Észak-Magyarország, 1982. április (38. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-10 / 84. szám
1982. április 10., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 A menekült falu máris költöztek vissza. nu Először volt Orbon és Sódon. Szépen megfértek egymás mellett a Bodrog fölé magasodó dombon. Később a magyarabbul hangzó Arbo- nyára és Zsadányra változtatták nevüket. Dühöngő pestisjárványok ellenére hosszú évszázadok alatt a két falu összenőtt, s lett belőlük egy község, Bodrogzsa- dány... Ösára már lassan fél évszázada nincs a térképen. Dé tíz évvel ezelőtt még itt lakott Szabó András, Smajda József és idős Szabó István. A többiek védett helyre települtek, magasabbra, amit nem ért el a folyó áradó habja. A régi faluból emlékként elhozták a harangot. És a település nevét, hiszen Üjsárára keresztelték falujukat. Még egy állami rendelet kellett ahhoz, hogy kialakuljon a mai formájában a 471 lelket számláló Sárazsadány. Smajda András, a halőr így mesél a múltról: — Makacs emberek voltak a sáraiak mindig, vagy talán ragaszkodóbbak? Még ma is áteveznek sokan megnézni a volt kutat — hiszen a házaknak már az alapjai is eltűntek, a templomot is széthordták — vagy leszedni a szilvát. Egy biztos, legalább húsz évig könyörögtek nekik, hogy meneküljenek el onnan. A Bodrog lett a falu végzete. Amikor szabályozták, s gátak közé szorították, nem tudott kalandozni, s bizony elöntötte a magasabb részeket. Őseink ezzel aligha számoltak évszázadokkal ezelőtt. Egyre gyakrabban kon- dult meg hajdan a harang a'ífalu felett. A halászok — hiszen Sára lakóinak nagy része az volt — nem nagyon ’ ijedtek meg a ’ víztől. Szépen felhúzódtak a padlásra, s várták, hogy a hatóság értük küldje a zsadá- nyi kompot. Az sem nagyon zavarta őket, hogy a falak szép lassan kidőltek alóluk, mert a leásott tölgyfa oszlopok tartották a* padlást, s ezzel a víz nem tudott mit kezdeni. A folytatás sem mindennapi: — Így ment ez két évtizedig. A komp kihozta a falu lakóit, mind a huszonhét portáról, a zsadányiak befogadták a menekülteket, azután ahogy lefutott a víz. tósági tilalom ellenére. Rögtön dagasztani kezdték a sarat, fonni a fűzvesszőt, s egy hét alatt megint álltak a falak. Volt év, amikor kétszer épült a falu. Végül a legkedvezőbb hitelfeltételekkel — 1200 pengőt kaptak —, s a hercegtől kisajátított földön, (a főúr elég sokáig tiltakozott) csak sikerült letelepíteni a lakosság egy részét. Viszont a múltat a falu • mai képe is idézi. Ennek különösen nem örül Tarr László, a Bodrogolaszi Tanács — Sárazsadány ide tartozik — titkára: — A 197 ház közül csak nyolc van. ami kétszobás. Esetleg néhányban szobává alakították a konyhát, de a házak méretben nem nőttek. Kissé érthetetlen, mert ha a múltban szegények is voltak ezek az emberek, ma már a szőlőből, munkából jobban élnek. Az utóbbi öt évben egyetlen ház épült Sárazsadányban, viszont hét már törött ablakszemekkel, repedező falakkal, üresen áll. Ostrosinka Lajossal — a falu egyik legjobb ismerőjével — kezdtünk járni a községben: — Nehéz innen valamiről írni. Sárazsadány ma mér a múlté. Nincs tanácsunk, nincs orvosunk, nincs iskolánk, nincs papunk. Mind elvette tőlünk a nagyobb- község, Bodrogolaszi. Lehet, hogy ez így helyes, de megszakítja azokat a gyökereket, amelyek az embereket itt