Észak-Magyarország, 1982. április (38. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-10 / 84. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1982. április TO., szombat Alighanem képtelen­ül ségnek tartotta volna Hegymegi Ernő, meg a felesége, Lég rád i Katalin, ha valaki a hatvanas évek derekán azt mondja nékik, hogy lelkes tiszaszederkényi művész-pedagógus házaspár lesz belőlük. (Leffiinvárost még így hívták akkoriban.! Hegymegi Ernő Miskolcon élt mindig, Légrádi Katalin Nyíregyházáról jött az ak­kor még nagyon kicsike vá­roskába 1967-ben, a mezőkö­vesdi zeneiskola kihelyezett tagozatának tanáraként. Egy év múlva alakult meg az ön­álló leninvárosi zeneiskola, Hegymegi oda jött igazgató­nak. (Nemrég ünnepelte ze­nei működésének negyedszá­zados évfordulóját. Esemény volt a városban, sőt annak határain túl is az erre az al­kalomra rendezett koncert. Miskolc-diósgyőri zeneiskolai tanárként nemcsak tanított, hanem koncertezett is a he­gedűművész Hegymegi. 1958- ban megszervezte Miskolcon a Fiatal Művészek Klubját, amely nagyon sok eredményt mutathatott fel éveken ke­resztül, majd a megyei ta­nács művelődésügyi osztályán zenei referensként tevékeny­kedett. Innen ment Tiszasze- derkénybe, azaz Len invar os- ba.) A művész-pedagógus há­zaspár — hegedűs férj és zongorista feleség igazán ideális kettős! — szinte „szűz talajon” kezdett. Az akkor még igencsak első lé­péseit tevő, jóformán lakóte­lep jellegű városim zenei éle­te néhány jó és kevéssé jó vendégszereplésben merült ki. Ma a Filharmónia bérleti sorozatokat rendez, gyakori­ak a vendégegyüttesek, or­szágos zenei versenyeit szín­helye Leninváros, és a zene­iskola szervezésében évente mintegy harminc hangver­senyt élvezhetnek a zeneba­rátokká lett helybeliek. Eb­ben pedig a zeneiskolának és a Hegymegi—Légrádi házas­párnak elévülhetetlen érde­mei vannak. A zeneiskola fejlődését korábban is nyo­mon kísértük, fejlődésének fontosabb állomásairól időn­ként számot adtunk: öt év­vel ezelőtt jutottak végre megfelelő otthonhoz, addig ilyen-olyan albérletekben, több helyre szétszórva dol­goztak; 1968-ban hat tan­szak és hat tanár volt, most tizenhárom tanszakon húsz tanár tanít, kihelyezett tago­zat működik Ernődön és Sa- jószögeden; 1968-bam kilenc­ven növendék volt, most öt­száznál is több. Most arra voltunk kíváncsiak, miként él a városban e házaspár, milyen a magánéletük. A tavaszi iskolai szünet­ben kerestük, de lakásukon nem találtuk őket. Mint szinte mindig, most is az is­kolában voltak, s akárho­gyan próbáltuk a beszélge­tést a magánélet félé terelni, mindig visszakanyarodtunk az iskolához. — Itt élünk, Itt telik egész életünk — mondják. — Itt tanítunk, itt gyakorolunk, itt készülünk koncertjeinkre. Leninvárosi emlékeink azo­nosak az iskola emlékeivel, történetével... A töredezebt-szakadazott beszélgetésből lassan bonta­kozik ki a kép; gyermekvá­ros volt, amikor ide kerül­tek, zenei élet nem volt. A kezdeti lépések, a fejlődés nehézségei voltak akkoriban jellemzők. Nem kevés sze­mélyi változás is volt a vá­ros művelődési, oktatási éle­tének irányításában, ami ugyancsak lassúbbá tette az előrelépést. A semmiből kel­lett