Észak-Magyarország, 1982. június (38. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-04 / 129. szám
1982. június 4., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Medárd napját várva A főagronómus nem titkolja, mennyire elégedett: — A határ magáért beszél. Menetrendszerűen jött az eső, majd a meleg. Jobb riíájust kívánni sem szabad. A kalászosok kimagasló termést ígérnek. A kapások szinte „kiugrottak” a talajból. A határszemlén mindannyian úgy láttuk, hogy az őszi búzában az öttonnás termés benne van. fis idén a kenyérgabonát háromszáz- ötv'en hektárral nagyobb területen termesztjük. Persze .nem véletlenül, hiszen az állam a gabonatermelés fokozására olyan ösztönző rendszert alakított ki, amely •többlettermelés esetén nagymértékben fokozza az elérhető jövedelmet. Ha Medárd napján megérkeznek a ciklonok, s velük a Hűvösebb idő, még talán rekord-1 termést is arathatunk. így már karnyújtásnyira került annak a félmillió forintos ráadás jövedelemnek az elérése, amelyet maximális célként tűzött ki a szövetkezet, fiivégre búzából csak 46, tavaszi árpából 36, kukoricából 56 mázsát tervezett a gazdaság, mint hektáronkénti termést. Jelenleg ettől 'mrbat mutat minden növény. Természetesen a kapások hozamára még korai termést becsülni. K. Nagy Jenő a megyaszói Aranykalász Termelőszövetkezet íő- ágronómusa, ezért nem véletlenül folytatta így: — Ha az időjárás továbbra is kegyes lesz hozzánk, akkor minden nehézség nélkül el tudjuk érni, hogy közel 9500 tonnát termeljünk, amelytől eddig csak egy évben értünk el többet. Ezért az eredményért a félmillió forint támogatást, amit a gabonaprogram ad, megkapjuk. Ahogy megtudtam, javarészt ez is az időjárásnak köszönhető. Az elmúlt évben 1200 hektár megfor- gatása maradt tavaszra, hiszen ősszel a sárban, majd fagyban nem tud talc dolgozni az ekék. A megkésett munka óriási többletköltséget jelentett, volt olyan tábla, ahol a mag földbe juttatása előtt tízszer (!) kellett elmunkálni a területet. így az idén a takarékosság fogalma a felesleges munkák megszüntetését jelenti? Tóth Károly elnök: — Egyetlen forinttal sem léptük túl a műtrágyázásra szánt pénzt, amit eleve az elmúlt év szintjén állapítottunk meg. De fokoztuk a szerves trágyázást. Nincs olyan háztáji gazdaság, ahonnan nem szállítanánk el az istállókból kikerült trágyát. így lassan elérjük, hogy tábláinkat hat évenként szerves trágyázni tudjuk. Ez nagy előny. Vagyis a szövetkezet viszonylag biztonságosan meg tud termelni a növénytermesztésben 3,5 millió forint tiszta nyereséget. Ügy, hogy jelenleg nincs szárító berendezése. s így a termények vízelvonásáért hárommillió forint bért tizet ki más gazdaságoknak. A szállításon kívül 1 Nem pazarlás ez? Az elnök: — Az. Vásároltunk is az elmúlt évben 2,5 millió forintért egy Bábolna típusú szárítót. De üzembe helyezni bajosan tudjuk, hiszen további kétmillió forint kellene az építési költségekre. Ügy volt, hogy hitelt kapunk. De végső sorom elutasítottak kérelmünket. Amin különösebben csodálkozni nem lehet. Üj beruházásokra kevés a pénze a banknak, s ami van, azt is inkább energiatakarékossági eljárásokra adják, mint gázolajat emésztő ‘—, bár szükséges — terményszárítókra. A szövetkezet a szárító építésével késett vagy öt évet. (Vajon akkor miért nem valósították meg?) Megfelelő pénzügyi alap híján így csak csodában reménykedhetnek, hogy valahonnan előkerül a hiányzó összeg. Addig viszont zavartalanul rozsdásodik a megvásárolt, s olcsónak alig nevezhető berendezés. A főagronómus: — Próbálkozunk új eljárásokkal, mint a kukorica nedves tárolásával, de a termés többségét így is kénytelenek leszünk más gazdaságban bérért szárítani. Ez pedig megcsapolja a növénytermesztés jövedelmezőségét. Marád — ha jó az időjárás — a 3,5 millió jövedelem, amelyhez az állattenyésztés —egy másik állami ösztönző kihasználásával — másfél millió forintot hoz. Csak a marhahizlalás, az exportminőség kilencszázezer forintot jelent. De a szövetkezetünk tizenkét jövedelmező év’ után így is megfelelő nyereséggel zárhat. Ez eredménynek nem rossz. Megyénk más. rosszabb adottságú gazdaságaiban meg is irigyelhetnék. Hiszen ebben a szövetkezetben a melléküzemág csak hárommillió forintot termel. Csak hárommillió forintot? A főagronómus: — Nekünk ennyi is elég, hiszen gazdaságunk jobb adottságainál fogva erős alaptevékenységgel rendelkezik. Nem mondom, hogy rossz lenne egy jövedelmező ipari, vagy szolgáltató tevékenység, de nincs rá pénzünk. Kaptunk ajánlatot is, nem is rosszat, hogy garantálnak nekünk egy hetven- millió forintos évi árbevételű. hétmillió forint nyereséget termelő ágazatot, ha leteszünk alapnak kétmillió forintot. A szárító berendezés fontosabbnak tűnt. Amely rozsdásodik. És idén aligha üzemelik be. Ha a melléküzemág kiépítésébe fektették volna pénzüket, akkor év végére hétmillióval nagyobb a nyereség. Legalábbis az ajánlat szerint. Á főagronómus a fejét rázta: — De vállalnunk kellett volna azt a kockázatot is, hogy nem sikerül az egész. Akkor ott állunk megíürőd- ve. (És most?) Jobb nekünk évről évre apró lépésekkel haladnunk előre, mert így a gazdaság minden területét helyben ellenőrizni tudjuk. Ez szépen hangzik. De vajon kinek jó, hogy egy jó adottságú gazdaság immáron tizenkét éve. nem tud megvalósítani egy szárító berendezést, egyszerűen azért, mert képtelen az alap- tevékenységből a beruházáshoz elég nyereséget előteremteni ? — kármán — Ip-il Üjabb kitűnő eredményeket hozott, új típusok gyártását teszi lehetővé a laboratóriumi berendezések fej-i lesztése érdekében kialakult, több éves magyar—NDK együttműködés. Az esztergomi Labor Műszeripari Művek és a lipcsei MLW Kombinát hasonló profilú ilme- naui labortechnikai gyára között. A tudományos kooperáció legújabb eredménye a hűthető-fűthető Termosztát, amely többek között szántóföldi viszonyokhoz hasonló körülmények között teszi le-, hetővé a növények csírázóképességének vizsgálatát. Együttesen kifejlesztett másik új termékük az anerob — levegőtől elzárt — baktériumok kitenyésztésére alkalmas termosztát. Ez nemcsak a kutatásokban, hanem a diagnosztizálásban is nagy segítséget nyújt az orvosoknak. A kavicsbányánál >*- 4, V- >.v, •«: A nagycsécsi Sajómenti Termelőszövetkezet kavicsbányában nagyteljesítményű kotrógépek dolgoznak. Segítségükkel sok ezer köbméter kavics kerül a felszínre, amelyből Borsodon kívül a szomszédos megyékbe is nagy mennyiséget szállítanak. Fotó: Fojtó« *• • Ünnepi találkozó Meghívó a Béke brigádtól A meghívó az Országos Villamostávvezeték Vállalat Kelet-magyarcarszági Üzem- igazgatósága sajószögedi al- állomásáról, a Béke szocialista brigádtól érkezett: „Tisztelettel meghívjuk az első szovjet—magyar kooperációs villamos távvezeték üzembe helyezésének 20 éves évfordulója alkalmából rendezendő ünnepi találkozónkra. Megjelenésére feltétlenül számítunk. A találkozó időpontja ...” A szíves invitálásnak természetesen eleget tettem. A fehér asztalt legalább öt-venen ültük körül. A néhány meghívott vendégen kívül csupa egykori, vagy Egy panaszos levél nyomában rt „vágták ki” a németi almáskertet? Felháborodott hangú levelet kapott szerkesztőségünk, „Hernádnémeti község lakói” aláírással. A levél egy almáskert védelmében íródott. „Hernádnémeti község lakossága, de az arra járó jó érzésű emberek is mind nagy felhábox’odússal és megdöbbenéssel lát ják, hogy a Nagymiskolci Állami Gazdaság kezelésében levő, hernádnémeti almáskert néven emlegetett gyümölcsös gyönyörű egészséges fáit tövestül kitépik. Elgondolkodunk rajta, hogy most, amikor minden talpalatnyi termőföldet törvénnyel védenek, akkor egyes emberek döntése alapján megsemmisítenek majdnem 16 hektár jó termő gyümölcsöst ... Ilyen gazdag lenne az országunk? .. Elöljáróban