sitjmEaf T E5ZAK-MAGYARORSZAG 7 my : Az Olvasó Nép új számából Most került az olvasók kezébe a/. Olvasó Nép cí­mű tájékoztató folyóirat új száma. A folyóirat 197!). óta összesen tízszer jelent meg. most jelentkezik • új évfolyamában a'z első, sor­ban a tizenegyedik szá­mával. A folyóirat élén a Teg­nap és ma rovatban He­gedűs Géza Az olvasómoz-i Balom emlékezete című visszatekintését olvashat­juk. majd krónikát talá­lunk hatvani, lóti és hegy­aljai olvasókkal való ta­lálkozásokról. A követke­zőkben Tóbiás Áron „Ma­gyar” egyetem Ameriká­ban című, igen érdekes be­számolóját olvashatjuk, majd a Szovjet irodalom i 1982 című rovat Rab Zsu­zsa A homok és a világűr között című, Csingiz Ajt- matovot idéző írása után : a szovjet író egy regény- részletét, Veress Miklós Vjacseszlav Kuprijanovot idéző rövid írását, végül Kuprijanov verseit találn juk. Borsodi vonatkozású az író és olvasó rovatban kö- : zölt összeállítás az edelé- nvi könyvtár vendégköny­véből. Ebben 1984-től 1981- ig találhatók bejegyzések. A művelődő közösségek : nyomában Zay László Há-i rom pont... címmel arról ír, hogy az újság is mű­velődő közösségeket szol­gál, Nógrádi Gábor Veszp­rém megyei községeket mutat be, Karácsonyi Ist­ván az erdőkertesi műve­lődési intézményről inform mái, és olvasható — Fo­rinttal nem mérhető társa­dalmi munka címmel — egy Mezőkövesden tartott 1 megyei tapasztalatcsere-ér­tekezlet tanulságainak ösz- szegzése. A továbbiakban több könyvtári vonatkozású írás, országos múzeumok igazi gatóinak nyilatkozata a könyvekről, az ismeretter­jesztő irodalomról feljegy­zés, az Akadémiai Kiadó műhelyének bemutatása, a különböző nyári olvasótá­borokról több beszámoló, valamint Gy. Szabó Béla erdélyi grafikusművész be­mutatása olvasható. Néhány hét. óla kedves színfoltja a zempléni táj­nak a 37-es műút tarcali elágazásánál megnyílt Sár­ga Borház csárda. Kétség­kívül jó szolgalatot telt ez­zel a borkombinát Tokaj- Hegyalja növekvő idegen- forgalmának. Hiszen a csár­da a történelmi borvidék kapujában egyaránt szíves traktával fogadja a Mis­kolc—Szerencs és a Nyír­egyházán, Tokajon át az Alföld felöl érkező vendé­geket. Kimondottan csárdának való helyen épült annak idején a Sárga Borház. Bi­zonysága ennek, hogy a' le­tűnt századiban mindig volt itt csárda, amely a „rendes” vendégeken kívül a „szomjas betyárokat” is fogadta, sőt ez utóbbiakat rejtegette is. A környékbeli öregek még ma is emlege­tik a zombori „kettes” csár­dát. Romjai — nem mesz- sze a Sárga Borháztól — ma is láthatók. A hagyo­mány szerint azért kapta a „kettes” nevet, mert a szo­kásos ajtaján kívül egy tit­kos kijárata is volt, termé­szetesen az üldözött - betyá­rok menekülésének biztosí­tására. Amikor Petőfi 1847. jú­lius 9-én Miskolc felől jö­vet Hegvaljóra érkezett, egy vendégfogadóban elidő­zött Szerencsen, majd to­vább folytatta útját Sáros­patak felé. „Szebbnél szebb tájakon járok, barátom” — írta 11. úti levelében Heré­nyi Frigyesnek. „Ma Hcgy- alián jöttem keresztül... E városokban laknak, e he­gyeken az öröm istenei, in­nen küldik szét a világba apostolaikat, a palackba A Borsod megyei Rónai Sándor Művelődési Köz­pont hálózati-módszertani csoportjának • kiadványai sorábán újabb sorozat ini dúlt, Borsodi Ifjúsági Klu­bok címmel. Az első szám­ban