Észak-Magyarország, 1982. május (38. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-08 / 106. szám
ESZAK-MAGYMCSSZAG 6 T982. május 8., sromboi Képszínházi tervek 5 A Népszínház — amely : az új évadban ismét elsőd- , legesen az ország színház- s zal nem rendelkező települj léseit ellátó intézményként ' működik — elkészítette , utazó társulatainak 1982/ 88-as bemutatási tervét. A , most folyó évadról öt mű- ; vet visznek át a jövő évadra: a Háry Jánost, a Csórni bumm cirkuszt, A táltos fiút, Az emberkét (e három mesejáték), meg a Mindenki tánca című ösz- szeállítást. Tíz új bemutatót terveznek, abból öt a gyermekekhez szól, de lesz egy újabb opera- és egy táncbemutató is. VÍÁ — Megírhatom a nevét? — Inkább ne... Jobb, ha egy páran nem értesülnek róla, hol vagyok... — Szegyein, hogy ide került? — Nem, azt egyáltalában nem, hiszen az én esetem bárkivel megtörténhet. De szerintem az alkohoieivo- nóra való önkéntes jelentkezés szőkébb és szélesebb környezetemben még nem teljesen elfogadott, sót éppen ellenkezőleg... Ez is egy téma a hivatali folyosón, beszélni lehet róla, „baráti” megjegyzéseket termi, jelentőségteljesen összenézni, ha félig elfordul az ember. Hiába, mi már csak ilyenek vagyunk. Így szoktuk meg, bár az utóbbi időben mintha nagyon lassan valami megváltozott volna ezen a téren is. — Hivatalt említeti. Hol dolgozik? — Egy tervezővállalatnál van a munkahelyem, amolyan középvezetői beosztásban. — Miért szánta rá magáé? — Egyszerűen azért, mert már úgy éreztem, hogy a munkám is megsínyli az életmódomat. Ugyanis én inkább a rendszeresen nagy mennyiségeket fogyasztók táborába tartoztam, nem pedig az igazi alkoholistákhoz, akik valóban nem tudlÜT i «(49 I« f? däm 'nor & nők létem? egy percig sem a szesz nélkül, Viszont én kibírtam a munkaidő végéig, s azután elindultunk szokásos törzshelyünkre há_ rom-négy haverommal. Este valahogy 'hazakeveredtem, s másnap megint kezdődött az egész elölről, rátöltöt- tem. A munkámat már unalmasnak, fárasztónak éreztem, nem volt kedvem semmihez, állandóan az óramutatót néztem: mikor lesz végre négy óra? Többször megpróbáltam abbahagyni, szünetet tartam. De tudja, hogy va.n ez nálunk... Névnapok, mindenféle alkalmak — valahogy hozzászoktunk, hogy mindig emelgetjük a poharat. Persze vannak — ők szerencsések —, akik megérzik, hol a határ, és abbahagy, ják. ök azok, akik később a legjobban „lesajnálják” az embert. Én egy pont után végül döntöttem: vállalom a kezelést, és vállalom Izsó- falvát is. Ezért vagyok itt A bezártság, néhány nehezen elviselhető társam ellenére is egyre jobban érzem magam. Megnyugodtam, erősödtem. Persze tudom, hogy ez még csak az első félidő. A másodikat odakint, a „szanatórium” után kei] lejátszanom ... Kint kei] majd elhitetnem, hogy most már valóban egy kortyot sem iszom. Tudom, az lesz nehezebb . .. — Bn „beutalóvar’ érkeztem, megvan a véleményem az egészről. Megírhatja nyugodtan a nevemmel együtt, — Szalai Gábor vagyok — vállalom a következményeket, ha lesznek egyáltalában. Nos, sem a kórházi, sem az itteni kezelés nem ér fabatkát sem, ha az ember önmagában nem tisztázza a dolgokat, és nem dönt önállóan. Én pedig olyan vagyok, hogy nem szeretem, ha kényszerítenek. — Miért, ki kényszerí- tet.te? — A feleségem egyik rokona jelentett be a tanácson. Nagyon sok olyan embert ismerek, akiknek inkább lenne itt a helyük, mint nekem. Ismerek olyat, akit naponta húzmak-myúz- nak végig haza az utcán a kocsmából, s/ mégsem kellett ide jönnie. Aztán van egy barátom, aki végigjárt már minden stációt Többször kezelték, utókeaelték, volt még Nagyfán is, mégsem tudnak vele mit kezdeni. Amint kikerül, még jobban iszik, csakazértis. És nem úgy „dolgozik”, mint én. Elég neki egy félóra is, azután már nem tudja, hogy hívják. — Ez a példa? Ha jól tudom, három gyermekük van, Így akarja felnevelni ök et ? — Mondom, hogy én nem vagyok alkoholista, igaz, tagadhatatlanul megittam a magamét. Sörben és rumban „utaztam”, de csak estére csíptem be. Engem reggel, vagy délelőtt nem láttak dülöngélni. Szóval ez a véleményem, bár igaz, a kezelés észhez téríti az embert. Kitisztul a feje, s elkezd mérlegelni. — Mire jutott? — Azért csak mérsékelem majd a féldecik és a korsók számát... * Magyarországon a nagyivók és iszákosok számát 300 ezerre becsülik. Közülük kerülnek ki majd az alkoholisták, akiknek szervezete már olyannyira hozzászokott a szeszfogy asztalhoz, hogy gyógyításuk szinte már reménytelen. Jóval nagyobb az esély nagyivók megváltoztatására, s többek között ezt a feladatot is célul tűzték a megyei kórház II. idegosztályának addictiós részlegében, Izsó. fialván. Udvarely József Hangverseny Népdalkörök: minősítő hangversenyét rendezik meg vasárnap, május 9-én Cserépfalu községben. Az országos minősítő hangversenyt dr. Szilágyi János, a járási hivatal elnöke nyitja rríeg, ezt követően nyolc népdalkor mutatkozik be. OLÁH JÁNOS: BiENKE LÁSZLÓ: Szél vagyokVisszfény ■ özvegy Czákó Sándorné, született Kondráth Zsuzsanna, a Haza Szolgálatáért Érdemrend arany fokozatának tulajdonosa, özvegy Czikó Sándorné hetvenhét éves korában vette át akitüntetést. I— Hitvány gyerek voltam, gyenge, mint a harmat. Édesapámék nem is adtak magasabb iskolába, a négy elemit itt jártam ki, Nyéken. Szegények voltunk, szolgálni kellett menni. Tízéves koromban már jószágokat etettem, mostam, takarítottam. De keservesen nehéz volt! Hogy, hogy nem, a munka erősített rajtam, süldőlány koromban nyáron már arattam, később gépeltünk is a falubeliekkel. Szerettem dolgozni életemben mindig. Nagy család volt a miénk, mind itt laktunk Nyéken. Negyvenketten voltunk unokatestvérek. (Frissen festett szobában öl a díványon a kis öregasszony. Haja apró, szoros kontyba tűzve, ráncos pergamen-bőrű kezét kötényén nyugtatja...) — Huszonegy éves voltam, mikor férjhez mentem. Az uram is, én is summás, anyáméknál laktunk a kis házban. Jötteka gyerekek sorban, hatot eltemettem közülük. A kínok kínja volt. Akkoriban még a pelenkát is nehéz voít előteremteni, nem még a gyógyszert. Múltak az évek, öt fiút, meg egy lányt neveltem fel. Hogy nagyobbacskák lettek, bérbe vettünk egy házat, kisikáltuk, toldoztuk-toldoztuk a magunk erejéből. Mostam a sok ruhát, tíz kenyere* is sütöttem egy hét alatt. Volt olyan is, hogy törtem a fejem, mit adhatnék enni a sok éhes szájnak. Mikor meg jobban ment, tízliteres fazékban főtt a káposztává bab. (Erőé