megteremteni a zenei életet. Szonátaestekkel kezd­ték. (Milyen jó, hogy egyi­kük hegedűs, a másik meg zongorista!) A leninvárosi lakosok érdeklődőnek bizo­nyultak: 120—1.30 hallgató vett részt kezdetben ezeken a szonátaesteken. Ezeket kö­vették az ismeretterjesztő jellegű klubhangversenyek, tanári hangversenyek (mert bekapcsolódtak az iskola más tanárai is), majd az újabb szonátaestek; közre­működtek a különféle társa­dalmi ünnepségeken, vendég­művészeket hívtak, hang­szerbemutatóirat tartottak. A város zenei élete alapvetően a zeneiskolára épül. A nö­vendékhangversenyek: rend­szeresek — ezek az első lép­csők a szülők megnyerésé­ben a zene számára. Rend­szeresek a tanári koncertek, a könyvtári Collegium Musi- cum sorozat pedig főleg a szakmunkástanulók zenei ne­velését szolgálja. — Ma Leninváros a kisvá­rosok sorában előkelő he­lyet foglal el, ami a zenei életet illeti. Sőt egy kicsit országos hímeve is van. Három éve viseli az isko­la Vándor Sándornak, a kommunista zeneszerzőnek és kórusvezetőnek nevét és hat éve van együttműködési szerződése a budapesti VIII. kerületi Vándor Sándor Ze­neiskolával, s e szerződés eredményéként igen sok kö­zös koncertjük, egyéb ren­dezvényük volt, több alka­lommal szerepeltek a fővá­rosban, országos fórumokon. — Vándor Sándor neve kö­telez minket — mondják. — Többek között emlékének ápolására, műveinek népsze­Az ütőtanszak szobáiban a felszerelés — amiből itt csak kis tö­redék látszik — értéke meghaladja a nyolcszázezer íorintot rűsítésére. Kárusműveit is­mertük, most a pestiekkel közösen felkutatott hangsze­res műveit mutattuk be együttesen itthon és Buda­pesten. Az ősbemutatókon mindketten hangszeresen közreműködtünk. Szeretnénk elbüszkélkedni azzal is, hogy ez év decemberében itt lesz az országos fafúvós zeneis­kolai verseny. Nekünk jutott a megtisztelő feladat, hogy megrendezzük. Járjuk a pompás épületet. Az épületen és berendezésén — például az ütőtanszak na­gyon drága hangszerein — meglátszik: a fenntartó ta­nács jó mecénás, Sándor Vince pénzügyi osztályveze­tő megértőén sáfárkodik a támogatás lehetőségeivel. Vajon mi lesz a leninvá­rosi gyéreitekből, akik zenét tanulnak? — Ötvennél több növen­dékünk került középfokú ok­tatásra, többen főiskolára. Van olyan tanár kollégánk, aki növendékünk volt. Az el­ső országos sikerünket Sebők Erika fuvola-tanszakos nö­vendékünk hozta 1972-ben: országos versenyt nyert; az­óta művészdiplomát szerzett, jelenleg az Állami Hangver­senyzenekar tagja. Űjabban népzenei hangszeres oktatás is folyik nálunk... — Nyíregyházáról, nagy- múltú zeneiskolából kerül­tem ide — emlékezik vissza Légrádi Katalin. — Eleinte a szülők nehezen értették meg törekvéseinket. Emlék­szem, akkor egyetlen zongo­ra volt a kisvárosban, és igen sok gyerek akart azon ta­nulni, most meg előbb van a, háznál zongora, s csak utána kezd tanulni a gyerek. Több, mint kétszáz zongora lehet számításunk szerint most Leninvárosban ... A zongora- tanszakról, amit vezetek, öten kerülték tovább; közü­lük kettő már végzett zene­iskolai tanár, és sok az ál­talános iskolai énekszakos tanár. .. Kikísérnék a beszélgetés után. Az utcán beszélünk, a