Észak-Magyarország, 1982. május (38. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-19 / 115. szám
É5ZAK-MAGYARORSZAG 4 1932. május 19., szerda Most IBár a zsírig a SZÓ Forgatagban Kedden, a késő esti, vagy inkább kora éjszakai órákban kihunytak a színes monitorok fényei, véget ért a verseny- nrogram lepergett a hatvanegy versenymű, a szó most már a zsűrié Mint. a mai program-előrejelzésből kitűnik, mindössze egy közönségtalálkozó és a hivatalos eredményhirdetés var hátra. A fesztivál vendégei a várossal és környékével ismerkedhetnek, s ha az idő kedvez nekik, élvezhetik Tapolcát. Ma lesz egy belső ügynek tekinthető kis ünnepség, amely egy mondatnyi nvilvánosságot mindenképpen megérdemel: a Magyar Televízió'elnökségének, illetve a fesztivál igazgatóságának hagyományosan szép gesztusa, hogy az utolsó napon megköszöni azoknak a közreműködését, akik a fesztivál létrejöttét és lebonyolítását segítették. Erre ma délelőtt 11-kor kerül sor Még tartott tegnao est" a versenyművek vetítése, amikor e jegyzet kézirata nyomdába került, de a programban szereplő filmek ismerősek. Többségükről első bemutatásuk idegen külön is írtunk. Érdemes megemlíteni, hogy a versény- piogram zárásaként is olyan filmeket tartalékoltak, amelyekre oda kellett figyelni — akár a fesztiválszékházban, akár otthon, a 7-es csatornára kapcsolva, A komoly zene barátai bizonyára érdeklődéssel nézték meg újra A harmadik című dokumentumfilmet a Magyar Televízió harmadik nemzetközi karmesterversenyérői. a Radványi Dezső—Kígyós Sándor alkotópáros külföldi magyar életet feltérképező sorozatának Dániát bemutató részét, valamint a két, jellegében ugyan nagyon eltérő de mindkét esetben igen izgalmas dokumentumaimét: Vitézy László A szívek szanaszét dobognak című alkotását, amely egy nevelőszülőknél felnőtt lány és édesanyja kései, a televízió által kicsit erőszakoltan létrehozott találkozásának megrendítő és elgondolkodtató élményét kínálta; a n ásikat oedig. Bokor Péter Eichmann Budapesten című művét tatán már szükségtelen is kommentálni, mert a rendező „legmagasabb szintű történelmi ismeretterjesztő munkássága” szinte mar közhelyszerű elismerés, s e filmje is a tőle megszokott precíz történelmi dokumentum hitelű és művészi megfoga.mazású. A keddi naphoz tartozik még Berecz Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága külügyi osztálya vezetőjének nagyszabású előadása, amelyről lapunk más helyén bővebben szólunk. . Köziiséy Hol többen, hol kevesebben, de jöttek. A fesztivfílpalota nagytermében ll színes tévé sugározta a verseny programot, amelyet aki akart azért otthon is nézhetett... A nagyteremben nézték családok, ötletszerűen be-b etér ők, ismertebb nevekkel fémjelzett alkotásokat persze többen. Volt késő esti órában fiatal mama, egészen pici gyerekkel, és délután idősebb hölgyek, akik a sétájukat pihenték ki a fesztiválon. Voltak persze kollégák is. Drukkerek és ellendrukkerek. Jöttek tizenévesek, csövesek és KISZ-esek; ők időnként együtt. Pontos számot csak a különböző összesítések után lehet mondani, de kifejező az elhangzott megjegyzést „... csak jönnek ... és nézik”. II m\ prepáimé! Mára már csak egy közönségtalálkozó maradt: a 25 éves Magyar Televízióról beszél Megyeri Károly, a Magyar Televízió elnökhelyettese, ma