Észak-Magyarország, 1982. június (38. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-25 / 147. szám

CiBuaMttOHiaaaa ESZAK-MAGYARORSZAG 41 1982. június 25., péntek V f fífi ify<) fit' ’ Egyezer már „elsütöttem” e hasábokon a miskolci egye­tem egyik professzorának ama megjegyzését: „Annál is inkább, mert egy országban élünk — és az is kicsi’’. Ak­kor érezte szükségesnek e megjegyzést, amikor egy tu­dós társaságban azt a lehető­séget emlegették: jó lenne felvenni a kapcsolatot az or-, szág más részein tevékenyke­dő hasonló célú társaságok­kal. Azért hozakodom elő ismét mindezzel, mert továbbra is ú°v tűnik: a kapcsolatok ter­mészetes keresése és kiépíté­se. az egymással való egvüt-t- dolgozás helyett még mindig a töprengés, a megfontolás, a kimódoltság „hangjai” hallat­szanak elő. Sok helyütt. A múltkor jelzésként említettük a művelődési otthon-hálózat intézményeinek és az okta-‘ tási intézményeknek a kapcso­latában fellelhető hiányokat. Tágítva most a kört, azt is szükséges megemlíteni, hogy megyénk településeinek több­ségében továbbra is csak pa­píron létezik az egységes közművelődési terv, s mi en- • nél is fontosabb, a közműve­lődési gyakorlat. Egy friss keletű „élmé­nyem” indított újabb elbi­zonytalanodásra. Egyik köz­ségünkben járva, a beszélge­tések végéhez közeledve fel­tűnt, hogy a tanácson nem „dicsekednek!’ azzal: és van egy jól működő népdalkö­rük is. Onnan tudtam, hogy van: egy hónappal korábban Budapesten hallottam őket énekelni. Most. a faluban, ar­ra gyanakodtam, biztosan nincs is már a hétköznapo­kon ez a csoport, csak a'z ün­nepi alkalomra ismét „össze­rántották” a tagokat. A ta­nácselnök mindenekelőtt ezt az aggályomat oszlatta el: a népdalkor létezik és van ma Is. csakhogy nem a művelődési házé, hanem a téeszé: a helyi, önálló termelőszövetkezeti gazdaságé, az tartja fenn; magyarán fizeti a csoportve- "---------------------- ■ /.....—'-■ z ető tiszteletdíját, s állja a további költségeket, a kö­vetkező kérdést már csak „csakazértisból” feltettem, egyébként nem pályázva köl­tői babérokra: „És ez a té- esz mennyi támogatást ad a községi tanácsnak, pontosab­ban, a közművelődés intéz­ményeinek?” A válasz a sejthető volt: „Nem ad, a kulturális alapot maguk hasz­nálják fel saját céljaiknak megfelelően .. S mert ez nem egyedi eset, szóra érdemes. Jól van ez így nekünk? Értem én. hogy­ne érteném: a termelőszövet­kezettől is számon kérik időnként, mire költötték a kulturális alap adta pénzeket, mit lettek a tagok szakmai és általános művelődéséért: hogy mit tudnak fel- és kimutatni. S értem én a termelő — mondjuk úgy, gazdálkodó — egység vezetőinek gondolat- menetét is: ha mór úgy is pénzbe kerül (adott esetben} egy művelődő közösség, cso­port létrehozása és fenntartá­sa, akkor a „dicsőség” is azé legyen, aki a pénzt adja. Tudom azt is, hogy me­gyénk amatőrmozgalmában igen nagy jelentősége van az üzemek, vállalatok, szövet­kezetek által fenntartott és támogatott csoportoknak, együtteseknek. Erősek a ha­gyományok, és senki nem is kívánja azok megtagadását. Ám abban nem lehet hinni, hogy községnyi településein­ken szükség van annyi pár­huzamosságra a közművelő­désben, mint amennyi tapasz­talható; hogy szükség van ar­ra : külön „közművelődésben részesüljenek” azok, akik az áfésznek a tagjai: azok, akik a mezőgazdaságban dolgoz­nak; azok, akik csak úgy, ál­talában lakók a településen és a művelődési házba jár­nak. (Ha járnak.