Észak-Magyarország, 1982. május (38. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-01 / 101. szám
ESZAK-MAGYARORSZÁG 6 1982. május 1., szombat Jeges vízen Leninvárosig i j i. !i !i ti I !i H. Közelít a ltotróhajó az erőműhöz Kárai István: - Pénz csak akkor van, ha munka is Barátságtalan az idő- j| 0 járás, gonoszkodó, csípős szél fúj, az ég borús. Itt, a csatorna partit ján különösen metsző a hideg. Három hajó horgo- ii nvoz a Tiszai Hőerőmű toil vében, a hidegvizes esalorI nán. Az egyik hajó kémé- íj nye füstöl, a fedélzeten.fát aprít egy férfi. Barátságos látvány ... Látogatóba jöttünk a Fo- lyamszabályozó és Kavics- kotró Vállalat szakemberei- ,! hez. Mészáros Mihály és j Kárai István kotrómester ü hangulata nem veheti föl a ii versenyt még ezzel a borús ; idővel serit. — ..Állunk! Állunk és várunk — mondja a rangidős Mészáros Mihály. — Nem II sok szerencsénk van ezen a tavaszon. Március 17-én érkeztünk meg a zajló Ti■ szán. Kerek egy hétig jöttünk Szegedtől, mindössze egy hajóval találkoztunk, j Polgár alatt meg is kellett állnunk, mert Tiszalök ránk eresztette a jeget. Aztán !| meg ez a rossz idő is! ;j Máskor ilyenkor már ing ; nélkül dolgoztunk, élveztük ■j a napot. Most meg azért Jj vagyunk kényszerpihenőn, !| mert az üzemvezető gépé- 1 szünk, Békeíi Mihály meg- ij betegedett. Kénytelen volt !| hazautazni, Zalaegerszegre, j Amíg nem érkezik meg a :j helyettesítője, nem folytat- hatjuk a munkát, ij — Pedig itt csak akkor ;í van pénz, ha munka is — ! folytatja Kárai István. — ; Meglehetősen alacsonyak az I alapfizetések, csak akkor ! híznak a borítékok, ha van íj teljesítmény. j! A lakhajó gyomrában, a 1 televízióval, rádióval felszerelt ebédlőben beszélgetünk. A tálalóablak mögött edényzörgés. A brigád szakácsa, Bajor Jánosné kávéval kedveskedik. — Mi lesz az ebéd? Zöldbableveles, fasírozott, tört krumpli, savanyúság. Amit megszavaztak az era- berek. | A legénység a kabinok j: előtt téblábol. Csupa fia- : tál. Nagy hanggal dicsérik . Nénike íőztjét. :! Nénike kilenc éve dolgo- I zik hajón. A szakácstudo- |l mányát a nagyanyjától sze- p rezte. Egyszer elhatározta, !j hogy vizsgát tesz, de lebeszélték róla: nem lesz jobb ’ attól a papírtól az étel. I Egyébként diplomás, felsőfokú számviteli képesítése van. Szembetegsége miatt - kellett otthagynia a számok világát, a főkönyvélői állást. — Már rég nyugdíjba . mehettem volna, 63 éves vagyok, de aki egyszer belekóstol a hajós életbe ... Ha szabadságon vagyok, alig várom, hogy visszajöhessek. — Milyen emberek a hajósok? — Vidámak, aranyosak. És tísztelettudóak is. Szeretem ezt a sok bohókás fiatalt. Odakint nagy hahota, üdvrivalgás. Elgyötört arcú fiatalember lép az ebédlőbe, nyakán kerékbelső. A két kotrómester arca is felderül. — No, legalább te itt vagy! — Itt, itt, de hogyan? Befektet kapott ez a nyomorult tragacs; Inkább biciklivel jöttem volna, nincs ide olyan messze Kisvárdaü Mint kiderül, a sorozásról visszatért Perdiak István gépésznek szól az öröm. Lehet, hogy mégis megkezdődhet a munka? Erről rövidesen döntenek. A lakhajóról a kis kiszolgáló hajóra, a Puedlóra szállunk a két kotrómesterrel, a gépésszel, Krujz László és Kovács György Attila matrózokkal. Kapitányunk Sári István. Ó vezeti a kishajót. A mindig nevető 21 éves srác adhat csak utasításokat ezen az úton. Három éve dolgozik a FÓKÁ-nál, egyébként autófényező. Üjsághirdetés- re jött a vállalathoz — mint a legtöbb fiatal —, azóta természetesen átesett néhány szakmai vizsgán. A kis szovjet hajó láthatóan összeszokott vezetőjével, simán siklik a csatornán. — Ez a tankhajónk — mutatnak egy esetlen vízijárműre. — Százhúszezer liter gázolaj fér bele. — Hol van a főszereplő? — Amott, a kis kanyaron túl! Azonnal meglátjuk. Országjáró hajósokkal utazunk. Ismerik az összes magyar folyót és csatornát. Ott köt ki a lakhajó, ahol éppen a legnagyobb, a legsürgetőbb munka vár az „iszaposokra”. A Tiszai Hőerőmű hidegvizes csatornájának tisztítása néhány hét múlva befejeződik — a parton már magasodnak az iszaphegyek —, aztán Marosra úsznak gátat erősíteni a bal parton. A kotrómesterek fáradtnak tűnnek. Nem csoda, Szeged is, Foktő is messze van. Ott él a család. Kárai István, - ha hazautazik, kerek 10 órát tölt tengelyen. De megérkezni mindig nagy öröm. Ők azt mondják, ha eltelik a 12—14 órás műszak, hanyatt vágják magukat a priccsen és semmire sem gondolva merülnek mély álomba. A fiatalok fickandoznak:. Az ő energiájuk bírja még a műszak utáni discót Le- ninvárosban. — Szépek a lányok. Táncolni meg ki nem szeret? Egyébként akárhová megyünk, mindenütt szépek a lányok! Ez a mi vesztünk. Ezért nem gyűlik a pénz a takarékban! — rikkant Kovács György Attila, miközben társával kiköti a kishajót. — Íme, a főszereplő! — mutatja be a holland gyártmányú kotróhajót Mészáros Mihály. — Szívónyomós, csöves kotró, óránként 150 liter gázolajat használ. Ha 1300-as fordulattal dolgozik, tehát teljes gőzzel, akkor 1400 lóerőt fejt ki. Mögöttünk — mint látják — 3 kilométeres csőrendszer áll. Azon távozik az iszap. Beszívjuk, itt, a hajó elején, aztán kinyomjuk egészen a partig. Óriási erők dolgoznak itt. Ha már itt a gépész, beindítják a motorokat. Üzempróba csak, a teljes beüzemeléshez egy teljes órára van szükség. hatalmas gépek életre keltéséhez idő kell. Fordul a kishajó, előttünk az erőmű óriási tornya. A hajósok viszolyognak a magasságtól. Mi meg a magasságtól és a sodródó piszkos színű víztől is. A szél kegyetlen, alig látjuk egymást a szélszíife könnyektől. — Sokszor voltunk betegek. Nátha, reuma, ízületi bántalmak. Mégsem kapunk korkedvezményt. a nyugdíjnál — panaszkodik Mészáros Mihály, aki 22 éve él hajón. Aranyozott zsinór fut körbe a sapkáján. A vezető beosztást jelzi. — Mindenkinek van egyenruhája — mondja. — Régen mindenki büszke volt rá, most meg alig-aiig viseljük. Pedig elegánsak. Hogy miért nem? Mert jár- tunkban-keltünkben találkoztunk olyan folyami hajó-, sokkal, akiket szégyellenünk kellett. Persze csupán vándormadár az olyan, de sokat tud ártani. A mi fiataljaink belevaló srácok, szeretik a zenét, a lányokat pláne! Nem vetik meg az italt sem, de szégyent még nem hoztak a fejünkre. Értelmesek, érdeklődőek. Ilyenekre van szüksége a vállalatnak, az ne‘ jöjjön hozzánk, aki nem a matrózéletet, hanem a matróz- fröccsöt szereti! ... A kishajó simán siklik a lakhajó oldalához. Nénike megfőzte már az ebédet. Az emberek a lépcsőt lesik, jöjjön már a főgépész, kezdődhessék a munka. A csatorna után várja őket a Maros. Lévay Györgyi Fotó: Laczó József Sári István a kis hajó kormányánál Mészáros Mihály: - ... mégsem kapunk korkedvezményt... N egyedszázaddal ezelőtt, 1957. május elsején szü- • letett meg a Magyar Televízió. Legalábbis ezt a napot kell születése napjának tekinteni, mert ekkor kgzdte meg rendszeres műsorsugárzását. Első adása a május elsejei budapesti ünnepi felvonulás közvetítése volt. Viszonylag kevesen láthatták akkor, igen kevés helyen volt tévékészülék, de a gyakorlati műsorszórás, a Magyar Televízió rendszeres működése ezen a napon megkezdődött. Most, huszonöt évvel később, több mint 2 millió 820 ezer előfizetőt tartanak nyilván. Ha ehhez hozzávesszük, hogy egy-egy készülék előtt az adások idején általában egy család ül, egyes közösségi helyeken pedig sokkal többen, s ha ezek számát beszorozzuk az előfizetőkével, úgy tűnik, csaknem minden magyar lakos tévénéző napjainkban. Elérkeztünk a televízióval való telítettség állapotához. A televízió életünk tartozéka lett. Befolyásolja napirendünket, életvitelünket. Megszabja szabadidő-beosztásunkat, befolyásolja társasági életünket. Lassanként hétfő estére szorul minden nem televíziós élelmegnyilvá- nulás, mert ezen az egy estén nem köti a villogó képernyő elé a társadalom igen nagy hányadát a műsor. A televízióból tájékozódunk, tőle várjuk szórakoztatásunkat, vele tornászunk, rábízzuk nagyrészt gyermekeink nevelését, szabad idejének kitöltését, még az elaltatását is, hiszen esténként a legtöbb családban már nem a nagymama, hanem a tévémácí mesél az álmosodó gyermeknek. Talán túlságosan is hozzákötöttük az életünket. Miskolc és a televízió kapcsolata .elég korán kialakult. Hamar megjelentek itt is az első készülékek, és mert a domborzati viszonyok zavarták az adást, megjelent az Ávas tetején az első relé. ami egy bútorszállitó kocsihoz hasonló, guruló létesítmény volt. És hat évvel a televízió műsorainak, illetve rendszeres adásainak jelentkezése után megépült Miskolcon a tévétorony, amely a jó vételi lehetőségeket biztosítja a környéknek. Egy évvel később, 19h'4-ben első ízben rendeztek Miskolcon filmfesztivált. Akkor még úgy hívták: „rövid- és televíziósfilm-fe—.- tivál”. Már ezen is igen sok tévémű vett részt, és a díjkiosztásnál nagy taps fogadta a bejelentést, hogy a SZOT nagydíját a zsűri megosztva adja ki, és így az egyik nagydíjas a Siker című tévéfilm, Kende íviárta munkája lett. Ezen kívül még további hat díj jutott lelevíziófilmeknek, illetve tévéalkotóknak. A fesztiválok' története, amely nagyrészt ismert a miskolci közönség előtt, Miskolc és a televízió kapcsolatának egyik igen fontos vonulatát jelenti. 1964-től 1973-ig a mozifilmekkel közösen rendezték meg itt a fesztiválokat a televíziósok is, azonban a kétféle technikával készült és kétféle módon előadandó művek közötti lényeges eltérés mind több ellentmondást szült. S így, mivel 1974-ben a terem átépítése miatt nem volt fesztivál, 1975-ben újabb fajta együttes rendezéssel próbálkoztak. de már altkor nyilvánvaló volt, hogy külön kell a tele vízió feszti vált megrendezni. Így született az a döntés. hogy a MAFILM és a televízió műveinek fesztiválját külön kell választani és évenkénti váltással kell Miskolcon megrendezni. A páros év mindenkor a televízióé. 1976- ban volt az első önálló tévéfesztivál Miskolcon, majd 1978. és 1980. után. most keiül sói' május 13-án a negyedik önállóra, amely 22. miskolci tévéfesztivál néven szerepel a fesztiválok nyilvántartásában. Miskolchoz nemcsak a fesztivállal kapcsolódik a televízió. Már a hatvanas évek legelején volt tudósítója a városban. majd tudósító csoportja, és jó évtizede a Tv- híradó kihelyezett stábja működik itt. Miskolc és Borsod megye életének igen sok mozzanata kerül a televízió közvetítésével a köztudatba, s bizton mondhatjuk, hogy a Magyar Televízió rajta tartja kezét Borsod—Miskolc életének ütőerein, gyakran szerepelünk a híradásokban, egyéb műsorokban. 1965-ben például itt, Borsodban készült a bányászok kultúráló- d-'si törekvéseiről szóló, Igényes élet című, egyórás dokumentumfilm — a jelenlegi fesztiváligazgató, Balogh Mária munkája —, 1974-ben a városi nagyon aprólékosan bemutató élő adás "volt Miskolcról; sok kisebb-nagyobb film, vetélkedők közvetítése, itt rendezett vitaműsor (például az egykori Fórum-klubban-az ifjúság szórakozási és kulturális lehetőségeiről folytatott vitai, színházunk sok előadása került képernyőre. A sok újabb borsod—miskolci tévészereplés közül érdemes megemlíteni, hogy a napjaink közér dekű témáit, boncolgató, Beszédtéma — beszéljünk róla című vitaműsor első adása is itt született. (Egyébként ez is Balogh Mária műsora.! Mondhatjuk bátran: meghatározó tényező életünkben a televízió. Nézzük elégedetten és szitkozódva, örömmel és dohogva, őszinte érdeklődéssel és olykor bizony unottan. De életünkhöz tartozik, esténként a' lakások legtöbbjében kékes derengésben ülnek a készülékek előtt a borsod—miskolciak tízezrei, hogy informálódjanak, szórakozzanak, izguljanak, a vetélkedők kérdéseire válaszolni próbáljanak, és másnap örömmel, vagy szitkozódva emlegessék az adásokat. Most Miskolc és a televízió kapcsolatában újabb nagy lépés előtt, állunk. Hisszük, hogy mielőbb megvalósul a Magyar Televízió miskolci stúdiója, amely majd végleg összeköti szűkebb pátriánkat a televíziózással. j r É letünk velejárója a televíziózás és a Magyar Televízió. • Informál, orientál, tanít, szórakoztat — bosszant is —, de nélküle már nem lehetünk. Huszonötödik születésnapján ezekkei a gondolatokkal köszöntjük. • Benedek Miklós
