Észak-Magyarország, 1982. április (38. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-10 / 84. szám

1982. április 10., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Kikoricsve ÉS (Folytatás az 1. oldalról) Mint új anyagról szólt, a bio­lógiai hozamlolcozó szerekről, amelyeket Bábolnán állítanak elő. A BHF 21-es talajkondi- cionáló, serkentő hatással van a nitrifikáló baktériumok működésére, elősegítik a mű­trágyák tápanyagának jobb feltáródását, valamint a hu­muszképződést. A BHF 41-es magkezelő, csávázó a káros reflexiós hatásoktól, a hirte­len lehűlésektől, a fuzárium- fertőzéstől védi meg a vető­magot. A BHF 31-es lombtrá­gya pedig a klorofilképződést fokozza, az asszimilációs ter­mékek előállítását serkenti. A negyedik szerük, a szárbontó pedig többek között a külön­böző gombák áttelelését aka­dályozza meg, s különösen a kukorica monokultúrás ter­mesztésénél fejt ki kedvező hatást. A vizsgálatok azt bi­zonyítják, hogy ezeknek a biológiai hozamfokozó szerek­nek a bekerülési költsége a termelés során háromszoro­san megtérül. Hege Ottó kiemelten szólt az emberi tényezők szerepé­ről. Az ember munkája vala­mennyi műveletnél, így a ve­tésnél is döntő. Éppen ezért a vetést mindenhol felelősség- teljesen, nem pedig rutinfel­adatként kell tekinteni. Hely­telen az a szemlélet, hogy „ta­valy is elvetettünk, az idén is majdcsak elvetünk vala­hogy”. A jó minőségű munka legyen az elsődleges, s az pá­rosuljon a lehető legnagyobb teljesítménnyel. A vetőágy­előkészítésénél például arra ügyeljünk, hogy jól beérett, ülepedett, gyommentes talajt biztosítsunk a vetőmagnak. Fontos az őszi mélyszántás, annak minőségi elvégzése, va­lamint elmunkálása. Ez utób­bira azért van szükség, mert így kisebb lesz kora tavasszal a párolgás, s a talaj nedves­ségtartalmát sikerül hosszabb időszakra átmenteni. Egyszó­val a víztakarékos talaj műve­lés a cél. A tavaszi munkák­nál a simítónak, az ásóboro­nának van jelentős szerepe. A tárcsás talajművelést — mi­vel kiszárítja a talajt — nem javasolják a szakembe­rek. A kukorica vetésének opti­mális ideje 5—8 nap. A vetés kezdetét a hőmérséklet és a i tsnscskizás itilelí talajállapot határozza meg. Ha a talaj felső 10 cm-es ré­tegének hőmérséklete eléri a 10—12 fokot, lehet vetni. Bor­sodban ez az optimális idő ál­talában április 25—május 5-e közölt van. Rendkívül fontos figyelni a vetés mélységére. Mindezt pedig a vetőmag ezermagsúlya határozza meg. Általában 4—7 centiméter kö­zött van az optimális mély­ség, mélyebbre azért nem ta- csos vetni, mivel a kelés, a csírázás több energiát köve­telne a vetőmagtól. Igen lé­nyeges a vetés egyenletessége is. Ezt a traktor haladási se­bességével tudjuk szabályoz­ni. A 10—15 kilométer/óra se­bességgel haladó gépek vetése — bármennyire is szeretnénk — nem egyenletes. Az opti­mális haladási sebesség 8—9 ki lométer/óra. Hege Ottó részletesen fog­lalkozott a Vetési munka el­lenőrzésével, amely a minő­ség megteremtésének fontos feltétele, mondván: nagy pa­zarlás, ha a termelés során az ember a maga teremtette jó feltételek és ráfordítások gyümölcsét végül is valame­lyik rosszul elvégzett rész­művelet miatt nem tudja be­takarítani. Ezért döntő a mun­kák rendszeres ellenőrzése. A GFP vezetőjének előadá­sa után Bódi Jenő, a 3000-es termelésszervezési egység ve­zetője tájékoztatta a résztve­vő szakembereket az elmúlt év