} Amúgy is bonyolult dolog ez az egész. Hát akkor ne bonyolítsuk tovább . .. <t. n. U Rossz álom, de... f A , háromtagú nagynevű zsűri (három a magyar igaz­ság) helyet foglalt a bár­sonyszékben, és ezzel kezdetét vette a fotópályázat bírálata. A nyilvános zsűrizés zárt soraiból a szerzők figyelték a képek szelektálását. Legyen úgy, — szólt a fő-fő zsűri — a képekre számot mondunk, Az egyes az a szuper kép, a kettes elfogadható, a hármas (nem a magyar igazság) az nulla, zéró lesz. Az első kép felemeléséhez két emberre volt szükség, mivel az egy kovácsolt kapura volt szerel­ve. — Éljen, egyes, frankó! —• kiáltott a zsürielnök — dí­jazva! S ketten bólogattak. — De kérem, a pályázati kiírásban kasírozó s nélküli kép szerepel — szólt egy né­ző. — Az nem számít — szólt a szigorú zsűri — különben is már láttam er/st a képet egy házibulin. — Hármas, hármas, hár­mas — hangzott a teremben az Ür hangja — ezt Munká­csy jobban csinálta. — Ébredj! Akt! — ébresz­tette fel horkolásából a fő­fő zsűri az al-zsürit. | — Neked kell? f — A kép nem, esetleg a modell. Hahaha ... I — Hár mas, nulla, zéró .. 1 — Fordítva! Még, még... Hogy kell ezt a képei nézni. Mondja már meg a szerző! Ja, itt vagy... Igen, igen dí­jazva! Hogy ajtóra van kasí­rozva? Az.nem számít, a fa­rostlemez csak feldobja a témát! — Ez szép, érdekes, itt már jártam ebben a város­ban. itt vettem fényképező­gépet az unokámnak- Falra vele, kettes! — Ezen vitatkozzunk! De azt hiszem, felesleges, mivel a vita hevében ti is úgy dön- tenétek, hogy lei vele. Túl fo­tószerű! Mit szerű? Fotó. Semmi machináció. Legalább a kép sarka malteros lenne. Mit sarka? Az egész... — Jé! Ez meg a Manci, a házmesterék lánya. Hogy mi­lyen aranyos, dundi. Jót tett neki a nagy látószögű ob­jektív. — A díjazással hogyan ál­lunk? Nem érdekel a pályá­zati kiírás! Drága a ková­csoltvas és a farostlemez. Ennek a szerzőnek dupla fő- fő díj kell. így van, Hugó? Meg vagy elégedve? — ka­csintott a íő-lő zsüror a zártsorok felé. A többi képet dobják a kukába! Megy a vonatom ... A kultúrigazgató beszólt a terembe: — Lehet kezdeni a zsűrizést! Megérkezett az el­veszett zsűritag —ezó Miről ír a Fáklya? A Fáklya július 4-én meg­jelenő száma publicisztikai íi ásókban foglalkozik a leg­fontosabb nemzetközi kérdé­sekkel, a békés építőmunká­hoz szükséges nyugodt körül­mények megteremtésének fontosságával, a háború ve­szélyének elhárításával. Örményország a főszerep­lője az egész évben közölt sorozatnak, amely a szovjet köztársaságokat mutatja be Ebben a számban fejeződik be a Nagy Sándor hódításai­ról több számon át közölt so­rozat: képregény, amely igen kedveltté vált. A lap a to­vábbiakban is közöl képre­gényeket. ilajzoló gyermekek kedves munkái szerepelnek egy szí­nes oldalpáron s a lap másik helyén — ellentétként — az imperializmus világában, az elmaradott országokban nyo­morgó apróságokról láthat­nak döbbenetes erejű felvé­teleket. Park az egykori kőbányában A tatai földtani természetvédelmi területen, az egykori kőbánya helyén parkosítanak. Az elha­gyott bányákból előkerült értékes geológiai ritkaságok épségéről a Magyar Állami Földtani Inté­zet dolgozói gondoskodnak. Szépen magyarul — szépen emberül Sportnemzet vagyunk így jegyeznek bennünket, s méltán, még mindig. Cso­dálkozhatunk-e hát, ha a sportkifejezések behatoltak mindennapi nyelvünkbe, szó­lásaink sorába is. Igaz, ez más nemzeteiméi is megtör­tént, de hogy mi oly szívesen élünk velük, immár hivata­losabb nyilatkozatban is, ab­ban kétségkívül szerepe lehet sport iránti nemzeti vonzal­munknak; S hogy a sportok közt is a labdarúgás a legnépszerűbb sportág nálunk, az talán ki­derül sportszólásainkból