Észak-Magyarország, 1982. június (38. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-04 / 129. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1982. június 4., péntek fiz ünnepi könyvhét újdonságaibél A Kossuth Könyvkiadó adta közre zott világgazdaságban, részvételünket a szocialista gazdasági együttműködésben. Foglalkozik a fontosabb iparágak célszerű fejlesztési irányainak meghatározásával, a tudományos kutatás és a műszaki fejlesztés kapcsolatával, időszerű kérdéseivel. Ideológia és kultúra a hetvenes években című kötetében Hermann István azokat a kulturális és ideológiai jellegű változásokat tárgyalja — összefüggésben a gazdasági, társadalmi bázissal —, amelyek az utóbbi években zajlottak ie a fejlett kapitalista és a kelet-európai szocialista országokban. A dolgozó ember pszichológiai elemzéséből kiindulva a munka kultúrájának kérde oei» vizsgálja, majd a hetvenes évek válságjelenségeinek hatását elemzi, különös tekintettel a politika, a társadalomtudományok és a művészetek változásaira. Ir&daimi näi'lsnf.iftM Három Corvina-kiadvány Fotók vándorúton A miskolci Korona szállóban (ma Avas) három irodalmi nagyságunk üldögél és beszélget: Kosztolányi Dezső, Móricz Zsigmond és Karinthy Frigyes ... Bizony, régen volt. Ma már csak emlék, hogy ilyen „összejövé- sek” is voltak Miskolcon ... Ez meg Prügy, a Móricz- ház; takaros kis ház, rendezett udvarral, kerítéssel. Csak azért mondom, mert egy évvel a centenáriumi ünnepségeket követően ott járva gizes-gazos környezet, tátongó kerítéshiány fogadott. Igaz is, a fotó a takaros „környezettel” néhány évtizede készült... Ma már csak emlék? Jó lenne hinni, nem, hogy vannak „visz- szaváltozások” ... Hosszasan lehetne még itt sorolgatni, mi minden gondolatot ébresztenek azok a fotók, melyek most megyei vándorúton vannak, s arról tudósítanak, milyen gazdagok vagyunk mi, itt Borsod- Abaúj-Zemplénben irodalmi emlékhelyekben. Kaffka Margit (Miskolcon tanított). Tompa Mihály (pataki diák volt, Kelemérben emlékháza van), Erdélyi János, Szabó Lőrinc, Károlyi Gáspár, Kiss József, Eötvös, Petőfi neve, s valahai ittjárla és ittléte emlékei tárulnak elénk a megyei Rónai Sándor Művelődési Központ által összeállított fotókiállítás képeiről. , Áprilisban Miskolcon volt látható az anyag, ezt követően Encsen és a járásban tekinthették meg az érdeklődők, e hét elején pedig (már Tokajból „vándorol- tatva”) Szerencsen, a Rákó- czi-várban kerültek falakra a fotók. Jó volt látni a megnyitón a sok diákot, hallani Demeter Gyula „bácsi” szellemes, nagytudású kalauzolását. ci jegászképz Beszélgetés dr. Kratochwill Ferenccel, az Állami és Jogtudományi Intézet igazgatójával Az idén is nagy sikert aratott az ünnepi könyvhét egyik állandó kiadványa az előző év riportterméséből válogató Irószemmel című antológia. Ebben az évben műfajilag is tágult a kötet, a riport mellett megjelent az izgalmas kérdéseket boncolgató publicisztika is. Az írások egy része az üzemi demokrácia problémáival foglalkozik. A civilizáció árnyéka, mindennapi életünk mcgkeserítője a környezetszennyeződés. Vajon teszünk-e ellene olyan mértékben, ahogyan ezt saját és utódaink egészsége megkívánná? — hangzik el a kérdés a kötet lapjain. Iparfejlesztés — műszaki fejlesztés című könyvében Szekér Gyula az egyre szigorodó külgazdasági környezetbe ágyazva mutatja be az ipar tennivalóit az 1980-as években. Elemzi a magyar gazdaság helyét a megváltor A Corvina Kiadó könyvheti kiadványaira szeretnénk az alábbiakban felhívni a figyelmet. Elsőként Vayer Lajos Az itáliai reneszánsz művészete című munkájára. „A reneszánsz szép szavának hallatára sokféle képzettársítás merül fel napjaink kiművelt emberfőjének tudatában. Megjelenik az európai kultúra aranykorának ragyogó panorámája, az .óriásokat termő’ korszak hatalmas víziója” — írja a kötet bevezetőjében Vayer Lajos, aki arra a kivételesen nehéz feladatra vállalkozott, hogy ennek a művészetnek „pompázatos összképét” ne csak felvillantsa, hanem rekonstruálás közben elemezze, rendszerezze és értékelje. Könyvében elhatárolódik a trecento, quattrocento és Cinquecento korszaka, és a nagy korszakokon belül a művészeti ágak szerint csoportosítja az építészet, szobrászat és festészet remekműveit. A szerző koncepciója az „igazi” reneszánsz fejlődési vonalát a szintézist teremtő cinque- centóra futtatja ki, és nagyon szép, lendületes elemzésekkel, magával ragadó érveléssel az olvasót is szinte sodorja a Leonardo—Raffa- ello—Michelangelo hármasban megtestesülő csúcspont felé. Shakespeare Angliája a címe Sellei Sarolta és Panyik István reprezentatív fotókötetének, amelyhez Makkai László írt bevezető tanulmányt. Angliában számos olyan műemlék található, amely Shakespeare nevéhez kapcsolódik. E kötet 23 színes és 102 fekete-fehér képe azokat a történelmi városokat, várakat, katedrálisokat mutatja be, amelyek az író életének és drámáinak — elsősorban királydrámáinak — színhelyei, de a képek révén megelevenednek az élő Shakespeare-kultusz eseményei is. Makkéi László történész tanulmánya nemcsak az író életével és műveivel ismertet meg, hanem a Shakespeare-korabeli Angliával is. Moholy-Nagy László bemutatására vállalkozott Pas- suth Krisztina a 440 oldalas, 208 fekete-fehér és 44 színes reprodukcióval , illusztrált nagyméretű kötetben. Moholy-Nagy a század egyik legvirtuózabb képzőművésze. Festő és grafikus, fotó- és filmművész, tipográfus és díszlettervező, pedagógus és szervezőtehetség. Tevékenysége átfogja a művészet csaknem minden — régi és új — műfaját. Moholy-Nagy sosem érte be a már kialakult gyakorlattal, folytonosan új, meg új kísérletekbe kezdett. Ez a nyughatatlan szellem a vezérmotívuma ennek a kivételes jelentőségű életműnek, amelyről most első alkalommal kap teljes képet a magyar olvasó. Ha ennek a kiállításnak ösz- szesen annyi haszna van, és lesz még további útján-állomá- sain: hogy így összerendezve végigszámlálhatjuk, kik hol, hova kötődnek (ha csak megállásnyira is) megyénkben irodalmi nagyjaink közül: ha csak ennyi lesz a haszon, hogy elcsodálkozunk, már akkor is kijár az elismerés az ötletért és a megvalósításért. ft. n. ].) Az év végi vizsgák idejét élik a Nehézipari Műszaki Egyetem Állami és Jogtudományi Intézetének első éves hallgatói. Miskolcon az elmúlt év szeptemberében kezdődött meg a jogászképzés. Az egy év tapasztalatairól, eredményeiről és gondjairól beszélgettünk dr. Kratochwill Ferenc egyetemi docenssel, az Állami és Jogtudományi Intézet igazgatójával.-j- Mi indokolta az intézet létrehozását? — Mindenekelőtt az, hogy változtatni kellett a jogász- képzés arányain. A budapesti, a pécsi és a szegedi karok hallgatói közül 56 százalék esti és levelező tagozaton tanult. Márpedig a jogász utánpótlás biztosítása főként a nappali tagozatokról lehetséges. A jelenleg dolgozó jogászok 34 százaléka közel van a nyugdíjhoz. Most tehát nem képzőnk több jogászt Magyarországon, mint korábban, pusztán az arányokon változtattunk. — Ezt értem. A közvélemény azonban egy kicsit csodálkozott, hogy egy új jogi felsőoktatási intézmény műszaki jellegű egyetemen belül jött létre. — A mai szemléletünk szerint, nálunk ez valóban szokatlannak tűnhet. De külföldön egyáltalán nem törvényszerű a jogi karhoz a tudományegyetemi háttér. A moszkvai Lomonoszov egyetemnek van bölcsész-, természettudományi, jogi, orvosi, műszaki kara. S hozhatnék nyugat-európai péj- dákat is. És persze említhetném a pécsi jogi kart is. — Miskolcra miért esett a választás? — Kezdeném azzal, hogy a meglevő jogi karok bővítésére nem volt lehetőség. Felmerült, hogy