Észak-Magyarország, 1982. június (38. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-16 / 139. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 2 1982. június 16., szerda Losobczí Pé! ma Barmába és a Füp-szigeteire elázik Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke U SanYu-nak, a Bur­mái Unió Szocialista Köztársaság elnökének, valamint Ferdi­nand E. Morcosnak, a Fülöp-szigeteki Köztársaság elnökének meghívására, június 16-án, hivatalos, baráti látogatásra Bur­mába és a Fülöp-szigetekre utazik. Hazánkba érkézén Constantin Wem Czinege Lajos hadseregtá- boraok, honvédelmi minisz­ter meghívására hivatalos, baráti látogatásra, katonai küldöttség élén, kedden ha­zánkba érkezett Constantin Olteanv altábornagy, a Ro­mán Szocialista Köztársaság Az izraeli invázió tizedik napján elviselhetetlen kato­nai, politikai és lélektani nyomás nehezedik a bekerí­tett Bejrútra. Miközben Phi­lip Habib amerikai elnöki megbízott a tűzszünet és az esetleges izraeli csapatkivo­nás drasztikus feltételeit is­mertette az ugyancsak kö­rülzárt libanoni elnöki palo­tában, Izrael részéről Ariel Sáron hadügyminiszter és Rafael Ej tan vezérkari fő­nök a hadműveletek folyta­tásával, kiterjesztésével fe­nyegetőzött. Hétfőn nagyszá­mú izraeli harckocsi hatolt be a falangista milíciák uralma alatt álló területekre, megszi­lárdítva a Damaszkuszba ve­zető főútvonal ellenőrzését Az izraeli csapatok északi irányú előnyomulása arra en­ged következtetni, hogy Tel Aviv — politikai kudarc ese­tén — a Bekaa-vőlgy északi nemzetvédelmi minisztere. A vendégeket a Ferihegyi re­pülőtéren Czinege Lajos fo­gadta. Jelen volt Victor Bo- lojan, a Román Szocialista Köztársaság budapesti nagy­követe. részében is felkészül a Liba­nonban lévő szíriai és pa­lesztin erők kiszorítására. Az izraeli inváziós csapa­tok Bej rút bekerítése után nemcsak a Damaszkuszba ve­zető, hadászati fontosságú út­vonal ellenőrzését erősítették meg, hanem — a keddi csa­patmozdulatok tanúsága sze­rint — a falangista milíciák egyetértésével és közreműkö­désével a Kelet-Bejrútból északra vezető tengerparti utat is ellenőrzésük alá kí­vánják vonni. Ezen az úton könnyűszerrel megközelíthető az észak-libanoni Tripoli, a palesztin ellenállási mozga­lom északi központja, ahol a szíriai békefenntartó erők is jelen vannak. Ezzel az átka­roló hadmozdulattal gyakor­latilag az egész szíriai—pa­lesztin ellenőrzés alatt álló terület bekeríthető. (Folytatás az 1. oldalról) •javasolják, amelynél a szám­szerű fölény — ha ezt a té­nyezőt a többitől elválaszt­juk — a Szovjetunió oldalán van. Ugyanakkor szándéko­san agyonhallgatják a hadá­szati fegyverzet más fajtáit, amelyek tekintetében a túl­súly az Egyesült Államok ol­dalán van. Gromiko ezután részletesen foglalkozott a Közel-Kelet problémáival. Nemrégiben majdnem világméretű ünne­pet rendeztek abból az alka­lomból, hogy a Sinai-félszi­getről kivonták az izraeli megszálló csapatokat — mon­dotta. Valójában helyüket amerikai katonák és néhány más állam csapatai foglalták el. Vajon segíti-e a közel-ke­leti békés rendezést a térség­ben való amerikai katonai jelenlét? Ezekben a napokban, mi­közben az ENSZ közgyűlé­sének rendkívüli ülésszaka folyik, Izrael az egész világ szeme láttára újabb agresz- sziót követett el egy szuve­rén állam — Libanon ellen. Tel Aviv nem csinál titkot abból, hogy kitűzött célja a Palesztinái nép rriíígsemmisí- tése. Az ENSZ-nek és a Biz­tonsági Tanácsnak teljes sú­lyát latba vetve érvényesí­tenie kell az izraeli agresz- szióval szemben az ENSZ alapokmányában foglalt rend­szabályokat. Az utóbbi napok esemé­nyei újból igazolják: egye­seknek az a célja, hogy to­vább mérgezzék a légkört, tovább fokozzák a konfron­tációt, újabb ösztönzőket ta­láljanak a fegyverkezési haj­szához. Vannak, akik még azt is kérdésessé teszik, hogy egyáltalán szükség van-e az Egyesült Államoknak és NA- TO-beli partnereinek a Szov­jetunióval és szocialista szö­vetségeseivel való megegye­zésre, lévén azok más társa­dalmi rendszerhez tartozó országok és más ideológiát vallanak. • Ezzel kapcsolatban a szov­jet külügyminiszter a követ­kező kérdést tette fel:nincs-e itt az ideje annak, - hogy egyesek a nyugati fővárosok­ban komolyabban fontolóra vegyék a háború és béke problémáit. Ugyanez vonat­kozik azokra a jóslatokra is, amelyek a szocializmusra és annak jövőjére vonatkoznak. Gromiko kormánya nevé­ben erélyesen elutasította azokat a híreszteléseket, hogy a Szovjetuniónak bármi köze lenne a vegyi fegyverek al­kalmazásához. A Szovjetunió tervezetet terjeszt a rendkí­vüli ülésszak elé „a vegyi fegyverek kifejlesztésének, gyártásának és raktározásá­nak tilalmával, valamint az e fegyverek megsemmisítésé­vel foglalkozó egyezmény alaptételeiről” — mondotta. A genfi szovjet—amerikai eurorakéta tárgyalásokkal kapcsolatban Gromiko kije­lentette: a Szovjetunió célja, hogy Európában ne legyen semmiféle nukleáris fegyver. Emlékezetes, hogy Leonyid Brezsnyev konkrét javaslatot tett a Ronald Reagan elnök­kel való találkozó megtartá­sára. A Szovjetunió abból in­dul ki, hogy a csúcstalálko­zót meg kell tartani, s hogy természetesen azt jól elő kell készíteni. Andrej Gromiko közölte: a Szovjetunió emlékiratot ter­jeszt az ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülésszaka elé „a növekvő nukleáris veszély el­hárításáról és a fegyverke­zési hajsza ..megfékezéséről”. Belriti helyzetjelentés Egy forradalmi életút tablója Száz éve született Géni 2. Pernik munkásai emlékeznek A (finritrtm életút első Jelentősebb forradalmi ál­lomása az 1906-os pemiki bányászsztrájk volt: m 37 napos munkabeszüntetést 6 irányította és vezette győ­zelemre. Ebben a fontos bá­nyavárosban alakult meg az első bulgáriai marxista kör, amelynek tagjai a leg­értelmesebb, legöntudato- sabb bányászok közül ke­rültek ki. Amikor az 1905- öe oroszországi forradalom hatására Pemikben is nyugtalanság támadt, a kör tagjait letartóztatták. A he­lyi pártszervezet és a szak- szervezeti vezetőség sztráj­kot hirdetett: a munkások nyolcórás munkaidőt, a szervezkedési jog megadá­sát, az elbocsátottak visz- szavételét követelve meg­szállták a bányákat. A szófiai rendőrség nagy erőkkel vonult ki Pemik- be. A sztrájkban résztve­vők családját kilakoltatták. A letartóztatottakkal szem­ben brutális erőszakot alkal­maztak, magát Dimitrovot is letartóztatták, sőt, amint a korabeli sajtó beszámolt ró­la, kétszer is merényletet kíséreltek meg ellene. A sztrájkoló bányászok mögé felsorakozott az egész or­szág munkássága. Tünteté­sekkel, petíciókkal tilta­koztak az állami terror el­len, élelmiszerrel, gyűjté­sekkel segítették a perniki bányászok családjait. Az országos összefogás és a pemikiek következetes har­ca végül is meghozta a győzelmet: a dolgozók kö­veteléseit teljesítették. Le­nin egyszer azt mondta: nehezebb egy szakszerveze­ti sejtet létrehozni, mint egy csatát megnyerni. Nos, A Dimitrov-csalód fényképe Dimitrov a pemiki sztrájk- harc győzelemes megví­vása után kifogyhatatlan energiával látott hozzá a szakszervezeti mozgalom, az Általános Munkás Szak- szervezeti Szövetség szer­vezéséhez, a különböző szakmai szervezetek kiépí­téséhez. Agitált, cikkeket, tanulmányokat írt. Pepmk a felszabadulást követő évtizedek során sok­oldalúan fejlődő ipari köz­ponttá _ vált. Az országos fontosságú feketeszén-bá­nyászat mellett jelentős az acélipara és a gépipara. Százezer lakosa közül 28 ezer ipari munkás, 12 ezer bányász őrzi híven a dimit- rovi hagyományokat. Pemikben elkalauzoltak a „Kitüntetettek és munká­ban élenjárók” klubjába, amely a város és környé­ke legjobb ipari munkása­it, bányászait tömöríti. Bul­gáriában 68-an viselik a Szocialista Munka Hőse ki­tüntetést, közülük 28 Per- nikben él. A klubtagság semmilyen kiváltságot nem jelent, célja a tapasztalat- csere, a tudományos és technikai ismeretek elter­jesztése, a munkásutánpót­lás kiválasztása és nevelé­se. A klubtagok száma 920, az elnök M. Gatev nyug­díjas műszerész, a Szocia­lista Munka Hőse. — Tízszer annyi itt a ki­váló munkás, mint ahá- nyan klubtagok vagyunk — mondja, — Ebben a he­lyiségben ugyan csak öt- venen férünk el, de igazi tevékenységünk nem itt fo­lyik, hanem az iskolákban, üzemekben, kultúrházak- ban. Az 1906-os harcosok kö­zül már nemigen élnek Pemikben, de itt a klub­ban több olyan idősebb bá­nyásszal, kohó- és gépipari munkással találkoztam, aki személyesen ismerte Dimit­rovot, többszfir találkozott vele a felszabadulás után. A. Angelov vájár például, aki 1951-ben kapta me« a Szocialista Munka Hőse ki­tüntetést, tagja volt annak a perniki munkásküldött­ségnek, amelyet Dimitrov hazatérte után 1945-ben el­sőként fogadott. Egy má­sik klubtag, A. Szitoikov 1947—48-ban többször is találkozott a bolgár nép nagy személyiségével. — Nagyon kedvesen fo­gadott bennünket, vala­mennyiünkkel kezet rázott, frissítővel kínált, de aztán nagyon hamar rátért a lé­nyegre — emlékezik visz- sza Sztoikov. „Adjatok több szenet, mást nem is kérek tőletek”, mondta. Hát Pernik adott is. V. F. (Következik: Harc a tör­pe vádlókkál) Feliéri védelmi lyakerlat Komplex üzemi polgári vé­delmi gyakorlatot tartottak az elmúlt hét végén a Szerencsi Állami Gazda­ság jajhalmi kerületének harangodi telepén. A cél az volt, hogy az illeté­kesek minél megbízhatóbb képet kapjanak az üzemi polgári védelmi erők — az önvédelmi és a szakszolgá­lati alegységek, a parancs­noki törzs — felkészültsé­géről. Szükség volt a felmé­résre, ugyanis ezeknek az is­mereteknek a birtokában ha­tározzák meg a jövő tenni­valóit. A feladat értelmé­ben —, amint azt az Álla­mi Gazdaságok Központja vezérigazgatójának intézke­dése előírta —, gazdaságilag hasznos munkát kellett el­végezni a gyakorlat során. Az állami gazdaság vezetői ezért az elavult harangodi tanya lebontása mellett dön­töttek, melynek helye mező­gazdaságilag művelhető lesz. A gyakorlat döntnöke, dr. Kiss József, a Mezőgazdasá­gi és Élelmezésügyi Mi­nisztérium csoportvezetője értékelésében kiemelte a körültekintő előkészítést, a pontos, fegyelemezett össze­hangolt munkát. A feladat végrehajtása során az ön­álló állat- és növényvédel­mi század, az önvédelmi csoport és az egészség- ügyi szakasz egyaránt sike­resen vizsgázott az elmélet­ben tanultakból. Hasonlóan elismeréssel beszélt a látot­takról, a tapasztaltakról dr. Németh József, az ÁGK ve­zető törzsparancsnoka, aki külön kiemelte a gépesített alegységek magas szintű technikájának gyors, haté­kony, balesetmentes alkal­mazását. Dr. Bárány István, az állami gazdaság igazgató-'1 ja hangsúlyozta: a gyakor­lat sikeréhez jelentősen hoz­zájárult a társszervek segít­ség?. Mint említette: a pol­gári védelmi erők munká­jukkal mintegy 100 ezer fo- . rirvt gazdasági eredményt „hoztak” az állami gazda­ságnak. Mientiaa letette a fegyvert (Folytatás az 1. oldalról) Buenos Airesben, az elnöki Menendez tábornok, a MaJ­vin-szigetek argentin pá­rán cssiolca Buenos Aires be utazott, hogy a khtonai veze­tőkkel konzultáljon, majd visszarepül a szigetekre. A lcatonai bizottság ülése köz­ben Galtieri elnök külön ta­nácskozást tartott Costa Mendez külügyminiszterrel. Hivatalosan semmit sem közöltek a tanácskozásokról. Az argentin parancsnokság szóvivője szerint Argentína sosem mond le a Malvin-szi- getek fölötti szuverenitásá­ról, függetlenül a harcok ki­menetelétől. A Falkland-válság kitörése óta először, egy magas rangú argentin politikus a junta „azonnali lemondását” köve­telte. Alfonsin, a radikálisok egyik vezetője kijelentette: „Elhallgattak a fegyverek, itt az ideje a népet is meghall­gatni, a nép pedig azt mond­ja: elég!” A politikus „a de­mokráciához vezető polgári átmeneti időszakot” követel. A radikális párt, a peronista után Argentína második leg­nagyobb pártja volt a kato­nai hatalomátvétel előtt. (Folytatás az 1. oldalról) Felszólalt a tanácskozáson Várbíró György, a megyei pártbizottság gazdaságpoliti­kai osztályának munkatársa. Hangsúlyozta, hogy megyénk mezőgazdasági üzemei elis­merésre méltó erőfeszítése­ket tettek a gabonaprogram sikeres megvalósítása érde­kében. Elmondta, hogy bár nőtt a kombájnkapacitás, az előző ' évnél mintegy 11 százalékkal nagyobb az egy- egy kombájnra váró kalá­szos terület. Az aratás sike­re rendkívül jó munkaszer­vezést, a gépek kapacitásá­nak teljes kihasználását igényli, s ennek érdekében is szükség van a termelő­palota előtt néhány tucat ember a tűzszünet ellen tün­tetett. A rendőrség nem avat­kozott közbe. Buenos Airesben kedden hivatalosan bejelentették, hogy az argentin és brit ka­tonai képviselők megálla­podtak a tűzszünetről és a csapatok kivonulásáról. Mint ismeretes, a nyugati hírügynökségek korábban a brit miniszterelnökség beje­lentését idézték, amely sze­rint az argentin erők „meg­adták magukat” a brit csa- , patoknak. Az argentin egye­sített katonai főparancsnok­ság 165. számú közleménye a következőképpen fogalmaz: „Június 14-én találkozott egymással Jeremy Moore brit parancsnok és Mario Menendez tábornok, a Mal- vin-szigetek katonai helyőr­ségének parancsnoka. E ta­lálkozás során megfogalmaz­tak egy okmányt, amely meghatározza a tűzszünetnek és a csapatok visszavonásá­nak feltételeit. A dokumen­tumot akkor teszik maid közzé, ha annak szövege ren­delkezésre áll” — hangzik a közlemény. üzemek és a gabonaforgalom jó együttműködésére, a zök­kenőmentes, folyamatos ter­ményátvételre. Sajnos ismert tény —, erről a Gabona trósz. képvi­selője is szólt a tanácskozá­son —, hogv a gabonafor­galom - eszközfelkás7ültsége nem a legmegfelelőbb, s a "elvásárlás, az átvétel techni­kai színvonala is alacsony helyenként. Éppen ezért a vállalat rá van utalva a me­zőgazdasági üzemek messze­menő segítségére. A zavar­talan terményátvétel és tá­rolás így csakis a kölcsönös előnyök alapján való szőrei» együttműködéssel biztosítha­tó.

Next

/
Thumbnails
Contents