is: „lesre állították a fejlődő or­szágokat” — hallhattuk a rádió egy külpolitikai mű­sorában. A Budapesti Nem­zetközi Vásárról pedig, ugyancsak a rádió fórumán mondta el egy nyilatkozó, hogy „nagyon kevés olyan ter­méket találtunk, amely — úgymond — nem rúghatott volna labdába” — vagyis, amely nem indulhatott volna esélyesen a BNV-díj elnyeré­séért —, ámbár a labdába rú­gó áru (kivált, ha az áru tör­ténetesen egy kiváló magyar futball-labda) képzavarnak sem utolsó. De az ökölvívásban sem ál­lunk nagyon messze a világ- színvonaltól, nem csoda, ha irodalmi hetilapunk kritiku­sa (úgy látszik, nem esik messze e sportág a szakmá­jától) kétszer is az öklözés- ből vette szólásanyagát ugyanabban a bírálatban: „méltóságteljes hallgatással, vagy övön alulinak nevezhe­tő ütésekkel... fejezve ki ké­telkedésüket (a kritikusok)... Ha lesznek övön alul táma­dók, azok az utolsó fejezetre fognak hivatkozni”. Persze, itt is be-becsúszhat egy képzavar, amelyet azon­ban csak -áz élesebb szemű bírók (bírák) vesznek észre: „ettől Soltész (Pusztaitól) úgy megijedt, hogy egy ép­kézláb ütést nem tudott be­vinni ellenfelére” — hallhat­tuk egy sportközvetítésben az, ökölvívó-bajnokságról. Az ökölvívásban az ép kéz hasz­nálata rendben is volna, de a láb használata már , övön fölül s alul egyaránt sport­szerűtlen dolog. Vigyázzunk hát a sportszó­lásokra is, nehogy leverjük a lécet újszerűén merész stílu­sunkkal, mert könnyen oda­kerülhetünk a kispadra (nem a pálya szélére, hanem arra, amelyet boldogult nebulóko­runkban szamárpadnak em­legettek beszéd- és értelem­gyakorlatra oktató derék ta­nítóink). Mert az sem egé­szen mindegy, hogy mikor és hol használjuk ezeket a szí­nes, új stíl us virágokat. Szilágyi Foren« Koncén az avasi tempMan Az avasi templomban ren­dezett orgonahangversenyen — amely harmadik rendez­vénye az idei Collegium Mu- sicum koncertsorozatának — telt ház volt, még a percek­kel a kezdés előtti felhősza­kadás sem tántorította el a hangversenyre igyekvőket. Zeke Lajos előadása emléke­zetes marad, estjének prog­ramjában Bach-, és Liszt-mű­vek éppúgy megtalálhatók voltak, mint á huszadik szá­zadi francia Messiaen le Banquet Céleste című darab­ja. Az Egressy Béni Zeneis­kola Kórusának ez volt az Európai Ifjúsági Zenei Fesz­tiválon elért sikerük után — amelyen első díjat, és külön- díjat kaptak — első hazai fel­lépésük, amelyen a tőlük megszokott, igen magas szín­vonalon, szépen, tisztán éne­keltek. A műsorukban Ko­dály: Tantum ergoja Regös Zsolt orgonakíséretével volt hallható, amelyet Mozart- és Bartók-művekkel együtt ad­tak elő. A klasszikus és modem mű­vek szerencsésen ötvöződtek az esten; teljes élményt nyúj­tó hangverseny volt a június 2S-L —ke— Emlékkiállítás Csohány Kálmán emlékki­állításának megnyitója ma, június 25-én, pénteken déli 12 órakor lesz Budapesten, a Budavári Palota „C” épüle­tének harmadik emeletén. Megnyitó beszédet mond So­mogyi József szobrászmű­vész. Vitéz néni babái Gyermekkora világát eleveníti fel a Hajdúnánáson élő Vitéz 1st* vánné, aki szabad idejében hajdani játékait formálja meg. A lopó* tökből, kukoricacsutkából, kukoricaszárból, valamint különféle kel­mékből készített játékok és figurák néprajzi gyűjteményekben és külföldi kiállításokon is „szerepelnek". Ha megrendeli, 4 napon betűi fkíf a tarlós fogyasztási cikkeket HÁZHOZ SZÁLLÍTJUK fX&itíiir Miskolc jÓrOS területen. Mánronrtalh*tA MSclnlr iiírnc toriilötón n» I IníA ÁfÁc7 Megrendelhető Miskolc járás területén, az Unió Áfész kijelölt boltjaiban. X

Next

/
Thumbnails
Contents