Észak-Magyarország, 1982. május (38. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-19 / 115. szám
1982. május 19., szerda ESZAK-MAGYARORSZAG 3 Hatvantóí Mezőzomborig A fanaSsnwItaiiíés Csöndesen nyitunk be az ajtón. Az igazgatóság székhazának emeleti termét jókora, 3x5 méteres tabló uralja. Végighúzódik rajta a Hatvantól Miskolcon át Mezőzomborig nyúló vágányhálózat és váltórendszer kicsinyített rajza. Apró, vörös fényű égők kigyuUadása, elalvása jelzi a vonatok útját, helyét, haladási irányát. Nagy a forgalom, hiszen ebben a pillanatban is ötven személy- és tehervonat halad a miskolci igazgatósághoz tartozó 150 kilométer hosszú vasúti hálózaton, s nagyjából ugyanannyi szerelvény áll az állomásokon. Vörös és zöld fények jelzik az állomások közötti automatikus térbiztosítók, sorompók működését, s hogy a vonatok berobog- hatnak-e az állomásra, in- dulhatnak-e tovább. Valami baj van. Két állomás között megszakad a fények „mozgása”. A tabló előtt ülő egyik szakaszirá- nyíló benyom egy gombot, s a mikroprocesszorok a kódjel alapján — a nagy színes tévé képernyőjéhez hasonló — display-ra kivetítik a vonat helyét, számát. Űjabb gombnyomás, a mozdonyvezető jelentkezik. — Mi baj vezér? A mozdonyvezető közli a baj okát. A szakaszirányító utasításokat ad. Képzeletben egy kicsit megelőztük az időt. Jelen pillanatban az igazgatósági épületben a menetirányítók „vakon”, s a legalább négy évtizedes technikával dolgoznak. Az információk távbeszélőn és rádió adó-vevő be- ndezéseken lassan áramlanak befelé. Elég egy percnyi késés és — ahogy mondják — három-négy óra kell „összegubancolódott” forgalom rcndbeh ozásához. Bár a „messze látó és vigyázó vasúti szem” még nem működik, de a megvalósulás sínen van. Gál Laios, az igazgatóság automatizálási osztályának vezetője így tájékoztat róla: ' — Központi forgalmi ellenőrző (KÖFE) berendezés még nincs, nem működik hazánkban. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság átfogó vizsgálat alapján úgy döntött, hogy az elsőt Hatvan—Miskolc és Mezőzombor között építjük ki. Korántsem véletlen, hogy ránk esett a választás. Igazgatóságunkhoz tartozó vasútvonalainkon annyi árut szállítunk, mint három másik ilyen igazgatóság területén, mondjuk a szombathelyin, a szegedin és a pécsin. Egyedül a nyék- ládhúzi állomás napi berakása annyi, mint a szegedi igazgatóságé. A nagy forgalom hihetetlenül sok, másodpercenként többezer információt követe). Gyakran, mire a tájékoztatás — a legnagyobb jóakarat mellett — a központba beérkezik, a valóság már más képet, helyzetet mutat. A mikroprocesszoros központi forgalom-ellenőrzési berendezés kikapcsolja, szükségtelenné teszi az egyik, a befelé áramló' szóbeli információs áradatot. A mikro- gép a meglevő kábeleken automatikusan, maximálisan öt másodperc késéssel kivetíti az adatforgalmat. Ez lehetővé teszi a gyors döntést, utasítást, s annak végrehajtását. Az OMFB a berendezésre 60 millió forintot szán. A KÖFE-rendszer megvalósításával kapcsolatos munkát már a műit év elején megkezdték. A Ganz Villamossági Művek készíti a tablót. Az MMG Automatikai Művek pedig már legyártott két darab állomási csatlako/zást, amelyet még az idén a luda- si és a nagyúti állomáson szerelnek fel, építenek be. Ezt rákapcsolják a kísérleti táblára és a tapasztalatok hasznosításával haladnak a rendszer kiépítésével tovább. A KÖFE-rendszer építését a középtávú tervidőszakban befejezik és a berendezést a forgalom szolgálatába állítják. A kővetkező lépcsőben Fel- sőzsolca és Hidasnémeti között építik ki a központi forgalomirányítási (KÖFI) rendszert. Lényege, hogy Felsö- zsoíca és a határ közötti állomásokon nem lesz szükség forgalmi szolgálattevőkre. A vonatok, szerelvények közlekedését távműködtetéssel az igazgatóság épületéből irányítják. A nagy tabló készítésénél ezt is figyelembe vették, s az a KÖFI adatait is „nézi” és vizuálisan megjeleníti. Szívesen vállalkoznak-e a kísérletre? Az osztályvezető azt mondja, hogy az igazgatóság arról nevezetes: híve minden újnak, korszerűnek. A MÁV-on belül számos kísérlet, technikai megoldás a miskolci területen valósult meg; többek között az országban elsőként itt helyezték üzembe a dominó rend- szérű biztosítóberendezést is. Meggyőződésünk, hogy a KÖFE, majd a KÖFI-rendszer kiépítésével nemcsak a jelen, hanem a jövő vasúti forgalmát is megalapozzák. E berendezések lehetővé teszik a vasúti közlekedés gyorsítását, a biztonság növelését, a borsodi nagyüzemek, kombinátok jó kiszolgálását, s egy bem a lakosság igényeinek — nevezetesen az utazás — kulturáltabb, gyorsabb kielégítését, biztosítását. Csorba Barnabás Műszaki i mezrzdaságban — Anyám azt szerette volna, ha orvos lesz belőlem. Én azonban a gépekhez valahogy mindig jobban vonzódtam. A fizikát már középiskolás koromban nagyon szerettem, de • tálán mégsem ettől, hanem nagybátyáim kassai autójavító-műhelyétől, még pontosabban az ottani diákköri téb- lábolásaim során „fertőződtem meg”, s vált véglegesen szenvedélyemmé a technika. Nem tudom ennek egyértelmű, pontos magyarázatát adni. Valahogy engem a gépek teremtette konkrét problémák s e feladatok megoldása — ami nem egyszerűen manuális tevékenység volt, hanem valami, gyakran az álomba is hazavitt probléma kutatása értendő alatta —, szóval e konkrét, ugyanakkor bonyolult és újra jelentkező feladatok, valamint a megoldással azonnal, kézzelfoghatóan érzékelhető siker vagy kudarc, ez vonzott engem. — Véleménye szerint akadnak olyan tulajdonságok, amiben a műszaki érdeklődésű emberek különböznek más hivatások gyakorlóitól? — Mint minden általánosítás, úgy ez is sántít, mégis azt hiszem a precízség, a szervezőkészség, talán még a szívósság is jobban jellemző tulajdonságuk á műszakiaknak, mint bármely más értelmiségi pálya dolgozóinak. — Kérem, beszéljen az életéről! — Apám kassai, anyám szerencsi. Középiskolás tanulmányaimat Sárospatakon végeztem. A gimnázium után műszaki egyetemre készültem, de közbeszólt a háború. Így az egyetemet megkésve, 1965- ben fejeztem be Miskolcon, a gépészmérnöki karon. Közben persze kitanultam jó néhány Szakmát, így az autószerelőit, az autó- és dízelelektromos szerelőit. 1950- ben kerültem az állomosított iparba, mégpedig Szerencsre, a Tanácsi Autó- és Gépjavító Vállalathoz. Itt voltam — mint műszaki vezető — 1961-ig. 1962. január elsejével a járási tanács mezőgazdasági osztálya lett az új munkahelyem. Először gépesítési előadóként, majd műszaki felügyelőként dolgoztam. Hozzánk tartozott a tsz- ek gépesítése, a gépek beszerzése, a beruházások megtervezése, a gépállomások szakmai felügyelete. Akkor a szövetkezeti mozgalom első éveiben bizony kevés mezőgazdasági gép állt rendelkezésre. Szakember sem volt sok. Mi szerveztük a traktorosok, szerelők kiképzését, nem kis erőfeszítéssel, hiszen akkoriban a mezőgazdaságból az iparba áramlott a nép. 1971ben visszakerültem a korábbi vállalatomhoz, amelynek a neve időközben Borsod megyei Vas-, Fémipari Vállalatra változott. Itt főmérnökként dolgoztam, majd amikor a vállalat önállósága megszűnt, 1978. január elsejével átkerültem utolsó munkahelyemre, a bekecsi Hegyalja Termelőszövetkezetbe. Műszaki főágazatveze- tő lettem. Akkor hozzám tartozott a mező- gazdasági gépüzem, a robbanóanyaggyártó üzem és a 70—80 fős építési részleg.. Ez év áprilisától pedig a hivatalos foglalkozásom nyugdíjas ... Hát dióhéjban ennyit. — Ami a nyugdíjas címet illeti: az csak az életkora után, s legfeljebb papíron áll fenn, hiszen mi is munka közben találtuk itt a szövetkezet központjában ___ — Való igaz, nem lettem passzív nyugdíjas. Műszaki szakértőként továbbra is dolgozom a szövetkezetben, annál is inkább, mert 2 éve igen szép feladat kidolgozásába kezdtünk, s szeretnék végig részt venni a kivitelezésben. . — Mi ez a feladat? — Az úgynevezett energia,racionalizálási program. A lényege, hogy a fűtésre eddig használt olaj jelentős részét, mintegy 400 tonnát ki akarjuk váltani, olcsó hulladék- anyagok, venyige, fanyesedék égetésével. Reméljük, ehhez a beruházáshoz megkapjuk a szükséges 9,6 millió forint állami támogatást. — Tudja,' hogy csak az ősz haj sejteti, egyébként nem néz ki 60 évesnek ... — A szabad időmben rendszeresen kirándulok, autós- és gyalogos túrákat teszek a Zempléni-hegységben, a Tátrában. Tokajba, a Tiszára úszni járok. Télen Miskolcon, az Augusztus 20. strandfürdőt látogatom, s ugyancsak télen rendszeresen sízem is . Erről talán ennyit... — Elégedett ember? I— Azt hiszem, igennel kell felelnem, hiszen, ha buktatókkal is, de végül is mindig olyasmit csináltam, amit szerettem. — A végére maradt, amivel talán kezdenünk kellett volna: a bemutatkozás... — Gáspár Gyula vagyok . .. Gáspár Gyulát, a bekecsi Hegyalja Tsz műszaki főágazatvezetőjét nyugállományba vonulásakor, több évtizedes eredményes munkájáért a Munkaérdemrend ezüst fokozatával tüntették ki. GratulálunkI r Uj osztályozógép Húsz ember munkáját helyettesítő, új sertetisztító, -szárító és -osztályozó gépet helyeztek üzembe a Kaposvári Kefe- és Műanyagipari Vállalatnál. A berendezéssel évente 100—120 tonna állati szőrt - sertét — lehet előkészíteni további feldolgozásra, melynek az értéke csaknem 20 millió forint. A sértőből készülő puha ruhakefék, borotvaecsetek, fogkefék több, mint felét exportálják, A képen: az új gép kezeléséhez mindössze három emberre van szükség Bútorok külföldre :: alakítottak Hajdú Imre Miniszteri dicséretben részesült elmúlt évi munkájáért a Mezőkövesdi Asztalos Szövetkezet. A tervezettől kevesebb létszámmal állítottak: elő 54 millió 330 ezer forint termelési értéket. A szövetkezetben kevesen hitték, hogy a meglevő tartalékok jobb kiaknázásával ezt az eredményt az idén túlszárnyalhatják. Nyitrai József elnök, a kevesek közé tartozott: reális tervnek ítélte a hatvanmilliós érték megtermelését — A vezetőség ésa tagság körében év elején komolyan felvetődött a kérdés: merjünk-e kockáztatni? Az igent végül is a bátrak tábora mondta ki, s most mindenki ehhez igazodik. Az első negyedévi eredmények a kétkedőket is megnyugtatták, ugyanis fennállásunk óta a legsikeresebb startot tudhatjuk magunk mögött. Tizenötmillió forint értéket termeltünk három hónap alatt, ebből 11,5 millió az export. A sikeres évkezdés biztosítéka a hatvanmilliós terv teljesítésének. — A szövetkezet valóban nagyon magasra állította az idén a mércét, mertek többet vállalni, ám ezt nem minden biztosíték nélkül tették ... — Valóban így van. Az új vállalkozási lehetőségeket számításba vettük a tervkészítésnél. Szövetkezetünk számára a legkedvezőbb formának egy szakcsoport kialakítása bizonyult. Ide önként jelentkeztek negyvenötén; kárpitos, lakatos és asztalos szakmunkások. Az erőnket meghaladó kétmilliós többletet rájuk testáltuk. Ök most szabad szombatokon és vasárnap is dolgoznak. A szakcsoport nélkül például nem vállalhattuk volna el a helybeli mozi székeinek felújítását. — A szövetkezet sok év óta termel exportra. Az idén milyen szerződéseket sikerült kötniük? — Aiz idén termelésünk hatvanöt százalékát exportáljuk. A hagyományoknak megfelelően ebben az évben, is csehszlovák és szovjet megrendelők részére dolgozunk. Többnyire egyedi bútorokat készítünk. Feladataink közé tartozik például Moszkvában az építési minisztérium belső berendezéseinek elkészítése. Mi gyártjuk majd a tbiliszi kormányépület tanácstermének bútorzatát, a jereváni repülőtér berendezéseit is. Csehszlovák megrendelők számára nemcsak a bútorok elkészítését, hanem a helyszíni szereléseket is vállaltuk. Besztercebányán például két- három havonta váltják egymást szövetkezetünk dolga-, zói. Az idén bemutatjuk termékeinket a minszki bútor- kiáliításon. ahol újabb megrendelésekre számítunk. A hazai piacokon viszonylag keveset forgalmazunk — jóllehet a négy éve kifejlesztett irodabútorcsalád iránt itthon is sok az érdeklődő. Kedvezőtlen tapasztalataink csupán a miskolci BÜTOR-' ÉRT-tel vannak: sajnos, nem terveznek reálisan, eladók, de nem kereskedők. Képtelenek a valós igények felmérésére — a megrendelésükre elkészített száz darab tárgyalóasztal’ most a mi raktárkészletünket növeli. — Hogyan igazítják a munkát a megnövekedett feladatokhoz? — őszintén szólva, a technológiai sorrendünk nem igazodik kellőképpen a t.er meléshez — mondja az elnök. — Meglehetősen zsúfolt az üzemünk, s ezen a helyen már változtatásra nincs mód. Nálunk gyakori a termékváltás, sok az egyedi megrendelés. Igyekszünk a gépi eszközöket fokozatosan korszerűsíteni. Dolgozóink bérét úgy alakítottuk ki, hogy havonta húsz százalék a mozgóbér. A prémium kifizetése nem kötelező, de adható. Azoknak, akik kimagasló munkateljesítményt produkálnak. Minden dolgozó naprakészen ismeri a feladatát, egynapi késés is gondot okoz. Mindez természetesen, a bérekben is tükröződik. Lehet, hogy túlságosan sokat követelünk, de nálunk a szerelő sem kap prémiumot akkor, ha például az előkészítők késnek a munkával. Gyakorlat lett nálunk, hogy előrelátható akadály esetén a brigádok embereket küldenek oda, ahol a szükség legjobban megköveteli. Szigorúak vagyunk, de a jó munkát megfizetjük: tavaly 45 ezer 700 forint volt az egy dolgozóra jutó béralap szövetkezetünkben. A múlt évben nem kevesebb, mint hat- százalékos bérfejlesztést valósítottunk meg. — A szakmunkások képzésére tavaly létrehoztak egy ipari tanműhelyt is... — Tavaly ősztől már ott képezzük az utánpótlást. A tanműhely kialakítása csak egy része annak a beruházásnak, amelyet az elmúlt évben kezdtünk meg, részben saját erőből, részben pedig a szövetkezetek kölcsönös fejlesztési alapjából kapott hatmilliós hitelből. Egy 1100 négyzetméteres alapterületű üzemcsarnokot kívánunk létrehozni, ahol majd jobb körülmények között, többet termelhetünk. Déváid Hedvig Fiatalok a műszaki haladásért Országos munkabizottságot hoznak létre a fiatal műszakink és közgazdászok tanácsai (FMKT), valamint a- fiatal agrárszakemberek tanácsai munkájának központi szervezésére, irányítására (az előbbiből 680, az utóbbiból 170 működik hazánkban). Az újonnan létrejövő munkabizottságba bevonják a ’ műszaki, a technikai fejlesztésben érintett országos hatáskörű állami és társadalmi szervek képviselőit is. A borsodi nagyüzemek többségében. 34 vállalatnál működik jelenleg azFMKT-k munkabizottsága, további huszonötnél pedig most alakítják meg a munkabizottságokat. A Borsodi Vegyi Kombinátban az FMKT-n belül ifjúsági társadalmi tervező csoportot hoztak létre, amely a konstrukciós főosztály munkáját segítve tevékeny részt vállalt a fejlesztési tervek elkészítésében. Az elmúlt évben tíz nagyob fejlesztést önállóan terveztek az ifiúkom- munisták, és több százezer forint értékű munkával segítették a foszgén-, a sósav-, és más üzemekben a fejlesztő munkát
