Észak-Magyarország, 1982. június (38. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-25 / 147. szám
CiBuaMttOHiaaaa ESZAK-MAGYARORSZAG 41 1982. június 25., péntek V f fífi ify<) fit' ’ Egyezer már „elsütöttem” e hasábokon a miskolci egyetem egyik professzorának ama megjegyzését: „Annál is inkább, mert egy országban élünk — és az is kicsi’’. Akkor érezte szükségesnek e megjegyzést, amikor egy tudós társaságban azt a lehetőséget emlegették: jó lenne felvenni a kapcsolatot az or-, szág más részein tevékenykedő hasonló célú társaságokkal. Azért hozakodom elő ismét mindezzel, mert továbbra is ú°v tűnik: a kapcsolatok természetes keresése és kiépítése. az egymással való egvüt-t- dolgozás helyett még mindig a töprengés, a megfontolás, a kimódoltság „hangjai” hallatszanak elő. Sok helyütt. A múltkor jelzésként említettük a művelődési otthon-hálózat intézményeinek és az okta-‘ tási intézményeknek a kapcsolatában fellelhető hiányokat. Tágítva most a kört, azt is szükséges megemlíteni, hogy megyénk településeinek többségében továbbra is csak papíron létezik az egységes közművelődési terv, s mi en- • nél is fontosabb, a közművelődési gyakorlat. Egy friss keletű „élményem” indított újabb elbizonytalanodásra. Egyik községünkben járva, a beszélgetések végéhez közeledve feltűnt, hogy a tanácson nem „dicsekednek!’ azzal: és van egy jól működő népdalkörük is. Onnan tudtam, hogy van: egy hónappal korábban Budapesten hallottam őket énekelni. Most. a faluban, arra gyanakodtam, biztosan nincs is már a hétköznapokon ez a csoport, csak a'z ünnepi alkalomra ismét „összerántották” a tagokat. A tanácselnök mindenekelőtt ezt az aggályomat oszlatta el: a népdalkor létezik és van ma Is. csakhogy nem a művelődési házé, hanem a téeszé: a helyi, önálló termelőszövetkezeti gazdaságé, az tartja fenn; magyarán fizeti a csoportve- "---------------------- ■ /.....—'-■ z ető tiszteletdíját, s állja a további költségeket, a következő kérdést már csak „csakazértisból” feltettem, egyébként nem pályázva költői babérokra: „És ez a té- esz mennyi támogatást ad a községi tanácsnak, pontosabban, a közművelődés intézményeinek?” A válasz a sejthető volt: „Nem ad, a kulturális alapot maguk használják fel saját céljaiknak megfelelően .. S mert ez nem egyedi eset, szóra érdemes. Jól van ez így nekünk? Értem én. hogyne érteném: a termelőszövetkezettől is számon kérik időnként, mire költötték a kulturális alap adta pénzeket, mit lettek a tagok szakmai és általános művelődéséért: hogy mit tudnak fel- és kimutatni. S értem én a termelő — mondjuk úgy, gazdálkodó — egység vezetőinek gondolat- menetét is: ha mór úgy is pénzbe kerül (adott esetben} egy művelődő közösség, csoport létrehozása és fenntartása, akkor a „dicsőség” is azé legyen, aki a pénzt adja. Tudom azt is, hogy megyénk amatőrmozgalmában igen nagy jelentősége van az üzemek, vállalatok, szövetkezetek által fenntartott és támogatott csoportoknak, együtteseknek. Erősek a hagyományok, és senki nem is kívánja azok megtagadását. Ám abban nem lehet hinni, hogy községnyi településeinken szükség van annyi párhuzamosságra a közművelődésben, mint amennyi tapasztalható; hogy szükség van arra : külön „közművelődésben részesüljenek” azok, akik az áfésznek a tagjai: azok, akik a mezőgazdaságban dolgoznak; azok, akik csak úgy, általában lakók a településen és a művelődési házba járnak. (Ha járnak.