az ifjúsági klubok működési irányelveiről, az azok végrehajtásához se­gítséget adó útmutatóról, a működési szabályzat elké­szítéséről, a munkalerv­zárt aranyszínű lángokat, hogy prédikálják a népek­nek, miszerint e föld nem a siralom völgye ...” Elképzelhető, hogy a táj szépségeitől fellelkesült köl­tő nem „hagyta ki” az út­jába eső „kettes” csárdát sem. Annál is inkább, mert itteni csárdabeli élményei alapján 1847. július 9-i sze­rencsi keltezéssel versel, is, irt Panyó Panni címmel. Ebben Panyó Panni, a csár­dába be-betérö „jó betyá­rok” szórakoztatója imi­gyen dicsekszik: „Vagyok a csárdák lakosa / Keblem betyárok vánkosa .. .” És ha a „kettes” hajdan a betyárok tanyája vblt, hogyne fordult volna meg benne az abaúji-zempléni táj leghíresebb betyárja, Angyal Bandi. Hiszen ez mindig útjába esett, vala­hányszor a zempléni he­gyekből az Alföld felé „ug­ratta a lovát”. Ősei a hegy­közi Nyíri község birtokos urai voltak. Apját, Önody Andrást a 18. század máso­dik felében a gróf Károlyi család gazdatisztjeként em­líti Abaúj vármegye mo­nográfiája. Ugyanitt, Nyíri­ben született a fia, akinek szintén Ónody András volt a „becsületes” neve, de miután nemesemberből rablóvá züllött, betyárne­vén Angyal Bandiként vált hírhedtté. Sok érdekes történet ma­radt fenn a vidéken Angyal Bandiról. Hogy például egy parasztlány volt a kedvese, s amikor bujdosásában megtudta, hogy a lány szü­lés előtt van, váratlanul megjelent és segédkezett a szülés „levezetésében." Az újszülöttet a ma is meglé­készítésről olvashatunk tái jékoztalást. majd nagyobb írás foglalkozik az ifjúsá­gi klub helyével, szerepé­vel, feladataival. A kö­vetkező nagyobb fejezet az ifjúsági klubban folyó kö­zösségi nevelésről szól, vé­gül az ifjúsági klubok vei zetéséről kap tájékoztatást vő Király-kút melletti pa­tak vizében megfürdette. Nem tudott Angyal Bandi megmaradni a zempléni hegyekben. Gyakran „ug­ratta a lovát” egy-egy al­földi portyára is. „Zúg az erdő, zúg a mező, vajon ki zúgatja. / Talán bizony An­gyal Bandi a lovát ugrat­ja ...” —- maradt, fenn róla az ismert népdal. S valahányszor az Alföld­re nyargalt rablóútra, vagy amikor zsákmányával on­nan visszatért Abaújba, Zemplénbe, bizonyára meg­látogatta a zombori „ket­tes” _ csárdát, éhét csillapí­tani, szóraját oltani. Egyszer aztán végleg raj­tavesztett a betyáréleten. A róla szóló egyetlen abaúji népballada szerint úgy „be­letanult” a lótolvajlásba, hogy amikor Göncön a vá­sárban a lovakat kezdte „vizsgálni”, a pandúrok rajtaütöttek és elfogták. Sorsát így örökítette meg a ballada utolsó strófája: „Megkötözték Angyal Ban­dit kötéllel, kötéllel, / Ügy kísérték fel Kassára fegy­verrel. fegyverrel. / Egy itee víz, egy font kenyér Bandinak számára. / Har­minchárom fontos vasat ke­zére, lábára ...” Annyit tudunk még róla, hogy Nyíriben sokáig állt Angyal Bandi szülőháza, mígnem a Károlyi grófok lebontatták, és a helyén vadászkastélyt építtettek. A Király-kút mellett megfür­detett fia megházasodott. és az ő fiát. vagyis Angyal Bandi unokáját a múlt szá­zad ulolsó évtizedeiben még ismerték / ' 'ban. az érdeklődő olvasó. Ez utóbbi írásban, a vezetés­elmélet történeti áttekin­tése után, a legfontosabb vezetői feladatokról, adott­ságokról. a vezetés funk­cióiról, a gyakorlati