Észak-Magyarország, 1982. június (38. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-16 / 139. szám
1982. Június 16., szerda ESZAK'MAGYARORSZAG 3 Mérlegel a fogyasztó Kevesebb édesség fogy Reklám és antireklám figyre intenzívebb a hatása hazánkban is az egészség- ügyi propagandának. Ehhez persze az kellett, hogy növekedjék a műveltségi szint. Elért eredményeink azonban kétesek, mert nem olyan mértékben csökken az alkoholfogyasztás, mint ahogy szeretnénk, az édességek elleni propagandának pedig úgy tűnik, foganatja van. Egyre furcsább helyzetbe kerül hát az édesipari gyár. vezetője, akinek érdeke, sőt kötelessége, hogy minél többet termeljen, ugyanakkor tudja, hogy az édesség hizlal és árt a fogaknak, __ M egyénk patinás és híres gyárai között is előkelő helyen áll a Szerencsi Csokoládégyár. Határainkon túl is jól ismerik a jellegzetes szerencsi cicát és a szép, hosz- szú copfos barna kislányt — a legjellegzetesebb emblémákat. A minőséggel vívták ki a népszerűséget. Mika Imre gyárigazgató tiltakozik, amikor a híres szerencsi csokoládét amolyan nosztalgiacikként emlegetik. — Tisztelem a hagyományokat, szeretném alkalmazni a jónevű, nagy tapasztalatokkal rendelkező elődök módszereit. Azt azonban nem mondanám, hogy a régi szerencsi csokoládé jobb volt a mainál. Igaz, korábban több volt a kézi munka, lassúbb volt a gyártás, de a mai, korszerű gépek tudják pótolni az emberi munkát, hiszen azt teszik, amit mi akarunk, olyan ízeket kevernek, amilyeneket mi szeretnénk. — Tehát nem minőségromlás okozza az értékesítési nehézségeket. — Folyamatosan, több csatornás módszerrel igyekszünk javítani a minőségen, ehhez különösen nagy segítséget nd a DH-munkarendszer. A minőség aláhúzásaként említem, hogy az igényes japán piac is érdeklődik a mi termékeink iránt. Más dolog, hogy ennek az igényinek nem tudunk eleget tenni, mert túl messzire kellene szállítani a romlandó árut, mégpedig a tartósítószer nélküli édesséFiniséhez érkezett a Kossuth Nyomda 494 millió forintos költséggel, kiemelt beruházásként épülő új, színes ofszet-könyv nyomó üzemének kivitelezése, a negyedik negyedévben megkezdődik a próbaüzem. A Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozói Szakszervezetének elnöksége keddi ülésén megtárgyalta a beruházás helyzetét geket. Mégis hízelgő a távolkeleti érdeklődés. Sajnos, ebben az évben értékesítési nehézségeink vannak A múlt év végén észleltük először, hogy lassan fogy a cukorkakészletünk. Átmeneti zavarnak tekintettük, hiszen éppen ezeknek a cukorkálinak volt a legnagyobb keletje korábban., Több szezonális termékünk is van, ezek közül is a legjellemzőbb a negró. Korábban a téii hónapokban nem tudtunk annyit gyártani belőle, amennyit a kereskedelem rendelt. Tavaly februárban 135 tonna negró fogyott, az idén csak 71 tonna, a tavaly márciusi megrendelés 163 tonna volt, az idei 61. — Végül is, mennyi lesz fél évkor az értékesítési mínusz? — Egyhónapos a lemaradásunk. Ehhez persze tudni kell, hogy a tavalyi, egészen kiváló gazdasági évhez viszonyítjuk a lemaradást. Tavaly, a vállalat átszervezésének első évében úgymond, szárnyakat kaptunk, mert be akartuk bizonyítani — egészséges versenyformában —, hogy az újonnan szervezett nagyvállalat bizton számíthat a csokoládégyárra. A körülmények is kedveztek nekünk, egy éve nagyobb kultusza volt az édességnek. — Ilyen gyorsan nem változhatnak: a