tartanák. A munkahelyek a falutól távol vannak, a fiatalok ott ismerkednek meg egymással, s ha még házasságot itt is kötnek, már máshová költöznek. Esküvő, lakodalom jó, ha egy évben egyszer van. Legutóbb a -Rögler lánya ment férjhez, az Éva. De ahogy hallom, ők is Patakra költöznek. Pedig itt már házat lehet venni ötvenezerért. A városban ezért telket sem kap. Szabó Ferencné halász. Szokatlan szakma ez nőknél, de nem ennél a mosolygós asszonynál. — Nálunk, még a régi faluból tudom, az asszonyoknak is érteniük kellett a dolgokhoz. Már én is fontam annyi halót, hogy eleme Budapestig. Hét éve beléptem én is a szövetkezetbe, hogy segítsek a férjemnek. Két ladikkal többre megyünk. Kuporgattunk erre a házra, amit itt lát. Az egyedüli házra, ami itt épült. Igaz, nem akármilyen, hatszobás, s parketta, berendezés nélkül is több, mint egymilliót fektettek bele. — Tudja, mi magunknak építünk. Itt, mert a Bodrog nem jöhet utánunk. Ha a két fiú nem akar Zsa- dányban lakni, akkor elmegy. Ha maradnak, helyük is lesz. Ügy is az övék. A férjem néhány halászszerszámot, rossz ladikot, s egy kapát örökölt az apjától. Mi már ennyivel többet érünk. Építhetne más is, dé valahogy a mi korosztályunkban nincs meg a ragaszkodás a földhöz, ahol szüléink éltek. öregszik hát Sárazsadány? A kép szerint, igen. Így látják ezt a Jóreménység Termelőszövetkezetben is, amely a megye legkisebb közös gazdasága? Szalkay Béla elnök: — Igen és erről a szövetkezet is tehet, hiszen az elmúlt évet kivéve veszteséges volt, s nem tudott úgy fizetni, sőt munkahelyet adni az embereknek, akik emiatt a bejárást választották. Mi is jól tudjuk, hogy falunk jövője attól függ, hogy mennyire sikerül az elvándorlást megállítanunk. A mai tsz-vezetés néhány éve alakult, így nem lehet csodálkozni azon, hogy egy tartós veszteségre berendezkedett üzemet csak lassan tud nyereségessé alakítani. De már sikerült idetelepítenünk egy vasszerkezeti üzemet, sőt. elérnünk, hogy aki jelentkezik, az elektromérnöktől kezdve, a segédmunkásig fel tudjuk venni. Az elkövetkező években legalább még húsz dolgozót alkalmazó kisüzemet akarunk létrehozni. De még egyelőre húszán várjuk az autóbuszt, ami a vasútállomásra visz el bennünket. Mellettünk halászok sietnek eü a zavarosodó, áradó Bodroghoz. Varsát menteni, hiszen fákat sodor magával a víz. Ma már csak öt embernek ad munkát a folyó... Kármán István A jobb papíráru-ellátásért öt megyében látja el feladatát a PIÉRT Kereskedelmi Vállalat észak-magyarországi kirendeltsége: egy év alatt nem kevesebb, mint egymilliárd forint értékű papír- és írószerárut szállít a borsodi, szabolcsi, hevesi, nógrádi és a Hajdú megyei boltoknak. A legnagyobb forgalmat Borsodban bonyolítja le a kirendeltség, a miskolci lerakat az egymilliárdos forgalomból háromszáz millió forinttal részesedik évente. Annak érdekében, hogy a borsodi üzletekbe történő áruszállítás minél gazdaságosabb legyen, 1975-ben le- rakatot hoztak létre Abaúj- szántón is. Az egyébként kevésbé jól ellátott aprófalvas területek papíráruigényeit a bérelt raktárépületből gyorsabban és jobban ki tudták elégíteni. Csakhogy időközben a régi szerződés lejárt, a PIÉRT-nek költözni kellett. Miután a »szerencsi, az encsi, az újhelyi járás papír és írószerrel való ellátását már a régi bérelt raktár sem tudta igazán jó színvonalon kielégíteni, a vállalat nem mondhatott le arról, hogy Abaújszántón új raktárházat építsen. A kivitelezői munkákat tavaly ősszel kezdték meg és a Szerencsi Állami Gazdaság építőipari részlege az idén, április első napjaira be is fejezte a munkákat: a raktárt az elmúlt napokban átadták. Abaújszántón a régi csizmadiaszín romos épületei helyén egy új, hatszáz négyzetméter alapterületű raktárház épült fel. A mellette levő kisebb raktárban — háromszáz négyzetméteres — kaptak helyet a-szociális helyiségek, öltözők. Ennek az épületnek a kialakítása során a még ’ meglevő régi épület használható, megbízható állagú részeit is beépítették. Az építkezés és a költözés időszakában a raktárház dolgozói egy napra sem szüneteltették a szolgáltatást, az aprófalvas területek ellátását folyamatosan elvégezték. Tavaly 61 millió forint értékű papírt és írószert szállítottak ki a boltoknak, az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat ém sz áfész-ek üzleteinek. Aranyosi József, a PIÉRT észak-magyarországi kirendeltségének vezetője elmondta, hogy az iparcikk-kiskereskedelemmel, és az áfész- ekkel közös boltokat tartanak fenn az említett ellátási területen, így többek között Tokajban és Sárospatakon is. Most az új raktárház átadása után még inkább megmutatkoztak a korábban még meglevő ellátási fehér foltok, melyek felszámolását megkezdték. A jelenlegi nyolc-kilenc milliós árukészlet lehetőséget teremt ahhoz, hogy a növekvő áru- szükségletet maradéktalanul kielégítsék. Borsod három és fél száz települése közül 179- nek az ellátása tartozik a miskolci, 173 településé pedig az abaújszántói lerakat feladatai közé. Ha figyelembe vesszük, hogy az abaújszántói raktár nagyobbrészt kis települések boltjaiba szállít, még inkább kiütközik, milyen fontos szerepre vállalkoznak az új létesítmény dolgozói. Részlet a telepről... A létesítmény napi 15 ezer köbméter szennyvíz befogadására lesz alkalmas Egy évet késik a program?! Amióta átadták rendeltetésének a kazincbarcikai szennyvíztisztító telepet, azóta szinte egyfolytában tol- dozzák-foldozzák. A város ugyanis rohamléptekkel terebélyesedik, ugrásszerűen növekszik lakóinak száma, ennélfogva egyre nagyobb feladat hárul a létesítményre is. A bővítések azonban mindig az adott pillanat követelményéhez igazodtak, s mire befejeződtek, a kapacitás máris szűkösnek bizonyult. Elodázhatatlanná vált tehát a telep átfogó, a távlati igényekre alapozó korszerűsítése. — A nagyarányú munka 1978. január közepén indult — mondja Bálint György, a beruházás lebonyolításával megbízott Borsod megyei Beruházási Vállalat kazincbarcikai kirendeltségének vezetője. — A program kettős célt szolgál: fokozzuk a telep befogadóképességét, továbbá fejlesztjük az ehhez szükséges szennyvíztisztító technológiát. A tervezett költség 120 millió forint. Két szerződést kötöttünk a kivitelezésre, de a munkálatokban több alvállalkozó is részt vesz. Az építkezés gazdája a Vízügyi Építőipari Vállalat, míg a gépek és berendezések beszerelését a Vízgépészeti Vállalat szakemberei végzik. A beruházó és az üzemeltető a Borsod megyei Vízművek. Kiss Andor műszaki előadó magyarázza: — A bővítés eredményéként a telep napi teljesítménye a jelenlegi 10 ezer ' köbméterről 15 ezer köbméterre növekszik. Az üzemelés