em­berismeretről találunk fii 'gyeimet érdemlő tájékoz­tatást. Hegyi József Borsodi Ifjúsági Klubok — Nem féltek.',.? — Ha te lennél az apu­kánk ..., akkor... akkor még így se félnénk! — Hát féltek? — A! Mitől? Szól a té­vé. — Persze, nem szabad félni. — Azért mégis jobb len­ne, ha te az apukánk len­nél ... Az egészen más len­ne! A kicsi izeg-mozog, végül ki böki. — Igazán, legyél te az apukánk! — Hál... majd meglát­juk ! — Anyuka is azt mond­ta. — Igazán? — nyújtja ezt n szót a férfi. Az idősebb bizonygatja öccse kijelentését. — Öcsi nem hazudós. Igazat mondott most is. Az asszony áll meg az asztal mellett. — Miről beszélgettek? A két gyerek a férfira néz. Várják, nyilatkozzon. Mind a két gyerekarcon feszült várakozás. Mintha most dőlne el életük leg­fontosabb dolga, s ezt érzik. A kék szempár nyugtalan, a barna még öregesebb. — A, semmi különösebb­ről ... — Mégis ... — Butaságokról. Igaz, srácok? A két gyerek nem szól. Elmenekitik a tekintetüket. A kicsi a labdat nézi, majd lassan elereszti ujjai közül. A nagyobb fiú szája kes- kenyre húzódik. Legszíve­sebben sírna, de talán a lelke mélyén még erre is felkészül. Ugyanúgy, mint amikor abban reményked­tek, hogy ez a férfi végül is az ö apukájuk lesz. — Hát nem mondjátok meg...? — gügyögi azasz- szony, s megsimogatja a férfi kezét. — Mindenféléről, mon­dom! — s ingerültnek lát­szik, a kezét is elvonja. — No, én fizetek! Még sok dolgom van ma . .. — Azt ígérted, hogy el­jössz hozzánk. Vagy nem ígérted? — Megfeledkeztem . vala­miről. Rostéi lem. Igazán, kérlek, bocsáss meg .., — Hát, ha dolgod van, az más. .. — Fel a fejjel, fiúk! — mondja a férfi, miközben fizet. — Fel a fejjel! — s mégsimogatja a nagyobbi- kat. A barna szempár tekin­tete szinte rátapad az ide­gen férfira. Mintha könyö­rögni akarna. De csak egy villanásnyi kérés érződik a fiú tekintetében. Aztán megkeményedik, férfiasán szikrázó lesz a tekintete. — öcsi ... Ö igazából nagyon jó kis fiú! — mond­ja. — Hát persze, hogy jó — mondja az anyja. Csak a sárga kis kau- csuklabda , marad utánuk, miután a pincér összeszedi a félig ivott pepszisüvege- ket. JJ Él.” — Amikor kitalálták, hogy itt könyvtár lesz, so­kan nem akarták elhinni — mesélte kissé pironkod­va Marika, a mikóházi könyvtár vezetöie. — Szé­gyen, nem szégyen; ez az épület istálló volt valami­kor. Hinné?... Könyvekkel zsúfolt pol­cok, szépen körben a fal mellett, képek a falon. Va­lódi kiskönyvtár. Mi len­ne benne a kivetni való? — Nagy szükségünk volt rá, igazoltuk is a létrejöt­tét, mert minden olvasóra öt könyv jut fejenként, azi tán a társközségekben is sokan olvasnak: viszik a könyvet Alsóregmecen. Fel- sőregmecen, Vilyvitány- ban ... — Mik a legolvasottab- bak? 1- Elsősorban a gyer­mekkönyvek. sokat olvas­nak a gyerekek. Aztán, mivel kis könyvtár va­gyunk, sok marxista isko­lába járó keresi itt a kö­telező irodalmat, amit a városban, nagyobb könvv- lárban már nem kap kéz­hez. Itt megtalálja. Igyek­szünk minden érdekesebb­hez hozzájutni, ellátni az olvasókat. — Azok a könyvek a legértékesebbek, amelyeket már „rongyosra” olvastak. — néz körül birodalmá­ban a mikóházi könyvtá­ros. ______________—ke— f aros a sivatag szélén Szoborcsoport Navoi központjában. A három lányalak K3- zép-Ázsia három folyóját, az Amu-Darját, a