fogyasztói szokások. — A szokások lassan változnak, de egyszer végül is megváltoznak. Nem hiszem, hogy ez az idő köszöntött ránk, mert azért még ma is sokan szeretik a csokoládét, a bonbont és a cukorkát. Kissé nehezebben él Cink, romlottak a gazdasági körülményeink, a fogyasztó ugyancsak mérlegel, amikor vásárlásra indul. Érezzük a lanyhuló idegenforgalom hatását is. ÉLt már át hasonló időszakokat a csokoládégyár, a mélypont 1978-ban volt. Kétszáztíz vagonos készletet tároltak akkor, üres almaraktárakat kellett bérelniük az édesség számára. — Most másképp próbáljuk áthidalni a nehézségeket. ÁlMegállapították, hogy az 1979 elején megkezdett építkezés jelentős része már elkészült, a mintegy 300 millió forint értékű — többségében külföldi — gép és berendezés megérkezett. Az új nyomda évente 3000 tonna könyv és színes nyomtatvány előállításával bővíti a jelenlegi 5000 tonnányi termelést csoportosítottuk a munkaerőt — mondja Mika Imre. — Csökkentett ütemben termelünk, nem szerelnénk, ha növekedne a raktárkészletünk. Díszdobozokat gyártunk, 5 dekagrammos kakaóport csomagolunk, dianás cukorkát készítünk, egyszóval a munkaigényesebb termékekre koncentrálunk. Ugyanakkor újabb erőfeszítéseket teszünk a minőség érdekében, a szokásosnál is jobban figyelünk a technológiára, az ízekre, a csomagolásra... Szeretnénk a jó hírünket megőrizni, átmentem jobb időkre. — Nemrégiben zajlott le egy nagyarányú termékszerkezet-váltás, felfrissítették a csomagolástechnikát is. Ezek szerint nem volt szerencsés az új választék kialakítása? — Rizikóval jár minden új termeknek a bevezetése, mégis próbálkoznunk, kísérleteznünk kell. Két cukorkának a gyártását megszüntetjük, ha elfogy a csomagolóanyagunk. A negrót, bármennyire is sikertelen volt a múlt téli piaca, nem vonhatjuk ki, hiszen nincs olyan termék, amelyik pótolni tudná.' Van egy új desszertünk, sokat váriunk tőle, mert gyümölcsös és a gyümölcsös édesség népszerű manapság. Rá kellett jönnünk, hogy megbuktunk vele. Miért? Mert túl drága. Magas az alapanyag ára, olcsóbban nem tudjuk adni Ilyen áron pedig nem viszik. Néhány hónap után megszüntettük a gyártását A dianás cukorkát is megpróbáltuk dobozba csomagolni, hogy esztétikusabb legyen. Nem fogy, mert a doboz drágítja az árát Visszatérünk a hagyományos, darabonkénti csomagolásra. — Az olcsófoib édességet vásároljuk szívesebben. — Ez tény és nekünk «st figyelembe kell vennünk. Már azon is gondolkodunk, hogy újra megkezdjük a legkisebb boci csokinak a gyártását Régen technológiai okok miatt töröltük a dkk- ttstarol. — RekJátno»-« a esolroládégyár? — Meglehetősen sok szóróanyagunk van, újságokban is hirdetünk. De a mi reklámpropagandáink hatásfoka manapság elmarad az egészségügyi felvilágosítás mögött. Ezt, ha kis fintorral is, de tudomásul keil vennünk. Azonban tudjuk, hogy nélkülözhetetlenek a termékeink, furcsa is lenne a világ, ha eltűnne a boltokból a csokoládé... Lévay Györgyi Alkotó A Miskolci üveggyárban szép hagyománya van az Alkotó Ifjúság-pályázatnak, eddig minden esztendőben nemcsak gyári, hanem nagyvállalati sikerek is születtek amikor miskolci pályázók nyerték el az első díjakat. Az idén ismét részt vesznek az Alkotó Ifjúság-pályázaton, négy témában nyújtottak be értékes munkákat a fiatalok. Az az új ezekben a munkákban, hogy kollektíván, csőVisszatérnek A közelmúltban jelent meg az a kormányrendelet, amely