a szünetelő debreceni jogi kart indítanánk be újra. Debrecennek azonban, szemben Miskolc- cal, sok felsőoktatási intézménye van, s gondot jelentett volna a kollégium, a menza, az előadótermek — ezek nagyon fontos dolgok — biztosítása. Miskolcon mindez adva van. De nemcsak ennyire praktikus okokra hivatkozhatok. A statisztikai adatok szerint Észak- kelet-Magvarországon a legrosszabb a jogászéi látottság. — Miskolc tehát ideálisnak ígérkezett. — Mindenképpen. Gyorsan kellett beindítani a képzést, s itt, a Nehézipari Műszaki Egyetem épületet tudott biztosítani addig is, amíg az új elkészül. Kollégium, menza van, könyvtár is, ha nem is jogi könyvekkel. A marxizmus—lenmizmus, a testnevelési tanszékek, az idegennyelvi lektorátus eddig is egyetemi hatáskörrel dolgozott. Ez pedig azt jelenti, hogy ilyen tanszékek felállítására nincs szükség. Összegezve: máshol az akkori árak és számítások szerint 210 millió forintba, Miskolcon pedig csak 60 millió forintba kerül a jogi kar beindítása. — Kar, intézet... Az elnevezés nem okozott félreértéseket? — A jelentkezések idején egy keveset. Az Állami és Jogtudományi Intézet: elnevezés. Már most kari jelleggel működik, s mire a mostani elsőévesek diplomát kapnak, az elnevezésben is azzá kell válnunk. A mi terveink szerint egyébként ez már korábban megtörténhet, legkésőbb a már épülő új főépület átadására tervezzük, tehát 1983 végére. De az egyetem munkájában, különböző szervezeteiben már most teljes joggal képviseltetjük magunkat. — Milyen az együttműködésük a három karral? — Kialakulóban van, de jól indult. Számunkra érthetően most az oktatás megszervezése a legfontosabb feladat. És ez igen sok munkát ad. Jelenleg 20 oktatónk van, negyvenkilenc lesz a teljes létszám. De a kutatási terveinket már igyekszünk hozzáigazítani a műszaki tanszékekéhez, s foglalkozunk azzal is, hogy a Miskolci Akadémiai Bizottságon belül önálló jogász csoport alakulhasson. Kezdünk kifelé is dolgozni ... — Az intézet munkájának megszervezése nem kis. feladat. Milyen segítséget kaptak? — Sokfélét. Mindenekelőtt a Művelődési Minisztérium, a Borsod megyei és a Miskolc városi Tanács és a Nehézipari Műszaki Egyetem állta az ígéretét. Gondolom, erre elég bizonyíték, hogy már készül az új épületünk, De sokat segítettek a társ- intézmények, a budapesti, de különösen a szegedi jogi kar. Oktatókkal, könyvekkel, jegyzetekkel, — Említette a könyveket. Sem felsőoktatás, sem tudományos kutatómunka nem létezhet könyvtár nélkül. Hogyan sikerült megalapozniuk a könyvtárat? — Eddig másfél millió forintot fordítottunk könyvvásárlásra, év végére ez 2 millió forintot tesz ki. Említettem, hogy kaptunk könyveket, folyóiratokat, azután hagyatékokat is felvásároltunk, s természetesen mindent. ami jelen!egi a piacon kapható. Egy könyvtár kialakítása természetesen hosz- szú folyamat. De jelenleg minden szükséges könyvet a hallgatók kezébe tudunk adni. Római jogból például kitűnő anyagunk van. — Apropó, hallgatók. Tavaly. ha jól emlékszem, háromszoros volt a túljelentkezés . . .-r Idén valamivel csökkent, de változatlanul sokan jelentkeztek. A 120 nappalis helyre 308-an. A 60 levele- zős helyre pedig 440-en. Borsodból, Szabolcsból, Hajdúból vannak zömmel a jelentkezőink. s ez is mutatja. hogy ennek a tájegységnek szüksége volt ilyen jellegű felsőoktatási intézményre. — A hallgatók felkészültsége? — A pontszám alsó határa meglehetősen magas volt, s gondolom az is marad, hiszen van merítési lehetőségünk. Figj'elemmel kísérjük a hallgatók tanulmányi elö- remenetelét. De az első félév még nem igazít el. Nálunk ugyanis az első félév meglehetősen könnyű, hogy segítse az átállást a felsőoktatási tanulmányokra. Az év végi vizsgák pedig mégnem értek véget. — Tervek? — A műszaki egyetemi háttérben igen