kukoricatermesztésének ta­pasztalatairól, illetve az idei tennivalókról. Ezt követően a résztvevők kint a gyakorlat­ban, működés közben tekin­tették meg a kukorica vető- és vegyszerező gépeit, az MTZ 80-as, a RÁBA 180-as és a RÁBA—Steiger erőgépekre kapcsolt Hessel permetező­monitorral felszerelt SP 2002, a Leslradet 6000-es és a Hu­niper—2000-es növényvédő gépeket, illetve az R—IH— Cyclo—10-es—400-as, az R— IH—Cyclo 400-as és az R— IH—Cyclo 800-as kukorica­vetőgépeket, Az IKR gépész szakemberei számtalan gya­korlati tanáccsal látták el a résztvevőket, akik a helyszí­nen a munkagépekhez szük­séges alkatrészeket is megvá­sárolhatták. (hajdú) Fotó: Fojlán László A szeszélyes áprilisi időjárás ellenére a résztvevő szakemberek nagy érdeklődéssel tanulmányozták a Cyclo-vetögépck berende­léseit. Mit tehet, s mit tesz lakóhelyéért az értelmiség? Akikkel Karosán beszéltünk e témáról: dr. Fe- renczy Sándor orvos, a népfront elnöke, Nagy Lajos pácini iskolaigazgató, Tóth István, a köz­ségi pártbizottság titkára, Nagy Géza pedagógus, a TIT-csoport és a népfront titkára, Lenták Lajos agronómus, a termelőszövetkezet elnökhelyettese. Kondor Miklósné népművelő-pedagó­gus, Lipiczki Imréné, korcsai iskolaigazgató és György Károly tanácselnök. Karosai beszélgetés Értelmiség a latoval, a faluért K orcsa közigazgatási területén, a társközségeket, Pá­cint és Karost is számítva, 4825-en élnek. Az értel­miség száma 80—90 között mozog. A pedagógusok mellett egyre jelentősebben képviselteti magát az agrár­értelmiség. A fluktuáció viszonylag kicsi. 1979-ben ala­kult az értelmiségi klub. Voltak zökkenői, de egyre in­kább magukra találnak. Ami nagyon fontos: a klub egyre inkább kisugárzó szerepet is vállal... (György Károly, a Korcsai közös községi Tanács elnöke.) TEKINTÉLY VAGY KÖTELEZETTSÉG? Nagy Géza, pedagógus: Azt hiszem, annak nehe­zebb a helyzete, aki visz- szajön. Különösen, ha nem tudja magát túltenni a te­kintélyelven. A máshonnan jöttnek több a tekintélye. Aki itt született, legyen pedagógus vagy agrármér­nök; volt elemis osztály­társával nem tanár uraz­hat ja magát. Félreértés ne essék, én nem valamiféle régimódi tekintélyt hiá­nyolok. Pusztán azt akar­tam mondani — s erre ta­lán feljogosít az a har­minckét esztendő, amit munkában töltöttem a szü­lőfalumban, hogy ha való­ban tenni akarunk valamit a szülőhelyért, a faluért, a közösségért, akkor a fele­lősséget kell vállalni. Ben­ne kell élni, vele együtt kell élni. A pedagógus nem hagyhatja maga mögött az iskolát, ha kertje kapuját bezárta maga mögött... Dr. Ferenczy Sándor, or­vos: Vitatkoznék azon, hogy kinek könnyebb, s ki­nek nehezebb. A helybéli előnye, hogy ismeri a kö­zösséget. Aki jön, az egy lehetőséget hoz a poggyá­szában. S hogy mit vált be belőle, az attól függ, hogy milyen bizalommal fogad­ják. Most mosolygunk azon, hogy mi is voltunk „jött- mentek”. De tulajdonkép­pen ez dehonesztáló volt egy kicsit. Más kérdés, hogy a tapasztalat szülte; volt aki jött, csinált vala­mit és ment,.. Ha azt mondják „jött”, akkor már begyökereztünk ide... És ez azt hiszem, a legfonto­sabb. Nem hiszem ugyanis, hogy egy elkülönült értel­miségi rétes bármit is csi­nálhat. Itt együtt kell élni az emberekkel. A szálak­nak nem csak egymáshoz kell kapcsolódnia, a baráti szálaknak sem. Külön-kü- lön sehogyan sem megy. Mondok egy példát is. Á körzeti orvos elsőrendű fel­adata a gyógyítás, de leg­alább ilyen fontos a meg­előzés, a felvilágosítás. De az orvos képtelen meg­szervezni az előadását. A pedagógusok vagy az is­meretterjesztő csoport se­gítségével eljuthat a szü­lőkhöz, az idősebb embe­rekhez. Az egymásratalá- lásban segíthet az értelmi­ségi klub, de csak akkor, ha nyitott marad — az ér­deklődő falu felé is. KAPOCS ÉS HAJTÓERŐ Lenták Lajos, agrár üzem­mérnök: A gazdaság, adott ' esetben a Dózsa Termelő- szövetkezet anyagi helyze­te, stabilitása befolyásolja az egész község életét. Ez tény. Amikor a nehéz ter­mőhelyi körülmények mi­att mi az ipari jellegű mel­léküzemágat kezdtük fej­leszteni — 70 százaléka jö­vedelmünknek ebből adó­dik — nemcsak munkahe­lyet és biztonságosabb meg­élhetést teremtettünk. Ez életmódváltozással is együtt járt, de azzal is, hogy a műszaki értelmiség is meg­telepedett. De ugyanígy új az is, hogy megnőtt az ag­rár-műszaki értelmiség szá­ma. Tény, kezdetben mi is, akárcsak maga a falu közössége, elsősorban a pe­dagógusoktól vártuk el a közéletiséget. Ha ez válto­zott, márpedig itt nálunk változott, mert a fiatalja­ink közül sokan, szinte azonnal bekapcsolódnak a falu vérkeringésébe, akkor ebben a szemléletváltozás­nak van szerepe. Ez lehet persze szerencse és egyéni adottság dolga is; tény, itt nálunk kialakult egy mag, amely valóban sok min­dent vállal. A szakma mű­velésén túl a közösség éle­tét is. Nagy Lajos, iskolaigazga­tó: Tény, hogy hirtelen szinte megduplázódott az értelmiség nálunk. De ez­zel a lehetőséget, meg a felelősséget is megkaptuk. Az emberek- építkeztek vágj' építkezni (ognnk. Eh­hez elég végigmenni a fa­lun — ott az építőanyag. Nemcsak a ház épült fel, ott a szőnyeg, a központi fűtés is. Dolgoznak persze, olykor tizennyolc órát is. Ha segíteni akarunk, hogy élni is tudjanak a megte­remtett lehetőségeikkel, aligha azzal kell kezde­nünk, hogy belsőépítészt hívunk meg ... Nem jön el rá. De elkezdhetjük a kör- nyezetszépitéssel, mint a doktor. Vagy van egy agi­lis, sportszerető közöttünk, mint Lenták Lajos, ő fogja össze a sportszerető gyere­keket. A társközségekben érezhető az elöregedés. Ez igaz, de ezek az idősebbek is várnak valamit. Kell egy kapaszkodó, s ez az is­kola. Néha egy kérvényért jön be valaki: segítsünk megírni. Ilyen ma is van ... De úgy is szervezheti az életét a pedagógus, aki ott dolgozik, netalán ott is la­kik, hogy ne csak a kenye­réért legyen ott... Ha vi­lágos az ablak, s a fiata­labb tudja, hogy bemehet sakkozni, pingpongozni, be­megy __VagjT megnézni a d iafilmet, amit készítet­tünk és levetítünk. Lipiczki Imréné iskola- igazgató: A közvélemény a közművelődési munkát a pedagógustól várja el. De a közéletben is részt vesz­nek. Pedagógus a művelő­dési ház vezetője, a mozi vezetője, a könyvtáros, a népfronttitkár és van há­rom tanácstag is. Ügy gon­dolom, ez természetes, hi­szen az iskola átfogja a községet. De másképpen is érdekeltek vagyunk; ko­rántsem mindegy nekünk, hogy milyen felkészültsé- gűek a szülők. Ez az egyik. A másik: nemcsak mi tu­dunk segíteni, nekünk is kell a segítség. Mi, ma­gunk hiába jártuk végig a falut, még a kocsmát is, a termelőszövetkezet segítsé­ge nélkül nem tudtunk vol­na újra mozdulni az esti iskolával. Abban, hogy most húszán járnak isko­lába, Becskeden pedig 12 fővel egy cigányosztályt tudtunk beindítani, nagyon sokat segítettek. És műkö­dik Becskeden egy