teljesen automatizált lesz. A szennyvizet úgynevezett eleveniszapos eljárással tisztítjuk. Ennek lényege: nagynyomású levegőt fú- vatunk be a szennyvízbe és a keletkező mikroorganizmusok távolítják el iszap formájában a vízből a szeny- nyeződést. A technológiai folyamat szempontjából fontos műtárgy' az acélrothasztó, ahol az eddigi, az időjárástól függően 60—90 napról egyharmadnyi időre csökken az iszap „érése”. Ügyszintén változik majd az iszap kezelése. Eddig tartálykocsikban szállították el a telepről a borsodsziráki termelőszövetkezetbe a csaknem híg fekál iszapot, s miután sok volt benne a víz, tetemes kiadást, jelentettek a fuvarozási költségek. Az üzembe helyezendő szalagprés viszont a víz 95 százalékét kiszorítja az iszapból, s így az szinte száraz állapotban szállítható. A telep az energiaszükségletét önerőből biztosítja, ugyanis az iszap rothadásakor keletkező biogáz egy 500 köbméteres tartályban összegyűlik, Létszámgond az építőknél... Sok az idős, mát nyugdíjas dolgozó telenet s majd gázkazánok tüzelőanyagaként hasznosítják. Hol tart a beruházás? A helyszínen Polgár Sándorral, az építők művezetőjével járjuk be a terepet. Elisíne- ri: — A gépház építésénél nem tudtuk tartani a határidőt; az elmúlt év szeptembere helyett csak decemberben adtuk át az épületet a szerelőknek. A sló- ros fertőtlenítő medence építése is csúszik, az előzetes programhoz képest. Mentségünkre szolgáljon, hogy létszámgondokkal küszködünk, különösen kevés a segédmunkás. A kirendeltségvezető véleménye a gondokról, illetve a késés okairól: — Ott kezdődött a baj, hogy a Vízügyi Építőipari Vállalattal egy évig húzódott a szerződés megkötése. A gáztartály és a szociális épület építésére, a villany- szerelésre csak nagy utánajárással sikerült kivitelezőt találnunk. A terveket is többször kellett módosítani, mert különböző gépi berendezéseket nem tudtunk az eredeti helyről, az eredeti paraméterekkel beszerezni. A gázkompresszort például a Ganz-MÁVAG már nem gyártja, ezért tőkés importból kell biztosítanunk, s természetesen szükség lesz az idevonatkozó elképzelések, dokumentációk megváltoztatására. átdolgozására. Egyszóval összetett problémáról van szó __ Ettől függetlenül a z eredeti határidőben, vagyis ez év december közepén valamennyi egység üzembe helyezhető lesz, igaz, kézi működtetéssel. Az automatikus egység átadása 1933. június végére várható. A műszaki ellenőr söté- tebbnek látja a jövőt: — Megítélésem szerint egy évet késik a program teljes megvalósítása. Ki a hibás? Ahogyan ez ilyenkor lenni szokott: megyen az egymásra mutogatás ... Hagyjuk a múltat, nézzünk inkább a jövőbe! Megoldja-e végre a korszerűsítés a szennyvíztisztítás gondját Kazincbarcikán? — Egyelőre igen — feleli Kiss Andor. — Ámbár minden attól függ, -hogy menynyi szennyvíz áramlik be majd a kisebb bányásztelepülésekről a barcikai telepre. Mert a cél: létrehozni egy regionális rendszert, egységesíteni Alberttelep. Ormosbánya, Rudolftelep, Ku- rityán Rudabánya szennyvíztisztítását. Ez a munka folyamatban van. Ebből következően a kazincbarcikai szennyvíztisztító telep korszerűsítése sem fejeződött be. A távlatokban napi 25 °zer köbméter szennyvíz befogadására lesz alkalma' a létesítmény, s ehhez továb- V beruházásra van szükség.' Knla.í t,ászló Fotó: Laczó József j