délután két órakor a Borsod megyei Nyomdaipari Vállalatnál. A záróünnepség és díjkiosztás 20 órakor kezdődik a Rónai Sándor Művelődési Központban. Ekkor hirdeti lei a zsűri döntését Lakatos Ernő, a zsűri elnöke; majd Nagy Richárd, az MTV elnöke, és Tóth József, az SZMT vezető titkára zárszavával zárul a 22. miskolci tévéfesztivál. Herman a vendégek közül: Rafael Márta, az NDK-ban élő egykori miskolci primadonna, Szönyi G. Sándor tévérendező és Bajor Nagy Ernő újságíró, a televízió gyakori szereplője. A fesztivál ideje alatt igen sok kamera dolgozott a székház környékén, a hét végi majálison, meg szerte a városban. Vajon mikor, és milyen adásba kerül az a felvétel, amelyen Papp Endre, faggatja Máriássy Judit kritikust, a zsűri tagját, a kamera előtt?... Egy zsiritsg „léiéi...” Amikor Porkoláb Alberttól, a Borsod-Abaúj-Zemp- lén megyei Tanács, elnökhelyettesével beszélgettünk, még várt rá, s társaira a zsűriben, bőven feladat. — Naponta 5—6 órát töltöttünk a monitorok előtt a versenyfilmek nézésével, ehhez jöttek még az értékelő megbeszélések. Tavaly a kisfilmesek fesztiválján is ott voltam a zsűriben, a mostanit fárasztóbbnak tartom, egy egyszerű formai dolog miatt: a vetítővászon és a képernyő nagyságának különbsége miatt .'.. — Miután előre nem illik „kibeszélni” a zsűri tagjainak véleményét, azt kérdezem, hogy a hétköznapokon milyen tévénéző ön? — A családunk két részre oszlik, a feleségem és a lányom nagy televíziózok, a fiam és én inkább válogatósak, szelektálók vagyunk. — A fesztivál szakmai tanácskozásain több olyan vélemény is elhangzott, miszerint a fiatalok többsége „nem él” a televízióval... — Alapvetően nem tapasztalom, hogy nem szeretik nézni. A fiam 17 éves, neki is vannak olyan műsorai — a Hét, a Stúdió... amiket soha nem mulaszt el megnézni. A pár évvel fiatalabb lányomról pedig említettem, hogy szorgalmas nézője a televíziónak ... — Mint megyénk tanácselnök-helyettese, a saját munkaterületéről milyen témákat tudna adni „megcsi- nálásra”? — Az egészségügyben az ötnapos munkahétre való áttérést, az ügyeleti rendszer kialakítását jó példaként ajánlanám; ugyanakkor gondokat mutathatna be az üres orvosi állások feltérképezése... El tudnék képzelni egy dokumentumfilmet a megye műszaki értelmiségének helyzetéről, gondjairól; és arról, miért csökkent az érdeklődés a műszaki egyetem iránt. Izgalmas icon kasztot adna a jól és a rosszul működő művelődési házak életének bemutatása ... És szeretnék látni egy szép filmet megyénkről; egy szép, de nem reklá mfilmet... Ha rtelen ennyi ... Ablak Sok mindent megbeszéltek. A TVK-ban tartott közönségtalálkozó az Ablak című adás szerkesztőségével nemcsak arra volt jó, hogy a kíváncsi érdeklődők valamit megtudjanak a műsorkészítésről, az élő adás nehézségeiről, szépségeiről, adott vagy elmaradt sikerélményeiről; ötleteket is kaptak a 'tévések. Peták István szerkesztő, és az Ablak megjelent riporterei — Agárdi Tamás, Kóthy Judit, Sárközy Erika, Király Zoltán, Sütő Enikő, Papai Judit, Székely lx>rett, Kiss Teréz, Déri János, Papp Endre, Sófalvy Melánia — a műsorukról szervezett első közönségtalálkozón vettek részt. A TVK-bő] az 6 műsorukat kérték, ami egy „alig múlt egyéves” adásnak, új kezdeményezésnek „nem rossz” értékelés. Az elhúzódó beszélgetés az adás célját, újfajta szerkesztési megoldásait, formabontó riporteri munkáját igazolja; a néző és a riporterek kapcsolatát, amely a műsorban oldottá vált, a segítség közvetlen lehetőségét Műsorötleteket is kaptak a tévések. Társadalmi gondokat, amelyek igazolják az „ablakstílust”, jelzik a társadalmi közérzet állapotát. A beszélgetés résztvevői dicsértek és bíráltak. Társszerkesztők lettek nagyhirte- len, mert jöttek az ötletek, mi az, ami nemcsak egy részterület, hanem országos érdeklődést is kiválthat, lenin- városi és környéki példák, amelyek máshol is előfordulhatnak ... A műsor, — amelynek nézettsége a kéthetenkénti egyórás adásidőben 2,5—3,5 millió néző —, újfajta krónika, érzékeny és reagáló közvetlenül a problémákra, ezt a telefonkapcsolat és a levelezők nagy száma fs bizonyítja — vonták le végül is következtetésként többek között a közönségtalálkozó résztvevői. K ét olyan természetvédelmi ügy van, amelynek érdekeljen az emucreii lelkesen csatasoron állnak az eilen la oorxal, vagy a Hivatallal szeműén. Az egyik, na tat akarnak valanol kivágni, a másik, ha kutyát préoal valaki bérházoan tartani. Az indulatok felkorbácsolod nak, pattognak az ervek és ellenérvek, s a dolgok végső kialakulása szerencse dolga. az elmúlt hetekben láthattuk a televízióban a lelkes körzeti bizalmi asszonyt, aki fondorlatos eszközökkel megmentette a kivágásra ítélt fákat. De jellemző, hogy milyen fákat? Satn>a, guesortós, csupán emlékeket őrző csúfságokat. En legalábbis így láttam. Lehet, hogy az optikámmal van baj most is, amikor Miskolc egynt lakónegyedéből érkezett panasz-ra kimentem, s a dolgokat nem úgy láttam, mint a panasznodok. Az EszaK-Kilian lakótelep húszegynéhány évvel ezelőtt sivár, kopár házrengeteg volt. Sűrűbben építették be, mint a deli oldalt, most mégis nagyon kellemes, szép lakónegyede a városnak, mert annak idején minden talpalatnyi területre fákat, bokrokat ültettek. Különböző fajta, szebbnél szebD fa lombosodik a házak között. A szabad téren levők szépen kiterebélyesedtek, jó formájúnk. Akaanak azonban itt is olyanok, amelyeket csak a hozzá fűződő emlék tesz széppé. A fa is él, mint aiiogyan az ember környezetében levő állatok. Ha egy aranyos kis kölyökkutyát bevisz az ember a lakásba, nem gondol rá, hogy az megnő, s ha a fajtája nem túri a négy falat, sok kellemetlenség lehet később belőle, s az allat is megsínyli. Így van ez a fával is. Lehet lelkes társadalmi munkával aranyos kis facsemetéket ültetni a bérház mellé, az ablak alá. Csakhogy a fának később koronája lesz, s ágai bekandikál- ‘nak az emeleti ablakokon. A madárfütty, a lombok zi- zegése romantikus, kellemes, de a bogarak, szúnyogok, hulló, szemetelő levelek már csak gondot okoznak. Nem véletlen, hogy a ház falától két és fél, három méterre kell ültetni a fát. Így van helye a lombjának, így lesz formás és szép. A panaszolt területen alig másfél méternyire állnak a fatörzsek, amelyeknek a napokban ritkították meg a lombjait, de alaposan. Sőt, az egyik lakó elérte, hogy az erkélye melletti fát ki is vágják. Ebből van most a baj. A többi lakók panaszt tettek különböző szerveknél, hivatkozva rá, hogy fát kivágni nem sz,abad, hogy nem most van az ideje a lombritkításnak és a többi, és a többi. Igazuk van a lakóknak? Elméletileg igen. Mégis elnézést kérek tőlük — még altkor is, ha húsz évvel ezelőtt társadalmi munkában ültették a facsemetéket — de én nagyon szomorú látványnak éreztem azt a megmaradt hat-nyolc lekopasztott fatörzset, amelyik kénytelen ott szorongani, a házfal közelében. Mire jók, ha lombjukat minduntalan meg kell nyesni, ha helyszűke miatt nem bontakozhatnak ki teljes pompájukban? Sajnálják kivágatni. Folyton megcsonkíttalni nem sajnálják? Az a kutyatulajdonos jut eszembe, aki sajnálja a kutyája farkát levágni, ezért mindennap csak egy kis darabkát vág le belőle. Véleményem szerint embert, állatot, növényt úgy kell szeretni, hogy annak is jó legyen, nem úgy, ahogy a mi érdekünk, vagy presztízsünk megkívánja. Adamovics Ilon» Zene és képzőművészei Közeledik az idei ünnepi könyvhét, a könyvesboltokba lassan megérkeznek az új kiadványok. Ezek közül hívjuk fel a figyelmet kettőre: Háry János kalandozásai Nagyabonytul a Burgváráig a teljes címe annak a daljátéknak, amely röviden Háry János címen lett világhírű. A Zeneműkiadó Kodály Zoltán születésének századik évfordulója tiszteletére adja közre az ünnepi könyvhéten a Paulíni Béla és Harsányi Zsolt írta dalmű teljes szövegkönyvét dr. Till Géza tanulmányértékű utószavával, Kass János illusztrációival, s természetesen a halhatatlan zene alkotójának, Kodály Zoltánnak néhány dallamrészletével. Kodály 1926-ban nyilatkozta a Háryról: „Mihelyt Háry megszólal, ,kezdődik a mese’. Ez a kulcsa a darab Háryjá- nak, akiben Garay elmúlha- tatlan obsitosa is megvan, de több annál. Sokkal több, mint egy jóízű genrealak, mint egy magyar miles gloriosus: 6 maga az életre kelt magyar mesetermő fantáz.ia. Nem hazudik: mesét teremt; költő. Amit elmond, sohasem történt meg, de ő átélte, tehát igazabb a valóságnál. Zenében is ilyesmi kellett a darabhoz, nem tudom mennyire sikerült. De tudom, hogy jók a szereplők dalai. Egytől- egyig a néphagyományból valók, egy-lcét órai utazás árán ma is hallhatók falun." Kiss István Kossuth-díjas szobrászművész Munkástrón című monumentális krómacél alkotása Miskolcon áll, a Diósgyőri Vasas Művelődési Központ előtti téren. A Képzőművészeti Kiadó az ünnepi könyvhétre adja közre Tasnádi Attila monográfiáját Kiss Istvánról. A nagyméretű kötet igen részletesen mutatja be a művész életpályáját, közéleti tevékenységét, alkotásait. Kiss Istvánnak fél- száznál több szojjra található hazai közterületeken és sok határainkon kívül is. Egyik legtöbbet foglalkoztatott szobrászművész, szinte naponta találkozunk valamilyen köz- szereplésével, munkái városaink nevezel ességei. Például a fővárosi Dózsa Gvörgv úton a tanácsköztársasági emlékmű, a Vár alatti Dózsa - szoborkompozíció, a margit-«1 szigeti centenáriumi emlékmű. A monográfiában Kiss István munkáinak 81 fotóját is megtaláljuk, s a művész útján túl a kortársi köztéri szobrászat változatairól is számos adalékot kapunk. (ÍJ) e legyen gondja Budapestről, Pécsről, vagy bárhonnan, ha árut kell szállítania egyirányú terheléssel, A SZÖVAÜT MEGOLDJA. Ezzel kívánjuk megkönnyíteni partnereink problémáját, hogy mindkét irányban szervezzen terhelést gépkocsijára. gy áruja hamarabb célhoz ér, csökkentett költséggel. E ÉRDEKLŐDNI: Szövetkezeti Szállítási és Szolgáltató Vállalat Miskolc, I., Kun Béla u. 11. Telefon: 35-146, 13-224.