sok lehetőség van. Ma a jogászképzés egységes Magyarországon, Ugyanolyan jogászokat képzőnk Miskolcon, mint amilyeneket például Budapesten. De a postgraduális képzésben igen sok fantázia van. Ezt mutatják egyébként a levelező tagozat tapasztalatai is. Igen magas azoknak a levelező hallgatóknak a száma, akik határterületen dolgoznak. Műszakiként jogi kérdésekkel. például szabadalom, is foglalkozniuk kell. Életünk demokratizálódása, a gazdaság decentralizálása megnövelte az igényt a jogi képzettséggel szemben. Csutorás Annamária író-olvasó találkozó az egyetemen Az ünnepi könyvhét miskolci rendezvényeinek sorában arcrdán este Bárczy .Jánost hívták író—olvasó találkozóra a Nehézipari Műszaki Egyetem Központi Könyvtárába. A nem túl nagy, d\* inkább őszintén érdeklődő részvevők előtt a házigazdák képviseletében dr. Garadnai János adjunktus bevezetőjében az utolsó fél évszázad történelme iránti érdeklődésről, illetve az e kor ismeretének hiányaiból fakadó ellentmondásokról beszélt, kiemelve, hogy e korral a ma társadalmának szembe kell néznite, s mert a történelemtudomány eredményei igen lassan jutnak el szélesebb tömegekhez, az iskolai történelemtanításnak is sok vitatott kérdése akad. az ok- nyomozó müvek, dokumentumművek, memoárok, hasonló írások szerepe és jelentősége megnőtt. Bárczy János egyike azon íróknak, akik ezt a történelmi ismeretpótlást segítik müveikkel. A beszélgetés során Bárczy többek között arról beszélt, hogy az ő müvei esetében a kortársnál az. egyszer átélt élmények újra- átélése és esetleges átértékelése, a fiatalabbaknál a történelmi Ismeretszerzés jelentheti a legfőbb élményt. Beszélt három könyvének — Zuhanóugrás, Vádindítvány. Egy m. kir. százados bizalmas feljegyzései — előzményeiről, születési körülményeiről, a két utóbbi megfilmesítéséről, illetve rádiójátékká, meg monodrámává feldolgozásának tervéről és új, készülő munkáidról — Utórengés —, amelyben az 1946-os infláció utolsó Időszakának eseményeire tér vissza. Kiemelte Bárczy, hogy a memoáríróknak nincsen szándékukban „új történelmet” írni, hanem a korábban fekete-fehérben megismertetett történéseket szeretnék árnyaltabban, színesebben bemutatni. A szűk körű beszélgetés — amelyről sajnálatosan éppen az egyetemisták hiányoztak — őszinte hangvételével, bensőségességével sorolja magát a könyvhét értékesebb eseményei közé. fbm) Ma éjjel a képernyőn Akik ma késő est« sem álmosodnak el, 22.20-kor kapcsolják be készülékeiket és váltsanak az első műsorra. Komplexusok címmel egy 1965-ből való olasz—francia filmvigjáték-összeállítás kerül képernyőre, amelynek három darabját, három rendező állította kamera elé, más-más szereplőkkel. A Döntő napot Dino Risi, A núbiai rabnőt Franco Rossi, A lapátfogút Luigi Filippo d’Amico rendezte, a főszereplők pedig sorrendben Nino Manfredi, Ugo Tognazzi és Alberto Sordi. Mindhárom kis történet komplexusokról szól. az első kettő a gátlásosságról, a harmadik a túlzott magabiztosságróL Ké- * pünkön A núbiai rabnő egyik jelenete. A Magyar Televízió és a bolgár Szófiapress koprodukciójában tévéfilm készül a Magyarországon élő bolgárkertészek történetéről és napjainkbeli tevékenységéről. A film archív filmrészletek felhasználásával mutatja be az egykori Osztrák —Magyar Monarchia területén élt bolgár menekültek sorsát, illetve a jelenleg itt élők mai helyzetét. A forgatás során néhány Magyar- országon élő bolgárkertész hazalátogat Bulgáriába, s a film készítői elkísérik őket rokonaikhoz, ismerőseikhez. A forgatás a napokban kezdődött; egy hónapig hazánkban, egy hónapig Bulgáriában forgatnak. Már csak ! hónapig, június 30-ig minden 500 Ft feletti vásárlás után tombolajegyet kap az UNIÓ Áfész ABC-áruházaiban. Nyeremények: 1 db színes tv és 10 db 500 Ft feletti, értékes műszaki cikk.