háttérben a város főtere, az ismert víztoronnyal: — Az első évek. nehezék voltak. Városokból jöttünk, s a kisváros sok lemondást kívánt. Lemondást korábbi életformánkról, a koncert­életről, egyebekről. A taná­csi támogatás, a pártbizott-* ság segítése, a lakosság meg­értése azonban átsegített a kezdeti nehézségeken. Itt élünk, itt dolgozunk. Lenin­városi lokálpatrióták let­tünk ... Benedek Miklós Fotó: Laczó József Falvak, Hálálok, szinhÉzbiszok... Egyáltalán nem kelt feltű­nést, ha Szerencsen panorá­más autóbuszok gördülnek a vár elé; most, hogy néhány éve megkezdték a második ütemű felújítást is, gyakorta állnak meg kiránduló cso­portok a Hegyálja kapujában. A vár elé érkező, s ott par­kírozó autóbuszok között az utóbbi időben mégis feltűn­tek figyelmet keltőek: uta­saik ugyanis nagyon jól is­merik a járási székhelyet, nem is turistaként viszi őket az autóbusz a legkülönbö­zőbb településekről. Legutóbb a Magyar Rádió Gyermek- kórusának műsorára érkez­tek öt községből fiatalok, leg­közelebb pedig a Benkó Di­xieland fellépése viszi majd a Rákóczi vár színháztermé­be újabb négy településről az érdeklődőket. A nagyközségi és járási művelődési központ két munkatársával, Uray At- tilánéval és Takács Évával arról beszélgettünk, honnan való és hogyan lett meg­valósítható az úgynevezett „színházbuszók” indítása? Mielőtt gondolataikat fel­elevenítenénk, érdemes idéz­ni egy, még az elmúlt év nyarán kiadott pályázati fel­hívásból az alábbiakat (a Művelődési Minisztérium és az Állami Ifjúsági Bizott­ság tette közzé): „A kiste­lepüléseken és tanyán élő fiatalok színház- és hangver­seny-látogatását sok eset­ben nehezítik a rossz utazási körülmények. A pályázattal célunk az, hogy a megyei (fővárosi) színházak, vala­mint a városok,' nagyobb te­lepülések — ahol színházi előadásokat tartanak — von­záskörzetébe tartozó kistele­pülések, tanyák fiataljai szá­mára úgynevezett színház­buszok szervezésére, rendsze­res indítására ösztönözzünk.” Uray Attiláné: — Ennek a felhívásnak nyo­mán dugtuk össze fejünket kolléganőmmel, s állítottunk össze egy programot, ami vé­gül is elnyerte a pályázatot közzétevők tetszését, s meg­kaptuk az anyagi fedezetet a színházbuszos-akció megszer­vezéséhez, a programok biz­tosításához. Ez év közepén kell majd beszámolnunk ar­ról, hogyan sikerült a terve­ket valóra váltani; az eddigi tapasztalataink kedvezőek; a már említett gyermekkórus szereplése mellett volt nóta- estünk, április 16-ára várjuk a Benkó Dixielandet (műso­rukra Szegilongról, Bodrog- szegiről, Bodrogkeresztúrról és Erdőbényéről indulnak színházbuszok), egy nappal korábban, április I5-én, me- zőzombori és golopi gyereke­ket várunk az Állami Báb­színház bemutatójára. A ké­sőbbiekben tervezünk még egy operaestet és a 118-as sz. intézetben az ifjúsági klubok tagjainak Madaras József és Pécsi Ildikó műsorát szervez­zük meg ... Takács Éva: — Amikor megkaptuk a* értesítést, hogy megvan az anyagi támogatás, úgy dön­töttünk, hogy a negyvenezer forintot megosztjuk: egyik feléből fedezzük a korábban említett programokat, a má­sik felét arra használjuk, hogy mi viszünk műsorokat a községekbe. Mád, Golop, Ti- szaladány