Észak-Magyarország, 1982. május (38. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-12 / 109. szám
mm ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1962. május 12., szerda Kiállítás, műsor, bemutató Ma este a képernyőn: Fotó Háber Hetvenéves lenne Várkonyi Zoltán. Őrá emlékeztet a Magyar Tele- vízió, amikor ma este 20.01-kor a második műsorban bemutatja az 1963-ban készült Fotó Hájver című filmjét. A klasszikus szerepeket alakító, nemes veretű drámákat rendező Várkonyi igen sok szeretettel közeledett a nagy tömegekhez szóló filmekhez, látványos, kosztümös alkotásokhoz és a napjaink fonákságait, vagy éppen bűnözéseit bemutató bűnügyi játékokhoz. Ez utóbbi kategóriába tartozik a hajdan a mozikban igen nagy sikerrel vetített Fotó Háber című filmje, amelynek főszereplői közül Sulyok Máriát és Latinovits Zoltánt látjuk a fenti képen. Döntő Leninvárosban f A hivatalos megnyitó még *| meg sem kezdődött, amikor 1 -az első bejegyzés már beke_ ! rült a kiállítás vendégköny- i vébe egy „38-as mezőkövesdi 1 diák” kézjegyével ellátva. Később aztán szépen megszaporodtak ezek az ölömtől fogant bejegyzések, az aláíróik többsége feltétlen szükségesnek érezte azt is megörökíteni a papiroson, hogyan, milyen szálakkal, kapcsolatokkal kötődik a kiállítási anyag „szülőhelyéhez”. Mezőkövesdhez, Szentistvánhoz, Tardhoz; a matyóföldhöz... i Ezekben a napokban to- i vább gyarapodnak majd e ! vallomások, hiszen május 15- ■ ig lesz látható és megcsodálható Budapesten, a Néphad. sereg Művelődési Házának színházi előterében a hagyományos matyó településekről származó hímzésekből, vise- letekből, lakáskultúrához tar- j tozó anyagokból válogatott , összeállítás. A viseletekből i bemutatót is tartanak csü- i törtökön, május 13-án este a művelődési ház éttermében, ahol e napokban a Mezőkövesdről elszármazott, nagy hírű prímás, Suha Balogh Kálmán népi zenekara is megmutatja művészetét. Felfokozott érdeklődés vár. ta e hét elején Budapesten a „Matyó napok” rendezvényeinek megnyitását. A Borsod- Abaúj-Zemplén megye budapesti Baráti Körének szervezésében létrejött bemutatkozási-találkozási fórum jó ' visszhangra talált; a hétfő esti megnyitón szép és megható demonstrálását, tapasztalhattuk a megyétől, a szőkébb hazától távolabb kerültek vonzódását, ragaszkodását a szülőhelyhez. Amikora megnyitó beszédében Pataki Bizonyára nemcsak nekem, hanem az olvasóknak is nemegyszer feltűnt már, hogy egyetlen cikkben, egy néhány perces rádióinterjúban, egymás közvetlen közelében is hányszor ismétlődnek bizonyos szavak, főleg azok közül, amelyek, valamilyen okból divatossá váltak. Egy rádióhallgató nemrégiben olyan újságcikket juttatott el hozzám nem is hosszút, mindössze egyhasá- büsat —, amelyben nyolc előrelépés olvasható. Egyszer sem fejlődés, haladás, korszerűsödés, javulás, növekedés vagy más hasonló, hanem mindig csak előrelépés. Máskor meg — ki tudja, hányad- magammal? — azért kapom fel fejemet újságolvasás, rá- dióhallgatás vagy tévézés közben, mert szinte záporoz, zuhog rám a sok tulajdonképpen, látványos, felszámol, indul,.. Nem külön-külön bukkannak fel —, ha így volna, nem is lenne velük semmi bajom —, hanem több-, nyíre csapatostul járnak: egyetlen cikkben négy-öt felszámol, egy röpke interjúban öt-hat tulajdonképpen. Ilyen rosszul állunk, ennyi, re szegények volnánk? Hogy érdemben válaszolhassunk, vessünk még egy pillantást, az említett példákra! (Csak zárójelben jegyzem meg, nem István, Mezőkövesd város Tanácsának elnöke felidézte a múltat, felvázolta a jelen állapotokat — az arcokról jól le lehetett olvasni az emlékezés meg a ma eredményeiben feloldódott érzéseket. Megelégedéssel tapasztalhatta mindenki (a Bükkalja című film vetítésekor is) a tanácselnök -megnyitóban mondott szavainak igazságát: „E múltat felvillantó, a jelent bemutató, s a mában is a holnapot, az újat, a korszerűt érzékeltető kiállítás a szülőföld szeretetét, az alkotómunka örömét, a közösség erejét, szép iránti fogékonyságát és cselekvőkészségél kívánja tükröztetni. Azt, hogyan vált az egykori summátok szülőhelye magasabbren- dű közösségi élet színhelyévé” ___ I gazi, baráti, ismerősi találkozási alkalommá nemesült ez a hétfői bemutatkozás Budapesten, ahol jelen voltak Mezőkövesd város és járás mellett, megyénk párt- és állami vezetőinek képviselői is. A Matyó Népi Együttes (a mezőnyárádi férfi népdalkörrel) bő másfél órás, nagy sikerű műsora után még sokáig nem sietett haza senki a Néphadsereg Művelődési Házából; ha csak egy-egy kézszorításra is, de főképpen egy jóízű „kibeszélgetésre” együtt maradtak vendégek és vendéglátók; beszélgetni — nem is annyira a múltról — a jelenről, s a várható jövőről, a kapcsolatok további ápolásának lehetőségéről és szükségességéről. Ezzel lett messze több ez a rendezvény- sorozat a megszokott kiállítások, bemutatók, műsorok egymásutánjánál... bármifajta szóismétlésre gondolok itt. Köztudomású, hogy egyrészt szakmai szövegekben, másrészt művészi alkotásokban nagyon is nagy szerepe van az ismétlésnek. Szakszövegekben azért, mert egy terminus technikust a szakembernek általában nincs módja rokonértelmű megfelelővel felcserélni, irodalmi, költői, szónoki alkotásokban pedig azért, mert ott az ismétlés mint szóalakzat maga is fontos művészi kifejezőeszköz. Valójában ez is megérne egy külön cikket, de most legyen elég e sommás megállapítás.) Térjünk vissza tehát példáinkhoz! Az előrelépésekben bővelkedő újságcikket nem javítom, hiszen pontosan nem is idéztem, szinonimákat pedig már írásom elején is soroltam az elöre- lépés-re. A tulajdonképpen semmivel sem több, nem is * jobb, mint a lényegében, voltaképpen, igazában, alapjában véve, s ráadásul az esetek nagy részében funkció nélküli, fölösleges töltelékszó. A látványos eredmények inkább bámulatosak, ragyogjak, a látványos bukások ellenben csúfosak, elképesztő- ek, meghökkentöek. Az sem kötelező, sőt nagyon is stílustalan, hogy mindig mindent Az első próbálkozás jó visszhangja és sikere után az 1981/82. évadra is meghirdették Leninvárosban a „Napjafék-számoljunk. Bátran mondhatjuk ehelyett azt, hogy a lázadást levertéli, elfojtották, a katonai támaszpontokat. megsemmisítették, a színvonalbeli különbségeket eltüntették, a szerződést felbontották. Végül korántsem szükségszerű, hogy már szinte az indulók ütemére kopog, ismétlődik riímusosan a tömegtájékoztató eszközök (sajtó, rádió, tévé) nyelvében az indul. Az adás, a tanév vagy a tanfolyam már szinte sohasem kezdődik, mindig csak indul. De indul a kiállítás is, ahelyett, hogy nyílna, megnyílna; ezenkívül szóváltás indul (holott: támad, kerekedik), szélvihar indul (noha valójában kitör, keletkezik), a Duna a Fekete-erdőből indul (holott onnan ered) stb. Az ember már-már haragra indul (azazhogy: gerjed) e sok indul hallatán. Csakugyan szegények volnánk? Mint, e kis eszmefuttatásból is látható^, nem sze„ génység ez, hanem nyelvi restség, kifejezésbeli igénytelenség. Ha megtanulunk kellőképpen válogatni szavaink kincsesházából, menten kiderül, hogy nagyon is gazdagok vagyunk. Csak élni kell tudnunk nyelvünk gazdagságával. !>r. Grétsy László ink” elnevezésű közművelődési vetélkedői az üzemekben, vállalatoknál, intézményeknél dolgozó - szocialista brigádok számára. A témaválasztás ezúttaí napjaink Magyarországára (politika, nyelv- és irodalom, filmművészet, néprajz, földrajz) esett; a felhívásra 118 brigád (és hat egyéni jele.nL kező) nevezett be a versenybe. Négy fordulóban 33 rendezvény segítségével adhattak számot a brigádok és brigódtagok az elsajátított ismeretekről. A vetélkedő most éa-Jceaett él finiséhez; a levelező rendszerben lebonyolított velősen y ben legjobban szerepelt 10 brigád, és az elődöntőben legtöbb pontot szerzett 5 brigád nyert jogot arra, hogy részese legyen a május 13-án, délután 2 órakor kezdődő szóbeli döntőnek, aminek a' Derkovits Gyula Művelődési Központ ad helyet, A híres nyomda Kecskeméten száznegyven évvel ezelőtt létesült az első nyomda, amelyet Szilády Károly alapított. A jogutód, a mai Kecskeméti Petőfi Nyomda fiataljai összegyűjtik a régi dokumentumokat, s a még fellelhető . egykori nyomdai berendezéseket, hogy kiállításon mutassák be az Alföld második legrégebbi nyomdájának történetét. A régi, kőnyomatos nyomdai berendezéseket ismét megjavítják, hogy egy-egy szép kiadványt az eredeti módon készíthessenek el. n. » Szépen magyarul — szépen emberül Ilyen szegények vagyunk? ...