Észak-Magyarország, 1982. június (38. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-19 / 142. szám
/ ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1982. június T9., szómból á tanterem a múltat idézi, a gyerekek - a jelent ti/ l&j Új' ./i iarJiliBS fíÉÚ ,-äft Jf Hogyan működhetett? Egy írógép matuzsálem is előkerült a féltve őrzött emlékek közül. Ezekből tanultak? Külön engedéllyel kézbe is vehették a gyerekek a régi tankönyveket. ___ " „Méltóságos Gróf, né9 künk Kegyelmes Földes Urunk! ... már pedig, hogy gyermekeink is tudatlanul fel ne nőjjenek... lakjon közöttünk olyantén Mester, aki mind itt velünk... mind a Debréteiekkel, Gyermekek is jeles számmal lévén, azokat is tanítsa .. Az 1791-es esztendőben keltezett szentjakabi kérelem csakúgy olvasható a szendrői iskolatörténeti gyűjtemény anyagai között, mint a rakaeaszendieké/amelyet pedig egyenest a császári és apostoli királyhoz címeztek, segélyért folyamodva, hogy az iskola fenn bírjon maradni. Az edelényi járásban egy éve gyűjtik az oktatásügy tárgyi és írásos emlékeit. Lelkes pedagógusok adták át féltve őrzött emlékeiket, a padlásokról előkerültek az egykori iskolapadok, amelyekben a tintásüveg helyét még mélyedés jelezte. Szinte minden iskolából előkerült valami — honnan több, honnan kevesebb. Százévesnél idősebb számológép, az Rolatáblák, az elmaradhatatlan palatábla, füzetek és kottásfüzetek, néha csak egy borító, mint például a millenniumra kiadott irkáé. A tárgyi emlékek melleb nem kis szerep jut az írásosaknak. Régi anyakönyvek értesítő füzetecskék tisztes számmal akadnak. És ,persze másfajta dokumentumok is. Például egy régi tantervi követelmény-„Iista”, amely így szabja meg a magyar nyelv kívánnivalóit: „A beszédrészek általános meghatározása, de azok részletes ismertetése nem kívántatik. A mondattan egészen, minden kihagyás nélkül. Szóképzés, név- és igeragozás. Polgári ügyiratok szerkesztése” Szakmabelieknek alighanem külön öröm, hogy az edelényi járásiaknak sikerült összegyűjteniük valamennyi hivatalos tantervet, köztük az 1895-ös népiskolai tantervet is. S korántsem csak annyi a gyűjtemény, mint amennyit a kíváncsi betérő az egykori szendrői iskola tanítói lakásából és egyetlen tanterméből kialakított múzeumban láthat. A régi iskolabútorokban, a szekrényekben nagyon sok irat, könyv vár még feldolgozásra' S nem hagyják abba a kutatást sem. Folyamatosan gyűjtik az oktatásügy múltját idéző emlékeket, s alkalom- adtán arra is vállalkoznak majd, hogy az állandó kiállítás mellett időszakiakat is rendezzenek. v?; Mindezt nem önmagáért. A gyűjtemény tanulságul is szolgálhat; ez volt, innen indultunk ... S talán az utolsó órában kezdték meg az emlékek, a dokumentumok ösz- szegyűjtését; amikor még köztünk vannak azok a régi tanítók, akik szenvedélyből, személyes ragaszkodásból eltették a régi, már nem használatos tárgyakat, akik kivették a papírhulladékból a kidobott „ócska”, semmire sem használható tankönyveket, s a vasgyűjtőktől elkérték a régi iskolatáblát. Iskolatörténeti gyűjtemény — ez a hivatalos elnevezése a Szendrő nagyközségben jsütörtökön átadott kis múzeumnak. Remélhetőleg sokszor nyitják ki ajtaját az deklődő iskolások előtt. Csutorás Annamária Fotó: Fojtán László olajos padló fellocsolásához * Borsodszirákról való a pianínó rwVkc ’ , v alkalmas bádog, egykori is- ból vettek az iskolának. J únius van. egyetemeinken és főiskoláinkon mostanában adják át a sikerrel végzett hallgatóknak a diplomákat. Űj értelmiségi generáció lép ki az életbe, hogy döntő többségben képzettségének megfelelő munkakörben kamatoztassa frissen szerzett tudását, s azt folyamatosan növelve, tovább építve, önmagát is szinte naponta megújítva, hasznos tagja legyen a társadalomnak, szellemi alkotó munkájával építse azt tovább. A legtöbb jük ezzel az elszánással iratkozott be a főiskolára, vagy egyetemre, és ezzel lép az életbe. De nem hagyható figyelmen kívül a kisebbség sem. Nem hagyható figyelmen kívül, aki eleve nem is kívánja diplomáját hasznosítani, hanem valami gyorsabban hasznot hozó, nagyobb jövedelmet biztosító foglalkozást keres, és mert előttük sok a példa, gondolatkörünkhöz hozzátartoznak azok a magukat értelmiséginek vallók is, akik diplomával ugyan rendelkeznek, de tevékenységük, az értelmiségi fogalmának korszerű tartalmától bizony távol esik. Aligha tartható az a hajdani felfogás, amely az értelmiségi életet' afféle úriemberi körülményekkel tévesztette össze. Azaz értelmiséginek tartott mindenkit, aki szellemi munkával kereste kenyerét Napjainkban merőben más kell hogy legyen e fogalom tartalma. Nem elég, ha egy értelmiségi a, főiskola, vagy egyetem nappali tagozatát elvégezte és erről oklevelet kapott Nem elég, ha munka mellett levelező tagozaton szerezte meg ugyanazon oklevelet. Nem is beszélve azokról, akik sok-sok idő alatt, mindenféle machinációkkal, nagy keservesen szerezték meg ezt az oklevelet, vagy éppen — ahogy mondani szokták — „kiumbuldál- ták” maguknak a diplomát. A diploma csak papír mindaddig, amíg gazdája nem értelmiségi életkeretek között él, nem értelmiségi életformát folytat, nem értelmiségi módon dolgozik. Értelmiséginek lenni napjainkban nem egy így-úgy megszerzett papír birtoklását jelenti, hanem az alkotó életformát. . Nem tekintendő, vagy legalábbis nehezen tekinthető értelmiséginek a piaci kiskereskedővé lett diplomás, a jövedelmező iparengedélyt kiváltó jogász, a vendéglőssé lett mérnök stb. De ugyanígy vitatható, hogy értelmiségi-e az a diplomás ember, aki oklevele átvétele után megszűnik önmagát tovább képező, mindig többet tudni akaró és tenni vágyó ember lenni, aki feladta önálló alkotó elképzeléseit, és valamiféle szellemi robotos- sá devalválta önmagát, A csinovnyik, habár szellemi' munkát végez, nem értelmiségi. Nem, mert nem fejt ki szellemi tevékenységet, nem adja nem fizikai munkájához a maga szellemiségét, alkotni tudását, hanem mások elképzeléseit hajtja végre mechanikusan, gép módjára. Ugyanez áll természetesen nemcsak a hivatalnokra, hanem a megújulni nem akaró nevelőre, a munkáját csak mechanikusan ellátó mezőgazdászra, technikusra, mérnökre, mindenkire, aki szinte csak a statisztikákban értelmiségi, mert hisz nem önmaga értelmét használva, megismerő tevékenységét kamatoztatva, önmaga képességeit szinte minden egyes feladatánál újra, meg újra megújítva látja el munkáját, hanem mindezek mellőzésével, valaha szerzett alaptudását használja önismétlő módon, fizikai erő kizárásával munkálkodik. Vajon mitől értelmiségi az ilyen ember, még akkor is, ha fennen hangoztatja, és még az al- sóneműjére is ráhímezteti monogramja elé a „Dr.”-t? Ki hát az értelmiségi T Mindazok az emberek, akik felsőoktatási intézmény oklevelével igazolt, vagy anélkül, autodidakta módon megszerzett magas szintű tudásukat, képességeiket, értelmüket, egész tevékenységüket úgy használják fel, hogy szüntelenül újat, és újat akarnak, hogy a saját szűkebb területükön mindenkor előbbrelépést eredményezzen’ munkájuk, s hogy tudásukat a szélesebb társadalom számára, a munkaterüte- tükön túl is kamatoztathassák. Az értelmiségi embernek ez az életformája. Munkahelyén és munkahelyen kívül egyaránt alkotó erőt képvisel. Nem elégszik meg a diplomája nyújtotta, illetve igazolta tudásszintűéi. azt fokozatosan fejleszti. Igyekszik naprakészen haladni szakmájának tudományágaival, új jelenségeivel és természetesen figyel a szakmán kívül is az élet kínálta, egyéb új jelenségekre, azoktól nem idegenkedik, nem marad távol. Részt vesz a közösségi életben, szakmai felkészültségét ott is kamatoztatja. Így válhat valamely kisebb, vagy nagyobb közösségben szellemi erőt jelentő egyeddé, adott esetben kisebb-nagyobb közösségek irányítójává. Napjainkban olyan sok diplomás rsm hazánkban. amennyi még soha item volt. Egy- egy község, vagy üzem életéről számot adva, büszkén szokták jelentgefcni, hogy ott hány diplomás van. Sajnos, sokkal több a diplomás, mint az értelmiségi. Ez az ellentmondás pedig abból adódik, amiről fentebb szóltunk, nevezetesen, hogy az értelmiségit nem a kézhez vett diploma teszi értelmiségivé, hanem életvitele, folyamatos munkálkodása, egész szakmai és emberi habitusa. A mikor most új diplomások: rajzanak M az életbe, és mindenféle, nem értelmiségi munkát jelölő cégtábláikon értelmiségiek neve olvasható, a diploma és az értelmiség összefüggéseit nem szükségte&oa átgondolni. Benedek MrtJw Ú] magyar grafika !. l2Lb MkVr JL. v JL. n O JCx. ■ Á miskolci Herman Ottó Múzeum Szinyei-termében tegnaptól látható az Üj magyar grafika első kiállítási anyaga; élő és már elhunyt, nagynevű .művészele, mesterek munkáiból állt össze ez anyag, melynek kiállítássá szerveződéséről, s a várható folytatásáról beszélgettünk Dobrik István művészettörténésszel, a megyei tanács művelődésügyi osztályának főelőadójával. — Jól sejtjük, hogy lesz folytatás? — Az új magyar grafika bemutatására három kiállítást terveztünk, ennek első állomása a mostani. Az előzményekhez tartozik, hogy korábban a múzeum és a képtár közös rendezésében már volt egy kiállítássorozat a magyar rajzművészet mestereinek munkáiból, ami időben a múlt századot, s e századelőt fogta át. Jelenlegi elképzelésünk az, hogy a sokszorosító grafikának a 60-as években megkezdődött fellendülésétől kezdve napjainkig végigkísérjük annak alakulását, fejlődését; bemutassuk a magyar műhely- grafika történetét. A mostani kiállításon látható anyagot 1983-ban követné a második, s azután egy évvel a sorozat záró, harmadik ösz- szeállítása lesz látható. — Mi „fért bele” a most látható kiállítás anyagába; vagyis mi látható az Oj magyar grafika L bemutatóján? — Nagy vonalakban hatvan százalékban az előzményeket mutatjuk be, a fontosabb iskolákat, csoportokat, egyéniségeket (aktivisták, római iskola, Gresham); a kiállítás további részében azok a művek és művészek kapnak helyet, akiknek a munkássága az első miskolci grafikai biennáléhoz közel eső években Miskolchoz kötődően volt meghatározó. Ezzel azt is elárultam, hogy 1961- ig kísérhetik végig az érdeklődők a magyar sokszorosító grafika fejlődését. — Mj indokolta az említett „határkijelölést”? — Miskolc művészettörténeti életében igen fontos állomás volt a grafikusok letelepedése, a grafikai műhely létrejötte; 60 táján a főiskola mellett egyedül itt volt lehetőség szervezett 'keretekben a sokszorosító grafikának a „művelésére”, s ez nagy hatással volt a magyar műhelygrafika alakulására- fejlődésére, hiszen olyan művészek jöttek ide, fordultak meg itt, mint Csohány Kálmán, Kass János, Kondor Béla, Würtz Ádám ... A műhely létrejötte — ami a prosperálás kezdetét jelentette — a Miskolcon élő és alkotó művészeknek, mindenekelőtt Feledynek köszön 1 betű. Ö és aíkotúESreod — Seres, Papp — „hajtották ká" azt is, hogy Miskolcon grafikai biennálé legyen. Arai lett is, s tulajdonképpen ettől számítható a prosperálás kezdete a sokszorosító grafikában. Persze nehéz volt így is cezúrát vonni, hé-' szén az alkotók nem egy évszámhoz kötődően voltak és vannak jelen a magyar grafikában, mi azonban úgy véljük, hogy a közvetve ható és a közvetlen előzmények 1961-ig való felmutatásával eligazítást segítő „összeállítást” tudunk adni. A következő „felvonásnak” lesz majd a dolga, hogy az elődöket követő fiatal tehetségek bemutatásával folytassuk az- új magyar grafika közönség elé állítását. Teljességre nem törekvő névsor a mostani kiállításról: Barcsay, Szőnyi, Derkovits, Koffán, Kass, Fe- ledy, Hincz, Lukovszky, Csohány ... * Az Űj magyar grafika !. című kiállítást tegnap, pénteken délután dr. Aradi Nóra művészettörténész, egyetemi tanár nyitotta meg m miskolci Herman Ottó Múzeum Szinyei-termében, a Papszer utcai kiállltóépüleb- ben. v (t. n. j.)
