Észak-Magyarország, 1982. május (38. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-23 / 119. szám

1982. május 23., vasárnap ÉSZAK ■ MAGY ARORSZAö 3 A világ minden tájára szállítják Ellenutfis kalapácsok Diósgyőr A kettős hasznú cukorrépa 1 iiiiefiség megvan, FF j í nincs Munkában a legnagyobb, 400 kilozsül ütőenergiájú ellenütös kala­pács. A tervek szerint, tehergépkocsik mellső tengelyét gyártják majd rajta. Fotó: Fojtán László Miután az utolsó táblában is tőidbe került a kukorica magja, már múlt időben le­het értékelni a tavaszt az encsi Zója Termelőszövetke­zetben. — Soha rosszabbat — mondta rá Tábor fi Tibor, a gazdaság elnöke —, mert minden munkát aránylag idő­ben, s kiváló minőségben el lehetett végezni. Egyedül a kukorica miatt aggódtunk, hiszen a hűvös időjárás ma­kacsul kitartott, s a vetés- terület nagysága miatt nem mertük kivárni a kedvező talajhőmérsékletet. Csak ak­kor nyugodtunk meg, ami­kor a májusi meleg két nap alatt „kiugrasztotta” a föl­dekből a növényeket. Idén a növénytermesztésre nagy feladat hárul a szövet­kezetben. Az elmúlt évekhez képest sokkal jövedelmezőb­ben termelhetnek, ha kihasz­nálják az állami ösztönző­rendszer változásából adódó lehetőségeket. Az elnök rá­bólint : — Számításaink szerint fi— 800 ezer forinttal lehet na­gyobb a nyereségünk, ha nö­velni tudjuk a gabonafélék hozamait. Akkor kapunk ter­mékeinkre magasabb árat, ha az előző öt év átlagától, tíz százalékkal többet taka­rítunk be. Ezért tűnik a rá­adásjövedelem elérése nehéz feladatnak. A hozamok ná­lunk magasak voltak, ezért növelésük nem könnyű. Csak példaként mondom: az el­múlt évben 65 mázsás hek­táronkénti termést takarítot­tunk be kukoricából. De idén már tervezni sem mertünk többet 50 mázsánál, hiszen közismerten jó időjárás volt kapésnövényekre. De erre a feltételre a mi vidékünkön minden évben számolni nemi lehet. A má­sik: kialakult vetésszerkeze­tünk van. A legjobb akarat­tal sem tudtunk 250 hektár­ral több gabonát elvetni. Ezért a többletjövedelem csak a hozamok növeléséből származhat. Ennek érdekében megtet­tek mindent, ami szakmai ol­dalról megtehető. Fokozták a tápanyag-visszapótlást, a táb­lákat olyan termésekre állí­tották be, amelyek kedvező időjárás esetén hasznosnak bizonyulhatnak. Különben — s ez a kockázat — a nagyobb hatóanyagú műtrágyázás csak a költségeket fogja nö­velni. — Ennyit vállalni kell. A nagyobb jövedelem elérésé­nek jók a lehetőségei, s ed­dig az időjárás is kedvezett. É- hozzá kell tennem: jelen­leg a növénytermesztésben az ártámogatás kihasználásával lehet a leghatékonyabban a nyereséget növelni. A cukor­Változatlanul élénk az ál­la ttai'tási kedv, erről tanús­kodnak a tavaszi állatvásárok, amelyeken az elmúlt évek azonos időszakához képest gyakran G0—80 százalékkal több sertést kínálnak fel. A jószágokra vevő is akadt, az állattartóknak újabb kedvez­ményeket biztosítanak. Az állatforgalmi és hús­ipari vállalatok a sertéstar­tást ösztönzik azzal, hogy a nagyüzemektől vágás utáni minősítésre átvett sertések árát — az állat meghatáro­zott ' súlykategóriájától füg­getlenül —, a hús- és a fe­héráru (zsiradék) aránya alapiár. állapítják meg. Ezzel a rendelkezéssel az úgyneve­zett í 'v feletti sertések érté­kesítés’ árát jelentősen növel­ték. A vállalatok a továb­biakban felárat fizetnek a te­nyésztésből kizárt sertésekért. répa területét éppen énért kétszereztük meg, mert ha száz hektáron termeljük, leg­alább félmillió forint terme­lési prémiumot kaphatunk. Természetesen úgy, hogy hektáronként legalább 350 mázsa répát takarítunk be. A cukorrépa betakarításá­nak encsi változata jó pél­da a költségek csökkentésére is. A szomszédos csehszlová­kiai bodolói termelőszövetke­zettől kapnak egy olyan két- menetes betakarító gépet, amely képes a leveles cu­korrépafej betakarítására. Ki­váló minőségű