és a szüli, a család? E gy ipartelepi művelődési ház igazgatója mondta el a minap nem kevés bosszúsággal, hogy meghívták a helyi iskola nevelési értekezletére, ahol az új tanévben bevezetendő ötnapos tanítási hét szervezeti jellegű teendőit tárgyalták, s azok megoldásához az ő, illetve a vezetése alatt álló közművelődési intézmény segítségét kérték.. Lényegében arról volt szó, illetve abban kérték segítséget, hogy a minden héten szabaddá váló szombatokon a gyerfnekek foglalkoztatását vállalja át a művelődési ház, mivel a pedagógusok szabad szombatjuk lévén, ezt nem tudják megoldani. Ugyanakkor a művelődési ház személyi állománya igen alacsony, az esetlegesen várható nagyobb gyermekcsoportok foglalkoztatása olyan többletteladatot jelent, amit ők sem tudnak megoldani, jó lenne, ha legalább hetenkénti váltással a szombati napokon egy-egy pedagógus segítene nekik. Ezt viszont a tánintézet utasította el mereven, mondván, a pedagógusnak jár a szabadnap, nem mehet akkor gyermek- foglalkoztatásban segíteni a művelődési házba. A kör bezárulni látszik: az iskola nem foglalkozik a gyermekkel szombaton, mert a nevelőnek szabadnapja van, a művelődési ház nem tud foglalkozni vele, mert nincsen rá embere. Maradnak a gyerekek, akiket a művelődési ház a korábbi keretei között ugyan szívesen vár, de azok nem elégségesek ,á tervszerű foglalkoztatáshoz. De talán mégsem zárul be a kör, mert egy nagyon lényeges tényező kimaradt az eddigi gondolkodásból. Amikor erről beszélgettem egy ismerősömmel, nem az iskola és a művelődési ház egymásra váró intézkedésein hökkent meg, hanem azt kérdezte: .. és a szülő, a család nem létezik, az nem osztozik a gyermek szabadidejének kitöltése gondjában? A családnak nincs feladata a hétvégeken?” Igen, ez a tényező kimaradt eddig. Az iskolásnak valóban egy nappal kevesebbet kell a tanintézetben töltenie. Ugyanakkor egy nappal többet tölthet szülei, családja körében. Számára hasznos, értékes időtöltés lehet és kell, hogy legyen, amit otthon tölt. Jó, ha a művelődési ház kínál programot, a szabadidős iskolásnak, de nem jó, ha csak ott talál meleg fogadtatásra, otthon meg gondot jelent. A szülők döntő többségé ugyanazon a hétvégi napon szabadnapos, a gyerek akkor érezheti inkább a szülői ház légkörét. Együtt mehet esetleg az apjaval horgászni, segíthet otthon hétvégi takarításban, ház körüli munkákban, ezernyi módon részese lehet a család életének. Otthon eheti az anyja íőztjét, maga is segíthet az ebéd készítésében. Általában érezheti, hogy nemcsak egy nagyobb, iskolai, vagy művelődési házbeli szakköri közösségnek a tagja, hanem egy családé is. Bot, elsősorban azé! Az utóbbi évtizedek egymást követő szociális, a családot segítő intézkedései egy sor olyan könnyítést hoztak a családok életébe, amelyeket a felnövekvő generációk — helyesen — annyira természetesnek tartanak, hogy el sem tudják képzelni, miként is lehetett azok nélkül. Ugyanakkor ez intézkedések meghonosodásának jelentkezik egy olyan vadhajtása, amelynek eredményeként nem kevés helyen szinte kikapcsolják a gyermeknevelés köréből a családot. Gondoskodik róla a közösség, ott a bölcsödé, az óvoda, az iskolai napközi — ahova igen sok gyerek reggeli nélkül megy el —, ott a közművelődési hálózat, segít kitölteni a szabad idejét, igen, ezek az intézmények segítenek. Segítenek I De nem végezhetnek el mindent a szülő helyett. A leg- termeszelesebb dolognak látszik, hogy a rövidített munkaidejű hét- végén a szülő egészében vállalja gyermekét. A napközi és egyéb „gyermekőrzó-nevelő” intézmény a munkában elfoglalt szülő segítésére szolgál, amikor a szülőnek szabad ideje van, ne várja egészében a közösségi intézmé- pyektől a gyermekéről vak» gondoskodást. A bevezetőben említett ipartelepi művelődési házban mindig sok a gyerek, mindig szívesen várják őket. A jövő iskolai év szabaddá váló szombatjain is. De csak az intézmény lehetőségein belül tudnak velük foglalkozni. Az iskola aznap megszűnik a gyerekek számára. De a szülő, a család nem! A gyereknek a művelődési ház játszóköre, könyvtára mellett a családban kell szombaton otthonra találnia. És ezt nem a közösségnek, hanem a szülőnek kell számára biztosítani. (bencdck) A mai Petőfi-nyomdában már csak egy régi gép, a könyvborító aranyozó üzemel A szombathelyi Kertész Mgtsz és a Miskolci Kertészeti Vállalat muskátliés cserepesvirág-vásárt rendez a Centrum Máz eiitt Nyitvatartási 1982. május 14-én fél 7 órától 18 óráig 1982. május 15-én fél 7 órától 14 óráig Árengedmény: 30~40f,/0