} Amúgy is bonyolult dolog ez az egész. Hát akkor ne bonyolítsuk tovább . .. <t. n. U Rossz álom, de... f A , háromtagú nagynevű zsűri (három a magyar igazság) helyet foglalt a bársonyszékben, és ezzel kezdetét vette a fotópályázat bírálata. A nyilvános zsűrizés zárt soraiból a szerzők figyelték a képek szelektálását. Legyen úgy, — szólt a fő-fő zsűri — a képekre számot mondunk, Az egyes az a szuper kép, a kettes elfogadható, a hármas (nem a magyar igazság) az nulla, zéró lesz. Az első kép felemeléséhez két emberre volt szükség, mivel az egy kovácsolt kapura volt szerelve. — Éljen, egyes, frankó! —• kiáltott a zsürielnök — díjazva! S ketten bólogattak. — De kérem, a pályázati kiírásban kasírozó s nélküli kép szerepel — szólt egy néző. — Az nem számít — szólt a szigorú zsűri — különben is már láttam er/st a képet egy házibulin. — Hármas, hármas, hármas — hangzott a teremben az Ür hangja — ezt Munkácsy jobban csinálta. — Ébredj! Akt! — ébresztette fel horkolásából a főfő zsűri az al-zsürit. | — Neked kell? f — A kép nem, esetleg a modell. Hahaha ... I — Hár mas, nulla, zéró .. 1 — Fordítva! Még, még... Hogy kell ezt a képei nézni. Mondja már meg a szerző! Ja, itt vagy... Igen, igen díjazva! Hogy ajtóra van kasírozva? Az.nem számít, a farostlemez csak feldobja a témát! — Ez szép, érdekes, itt már jártam ebben a városban. itt vettem fényképezőgépet az unokámnak- Falra vele, kettes! — Ezen vitatkozzunk! De azt hiszem, felesleges, mivel a vita hevében ti is úgy dön- tenétek, hogy lei vele. Túl fotószerű! Mit szerű? Fotó. Semmi machináció. Legalább a kép sarka malteros lenne. Mit sarka? Az egész... — Jé! Ez meg a Manci, a házmesterék lánya. Hogy milyen aranyos, dundi. Jót tett neki a nagy látószögű objektív. — A díjazással hogyan állunk? Nem érdekel a pályázati kiírás! Drága a kovácsoltvas és a farostlemez. Ennek a szerzőnek dupla fő- fő díj kell. így van, Hugó? Meg vagy elégedve? — kacsintott a íő-lő zsüror a zártsorok felé. A többi képet dobják a kukába! Megy a vonatom ... A kultúrigazgató beszólt a terembe: — Lehet kezdeni a zsűrizést! Megérkezett az elveszett zsűritag —ezó Miről ír a Fáklya? A Fáklya július 4-én megjelenő száma publicisztikai íi ásókban foglalkozik a legfontosabb nemzetközi kérdésekkel, a békés építőmunkához szükséges nyugodt körülmények megteremtésének fontosságával, a háború veszélyének elhárításával. Örményország a főszereplője az egész évben közölt sorozatnak, amely a szovjet köztársaságokat mutatja be Ebben a számban fejeződik be a Nagy Sándor hódításairól több számon át közölt sorozat: képregény, amely igen kedveltté vált. A lap a továbbiakban is közöl képregényeket. ilajzoló gyermekek kedves munkái szerepelnek egy színes oldalpáron s a lap másik helyén — ellentétként — az imperializmus világában, az elmaradott országokban nyomorgó apróságokról láthatnak döbbenetes erejű felvételeket. Park az egykori kőbányában A tatai földtani természetvédelmi területen, az egykori kőbánya helyén parkosítanak. Az elhagyott bányákból előkerült értékes geológiai ritkaságok épségéről a Magyar Állami Földtani Intézet dolgozói gondoskodnak. Szépen magyarul — szépen emberül Sportnemzet vagyunk így jegyeznek bennünket, s méltán, még mindig. Csodálkozhatunk-e hát, ha a sportkifejezések behatoltak mindennapi nyelvünkbe, szólásaink sorába is. Igaz, ez más nemzeteiméi is megtörtént, de hogy mi oly szívesen élünk velük, immár hivatalosabb nyilatkozatban is, abban kétségkívül szerepe lehet sport iránti nemzeti vonzalmunknak; S hogy a sportok közt is a labdarúgás a legnépszerűbb sportág nálunk, az talán