elmondjuk, örülünk minden olyan levélnek, jelzésnek, amely — jó szándékai — értékeink védelmében, megóvásuk érdekében íródik, érkezik hozzánk, s akárcsak ez esetben is, igyekszünk utánajárni az igazságnak. Az eredményről természetesen mindenkor tájékoztatjuk a közvéleményt, annál is inkább, mert ezzel egyrészt a kellő információt nem tartalmazó téves szóbeszédnek elejét vehetjük, másrészt a jogos észrevétel, jelzős, s annak nyomán a bizonyított tények esetén felhívhatjuk rá az illetékesek figyelmét. A „Hernádnémeti község lakói” aláírasd panasszal Tóth Ferencet, a Nagymis- kolci Állami Gazdaság kertészeti főágazatvezetőjét kerestük fel, akitől a következő választ kaptuk. — A 60-as évek elejétől — tehát az elmúlt 22 évben — telepített almáskertek országosan és évente 1,5 millió tonna almát teremnek. Ez a szám az időjárástól függően plusz, mínusz 15—20 százalékkal változhat. A Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium állásfoglalása az — felmérve a bélés külpiacot —, hogy hazánkban évi 1,2 millió tonna alma teremjen, mégpedig jó fajtaösszetételben és kiváló minőségben. Vagyis itt is előtérbe került a minőség. Éppen ezért a MÉM, az‘ 1981. december 15-i miniszteri értekezlet határozata alapján elrendelte a korszerűtlen gyümölcsösök felülvizsgálatát, szükség esetén selejtezését. A panaszos levélben említett almóskertet, ami 33 hektár és nem 16, — a levél is írja — 1950-ben telepítették. Akkor 7x7 méteres térállásban, hagyományos magas törzsű műveléssel. Azóta mi már „korszerűsítettük”, (minden második sort kiszedtük, így 14x7 méteres térállásúvá vált), mivel az automata permetezőgépekkel a növény- védelmet nem tudtuk tökéletesen elvégezni. A magas törzsek miatt a szedése is gondot jelentett, hiszen még a diákok sem szívesen másztak fel cá. Éppen a magasság miatt a termést csak nagy törési százalékkal tudtuk betakarítani. Az almáskert termése 6 év átlagában 94—124 mázsa között változott hektáronként összehasonlításként említem, hogy a korszerű ültetvényeink átlagtermése ugyanebben az időszakban 180—308 mázsa között alakult Gond volt a fajtaösszetétel is. Ezt a gyümölcsöst Budai Domokos, London Pepin, Parker Pepin fajták alkották, ezeknek a fajtáknak pedig ma már nincs piacuk. Sajnos ezért az utóbbi öt évben a hernádnémeti almáskert termésének zömét léalmaként, kilóját 1,60 forintért értékesítettük, ugyanakkor a kilónkénti önköltsége 4,50 körül alakult. Gazdaságunknak e régi, korszerűtlen gyümölcsöse ráfizevé- ses volt, ezért telepítettünk helyette 1981-ben Felsőzsol- cán egy 36 hektáros, karcsú orsós ültetvényt, korszerű, piacképes fajtákkal. így tulajdonképpen a hernádnémeti kert kivágása elleneve nem csökkent a gazdaság gyü- inölcsóslerülete. Befejezésül el kell még azt is mondanom, hogy a selejtezési engedély megkér- vényezése előtt a hernádnémeti gyümölcsöst, felajánlottuk gazdaságunk dolgozóinak részes formában történő művelésre. Nem akadt jelentkező. Ezután kérvényeztük a kivágási engedélyt, amit a megyei tanács 1982. február 25-i dátummal megadott... A kertészeti főágazatvezető által közölt információk nem igényelnek különösebb kiegészítést. A döntő érv, amelynek végül is a selejtezés lett az eredménye: a gazdaságtalanság. És ezt többször is ki kell hangsúlyozni, mert a panaszos levélben szerepel egy sor: „----- egy fáért, egy-egy fas orért látjuk, hogy a televízió, rádió, sajtó szót emel.. Azoknak a „védelembe vett” fáknak a zöme tölgy, hars. platán stb„ vagyis díszfa. A díszfáknak pedig évtizedek, sőt évszázadok kellenek, hogy tájat, környezetet díszítő, levegőt tisztító hatásukat kifejthessék. Az almafa viszont nem díszfa. Tehát a funkciója is más. Értéke a gyümölcs, értékmérője viszont a gazdaságosság. Hajdú Imre mai dolgozó. Miután mindannyian elláttuk kézjegy ünk-i kel a külön ez alkalomra készített, piros-fehér-zöld színű kerettel ellátott jelenléti ívet, á fiatal, de az indulás óta szolgálatot itt teljesítő Kovács István brigádvezető emelkedett szólásra: — Születésnapot ülni jöttünk össze. A húsz évvel ezelőtti eseményeket és az azóta történteket kívánjuk visszaidézni. Legyen ez az évforduló afféle baráti beszélgetés. Kívánjuk, mindenki érezze magát nálunk idehaza. A még fiatalabb, mdndösz-t sze huszonnyolc éves Kerekes István, az alállomás vezetője folytatja: — Az első szovjet—magyar kooperációs távvezeték üzembe helyezése országos jelentőséggel bírt. Mégpedig azért, mert hazánk így juthatott a Szovjetunióból érkezett villamos energiához. Az üzemnapló megörökítette annak a felejthetetlen napnak a cselekményeit. Idézem: „1962. július 16., reggel 7 óra. A szolgálatot átvettem. Szolgálat: Balázs Sándor, Okváth Dezső, Gál Lajos. 8 óra 44 perc: a munkácsi 1-es távvezeték 220 kilovoltos külső gvűjtősíne, valamint a vonali szakaszoló bekapcsolva. 8 óra 50 perc: Munkácsról Daróczi Aladár közli, hogy Sajöszöged I. táv-i vezeték beszakaszolva. 9 óra 25 perc: a Munkács I. távvezeték megszakítója bekapcsolva. Végezte: Czottner Sándor nehézipari miniszter. Ezzel a két rendszer összekapcsolódott” Az alállomás akkori vezetője, Újhelyi Irénke. két éve nyugdíjas. Ö is, akárcsak az utódja, a moszkvai Energetikai Intézetben diplomázott. Az elismerten kiváló szakember hírében álló mérnök- nő, aki férfiakat megszégyenítő következetességgel látta el a cseppet sem könnyű leiadatát, elsírta magát a meghatottságtól : — Mi. akik itt dolgoztunk, úgy tekintettük, hogy ez az alállomás összekötő láncszeme a két ország, a két nép barátságának. Ennek megfelelően átéreztük posztunk fontosságát. A legmesszebbmenőkig igyekeztünk jó, munkakapcsolatot kialakítani a szovjet szakemberekkel. Ök említették: mi voltunk a legjobb partnereik. Akárcsak saját portánkat, úgy szépítettük, gazdagítottuk az alállomást. Utat építettünk, fákat, virágokat ültettünk. Öröm látnunk, hogy utódaink hasonlóan gazdáik ennek az aprócska birodalomnak. Részt vett az ünnepi találkozón Varga László, az OVIT személyzeti osztályának vezetője és Oczella János, a vállalat Kelet-magyarországi Üzemigazgatóságának veze. tője. ök a sajószögedi alállomás jelentőségét méltatták: — A második legnagyobb villamos alállomás az or-j szágban. Az itt található ötszáz megavott-amper teljesítményű transzformátornál nincs nagyobb az országban. Az alállomás jelentős csomópontja a KGST egyesített villamosén ergi «-rendszerének, amely öt éve már 406 kilovolt feszültségű áramot is fogad és továbbít. Mindezt a végrehajtott 600 millió forint értékű beruházás tette lehetővé. A technikához azonban magasan képzett emberek is kellenek, s az itt dolgozó tizenöt ember, az aranykoszorúval kitüntetett szocialista brigád a legmesz- szebbmenőkig megfelel a magas követelményeknek. A bejárás során mindany- nyian meggyőződhettünk az alállomás korszerűségéről, a környezet gondozottságáróL Nem kevesebb, mint 45 hektár területet fognak közre a drótkerítések, ahová magától értetődően csak engedéllyel léphetnek be az idegenek. A rangidős, az 55 éves Horváth István büszkén jegyezte meg útközben: eddig kereken 3 ezer facsemetét ültettek el az alállomás területén, ahol rendszeresen vetik, kaszálják a pázsitszerűen egyenletes és dús füvet. Sikerült megismerkednem az ünnepi gyülekezetben néhány régi OVIT-ossal. A kooperációs vezeték üzembe helyezésének idején vezető elektrikusként itt dolgozott Balázs Sándor, napjainkban Miskolcon, a Blá- , thy Ottó Erősáramú Szakközépiskolában tanár: — Szívesen jöttem a régi kollégák közé. Ámbár nincs ebben a látogatásban semmi szokatlan, hiszen jártam már itt a diákjaimmal. Más irányú kancsolatom is van az alállomással: például én érettségiztettem a jelenlegi vezetőjét. A programból nem maradhatott ki a közös ebéd sem,' A vendéglátók ki tettek ma-' gukért. Koiaj László !