Szir-Darját és a Zeravsant személyesíti meg. Évente több ezer turista keresi lel Szamarkand és Buhara építészeti- emlékeit. A két város között félúton, a Kizil-Kum sivatag szé­lén fekszik az alig negyed- százados város, Navoi, amely a híres üzbég köl­tőről kapta a nevét. Lakói­nak száma meghaladja a 90 ezret. Az új városok kialakulá­sa a Szovjetunióban min­dennapos jelenség. Azokon a területeken épülnek első­sorban, ahol a föld mélye gazdag nyersanyagokban. Navoi tipikusan ilyen vá­ros. Gyapottermesztő vidé­ken, nagy földgázmező kö­zelében létesült. Hőerőmű­ve, elektrokémiai 'gyára, vegyiüzeme van. Az itt gyártott műtrágyával csak­nem háromszorosára növel­ték a gyapottermelést. A város jelentősen hozzájá­rult ahhoz, hogy a Szovjet­unió világelső lett a gya- pottermesztésben. Navoiban évente kétezer gyermek születik. A család­tagok számától - függően minden családnak lakást biztosítanak. A kereskedel­mi hálózat, a kulturális lé­tesítmények, a szolgáltató­házak egymáshoz közel he­lyezkednek el. Az áruház, a filmszínház két-három buszmegállóra van a lakó­teleptől. Minden gyereket el tudnak helyezni bölcső­dében, illetve óvodában. A házak udvara játszótér a kicsiknek, kellemes pihenő-1 hely a felnőtteknek. Aj ipartelepet két kilométer szeles erdősáv választja ei a várostól. Ezzel magya­rázható a város tiszta leve­gője. Navoi ten-rajzát lenir»- grádi mérnökök készítették A tervezőknek sikerült ösz- szehangolni az egységei építészeti elgondolásokat e; a beépítés összetettségét Nem hagyták figyelmen kí­vül a forró éghajlatot és az üzbég életforma hagyomá­nyait sem. Az udvar a la­kás folytatása, sőt annak része. A legnagyobb hang-; súlyt a növényzetre helyez­ték. Az elgondolások meg­valósítása természetesen; sok nehézségbe ütközött hiszen a kerteket a puszta homokra telepítették. Ám az Amu-Darja vizét beve­zették a városba, minden udvarban medence van, a tereket kis szökőkutak dí­szítik. Nyáron az átlaghőmér­séklet meghaladja a 40 °C-t. Zöldterület nélkül itt, a sivatag szélén elképzel­hetetlen lenne az élet. Nem csoda tehát, ha a zöldte­rület a városnak csaknem a felét foglalja el. Navoi gym's ütemben fej­lődik. A tervek szerint 1990-re lakóinak száma el­éri a 300 ezret. Nagyfa” Nagvfa községnek a ne­ve a köztudatban már az alkoholelvonással párosul. A Magyar Televízió doku­mentumosztályának egyik forgatócsoportja a napok-, ban kez.dte meg a forga­tást Moldova Ágnes ren- dez.ő irányításával Nagy­fán. A dokumentumfilm nem az alkoholizmussal foglalkozik általában, ha­nem arra keres választ, hogy a megrögzött alko­holista. beteg, aki fizikai­lag. szellemileg, társadal­milag már teljesen leépült, és .így helyzete szinte ki­látástalan — további sor­sa mi legyen. A film készítői alapvetően négy kérdésre szeretnének vá-f iaszt kapni: hogyan lesz valaki alkalmi ivóból az alkoholtól függő ivó: az al­koholtól való függőség mi­lyen szegénységi, egészsé­gi. társadalmi-környezeti változásokat idéz elő (amelvnek következtében a társadalom peremére. ili letve Nagyfára kerülnek!; ezek az emberi roncsok miért érdemelnek, ha ér­demelnek, segítséget a tár­sadaloméi: mi az. amit ezen a helven lehet és kell resszocializációjuk ér­dekében tenni, miiven eredménnyel járnak ezek a törekvések?

Next

/
Thumbnails
Contents