Észak-Magyarország, 1982. április (38. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-07 / 81. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1982. április 7., szerda Gyerekek, iskolák, pályák Faarcok A fáknak arcuk van. A 0 fiatal, élő fák sima arccal, az öreg fák kérges arccal rendelkeznek. Arcukat nem mindenkinek mutatják meg, rejtve őrzik sima és gö- csörtös képüket. Minden fának más-más arca, minden arcnak más-más kérge van. A kérgesebbek az öregebbek, a zsengébbek a fiatalabbak. A fényképezőgépnek megmutatják igazi arcukat, felfedik kilétüket. Az élő fák még élőbbé válnak. íme kettő a sok arcból. A képen; a fiatal: az ágat harapdáló. Az őrejp a napfényt imácfő Fotó: Laczó József Rádió mellett Vonalvég-vég Történészek találkoztak Emlékülés Miskolcon Túl a jelentkezéseken, talán még mindig nem késő arról beszélni, hogy a legtöbb ember nem egy, sőt, többnyire nem is két pályán találhatja meg boldogulását. Mi több, az a jó, ha a tizennégy éves fiatal még nem akarja egy szakmára, egy hivatásra feltenni az egész életét, mondván, hogy ott, csakis ott lehet majd boldog. Őri Istvánné, a Pályaválasztási Tanácsadó Intézet igazgatónője mesélte el egy minapi esetét. Pedagógiai tanácsadáson járt náluk egy nyolcadikos kislány a szüleivel. Egészségügyi szakközépiskolába készül. Az igazgatónő megpedzette, hogy talán másfelé is nézhetne, nem a legszerencsésebb dolog ugyanis azonos típusú iskolákat beírni mindkét je- lenkezési helyre. S ajáplott is helyette más szakmát, érdekeset, lánynak valót. „Á, az nem lesz jó, legyintettek a szülők, a mi kislányunk nem olyan erős fizikumú...” Vagy nem tudták, hogy az ápolónőt sem fújhatja el az első szellő, s bizony alkalmasint meg kell emelnie a magalehetetlen beteget is, vagy tudván tudva is találtak „rálegyintő mondatot”, csakhogy ne hagyják magukat lebeszélni a megálmodott szakmáról... Pedig hát csak arról volt szó ott, akkor azon a beszélgetésen, hogy legalább az egyik iskola legyen más... Így több az esély, hogy zökkenőmentes lesz a továbbjutás. Sokszor elmondtuk, sokszor . elmondták: furcsa dolog a pályaválasztás. Ilyenkor felforrósodik bizony a családi légkör is. Főleg ott, ahol a leánygyermek továbbtanulása a tét. Talán nerp véletlen, hogy épp a lányok jelentkeznek nagyobb számban gimnáziumba, négy évvel elhalasztva a döntést. S igaz, ami igaz, a lányok számára itt Borsodban kevesebb a szakma is. Nehézipari megye lévén, több a fiúknak alkalmas munkahely. Az aránytalanság azért nem akkora, mint amilyennek látszik. A legfőbb gond, hogy a lányok tulajdonképpen csak néhány pályában gondolkodnak. Az idei nyolcadikosok szándékfelmérése például arról árulkodik, hogy akárcsak tavaly, tavalyelőtt, meg azelőtt, idén is rohamozzák az óvónői szakközépiskolát, a közgazdaságit és az egészségügyit. Van, ahová csak Miskolcról „fölös számban” vannak jelentkezők, pedig ezek egyikébe- másikába még legalább a Malomipari Vállalat ezer dolgozója szerte a megyében ott található. Természetesen őket sem csak „termelőnek” tudja a vállalat, lehetőségeihez mérten igyekszik gondoskod- ' ni a művelődés (az egyéni és közösségi művelődés) feltételeinek megteremtéséről is. Mint másutt, itt is a könyvet tekintették az egyik alapvető, művelődést segítő eszköznek. Mind ez idáig