Észak-Magyarország, 1982. május (38. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-08 / 106. szám
1982. május 8., szombat ESZAK-MAGYARORSZAG 3 Gondozzuk a rászorultakat! A nemzetközi és a hazai Vöröskereszt immár hagyományosán évről évre megrendezi a Vöröskereszt-világnapot. Mindén világnapra cőy-égy jelszót fogalmaznak meg, kiemelve valamilyen — különösen fontosnak tartott —• mozgalmi tevékenységet, időszerű feladatot. így az 1982-es Vöröskereszt-világnap jelszava: Gondozzuk a rászorultakat! A mozgalom alapvető céljai' közül most az egyik leg- fonttisabb feladatot helyezi előtérbe. Mindennapi életünk megannyi tapasztalata igazolja: szinte nincs olyan ember, aki ne volna hajlandó valamilyen formában segíteni ' a pártfogásra, támogatásra, gyámolításra, gondozásra szorulókon. Szinte véget nem érően sorolható, hol, miben, mikor lehet és kell közbelépni, segíteni. Vegyük ■ gondosan számba: közvetlen környezetünkben, például a családban kik szorulnak támogatásra, gondozásra. Mert bizony még az is megesik olykor, hogy éppen azokról feledkezünk meg, akik a legközelebb állnak. hozzánk. Ezután nézzünk körül a lakóterületünkön, munkahelyünkön, baráti körünkben, kik élnek olyan körülmények között, akik gondozást igényelnek, akiknek helyzetén olykor apró figyelmességekkel is könnyíteni lehet. Vannak, akiknek az emberi kapcsolat hiányzik, amely képes elűzni a magányosság keserű óráit, ők azt várják, hogy valaki néhanapján rájuk nyissa az ajtót, érdeklődjék, hogylétük iránt. Az emberi szó, a beszélgetés hiányzik nekik, mely magányos, egyhangú életüket megszínesíti, tartalmassá teszi. Másoknak viszont segítségre van szükségük: a bevásárláshoz, a lakás kitakarításához, a kiskert rendbehozatalához, gondozásához, a tüzelő és az ivóvíz bekészítéséhez, a gyógyszerek beszerzéséhez és így tovább. Az idei Vöröskereszt-világnap jelszava — Gondozzuk a rászorultakat! — kettős értékű: nem csupán a gondozottakat, a rászorultakat gazdagítja, hanem magukat a segítőket is. Hiszen ilyen módon teljesebb emberekké válhatunk. Megkérdeztük: Meddig tart a r Az ország különböző Tüzép vállalatai minden tavasszal — a nyugdíjasoknak szánt segjtségként és a. meglevő készletek csökkentésére ,— kedvezményes tüzelővásárlási akciót indítanak. Az akcjó az idén különösen sikeresnek bizonyult, hiszen éppen annak ideje alatt je- lentgtjék. be a tüzgjőanyagarait;. emelését...A kedvezmé-,,... ny^, tüzelővásárlási, akció az .„ Észak-magyarországi Tüzép Vállalat területén, tehát Borsod, Heves és Nógrád megyékben ez év április napjaiban indult meg. Milyen tapasztalatokat szereztek az eddig eltelt hetek során? A kérdésre Cservák Ferenc, az Észak-magyarországi Tüzép Vállalat igazgatója válaszol: Vállalatunk a három megye-területén már hagyományosan, éyes értékesítésének mintegy 3Ö százalékát vonja be a kedvezményes akcióba. A , kedvezmény mértéke a szeneknél mázsánként 11 forint, a brikettnél 6 forint volt, ami több mint 100 milliós megtakarítást jelentett a lakosságnak. Újdonságnak számít, hogy ez évben először, vontuk be a lyukói aknában termelt szenet az akcióba, amely mintegy 80 ezer tonnás mennyiséget jelentett. — A megrendelő irodák előtt hosszú sorok • kígyóznak, s a várakozók gyakran bizonytalanok abban, hogy vajon ők Is megkapják-e még-, kedvezményes áron a téli tüzelőt. Meddig tart az idén a kedvezményes akció? — ■ A kedvezményes akcióban- eddig értékesített szén mennyisége a borsodi bányák. körülbelül négy hónapban megtermelt mennyiségével egyenlő. A megelőző évekhez viszonyítva az idén a kedvezményes tüzelőanyagok iránti érdeklődés jóval nagyobb volt, mint az elmúlt években, ami egyben azt is jelenti, hogy az akció korábban is zárul. Fogytán vannak a készletek, s ezért a kedvezményes akciót a jövő héten területünkön lezárjuk, mert egyébként is „amíg a készlet tart” jelszóval töretettük meg. —-,„Mi okozta a megrendelő irodák előtti tumultust? — Vállalatunk az elmúlt éveknél jobban felkészült a tüzelőanyagok jegyzésére és a lakosság is fegyelmezettebb volt, mint korábban. Irodáinkban megerősítettük a létszámot és ahol erre szükség volt, ideiglenes megrendelő irodákat nyitottunk. Előfordult azonban' így is egy-két esetben, hogy a különböző közlekedési eszközökön egyszerre nagyobb számban érkező vásárlóknak sorba kellett állni, ám ezekben az esetekben az előre kiosztott sorszámokkal sikerült a tumultust a tűrhetőség határára csökkenteni. Egyébként különösen kedvezően fogadta a lakosság, hogy az akcióba bevont szénfajták árát az április 15-i rendezést megelőző szénárakhoz képest csökkentettük, ami azt jelenti, hogy a szenet a 37 forintra történő rendezés után is 21 forintért árusítottuk. — Mikorra várható a megrendelt tüzelő kiszállítása? — Mint már említettem, négyhónapi termelésnek megfelelő mennyiséget jegyeztünk elő. Ez azt jelenti, hogy a fűtési idény előtt, azok is megkapják a tüzelőt, akik azt az akció utolsó napjaiban íratták meg. fa) Honvédelmi nap Olasziiszkán Látványosnak ígérkező, bizonyára sok érdeklődőt vonzó program várja a helybéliekét és a vendégeket május 9-én, vasárnap 10 órától Olasziiszkán, a sportpályán. Az MHSZ járási vezetősége a járási. Úttörőelnökség és a helyi szervek a Csuta Károly Üttörőgárda zászlóalj megalakulásának 5. évfordulóján honvédelmi napot rendez a községben. A hivatalos részben ünnepi beszéd hangzik el, zászlót adnak át, kitüntetéseket. Később az érdeklődők, megnézhetik a cigándi gyermek táncegyüttes műsorát, •' a I-Iegyaíja együttes műsorát és^ fellép a Color együttes is. Honvédelmi kiállítás is lesz és bizonyára sokan nézik majd meg a motoros bemutatót, a modellező bemutatót, a tűzoltalmi bemutatót, sőt, még kutyabemutatót is láthat a közönség. Este honvédelmi bál zárja a napot. A legidősebb, répáshutai, Flekács Antal bácsi A Miskolcról Eger felé vezető, a Bükköt átszelő műút mellett, a Béla-völgy egy kanyaróban boksa füstölög'. Apró iabódé, egymásra pakolt, faszéntől duzzadó műanyag zsákok. A tenyérnyi tisztáson három, a szénportól fekete arcú ember szorgoskodik. Répása u- ta ide úgy. hét kilométerre lehet, de ahogy a boksák gazdája, Tóth Pál mondja, inkább hatnapnyira van ... Hétfőn jöttek ki, szombaton vagy vasurnap mehetnek csak haza. Mert a boksa így engedi. Tavasztól hóhullásig ez a sorsa a szénégetőknek. Az öreg, akinek a nagyapja is értette ezt"*a mesterséget, nem panaszkodik. Dolgozni kell, hiszen így haladhat csak előre az ember... * A Bükk kellős közepén fekvő apró település lakói, az egykor Morvaországból és Zólyomból ide telepített üveggyártók leszármazottai, ma már nem gyártanak üveget. A legidősebbek is csak hallomásból ismerik ezt a foglalkozást. Egy tulajdonságot azonban örököltek az ősöktől, ez pedig a munka tisztelete. Légyen az bármilyen foglalkozás, mesterség, a hegyek között élők úgy tartják, becsületesen, tisztességgel keil elvégezni. Különösen itt, a temérdek erdő közepén, ahol az egymásrautaltság is szo- rítóbb, mint máshol. És nemcsak a közös nyelv köti össze az itt élőket, hanem azok a sokszor összehasonlíthatatlanul nehezebb megélhetési lehetőségek is, mint más tájakon. A hegyi emberek zárkózottak. De ha egyszer befogadnak valakit maguk közé, azt nehezen engedik tovább. Horváth Oszkárné, a községi tanács vb-titkára, aki Cserépfaluból jött ide férjhez, úgy mondja, hogy aki itt született, itt is hal meg többnyire. Itt, ahol a családi és rokoni kötelékeknek niég ma is megvan a mindenekíelett álló becsülete. Ebben a kisközségben ismeretlen a lopás. Bárki nyugodtan nyitva hagyhat ajtót, ablakot, akár több napra is, biztos lelhet benne, lakását, értékeit nem sérti meg senki. A másik: az eltelt harminc évben az itt kötött házasságok közül mindössze kettő bomlott fel. * De hát hogyan élnek ma a répáshutaiak? Milyük van? Egy kis leltár: a 640 