szerepel előadá­saink színhelyéül, de nem csupán az ott élők tekin­tik meg a műsorokat, a kör­nyező községekből is jönnek, jöhetnek érdeklődők. Egyéb­ként ezekben az esetekben a belépődíjakból származó ősz- szeg ott marad az adott tele­pülés művelődési otthonában. Ha csepp is ez a tengerben, de talán segít valamelyest a he­lyi közművelődési életben... A kérdést — hogy végül is mennyit ér egy ilyen akció? — Szerencsen sem kerülhet­tük meg. A két népművelő szerint „rengeteget ér — és . bizony ennek mindig így kel­lene lennie; sajnos, nem le­hetett így korábban, hiszen a művelődési intézmények nem tudták megfizetni ezeket a műsorokat...” Azt már H*- dák Ferenc, a nagyközségi és járási művelődési központ igazgatója tette hozzá: „Áltat­nánk magunkat, ha a mostani akción örvendezve nem gon­dolnánk a jövőre; arra, hogy minden évben mi sem fogjuk megnyerni a pályázatot, n akkor bizony megint ott tar­tunk majd, hogy tudjuk: iga­zán szükség van színvonalas kulturális programokra — de saját erőnkből nem fogjuk tudni ezt megszervezni ...” Megyénkben egyébkén* három járás és két város ka­pott anyagi támogatást a színházbuszok megszervezé­sére és az ifjúsági klubok, tá­borok színvonalas műsorral való ellátására. A tapasztala­tokat nyár végén összegzik majd az illetékesek; bízunk benne, lesz majd elképzelés arra vonatkozóan is, hogy ne maradjon ez az akció egyszeri nagy nekibuzdulás; hogy a folyamat biztosítható lesz... <t. n. j.) Ozdon, harmadszor , Az elmúlt évben harma­dik alkalommal hirdette meg Özd város Tanácsa művelő­dési osztálya, a Hazafias Népfront Ózd városi-járási Bizottsága, a KISZ Ózd vá­rosi-járási Bizottsága, vala­mint az Ózdi Népművelési Intézmények igazgatósága a honismereti pályázatot. Ha­zánk felszabadulásának év­fordulójához kapcsolódva, a napokban tartották meg a pályázat eredményének ki­hirdetését. Ez alkalommal György Józsefné, az Ózdi Népművelési Intézmények igazgatója tekintett vissza a pályázat előzményeire, Kova- csics Erzsébet közművelődési felügyelő értékelte a beérke­zett pályaműveket, illetve az eredményt, a díjakat pedig Rozgonyi Jánosné, a városi tanács elnökhelyettese adta át. . A felnőttek kategóriájában Borúra derű című pályamun­kájával Németh Gyula nyerte az első díjat, Barkóföldi mo­zaik című munkájával Suf- farik Gyula a másodikat, a harmadikat pedig Dobosy László Az ózdi 1956 októberi ellenforradalom áldozatai cí­mű pályaművével. Külön pénzjutalmat kapott Dobosy László Az első világháború emlékművei, emléktáblái Óz- don című írásáért. Az ifjúsá­gi kategóriában Győr Erzsé­bet, Tankó Gabriella és Bar- nóczky Éva putnoki gimna­zisták nyertek jutalmat mun­káikért. A pályázatot kiirt szervek már dolgoznak a IV. ózdi honismereti pályázat előkészítésén. Építkezők, figyelem! ÉPÍTÉSI SZERKEZETI KÖVETELMÉNYEKNEK MEGFELELŐ KEVERT BETONT AZONNALI IGÉNYKIELÉGÍTÉSSEL BIZTOSÍTUNK MEGRENDELHETŐ: Miskolci Építőipari Vállalat anyaggazdálkodási osztályán, Miskolc, József Attila u. 40. (hátul az udvarban). 1 — ’ 1 ■' 11 —“ ' ................................... 1 9f* ' i.V .................................

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents