Észak-Magyarország, 1982. május (38. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-23 / 119. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1982. május 23., vasárnap Konyvtárellátás és kiiilái -(ércek A megye és Miskolc város könyvtárosai ismerkedhettek meg az Oj Heiikon és az Európa Könyvkiadó 1982-es és 1983-as kiadói terveivel tegnap, május 21-én Miskolcon, a II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtárban megtartott tanácskozáson, amelyen a kiadói elképzeléseken kívül szó esett a könyvtári könyvellátás jelenlegi helyzetéről, eredményeiről és gondjairól is. Ez utóbbi témáról Győri Erzsébet, a Könyvtárellátó Vállalat főosztályvezetője tartott rövid tá- jékóztatást, amelyben egyrészt felvázolta az elmúlt harminc esztendő e téren elért eredményeit, másrészt azokkal a gondokkal foglalkozott, amelyek nehezítik a zökkenőmentes munkát. A Könyvtárellátó Vállalat nagy utat tett meg az elmúlt három évtizedben: bővült szolgáltatásaik köre, s ebben az esztendőben már könyvtári felszerelések, berendezések „beszerzésével” is foglalkoznak. Erről ezúttal nem kívánunk részletesebben szólni. A könyvtárak ellátásában igen égető gond — s ez inkább megérdemli a szót —, hogy a könyvesbolti megjelenést követően 2—3 hónap múlva érkeznek meg a könyvek a könyvtárakba. Akkor pedig, ha akiadói példányszám csökkentve érkezik, a könyvtáraknak már többnyire nincs lehetőségük, hogy bolti forgalomból vásárolják meg az új könyveket. A megoldás a számítógépes feldolgozás lehet — ez részlegesen már elindult —, de a program teljes beindításának még nincs meg a teljes anyagi fedezete. Nem volt haszon nélküli az sem. hogy a megyei könyvtárosok bepillantást nyerhettek tegnap a már említett két kiadó terveibe. Az idén alakult meg az Űj Helikon Kiadó, amely már az ünnepi könyvhétre két kiadványt jelentetett meg; közülük a Vasarely-albumot említenénk. A kiadó, amint akt Molnár Magda igazgatónő elmondta, már elkészítette terveit 1983-ra is. A közeljövőben lát napvilágot gondozásukban az Ö-magyar Mária-siralom faximile kiadása, s Keresztury Dezső tanulmánya a nyelvtöredéket tartalmazó kódex sorsáról. Tervezik a nagy klasszikus költőink megjelentetését és hiánypótlónak ígérkezik 18 kötetesre tervezett régészeti sorozatuk, amely angol változat fordítása lesz. Az Európa Könyvkiadó terveit Horváth Lajos osztályvezető ismertette. A jelenlevők elsősorban a diákkönyvtár köteteivel kapcsolatos terveikről, elképzeléseikről, valamint a kiadók tájékozódásáról érdeklődtek. Érdekesnek ígérkezik az a tervük, hogy nagyjából egy időben jelentetnek meg olcsóbb és drágább kivitelű kiadásokat. Az ünnepi könyvhétre megjelent köteteik közül a Goethe-kötetek pedig színvonalas, tömegigényt kielégítő könyvként említhetők meg. Ami pedig a diákkönyvtárt illeti: a kiadó igyekszik lépést tartani az iskolai kötelező olvasmányokkal. Ennek keretében jelent meg a Fizikusok című kötet, amely hat mai drámát tartalmaz. A tananyag változásait, illetve a választás nyújtotta lehetőségeket viszont nehezen tudják kiegyenlíteni. Sokszor gondok vannak a forgalmazással, az igények felmérésével is. (es. a.) Sértődeltség, setétenlátás, kócosság Fába faragott emlékek Székesfehérváron megnyílt id. Szabó István Kossuth-díjas faszob rósz, fafaragó kiállítása. A 80 éves művész témáit szülőhelyének környezetéből, Nógrád megyéből meríti. A képen: Mosónők. Barczy Pál rajza Együttműködésre van szükség Kallódó fiatalok? A Lenin Kohászati Művekben több mint kilencszáz 20 éven aluli .atal dolgozik. Közülük száznegyvennek nincs meg az általános iskolai végzettsége. Különösen azoknak a fiataloknak a nevelése jelent gondot a nagy- vállalatnál, akik nem tartoznak semmilyen szervezett közösséghez, a napi munkájuk elvégeztével nem érdekli őket a munkahelyi kollektíva, az ottani élet. A megállapítások az LKM KISZ-szervezetének tájékoztatójából valók, amelyet a Miskolc városi Tanács gyermek- é? ifjúságvédelmi munkaértekezletén vitattak meg az elmúlt napokban. A tanácskozáson szó esett a Diósgyőri Gépgyárban dolgozó fiatalok helyzetéről is. Mindkét nagyüzem sokat törődik az ifjúmunkásokkal: a KISZ-tagok rendszeres közösségi programokon vesznek részt, a szakmunkástanulók munkáját nagyban elősegíti, hogy a gyárak szoros kapcsolatot tartanak az iskolákkal. A DIGÉP tanműhelyében ifjúsági akadémiát szervezett az üzem, a vöröskeresztes szervezet a családi életre nevelés érdekében tart rendszeresen előadásokat a fiataloknak. A Lenin Kohászati Művekben is megkülönböztetett törődésben részesülnek a pályakezdő fiatalok. Gondok azonban mindkét nagyüzemben adódnak, s ez az, ami elsősorban érdekli a gyermek- és ifjúságvédelemmel foglalkozókat. Mert meg kell gondolni, mit lehet tenni annak érdekében, hogy a hiányos iskolai végzettségű fiatalok rendszeresen járjanak a dolgozók iskolájába. Különösen akkor, ha nincs' elég ösztönzőerő a tanulásra, hiszen segédmunkásként többet keresnek, mintha szakmunkások lennének. A tudatlansággal nő a fiatalok veszélyeztetettsége is, márpedig az iskolázottság az egyik legfőbb megelőzője az elkallódásnak, a rossz útra térésnek. Az ifjúságvédők pontosan tudják, milyen nagy szerepe van a családnak a gyermek, a fiatal nevelésében. Óhatatlan a kérdés: tesz-e eleget a munkahely annak érdekében, hogy a szülők ne italozzanak, vagy gyermekük rendszeresen járjon iskolába? Nos, a kirívó eseteket ismerik megyénk nagyüzemeinek gazdasági vezetői. A DIGÉP alkoholelvonó bizottsága például évente hat-tizennégy dolgozót küld kényszerelvo- nó-kúrára. (Elgondolkoztató azonban: az üzem vöröskeresztes titkára tapasztalatai szerint az elmúlt hét évben az elvonókúrós volt nyolcvan dolgozóból mindössze öt ember gyógyulásáról tudnak!) Tény, hogy mindkét nagyüzem nőbizottsága eredményesen tevékenykedik a családvédelemben. A KISZ- szervezet, az ifjúsági bizottság ugyancsak sokat törődik a veszélyeztetett fiatalokkal. Ám jó lenne — s ezt az ifjúságvédők is egyöntetűen állítják —, ha e szervek, társadalmi szervezetek munkáját koordinálnák valamennyi üzemben. Mi több, élőbbé válna a munkahely, az iskola, a család kapcsolat- tartása, a gyámügyi, az ifjúságvédelmi szervek együttműködése. Hiszen, ha ez megvalósul, kézzelfoghatóbbá válik a társadalom felelőssége is a veszélyeztetett gyermekekért, fiatalokért. (mikes) a napokban véget ért 22. miskolci tévéfesztivált — mint beszámoltunk róla — meglátogatta Aczéí György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese A megye és a város vezetőivel, illetve a Magyar Televízió és a fesztivál vezetőivel folytatott gondolat- csere közben szóba került a magyar művészeti életnek néhány, a fesztiválon is tapasztalható vonása. Például az, hogy sok napjainkban a „sértett hős” játékfilmekben és dokumentumfilmekben, riportokban egyaránt; hiányzik a derű, az egészséges humor és eluralkodik egyes filmeken valamiféle alkotói kócosság, rendezetlenség. A Minisztertanács elnökhelyettese elmondotta, hogy a közelmúltban egy párizsi eszmecserén azt kérdezték tőle: miként lehetséges, hogy Magyarországon a társadalom hangulatával ellentétes filmek, tévéjátékok, regények születnek sorban? Ez a kérdés nemcsak Párizsban, itthon is felmerül és nyugtalanít. Az emberekben él a derű és él o vágy a derű iránt, szeretnek vígjátékot nézni, illetve szeretnének színházban, moziban, képernyőn egyaránt, szeretnék látni az élet derűs oldalait művész: megfogalmazásban, és azt is szeretnék tudomásul venni' művészi láttatás útján, hogy környezetük olyan, amilyen, azaz bizakodó, nem csupa sötétenlátás, nem csupa kiábrándultság. Dokumentumfilmjeinkben, riportfilmjeinkben — mozivásznon és képernyőn egyaránt — feltűnően gyakran szerepelnek hősként olyan emberek, akik valamiféle megfoghatatlan okból haragszanak környezetükre, a világra, a társadalomra és afféle „bátor szókimondással” a tömegkommunikáció ezt perlraklálja. Apró, kis egyéni sértődésből, vagy annak tévhitéből gyakorta lesz így társadalmi méretűvé tupírozott, általánosított sértődöttség, rossz közérzetet terjesztő, hangulatot befolyásoló produktum. Vajon mi ennek az oka? A Miniszter- tanács elnökhelyettese megjegyezte, hogy napjainkban a politika nem avatkozik be az egyén életébe olyan intenzitással, mint korábban, rendkívül sok lehetőség biztosított az emberek számára, ugyanakkor a sértődöttség valamiféle kóros divattá vált és ezt egyes művészeink eléggé meg is lovagolják. Nem választható el ennek a sértődöttségnek, tehát valamiféle rossz közérzet-ábrázolásnak témakörétől az az alkotói magatartás sem, amely a kócossagot, a művek fésületlenségét vezérelvnek tartja. Minden bizonnyal abból a hibás meggondolásból, hogy az effajta módon elővezetett művek „hitelesebbek, populárisabbak, közelebb állnak a tömegekhez” stb. Holott emögött az esetek igen nagy százalékában a szakma mesterségbeli tudásának hiánya is fellelhető. Amikor napjainkban generációváltás megy végbe művészeti életünkben, nagy személyiségek lassú visszavonulásával kell számolni a természetes kiöregedés során, és mind több fiatal erő veszi át helyüket, ennek a fajta szemléletnek a bevonulása művészeti életünkbe figyelmet érdemlően veszélyt jelző mozzanat. Nem arról van szó, hogy valamiféle akadémizmus. valamiféle vaskalapos művészeti korlátozottság lenne a kívánatosabb, de az alapvetően megkövetelhető, hogy aki a tömegkommunikáció útján — film, színház, televízió, irodalom, képzőművészet stb. — tömegekhez kíván szólni, tehetsége a főiskolákon továbbfejlesztett tehetsége mellett a szakma mesterfogásaival is legyen tisztában, no nézze le a befogadót annyira, hogy szakmailag hibás munkákat ad ki a kezéből. Ezt a fogyatékosságot nem lehet ellensúlyozni azzal, ha sötét szemüvegen keresztül láttatjuk környezetünket, ha száműzzük az élet derűs mozzanatait, és ha a sértődöttség fekete, de legalábbis sötétszürke zászlaját lengeti az adott mű hőse. E zek a megkifogásolható művek, ezek a sötéten látó, hanyag-kézzel, a társadalmat lezseren, lenéző módon kezelt munkák, ezek a sértődöttséget propagáló, közérzetrontó produktumok annak az államnak- a pénzén készülnek, amely ellen közvetve, vagy közvetlenül az ábrázolt sértődöttség irányul. És az a rendező készíti, akit ugyanaz az állam fizet. Vajon ez a tény nem cáfolhatja-e eléggé kézzelfoghatóan a művekben elburjánzó sértődöttség létjogosultságát?!... Benedek Miklós Dinnyés még énekel... Ha nem ismerném hosszú évek óta, ha nem találkoztam volna vele és hallottam volna őt „jelen lenni” a megye különböző helyein, feltettem volna a „provokatív” kérdést: miért nevezi magát Dinnyés József daltulajdonosnak? Csak nem a „tulajdonos- sag”, a „birtoklás" bűvkörébe került ő is?. .. De hát ez viccnek is rossz lett volna, ez a kérdés, hiszen akik ismerik, pontosan tudják, hogy az ö tulajdonos voltának legelsöbb tulajdonsága az adakozás, a szétosztás, szét- osztódás Sokan tudják ezt, mert sokan találkoztak már vele. Személyesen. Boros Lajos ina Dinnyésről az Ifjú Kommunista egyik, idei számába: „ __több embert ismer közelr ől. mint a rock-élmezőny látásból." „Csak élőben" — e címmel hívott most is a meghívó látni és hallani őt, kétszer is, Miskolcon. Másfél évtized „legjobban sikerült dalaiból” összeválogatott műsorral indult április közepén országjárásra a daltulajdonos, éppen a 25. állomása volt a Nehézipari Műszaki Egyetem Alig több mint egy hónap alatt. Korábbi megállásának színhelyei is visszakereshetők magánvendégkönyvében, csak „mutatóba” néhány fogadóhely: Győr, Pannonhalma, Gutorfölde, Uraiújfalu. Kerta. Devecser Pécs, Veszprém. Csongrád. Kiskunfélegyháza Komárom ... És a műszaki egyetem után a 26. helyszín: a városi művelődési központ úttörőházának nagyterme, Miskolcon ... Ez most koncert. Mintha ünnepélyesség is lenne a várakozásban. Most nem csak úgy „beállit-bekopog” Dinnyés a gitárral, s mint cigarettára: „gyújtok a dalra”. Ez kicsit más. S must — minden összejön. Először is csúszunk agy bő fél órát a kezdéssel: a közönség nehezen akar „összejönni”.. . Aztán az első dal után egy húr hagyja cserben a gitárt és gazdáját... Vagyunk vagy ölvenen, beleveszve a terembe. De türelmesek. Mert kíváncsiak. S egy gonosz rendező sem találhatta volna ki jobban: míg Dinnyés újra és újra beleizzad az új húr „betörésébe”, a színpadra kivetített állóképen ott merevül a második dai címe: Karrier ... Szánakozunk? Várakozunk. Aztán, minden felszólítás nélkül is, a közönség végigénekli a Dinnyés-műsort, ami ezúttal fele részben sutái, telt részben költői szövegű (Bella. Buda, Radnóti, Juhász Ferenc, Weöres, Ratkái.. „Elmondom dallamos véleményem a világról” — ennyi volt a bevezető A végén nme„ tombolós. Üjra hívó taps igen, meg egy 'tálkán felhalló hang: „Énekelj még”... Dinnyés még énekel... 't. n. j.) BORSOD/ ELMI VÁLLALÓ" Gyermeknapi játékvásár! 5 Egyes játékok 20 százalékos árengedménnyel a Borsodi Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat játék- és vegyesiparcikk boltjaiban