szemüvegét feltolja orrára, a komódon a fényképeket már csak közelről látja. Katonaruhás fiúk, oklevelek a falnak támasztva, szalmavirág egy üvegvázában ...) — Mind tíz öt fiam katona volt, és mind az öt tisztként szereit le. Huszonkét évet töltöttek le öten, három tiszti iskolát is végzett. Mindenik szakmát kapott a kezébe. Sándor, a legidősebb hegesztő az LKM-ben, István is Miskolcon dolgozik. Jóska Szilveszter napján született, a MÁV-nál szolgál, László szegény két éve hogy meghalt. A legkisebb, Béla itt él velem, még nem nősült meg, a vendéglőben dolgozik. Egyetlen lányom Piroska, őt sajnálom a legjobban, hogy elkerült tőlem. Jönnek, persze, hogy jönnek a fiúk is, hozzák az unokákat, névnapra, születésnapra. Karácsony tájt hoí az egyiknél, hol a má- silcnál vagyok, de azért csak hiányoznak. (Későn jött a tavasz, a kert még alig sarjad. Nehezen hajlik naár a derék, nyögve duggatja ilyen korban az ember a hagymát, palántát is lassacskán ültet. Az udvar azért csak tisztára söpörve, frissen locsolva a lépcsőhöz vezető kőkockák ...) — Negyvenöt után köny- nyehb lett az élet. Az uram a kavicsbányához került, onnan kaptuk ezt a szolgálati lakást. Fiatal korában könnyelmű egy ember nőit az én uram, nehéz is volt vele, később aztán csak megkomolyodott. Tűrni, tűrni kellett sokat, de hát szerettük . egymást, akkor meg mindent vállal az ember. Hetvenhétben temettem a páromat, ötvenegy, évet éltünk jóban-rosszban. Tényleg, még az aranyla- kodabnat se öltük meg, minek az a cirkusz, mondta. Nyugodt az én öregségem, a legkisebb fiam is itt van mellettem. Csak hát elkelne még egy asszon ykéz a háznál. Mosógépet ma is csak a gyerekeimnél láttam, kézzel mosok, amit kell. Ha jó az idő, menni is tudok, boltba, ide-oda. Megjárom még Miskolcot, felmászoka vonaöépcsőn, kétszer is a felüljáróra. De a kormolás- hoz, a festéshez már segítséget kell hívni. (A kisszekrény fiókja kincset őriz. A varródoboz mellől tarka kendőbe bunyóiéit csomag kerül ki. özvegy Czikó Sándorné, született Kondráth Zsuzsanna az asztalra teszi ki, pápaszemén árt újra megvizsgálja. A kitüntetés.. I) / — Büszke vagyok a fiaimra ... A konyhában főztem, amikor eljött hozzám az őrnagy eivtárs. Meghívott az ünnepsége®, tisztes szóval, szeretettel. Zavaromban azt se tudtam, mit mondjak. Jaj, he haragudjon, szaladtam a tűzhelyhez, odaég a hagymás zsírom! Az ünnepségre, ahol megkaptam a kitüntetést, eljött velem a lányom, meg a menyem. Meg: vendégeltek minket. Az őrnagy elvtárs meg mosolyogva odasúgta; ugye, most nem ég oda a hagymás zsírja? Mikes Szél vagyak és sok égi zsákot, felhőt cipelek, bő iszálcot konyarítok a váilomo«. Essél eső, zuhogj a földre, hadd 1 ás som meg az utcakőbe fóradhatatkm arcomat. Essél eső a legszebb lányra, vállára, mellére, hajára, bízza nevetve rám magát. Segítsen cipelni a zsákot, a felhőket, a bő iszákot, ■-?- ' aludjon d a vállamon. Talán o szél sóhajtott, tolón csak szellő borzolta föl a vadzakot. Ezüstösen villa at a zöld s a lét visszfényeként egy hcrfk hegedűszó fájdalmában világgá bujdosott. Ennyi volt s ennyi lesz csak: eső és fanyar porszag,' /: keserű főzizeg és; ^ . Gömőry Albert: ti ! r t] | ÍJ Az áfJaífcerlfoen e#só utam mindig a bölényhez vezet, s búcsú zásképpen is rá vetem utolsó pülantósom. Né- rrri túlzással art is lehetne mondani, hogy tulajdonképpen a bölény kedvéért sétátok végig az áHatkerten, a többi csak rutírtlártogatas, mint egy kórházi nagyvizit: meg toefi időnként nézni, hogy ugrál-e még a kenguru, pancsoi-e még a mosó- medve ___ T a*ón a bölény az egyetlen a rezervátum lakói közül, akiben még sohasem csalódtam, aki nem okozott kínos meglepetéseket, aki. vei kapcsolatban még sohasem éreztem szánakozást, ami mindig is megalázó arra nézve, akit szánnak. A bölény rendíthetetlenül ott áll a süllyesztett karámban; le kell rá nézni, és nem föl, mint például a hebehurgya majmokra; s ez így helyes, mert a főhajtás mindenképpen megilleti. Ott áll, jelentékeny, nehéz, busa fejét mélyen Iecsüg- gesztve; s ha a vasrácsra függesztett tábla, vagy a nagy Brehm nem tájékoztatna évezredes múltjáról, akkor is látnivaló lenne, hogy e* a nagy íorm atom ú my komor, néma,' de nem szenvedő, hanem inkább közönyös tanúja annak a korszaknak, amelyet az emberiség történelmének szoktak nevezni. Ennek a történelemnek során őt is igyekeztek kiirtani, elpusztítani, likvidálni, mint oly sok egyéb faját az élővilágnak. Tartásán mintha ez is érződne: tudomásul veszi, hogy végül is megmentették, sikerült fönnmaradnia; de ezért nem látszik hálásnak, mintha tudná, hogy nem ő volt akkor sem a fontos, hanem a széplelkű megmentő, aki fogékony a ritkaságok — különleges pénzérmék, bélye. gek, állatfajták — iránt. Rá se néz a bölényház falán ékeskedő mozaikképre, amely őt ábrázolja talán valamely ősi barlangrajz nyomán; szemlátomást nem érdekli, hogy ilyenformán bevonult a kultúrtörténet bty. csak áll rezzenetlenül, lomposan vedlő szőrzetével, és lehetőleg hátat fordít látogatóinak. Távolságtartása, közönye imponál; a bölény nem ad lehetőséget arra, hogy éretlen tacskók alantas tréfáinak céltáblája legyen; nem lehet ingerelni, lekenyerez: m, barátínak szánt gesztusokkal közelebb édesgetni; mert kényes a szabadságára, szuverenitására, vagy legalábbis a szabadságnak és a méltóságnak arra a csokevényére, ami a maga- fajtának ilyen körülmények között még megmaradhat. A minap egy középkorú házaspár az állatbarát-nemesi elkűség pózát magára öltve módszeresen végigjárta a kertet; zsebeik és táskájuk tele különféle csemegékkel; a szemüveges férfiú minden ketrec előtt az irgalmasság cselekedeteit gyakorolta. Ez a homo sapiens, ez az uralkodásra termett lény kitűnő hangulatban volt, kegyosztó úrnak érezte magát, akinek alattvalói legszívesebben megnyalnák a kezét, ha a sűrű rács nem akadályozná őket: etológiái kiselőadásokat rögtönzött ámuló hitvesének, és közben szemléltette is, hogyan kell bánni azokkal, akik a rács túlsó oldalán vannak.’ Sikerült két lábra állítania a kodiak medvét; jutalmul egy egész perecet dobott: elé, kiflit hajított,a bárgyú víziló kitátott szájába; „kérjél szépen” mondta a szerviül tevének, majd egy fá-’ ról 'szakított friss lombbal jutalmazta a kétpúpú állat igyekezetét; sajtos teasüteménnyel bombázta a ma-' jóm ketrecet, s közben ok-' tató modorban beszélt a cerkófokhoz; cibalta a zebitiH'Mtmui'i áawwaBicHtMÉii mmmmm tenrm yse.u l.