zöldtakar­mányt vagy silót nyernek így, amely a fejőstehenőszei­ben használható a legjobban, hiszen fokozza a tejtermelést. Ha csak ilyen géppel végez­nék a betakarítást, 800 ton­na takarmányt nyerhetnének, jóformán ingyen, hiszen a mellékterméket eddig — meg­felelő gép híján — legfel­jebb zöldtrágyaként haszno­síthatták. — Hasonló a helyzet a ku­koricaszár megmentésében is. Ez a szénával egyenértékű takarmány silókazlak helyett a földbe kerül. Évele óta be­szélünk róla, hogyan lehet hasznosítani, de még mindig nincs olyan kombájn, amely- lyel betakarítását meg lehet­ne oldani. Mi is csak a ház­táji területekről tudjuk be­gyűjteni a mellékterméket, ahol még kézzel törik a csö­vet. Pedig a takarmányozás költségeinek csökkentése en­nek a két mellékterméknek a felhasználásával képzelhe­tő el legjobban. Az energiatakarékos mód­szereket nagyra értékelik a szövetkezetben. Ezért alakult ki jó kapcsolat a szlovákiai szövetkezettel, hiszen betaka­rításkor jelentősen növelni tudják — a kölcsönkapott szállítójárművekkel, kombáj­nokkal — az aratás ütemét, így kevesebb veszteséggel, s kevesebb energiával (a mes­terséges szárítást, ahol lehet elkerülik) javítják a kultúra jövedelmezőségét. A kukorica egy részét, amelyet különben mindenképpen szárítani kel­lene, ezért tárolják fólia alatt, nedvesen. Nem vélet­lenül mondta az elnök: — Mivel gazdálkodásunk­ban közel vagyunk ahhoz a határhoz, hogy a hozamok növelésének gátjává a költ­ségek ésszerűtlen növelése válik, azokat a módszereket kel] megtalálni, amelyekkel olcsóbban termelhetünk. Az elképzelések már megvannak, de sajnos, ehhez gépek is kellenének. Mármint a mel­léktermékek hasznosításáról nemcsak beszélni kellene, de tenni is érte valamit. — kármán — Azok a nagyüzemek, ame­lyek a vállalatok kérésére növelik az átadási ‘súlyt, szin­tén kedvezőbb bevételhez jut­nak. Korábban a súlynövelés nyomán; kedvezőtlenebb ár- osztályba kerültek — keve­sebbet kaptak állataikért — a továbbiakban viszont a felvá­sárlók az értékesítés’! átlagár csökkenését meghatározott mértékben ellensúlyozzák. Rendezték a nyúl felvásár­lási árát. A Nyúltenvésztési és Külkereskedelmi Társaság igazgató tanácsa meghatároz­ta az állatok nyári felvásár­lási árát. Ez június 1-től kez­dődően kilónként, legalább 40 forint. Az ár valamivel maga­sabb a korábban meghirde­tett. védőárnál, és megfelel a nyáron elérhető külpiaca áraltnak. WBhány háoapos éBmémyt látogatás a Diósgyőri Gép­gyárban. Afféle bemutató volt ez a vállalat részéről, hiszen a gyártmán y fejlesztés legújabb eredményeivel is­merkedhettek meg a sajtó képviselői. Többéi:, között a DHBK—40 típusú ellenütös kalapács prototípusával, amely 400 kilozsül ütőener­giával rendelkezik. Lenyűgö­ző, mondhatna félelmetes lát­vány volt, ahogyan a gépcsa­lád legnagyobb, csaknem 11 méter magas, közel 300 ton­na súlyú tagja dolgozott És most isméi itt vagyunk a gépgyárban, s az ellenütös kalapácsokról beszélgetünk H itppauer László főkonstruk­tőr-helyettessel. — A DíGÉP több mkvt ne­gyed százada gyárt ellenütös kalapácsokat — mondja a szakember. — Kezdtük az EK—6-os (ütőemergiája 80 kilozsül) és az EK—13-as (ütőenergiája 130 kilozsül) típusokkal, melyeket, kizáró­lag saját célra készítettünk. Az élteit, idösrzak alatt az el- lenütős kalapácsokat az igé­nyeknek megfelelően korsze­rűsítettük, s a mostanra ki­fejlesztett DHBK—40-es már a gepcsalád negyedik gene­rációjához tartozik. A KGST-m belül egyébként ha­zánk szakosodott az eiien- ütós kalapácsok előállítására, s Magyarországon mi „áll­tunk rá” a termekre. Hosz- szú lenne felsorolni azokat a külföldi országokat, ahol üzemelnek a DIG ÉP-embié- májá ellenütös kalapácsok, elegendő megjegyecmviáík: » világ minden tájára szállítot­tunk a gyártmányból. Ha ismerni akarod a je­lent, ismerned kell a múl­tai, is! — jelszóval tekintsük át vázlatosan az ellenütös ka­lapács gyártásának történe­tét. — A generációváltás nagy­jából tízevenként ment végoe — magyarázza a főkonstruk­tőr-helyettes. — Az első idő­szak 1965-ig tartott, s ekkor már gyártottunk 320 kilozsül ütést energiájú kalapácsot is. Érdemes megjegyeznünk, hogy a gépekből néhányat tőkés országba — Japánba, Olaszországba. Finnországba — exportáltunk. Ekkorra új konstrukciót alakítottunk ki, s ehhez négy vállalati sza­badalmat is felhasználtunk. Az új ellenütös kalapácsok üreges, zárt állványszerkeze- tűefc voltak, s az üregbe be­Juhászat ­Jártamban-keltemben ta­pasztalom: a juhászok in­kább az idősebb korosztály tagjaiból kerülnek ki. Ez a gumicsizmás férfiú — itt a szikszói határban — viszont még messze van attól, hogy idősnek nevezzék. Sőt, anv- nyira fiatalnak tűnik, hogy feltámad bennem a kétely. Meg is kérdezem: — Maga született juhász? — Ahogy mondja, szó sze­rint — válaszol nevetve. — Talán még az sem túlzás, hogy a juhok között szület­tem, hiszen apám, nagyapám, dédapám is juhász volt. Egyébként Z upkó András vagyok — mondja a nevét a kézszorítással egy időben, sőt közlékenyen hozzáteszi: — Homrogdról származunk, de én már itt lakom. Szik­szón. — Ezek szerint a juhnyáj, amit őriz. a szikszói, tsz-é? — Meg fog lepődni, az Tatabányán befejeződött a TIT IX országos mezőgaz­dasági és élelmezésügyi ván­dorgyűlése. amely az agrár- gazdasági együttműködések 1xmt öntöttünk rezgéscsilla- pitónak. Ezt az eljárást nap­jainkban is alkalmazzuk. Kü­lönféle változtatásokkal elér­tük, hogy ezek a gépek a ko­rábbiaknál kevesebb energia felhasználásával ugyanolyan teljesítményre voltak képe­sek, továbbá lényegesen egy­szerűbb volt a kezelésük. Ebben az időszakban erőtel­jesen felfutott a kalapácsok exportja. A harmadik fejlesz­tési szakaszban előállított gépekre jellemző volt a ré­gebbinél két-háromszorosan nagyobb termelékenység, amit manipulátorok, a munkada­rabokat mozgató szerkezetek alkalmazásával értünk el. Ezek a kalapácsok számot­tevően hosszabb élettartamú- ak és pontosabb vezérlésű­enyém. Illetve, hogy egészen pontos legyek, az enyém be­lőle 70 darab, a többi a nagyapámé, a bátyámé és a nagybátyámé. Afféle családi vállalkozás ez. Mivel én le­geltetem az egész . nyájat, tő­lük hármójuktól ezért térí­tést kapok. A fejest —, mért fejünk is kétszer — pedig megosztva végezzük. Én a magamén kívül a nagyapa részét fejem, szóval a 320 juh felét, míg a másik felét a bátyám, valamint a vő je. — A fejes nem éppen könnyű munka, megéri csi­nálni? — Ami a nehézségét illeti, valóban nem könnyű. De, ha azt mondom, hogy már most is fejek napi 70—80 liter te­jet, később pedig még töb­bet. akkor megéri. A tej egy részét a tsz vásárolja fel, a többiből pedig gomolyát ké­szítünk. s úgy értékesítjük 90 forintért kilóját. helyzetéről tárgyalt, A részt vevők a záróülésen összegez­ték a tapasztalatokat A ta­nácskozást Soós Sábor MfiM- ál Iára titkár zárta be. ek voltaic, mint az elődeik. Illetve ma is azoic, hiszen mindmáig ezeket gyártjuk, s hozzávetőlegesen a 80 szá­zalékukat tőkés piacon, jó áron, megfelelő nyereséggel értékesítjük. — Milyen célok elérését tűzték ki a gépcsalád negye­dik generációjának tervezé­sekor, és sikerült-e ezeket az elképzeléseket megvalósíta­niuk? — Nagyméretű süllveszté- kes kovácsdarabok kovácso­lására alkalmas gépeket kí­vánunk kialakítani — feleli Huppauer László. — Mind­emellett javítani akartuk az üzembiztonságot, növelni az ellenütös kalapácsok egymás­sal szembe mozgó ütőszer­számainak, szaknyelven a — És a tej mellett a gyap­jú, valamint a szaporulat is forinthozó... — Igen. Mi évente csak egyszer elletünk, mivel hogy fejünk. Nálunk az ellési arány eléri a 120 százalékot. Most tavasszal is 50 ikerbá­rányt és öt hármas ikret el­lettem. A szaporulat zömét, 250 darabot eladtuk az ál­latforgalminak. de természe­tesen utódnak is hagytunk belőle. — Mondja, magának is van olyan csodakevöcse? — A sántaság ellen? Van, de nem csodagyógyszer az. A receptje sem titok. Kék­kőből,. meg formaiinból ké­szül. Egyébként a sántasá­got akkor kell megfogni, amikor még csak 2—3 jó­szágnál jelentkezik, nem pe­dig amikor a fél falka már sánta. Általában tavasszal mutatkozik, amikor meleg­szik az idő. s vele együtt az akolban bemelegszik a trá­gya is. — őszintén, milyen ez a juhászélet? — Mit mondjak? Nekem nagyon jó, de tudom, a fia­im már nem csinálnák. Nem mondom, ki-kijönnek, sze­retnek is idekint lenni ide- ig-óráig, de szakmának már nem választja egyikük sem. medvéknek, és más, hason­lóan erősen igénybe vett al­katrészeknek az élettartamát. Végül, de nem utolsósorban: célul tűztük olyan vezérlés beépítését, amely alkalmas a gépek üzemeltetési feltételei­nek ellenőrzésére, valamint biztosítja a csatlakozást automatikus gépi eszközök­höz. Elképzeléseinket a leg­messzebbmenőkig sikerült a gyakorlatban is kivitelez­nünk. Üj konstrukciós meg­oldásként a kalapács med­véit az eddigi mechanikus összekötés helyett hidrauli­kus módon kapcsoltuk össze. A finomabb vezérlést kis­nyomású pneumatikus logi­kai elemek alkalmazásával értük el. A speciálisan ki­képzett üreges állványszerke­zetben olajat használunk rez- géscsillapxtónak, s igy ke-' vésbé rongálódik az ütési energiától a környezet. Eb­ben természetesen közreját­szik a lengőalapozás is. Az űj típusú ellenütös ka­lapácsokat. különösen előnyö­sen alkalmazhatják majd nagyméretű forgattyús ten­gelyek, tehergépkocsik es autóbuszok mellső tengelyé­nek. tárcsák, kerekek süly- lyesztékes kovácsolására. Az alkatrészek súlya 100—600 ki­logramm között váltakozhat­nak. A jövőben kisebb ütő- energiájú DHEK-kalapácso- kat is akarnak gyártani a gépgyáriak, s remélhetően ezekre lesz is megrendelés. Mert jelenleg kisebb vissza­esés tapasztalható a piacon, s az eddig évente gyártott 12—15 géppel szemben az idén csak ötre van vevő. Huppauer László azonban bi­zakodó, csak átmenetinek tartja a visszaesést. — A mechanikus kovács­sajtoló csak nagy szériák gyártásánál, illetve kis- es közepes nagyságú üzemekben alkalmazható jó eredmény­nyel. Speciális igények és nagyüzemek viszont mindig lesznek, ebből következően az ellenütös kalapácsokra szük­ség lesz. Az elkövetkezendő években is gyártanunk keil tehát ezeket a gépeket, mind­addig, amíg a jelenlegihez hasonló áron és nyereséggel eladhatók lesznek. A jövő útja a komplett kovácsoló aggregátok, egységek alkal­mazása lehet, s ehhez nekünk is muszáj kifejlesztenünk a gépi kiszolgáló eszközöket. Kolaj László En meg is értem őket. a ju­hásznak se vasárnapja, se. ünnepnapja. Aztán meg ide­kint az ember órákat, napo­kat el van. hogy nem talál­kozik, beszél senkivel. — Maga tud védekezni az efféle magányosság ellen? — Én tudok. Olvasok. Mi­kor. mit. Könyveket, újságo­kat. — A napi munkabeosztása milyen ? — Négy órakor kelek. Fél nyolcig megfejek. Nyolckor kihajtok, s délután ötig le­geltetek. Akkor behajtok, s újra fejés. Fél nyolc—nyolc óra van, mire mindennel végzek. — Most, hogy végre itt a jó idő, van jó legelő, nyil­ván a juhásznak, a juhnak is könnyebb . .. — Való igaz A birkának jó legelő kell, és a meleget különösen szereti. — A juhász is? — Amikor fej. akkor nem. Akkor ugyanis igencsak iz­zad ... Beszélgetésünk közben többször is a botjára olllan- tok. Formás fütykös. Kéznek, állnak jő támaszkodó. Nem állom meg. hogy mee ne tu­dakoljam: Milyen fából ké­szült? Szája szögletében — beszél­getésünk alatt — nem elő­ször elővillan a magabiztos mosoly. — Somfának csúfolják .. 5 Hajdú Imre Több sertest kínálnak Teivezmípek - állattartóknak Mezőgazdasági váodornvűiés családi vállalkozásban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents