Észak-Magyarország, 1982. május (38. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-23 / 119. szám

1982. május 23., vasárnap

ESZAK-MAGYARORSZAG 5

fflEKA kövesdi áíész felvásárló telepén

A fóliasátrak alól már kikerültek a szabadföldi palánták, a százezer paprika- palánta egy része már a kistermelők kertjében, új földben kap erőre. Elérkezett az ideje az uborkapalánta kiül- tetésének is, Mezőkövesd határában most ezzel foglalatoskodnak.

Hatalmas raktár. A teherautóra burgonyát raknak zsákokban, a platóra kerül gyökér is. Indul a tűrajárat Tiszavalkra, Négyesre, Égerlövőre ... Májusi hétköznap a Mezőkövesd és Vidéke Áfész felvásárló telepén.

Pető János telepvezetővel bejárjuk a palántanevelő területet, körülnézünk a raktárakban:

— A mezőgazdasági szakcsoportok tagjait többfajta paprikapalántával látjuk el. Jól terem errefelé a paradicsompaprika, az almapaprika, a hegyes erős és a „fe- hérözön”. A karalábé, a saláta jó része már vissza is érkezett a felvásárló telepünkre, de kaptunk már „budai félhosszű” uborkát is.

Mint például Borsodiván- káról. Ottjártunkkor 28 forintért vásárolták fel az uborka kilóját, Mezőkövesden és a környékbeli falvakban 38-ért adták a boltokban. Fi- czere András kistermelőtől szép szentesi paprika érkezett; nem sokat időz az áru a raktárban, néhány órán belül szállítják a kijelölt boltokba.

— A héten várjuk az első karfiolszállítmányt a szakcsoport tagjaitól — fűzi tovább a telepvezető. — A paradicsom érkezésére június elején számítunk. A saláta már lassan lefutóban, egyébként az idén igen jól sikerült a termesztőknek.

A Mezőkövesd és Vidéke Áfész felvásárló telepén immár a második „szezonban” ténykedik a savanyító és tartósító üzem. Hatalmas erjesztőkádakban érlelődik a savanyú káposzta, az uborka. Ízesítéséhez speciális fűszereket használnak, de csak annyit árulunk el, hogy a babérlevél és a kapor nem hiányzik egyikből sem. Megtudtuk: a legkisebb faluban is kapható az élelmiszerboltban félkilós csomagolású uborka, káposzta, emellett a vendéglátó egységeknek is készítenek hámozott burgonyát, üveges és csomagolt savanyúságot. Évente egy vagon uborkát, 10—15 vagon savanyú káposztát értékesítenek.

Az áfész egyébként úgy szervezte meg a tojás, a bab, a mák felvásárlását, hogy a legtöbb faluban átvevőhelyet nyitottak. De nem kell sokat utaznia a primőrnek sem: hadd legyen minél szebb, frissebb áru a boltokban. Ily módon a ráfordítás kevesebb, hát olcsóbb is a zöldpaprika, a hagyma, az uborka.

Búcsúzásunkkor utánfutós autóval Csató Flórián kistermelő érkezett Borsodivánká- ról:

— Most 800 fej salátát hoztam, az idén közel 4000 termett. Március végén pa- lántáztunk, igen jól sikerült. Legközelebb, ha jövök, már paprikát, paradicsomot hozóit.

(mikes)

Az egészségügyi ellátás javításáért

f

Ózdon kilenc évvel ezelőtt nyitották meg a városi közfürdőt. Bár a létesítmény elsődleges célja a tisztasági jellegű fürdőszolgáltatás és lehetőség megteremtése volt, emellett súlyfürdőt és iszap- pakoló részleget is csatoltak a fürdőhöz. A közfürdőben ebben az évben kezdték meg az elsősorban egészségügyi ellátást javító, a mozgásszervi megbetegedések járóboteg- ellálását szolgáló fizikothe- rápiás kezelést. Nos, ami még ide tartozik: az egészségügyi ellátás megteremtésével is csak mintegy negyvenszázalékos a fürdő jelenlegi kihasználtsága, az ezt megelőző évek húszszázalékos kihasználtságával szemben. Az egészségügyi ellátás fontosságához nem fér kétség, ám a 24 millió forintba kerülő beruházás más — annak idején természetes — céljai ma már idejét múltnak tekintendők. Nevezetesen azért, mert az eltelt években olyan intenzív lakásépítés folyt Ózdon, hogy évenként 1000—1200 összkomfortos lakást adtak tá. többségükben olyanoknak, akiknek addig nem volt fürdőszobájuk. Azok a városlakók is. akik nem bérházban élnek, szintén egyre kevesebben igénylik a közfürdőt.. hiszen ma már a nerem- kerüietek jelentős része is vezetékes vízzel van ellátva. A várospolitikai célként kezel t 1 vővízhál ózn t-ki énf tés

folytatódik, s ez végső soron eiői'b-ut^bb megpecsételi a közfürdő sorsát. A létesítmény üzemeltetésére egyébként lellemző hogy az elmúlt évben az üzemeltetési költségek csaknem 3.5 millió forintot tettek ki, ezzel szemben a

belépődíjakból és a költségvetési árkiegészítésből származó árbevétel mindössze 655 ezer forint volt. Tetemes, összesen 2,8 millió forint veszteséget könyvelhettek el tavaly a fürdő üzemeltetői. Ez a veszteség olyan szolgáltatáshoz kapcsolódik, amely iránt az igény nem számottevő, s ugyanakkor alapvető egészségügyi szükségleteket sem elégíthetnek ki megfelelően.

Éppen ezért lenne célszerű átalakítani a városi közfürdőt olyan célra, amely elsősorban az egészségügyi ellátás színvonalát emelné a városban, mégpedig úgy, hogy nem kellene nagyobb beruházásba kezdeni.

Ózdon igen gyakori a mozgásszervi-reumatikus megbetegedés, ezzel szemben az ilyen megbetegedésben szenvedőknek az egészségügyi ellátása enyhén szólva hiányos. A fürdő átalakításával a közfürdőben kialakításra kerülhetne egy 40 ágyas reumatikus részleg, az ahhoz kapcsolódó kiszolgáló egységekkel. Az átalakításra az előzetes felmérések szerint minden lehetőség adott, ráadásul a már meglevő egységeket — súlyfürdőt, iszap- pakolót — is be lehetne kapcsolni a gyógyító tevékenységbe. Bár még nem készültek el a tervek és a költség- vetések, az előzetes becslések alánján egy ilyen jellegű átalakítás 3,5—4,5 millió forintba kerülne, s a bérén - dezések, felszerelések megvásárlása után is alig 5,5 millió forint lenne az az ösz- szeg. amelynek befektetésével nagymértékben javulna az egészségügyi ellátás Ózdon.

I

r

Gibárt fölött magas partok között fut a Hernád vize, ahol agyagos, néhol meg homokos, laza földet mos az itt még gyors folyó. Lejjebb meg. a sodró ívű kanyarok után lapos szigeteket, föve- nyes földnyelveket épít. A változatosan szép dombok ölelte völgy ősidők óta természetes védelmet nyújtott az itt élő népeknek. Erre utalnak azok a leletek is, amelyeket a régészek ,ásói fordítottak ki a földből: agancs-kalapácsok, orsókarikák, agyagkanalak. Legelőször 1290-ben bukkan föl a Gibárt helységnév az oklevelekben.

A község jelene nagyon sok szállal kötődik a múlthoz. Két régi kastély épülete közül az egyik ma iskola, rendben tartásáról ennek megfelelően gondoskodnak. A másikat alaposan kikezdte az idő, elöregedését sürgeti, sietteti a gazdátlanság.

Olcsvári Miklósné nyugdíjas tanárnő mondja:

— Kivételes szépségű a mi falunk. Mi, akik itt élünk, nem ismerünk szebbet.

Körbejárjuk az iskola kertjét, ahol bódítóan tömény orgonaillat úszik a szélben, pazarló gazdagságát fordítja felénk a tavasz. Virágban tobzódó orgonaligetek pompáznak az egykori kastély függőkertjében, fehér és lila virágfürtök köröskörül. Nyitnak a hófehér labdarózsák, a házhoz tartozó megművelt kert szélén gyöngyvirág nyílik.

— A természet nem lehet csak egyoldalúan bőkezű — folytatja Olcsváriné —, a művelhető terület, a település határa nem nagy. Igaz, a talaja jó, búza, árpa jól megterem benne.

Ha a tanítványok életútjá- ról kérdem, a környező nagyobb településeket sorolja, ipari üzemek nevét. Halvány mosoly fut át az arcán, amikor ezt mondja:

— A régi gibártiak kisbirtokosok földjén dolgoztait, később, a háború előtt felesbe, részesként művelték a földet. Nem róhatja föl nekik senki, ha a gyerek kezébe mind szakmát akartak adni, a szemükben az jelentette a biztos megélhetést.

Amíg az utca egyik oldalán magas kőfalak homlokai szürkédének (ezek csillapítják a nagy esőzések idején a kertekre, az udvarokra zúduló csapadék rombolását), a lankás oldalon a lapos út- széle szinte átmenet hélkül éri el a kerteket. Jókora telek előtt kaszálja a magasra nőtt füvet Bujnóczki László. Nem fiatal már, meg- megáll „fújtatni” egyet.

— Van nekem szép házam szép kertem a másik utcá ban, ezt a fiaimnak vettem. Akkora föld ez, hogy két ház is megférne rajta.

A szusszanásnyi szünetből beszélgetés kerekedik, az en- csi gépjavítóban dolgozó férfi gondolatainak központja a három fiú, akiket felnevelt. A legidősebb már szakmunkás, a középső is az lesz, a legkisebbik most kezdte meg az iskolát, a legjobb úton jár, hogy kövesse a testvéreit.

— Már kicsi korukban elterveztem, melyikből mi lesz, de be kell látnom, felnőttek, nem szólhatok bele az álmaikba. Pedig akik itt élnek, dolgoznak helyben a földeken. ugyancsak jó keresettél rendelkeznek. Évente négyöt új ház épül a régiek helyén, mind ittmaradt fiatalok otthona lesz.

Bujnóczki László a gépműhelyben egy műszakot dolgozik, és otthon újabb műszakok várják, így telik az élete.

— Mindent a fiaimért! Mind a háromnak félretettem az életbe való induláshoz közel 90 ezer forintot. Verej- tékesen megdolgoztam érte, házat szeretnék nekik itt köNagy József

bevásárlóét a legkisebb boltban is a csokis pult előtt vezet el

Fotó: Laczó József

Gibárton a legtöbb háznál mindennap főznek. Helyben az asszonyoknak nincs elegendő munkalehetőség, jó részük a háztartást látja el, meg a jószágokat gondozza. Boltba jószerivel csak a reggeli órákba mennek, napközben legfeljebb a gyereket szalasztják, ha valamiből kifut a tartalék, megtoldva a só, a cukor árát pár forinttal, mert a pulthoz az édesközül a nap, a Hemád be- tonhídja mögötti réten hárman sürgölődnek a melegben. Öntözőcsöveket raknak egymás mellé a szikkadt legelőn.

Délidő közeleg, a pihenés rövid órája. Ebédre nem mindennapi csemegét várnak. Ütőn van már a társuk. Soltész Imre, az este főzött utolérhetetlen varjúpörkölttel. Ahonnan hozza, ott még bőségesen maradt a 20 literes bográcsban.

— Egyik rokonommal lőttük a madarakét. Ott túl a Hernádon, a nyárfásban százával tanyáznak az ágakon. Ha felkerekednek, mintha egy fekete felhő indulna el . ..

A hátizsákból előkerül az edény a még forró étellel, mellette foszlós bélű kenyér. Csirkepörköltet idéző. ínycsiklandó illata lebben a fedél alól, fűszereké... Aki a nappal kel és nem kíméli magát, ilyenkorra farkaséhes, a pörkölt finom gőzeiben csak a tányért látja.

Az ember tervez: kertet, házat a falu közepére

Régi, kis családi házak a Hernád partján, az új otthonok a túlsó parton épülnek

séges polcok mellett visz el az út. Az egyetlen csöppnyi kis boltban Vas Jánosné naponta hatvan liter tejet, 22 liter kakaót ad el. Milyen szívesen mondja:

— Nálunk ez fogy jobban, mint a bor. Még a sör is csak egy-két üvegenként. Kicsi a hely, de igyekszünk tartani minden élelmiszert, kevéske iparcikket is, hogy ne kelljen Encsre utazpi füzetért, ceruzáért, villanykörtéért.

A villany a századelőn jelent meg Gibárton, de valami rhegmagyarázhatatlannak tűnő ellentmondásként a község villamosítását csak 1950- ben fejezték be.

Az 1903-ban épített vízi erőműhöz békési kubikosok vágtak mesterséges cáatornát a Hernádtól, külhoni szakemberek adták tudásukat az erőmű létesítéséhez. Ma a fél megawattot termelő erőmű működő ipartörténeti műemlék. Szerepe mégsem a régi generátorok által leadott energiával mérhető, hanem azzal, hogy fontos elosztóként működik.

Ferencsák Sándor, az erőmű vezetője:

— Áramtermelésünk legfeljebb Encs villamosenergiaszükségletét fedezné, de a Szerencs irányából érkező vezeték segítségével innen jut el az áram települések sokaságába, egészen, Hollóházáig.

Gibárton sok községet, megelőzően, a század első éveiben megjelent az ipar, mégpedig úgy, hogy egy akkor nagyon korszerű erőműi technológia tette ✓ le névjegyét a Hernád menti településen, de elmaradt a folytatás. és ez meghatározta Gibárt fejlődését is. Most az iparosodó Encs közvetlen szomszédságában egészen új szerephez jut, a szép fekvésű községet mind többen választják otthonuknak úgy, hogy a környező gazdaságiikba járnak dolgozni. A jó utak, a sűrű autóbuszjáratok percekre zsugorítják számukra a távolságot.

rü lőttem.

Néha előbbukkan a felhők Ha hasonlíthatatlanul kevesebb is a hal, a halászat itt nem ment ki a divatból