kiderül sportszólásainkból is: „lesre állították a fejlődő országokat” — hallhattuk a rádió egy külpolitikai műsorában. A Budapesti Nemzetközi Vásárról pedig, ugyancsak a rádió fórumán mondta el egy nyilatkozó, hogy „nagyon kevés olyan terméket találtunk, amely — úgymond — nem rúghatott volna labdába” — vagyis, amely nem indulhatott volna esélyesen a BNV-díj elnyeréséért —, ámbár a labdába rúgó áru (kivált, ha az áru történetesen egy kiváló magyar futball-labda) képzavarnak sem utolsó. De az ökölvívásban sem állunk nagyon messze a világ- színvonaltól, nem csoda, ha irodalmi hetilapunk kritikusa (úgy látszik, nem esik messze e sportág a szakmájától) kétszer is az öklözés- ből vette szólásanyagát ugyanabban a bírálatban: „méltóságteljes hallgatással, vagy övön alulinak nevezhető ütésekkel... fejezve ki kételkedésüket (a kritikusok)... Ha lesznek övön alul támadók, azok az utolsó fejezetre fognak hivatkozni”. Persze, itt is be-becsúszhat egy képzavar, amelyet azonban csak -áz élesebb szemű bírók (bírák) vesznek észre: „ettől Soltész (Pusztaitól) úgy megijedt, hogy egy épkézláb ütést nem tudott bevinni ellenfelére” — hallhattuk egy sportközvetítésben az, ökölvívó-bajnokságról. Az ökölvívásban az ép kéz használata rendben is volna, de a láb használata már , övön fölül s alul egyaránt sportszerűtlen dolog. Vigyázzunk hát a sportszólásokra is, nehogy leverjük a lécet újszerűén merész stílusunkkal, mert könnyen odakerülhetünk a kispadra (nem a pálya szélére, hanem arra, amelyet boldogult nebulókorunkban szamárpadnak emlegettek beszéd- és értelemgyakorlatra oktató derék tanítóink). Mert az sem egészen mindegy, hogy mikor és hol használjuk ezeket a színes, új stíl us virágokat. Szilágyi Foren« Koncén az avasi tempMan Az avasi templomban rendezett orgonahangversenyen — amely harmadik rendezvénye az idei Collegium Mu- sicum koncertsorozatának — telt ház volt, még a percekkel a kezdés előtti felhőszakadás sem tántorította el a hangversenyre igyekvőket. Zeke Lajos előadása emlékezetes marad, estjének programjában Bach-, és Liszt-művek éppúgy megtalálhatók voltak, mint á huszadik századi francia Messiaen le Banquet Céleste című darabja. Az Egressy Béni Zeneiskola Kórusának ez volt az Európai Ifjúsági Zenei Fesztiválon elért sikerük után — amelyen első díjat, és külön- díjat kaptak — első hazai fellépésük, amelyen a tőlük megszokott, igen magas színvonalon, szépen, tisztán énekeltek. A műsorukban Kodály: Tantum ergoja Regös Zsolt orgonakíséretével volt hallható, amelyet Mozart- és Bartók-művekkel együtt adtak elő. A klasszikus és modem művek szerencsésen ötvöződtek az esten; teljes élményt nyújtó hangverseny volt a június 2S-L —ke— Emlékkiállítás Csohány Kálmán emlékkiállításának megnyitója ma, június 25-én, pénteken déli 12 órakor lesz Budapesten, a Budavári Palota „C” épületének harmadik emeletén. Megnyitó beszédet mond Somogyi József szobrászművész. Vitéz néni babái Gyermekkora világát eleveníti fel a Hajdúnánáson élő Vitéz 1st* vánné, aki szabad idejében hajdani játékait formálja meg. A lopó* tökből, kukoricacsutkából, kukoricaszárból, valamint különféle kelmékből készített játékok és figurák néprajzi gyűjteményekben és külföldi kiállításokon is „szerepelnek". Ha megrendeli, 4 napon betűi fkíf a tarlós fogyasztási cikkeket HÁZHOZ SZÁLLÍTJUK fX&itíiir Miskolc jÓrOS területen. Mánronrtalh*tA MSclnlr iiírnc toriilötón n» I IníA ÁfÁc7 Megrendelhető Miskolc járás területén, az Unió Áfész kijelölt boltjaiban. X