lelket számláló bükki település hét utcából áll. Van egy óvoda, egy iskola — mindkét helyen nagy gondot fordítanak a sziovók nyelv oktatására, életben tartására —, van egy minden igényt kielégítő bolt, egy bisztró, egy posta — hozzávetőlegesen 4 milliós betétállománnyal, de állítólag sokan inkább Miskolcra viszik megtakarított pénzüket —, egy orvosi rendelő, ahová a szomszédos Bükkszentkeresztről jár hetenként orvos, azután itt van az erdészet és van még hét közkút. Nem véletlenül hagytuk utoljára a kutakat. Régi, s nagyon fájó gondja a településnek, hogy többnyire csak egy kút vize fogyasztható minden veszély nélkül. Itt, ahol tiszta vizű, jó vízhozamú patakbk erednek ősidőktől fogva, egyre súlyosabb gondot okoz az egészséges ivóvíz hiánya. Pedig — ahogy a vb-titkár mondja — nincs talán egyetlen ember sem a községben, aki — ha kérnék — ne áldozna erre a célra. A baj csak az, hogy senki sem kéri ezt a befektetést, mi több, belátható időn belül ígéretet sem kaptak az egészséges ivóvízhálózat kiépítésére. Az pedig már elgondolkodtató, hogy a Bükki Nemzeti Park központjában levő település vize — évről évre — szennyezettebb. Ha már a nemzeti parknál tartunk: M' ó pont a községbélieknek, uj érthető intézkedése a szakembereknek a hétvégi házak építésének megtiltása. Jönnének pedig ide az ország minden részéből telket venni a meredek hegyoldalakon. A mezőgazdaságilag szinte semmit nem érő területek igy régi tulajdonosaik birtokában maradnak, többnyire parlagón, kihasználatlanul. Az idősebbek már nemigen művelik azokat, a fiataloknak pedig idejük nem jut rá. Ha már «a fiatalokról esett szó, érdemes elidőzni egy kicsit a témánál. Más falA boksa gazdája, Tóth Pál vakkal ellentétben, Répás - huta nem küzd az elnepte- lenedéssel. A munkaképes lakosságnak csak elenyésző része jár el innen dolgozni; a többiek itt, helyben találnak munkát. Az erdészet — ahogy Czeglédi Lajos, a BE- FAG répáshutai erdészetének műszakvezetője mondja — kenyéradó a település lakóinak. S akik ősidőktől lógva az erdőből éltek, ma is túlnyomó részben itt helyezkednek el, következésképpen itt is maradnak a községben. Elmenni? Mi értelme lenne, különben is, Répáshutáról nem divat az elvándorlás. így tartják ezt Bükkhe- gyiéknél is. A férj az erdészetnél dolgozik, a fiatalasszonyka áprilisban szült. Kislánya, Zita, Répáshuta legifjabb lakója. A nagyapa az ő tiszteletére állított májusfát a porta elé. És a fiatalok szülei — ahogy ez már itt szokás — értük dolgoztak. A lagziban a fél falu ott volt. Sok pénzbe kerüit, ugyanúgy, mint a' falu másik részén épülő nagy családi ház alapjainak lerakása. A falakat csak ezután húzzák fel; közösen segítenek a rokonok, a barátok. Mert itt ez a rend. A fiatal- asszony mondja, hogy a szülői segítség nélkül semmire sem mennének. Pár utcával arrább, a község legidősebb embere, Flekács Antal bácsi 88 évének bölcsességével mondja, hogy lehet számítani a gyerekekre. Két lánya, öt unokája, tíz dédunokája van; ami a múltat illeti, a gyerekekért dolgozott. A jövőt illetően pedig — nyugodt. Számíthat gyerekeire, s akkor nincs nagy baj. Kora délután asszonyok • jönnek a falu szélén levő varrodából. A Fékisz helyi üzeme mintegy száz asz- szonynak és lánynak ad munkát. Sokan közülük erdészeti dolgozók voltak valamikor, de ahogy egyikük, Répási Rudolfné mondja, itt télen nem fáznak, ősszel nem áznak. Igaz, a kereset kevesebb, mint az erdőn volt, de hát az erdő, úgy igazából mindig is a férfiak munkaterülete volt. S az erdő ma is ad munkát mindenkinek, aki itt akar maradni a községben. Igaz, kemény munka ez, de csak így lehet gyarapodni, építkezni, gyerekeket becsületben felnevelni a völgybe ékelődő településen, Répáshután. Pusztafalvi Tivadar Fotó: Laczó József Zita, édesanyja és a nagymama. A legifjabb répáshutai áprilisban született A helyi varrodában dolgozó nők többsége egykor az erdészetben dolgozott