cigány­klub is. Lenták Lajos: Ügy gon­dolom, a mi szakembere­ink jelenléte a faluban nagy lehetőség. Amikor idejöttem, felkeresett Nagy Géza barátom. Csák úgy, ismerkedni. Azzal váltunk el, hogy „no lesz, aki me­zőgazdasági ismeretterjesz­tő előadásokat tartson”, így is lehet éá persze más­képpen is. Amikor az első két szintes, központi fűté- ses ház elkészült, sokan azt mondták, elúszik a falu ... Most mindenütt központi fűtésre térnek át... De kellett hozzá, hogy behoz­za a technikát valaki. De mondhatok mást is. A ked­vezőtlen termőhelyi adott­ságok miatt háttérbe szo­rult a háztáji. Sokan ki se vették. Maradtak a kisker­tek. Itt is van tennivaló, hogy gazdaságosan termel­jenek. OTTHON LENNI Kondor Miklósné, nép­művelő: — Az értelmiségi klubban igyekszünk egy­máshoz is közelebb kerül­ni. Harminc, negyven em­berre számíthatunk iga­zán. A szakkörvezetőink között van pedagógus, ag­rárszakember ... A doktor úrnak például 16 előadása van évenként. Nemcsak egészségügyi témában ... De ehhez előbb rá kellett jönnünk, hogy szenvedé­lyes képeslapgyűjtő, diá- zik. Vagy mondjam, hogy Nagy Gézára mindig szá­mi thatok? Szerencsére ná­lunk kezd kialakulni egy olyan szemlélet, hogy se­gíteni kell egymást. El is kél a segítség. Dr. Ferenczy Sándor: So­kat beszélnek mostanában az értelmiség felelősségé­ről. És az értelmiség való­ban sokat tehet azért, hogy erősödjön a falu népesség- megtartó ereje. Akár egyet­len ember is! Csakhogy úgy vélem, sokan .csak ug­ródeszkának tekintik a fa­lusi állást. Amikor az or­vos vagy a mérnök ott­hont is teremt magának ott ahol dolgozik, akkor tud és akar tenni is. Hogy a ma­gam példájánál maradjak, nehéz volt a beilleszkedés. Nemcsak a sár vagy az ál­landó helyettesítések mi­att. A nehézségeknek egy­szer vége szakad. Azt hi­szem, az egyetemi képzés nem készít fel arra a mun­kára, ami itt vár ránk. Az egyetem szakembereket ké­pez. Ezért mondom, hogy akkor várható el tőlünk „valami”, ha otthont te­remtettünk. Mert amikor otthon van az ember, szét­néz. És észreveszi, hogy ri­deg a. falu. Nincsenek fák. Pedig ha egy kis szél van, viszi a homokot, s a ren­delőben megsokasodnak a légúti megbetegedettek. Ezért ültettem el az első tíz fát, még egyedül... Most már ott tartunk, hogy egy-egy utca kéri a fát... Pedig amikor az első nagy fásítást kezdtük, azt kér­dezték, ki fogja fizetni? A kezdet mindig nehéz, s itt sem sorakozott még fel mindenki, akinek diplomá­ja van. De egyre többen feltesszük magunknak, meg egymásnak a kérdést, mi itt legalábbis, hogy vállal­juk-e a szerepünket. S egyre többen próbáljuk vállalni .;. Hiszem, hogy az emberekben megvan az ér­deklődés és a segíteni aka­rás is, csak meg kell ma­gyarázni, mi miért szüksé­ges, mi mire való. Akár a rendeleteket is. hogy meg­értse az, akinek szói. A község hivatalos vezetésének, párt-, állami vézetésére gondolok, rettenetesen nagy a felelőssége. Nem ment könnyen, hogy a közös „szájízt" megtaláljuk. Most sem si­került mindenkit még megmozdítanunk. De., talán már el­mondhatjuk: kimozdultunk. Ehhez persze és erre értem o 'elelősséget, azokat o vonzó feltételeket is meg kell te­kintenünk, hogy akarjanak itt maradni. De azt is értem alatta, hogy nekünk is keresnünk kell a közös hangot. Tudjuk mit, mikor és hogyan kell kérnünk. (Tóth István, a községi pártbizottság titkára.) Csutorás Annamária

Next

/
Thumbnails
Contents