engedélyezi a gyes-en tartózkodó kismamáknak a 4 órás munkavállalást. Ezzel kapcsolatban a Miskolci Pamutfonoda vezetése levéllel fordult a közel 400 gyes-en tartózkodó kismamához, egykori fonodái dolgozókhoz, és arra kéri őket, ha tehetik, vállaljanak részleges munkát. Nagy szükség van a munkaLibák a patak partján A bogácsi Hórvölgye Tsz o zagyvarékósi termelési rendszerrel kooperálva már több éve nevel libákat a Szoros-patak partján. A szövetkezetbe kora tavasszal kerülő napos libákat kezdetben tütött istállókban tartják, majd a víz mellé kihelyezve, legelőn tartva ■•»élik tovább, az őszi értékesítésig. Fotó: Laczó SóisM Szénakazlazás A legértékesebb pillangós növényünk a lucerna, idei első termését - mind a mennyiséget, mind pedig a minőséget tekintve — jónak mondják a hernádnémeti Hernádvölgye Tsz-ben. Képünk a lucernaszéna kazlazása közben készült. A gép sokai segít, a jó kazalrakás azonban nem nélkülözheti oz emberi szakértelmet. Fotó: Laczó József Ha lenne egy készletező vállalat... ARg egy hónap telt el azóta, hogy lapunkban helyt adtunk az ongai csavargyár munkáskollektívája panaszának, miszerint a csavar II. üzemben alapanyaghiány miatt nem tudnak termelni. Pontosabban: a termelés nem állt 1-e, ám az anyaghiány miatt, a gépeket gyakran kell a munkásoknak más méretre átállítaniuk. Bgy-agy átszerelés másfél órát igényel, eközben a dolgozó — jóllehet, nagyobb fizikai munkát végez a szokásosnál — nem termei, tehát a fizetése is kevesebb. Érthető az üzemben a rossz hangulat, hiszen több munkáért kevesebb bért visznek haza a borítékban. A csavar II. üzemben öo4~ gozik a jó hírű „Május 1.” szocialista brigád, amely az idén ismét kiérdemelte a Vállalat kiváló brigádja kitüntetést. A tizenöt tagú kollektívából többen az NDK- bari tanulták a szakmát, ahol megszokták, hogy aki dolgos, fizetéskor nem jár rosszul. Igaz, az ottani gyár mindig maradéktalanul biztosította a jó munkához szükséges feltételeket — így például alapfiatalok portokban készültek. Két pályázat a gyári kisgépesítéssel foglalkozik, két pályázat pedig a hobbi kategóriába tartozik. Olyan értesülések is vannak, hogy az első helyért folyó versenyben az egyik csoport munkája az országos versenyben is megállja a helyét és iparági szinten is bevezetésre kerülhet. Nagy érdeklődéssel várják a miskolci üveggyári fiatalok az eredményhirdetést. a kismamák erőre. Az elmúlt napokban már több mint 10 fiatal édesanya jelentette be, hogy rövidesen elfoglalja régi munkahelyét, a gépek között. Előfordul olyan eset is, hogy a rendelettől eltérően korábban megszakítják a gyermek- gondozási szabadságot és újra felvállalják a munkát. A gyárvezetés ilyenkor anyagilag is honorálja és érdekeltté teszi az erre vállalkozó kismamákat. anyaghiánnyal soha nem küszködtek. Meglehet, hogy éppen ez az egyik oka annak, hogy egy helyen ennyi dühös emberrel találkoztunk. A brigád egyetértett a cikkel, amely vállalati mulasztást sejtetett az anyagellátási gondok hátterében. A kollektíva egyértelműen a vezetőket óltól ja a lemaradáséit, szervezetlenséggel, sőt mi több, anarchiával vádolja a gyár vezetőit. Ügy vélik: tarthatatlan a helyzet, nem tudnak tervezni, legjobb esetben is csupán egyheti kész- letted számolhatnak. A túlórák viszem* igencsak megszaporodtak az üzemben. A pluszmunkát télen még szívesen vállalták, ám most — vidéki emberekről lévén szó —, nyáron mindnyájan ódzkodnak a túlórától, jóllehet, a gyár becsületesen tizet. — Mos*, hogy megérkezett az anyag, a vezetőség arra kérte az üzem dolgozóit, hogy három műszakot vállaljunk, és természetesen túlórát — mondja Nemes János, a „Május 1.” szocialista brigád tagja, a kollektíva egykori vezetője. — Nem akarok panaszkodni, de higgyék el, fáradtak vagyunk. A múlt héten is 38 fokos melegben dolgoztunk. Mert éppen volt miből. Ám, gyakran más a helyzet. így volt ez májusban is, amikor szégyenszemre igencsak lemaradtunk. Azt hiszem, a hetven százalékot nem sokkal haladták meg az eredményeink. Rosz- szul esik ez nekünk két okból is. Egyrészt, mert szeretünk dolgozni, másrészt pedig érzékenyek vagyunk a hírünkre. Az időnk nagy részét a gépátszerelések kötötték le, ez idő alatt pedig nem termeltünk. Kevesebb volt a bérünk is. Amikor viszont megérkezett az anyag, egyszeriben annyi lett a munka, hogy azt sem tudtuk, mihez kezdjünk. Nálunk nincsenek raktári gondok, a vagonból egyenesen a gépélv mellé hordtuk az anyagot. Most, egy hétre elegendő készletünk van. Nem is panaszkodnánk, ha ez most először lenne így. Sajnos, öt év óta feszíti gyomrunkat az ideg: terveznénk, vállalnánk ml többet is, de hogyan, ha soha nem tudjuk mit hoz a másnap? Igenis, a vezetőket hibáztatjuk a nem megfelelően ütemezett alapanyagellátás miatt. Túlórára ilyenkor, dologidőben jó, ha hálom embert össze tud szedni a művezető. Még ilyen soha nem volt. de most valahogy nem bízunk abban, hogy pótolni tudjuk a fél év végéig a lemaradást... Valóban másként indultunk az év elején — jegyzi meg Nyitrai Menyhért, a gyári szakszervezeti bizottság titkára. — Januárban arra kértük a munkásokat, hogy segítsenek bennünket az ötnapos munkahétre való átállásban. Akkor még szó sem volt hiánypótlásról — a tervek túlteljesítését terveztük. Sajnos, másképp alakult a helyzet: a legsikertelenebb hónap a május volt. Én mindenesetre bízom abban, hogy pótolni tudjuk a hiányt... És mit mond az igazgató, Lukács László? — Az éi' első öt hónapjában 98,1 százalékra tudtuk teljesíteni a tervünket. A lemaradást mindenképp pótolná akarjuk: jobb munkaszervezéssel, az emberek megfelelő átcsoportosításával úgy véljük, erre reálisak az esélyeink. Semmi esetre sem akarom magyarázni a bizonyítványt. de azt tartom, a rossz alapanyag-ellátást egyértelműen az információfogyatékosság okozta. Véleményem szerint, megérett a helyzet Magyarországon is egy úgynevezett készletező vállalat alapítására, amely ellátná az* a feladatot, ami pillanatnyilag a termelőkre hárul. Több külföldi csavargyárban megfordultam már, a legjobban a japán módszer nyerte meg a tetszésemet. Ott az üzem csupán egyheti készlettel rendelkezik, mégis mindig rendelkezésre áll a szükséges anyag. A vállalat vezetőjének egyetlen telefonjába kerül, hogy a kért időpontban, a megfelelő méretű anyagot megkapják. Ennek hiányában a csavargyárak sem tudják az igényekhez mérten ütemezni a termelést. Megtehetjük ugyan, hogy előbbre hozzuk a harmadik negyedévre ütemezett termelési programot, de azzal még nem biztos, hogy a megrendelő is jól jár. Különösen, ha egészen másfajta méretű csavarra van szüksége... A kötőelem-ellátás pedig valóban központi kérdés, a lapokban is gyakran visszaköszönő téma a csavarhiány. Ideje volna már végre magasabb szinten is egyeztetni, felülemelkedni ezeken a nehézségeken. Déváid Hedvig