azon-' ban csak szekrényekben tudták tárolni, s onnan kölcsönözni a szépirodalmi, szakmai könyveket. Tegnaptól e téren sikerült előbbre lépni a vállalatnál. Maguk egy helyiség biztosításával — korábban laboratórium volt itt —, a Szak- szervezetek megyei Központi Könyvtára pedig a berendemiskolci járásból jelentkezőknek is be kellene jutniuk. S amíg a fodrászoknál — hagyományosan! — rengeteg a jelentkező, csak ei- elvétve akad, aki az esztergályos vagy a marós szakma mellett voksol. Jóllehet szinte korlátozás nélkül vesznek lel ide is lányokat. A középfokú oktatási intézményekben a megyében most is több valamivel a hely, mint ahányan végeznek az idén az általános iskola < nyolcadik osztályban. Egy híján tízezerkilencszáz elsős kezdhet szeptemberben, félszázzal kevesebben végeznek. Elvileg tehát mindenkinek jut hely. Csak persze nem mindig ott, ahová megálmodták. S ebben nemcsak a szakmák és a helyek szóródása játszik közre. Elgondolkoztató számadatot hallottam a Pályaválasztási Tanácsadó Intézet igazgatónőjétől. Az elmúlt évben néhány híján ezer gyereket vizsgáltak pedagógiai, pszichológiai pályaválasztási tanácsadáson. Háromszázöt- venhatuk pályaválasztási korlátozás alá esett. Magyarra, s érthetőbb nyelvre lefordítva; olyan egészségügyi károsodásuk volt, amely bizonyos pályákra alkalmatlanná lette őket. S nem érdektelen az alkalmatlanság oka sem. A legtöbb gyereknek szemészeti problémája volt. De százon felül voltak azok is, akik valamilyen belgyógyászati ok miatt korlátoz- tattak a pályaválasztásban. S a legtöbb esetben csak a vizsgálatok derítették ki a betegséget. Az iskola, a szülők nem tudtak róla. S mindezeken felül: a pályaalkalmasságikon még további gyerekek „estek .ki” a rostán. A jelentkezési lapok már ott vannak a középfokú iskolákban, s ott, ahoi felvételi beszélgetések is vannak, a napokban hívják be a gyerekeket. Megszületnek majd az első döntések, s az elutasítottak lapjai lóvá bb kerülnek a második helyen megjelölt iskolákba. Azután újabb döntések ... Az elmúlt évek- tapasztalatai szerint ötszáz körül van azoknak a száma, akik a második helyen jelölt iskolából is eluta- síttatnak. Ilyenkor a jelentkezési lapok a Pályaválasztási Tanácsadó Intézetbe kerülnek. S kezdődik , a lehetőségek, a még meglevő lehetőségek megkeresése ... De ahhoz, hogy meg is találtassák, nyitottabb, a lehetőségekkel, a gyerek képességeivel is jobban számoló választásra is szükség van. zések és a könyvek rendelkezésre bocsátásával járultak hozzá ahhoz, hogy április fián, kedden délután Szalai István, az SZMT agitációs, propaganda- és kulturális osztályának a vezetője ünnepélyesen is megnyithatta és átadhatta a vállalat új szak- szervezeti könyvtárát. Amint azt Németh László- né vegyésztechnikus, a könyvtár társadalmi munkás „gazdája” még a megnyitó előtt elmondotta, azt remélik a kétezer kötetes, s kérésié mindig frissíthető állomány létrehozásától, hogy a vidéken már korábban is iwftköMtedig nehéz szívvel búcsúzunk egy-egy megszokott, illetve megkedvelt adássorozattól. így van ez most az Ipper Pál vezette Vonalvég esetében is. Hétfőn este elköszönt Ipper a külföldi fővárosokban működő magyar tudósítóktól abban a reményben — s ebben a hallgatók is bizonyára osztoznak vele —, hogy hamarosan egy újabb műsorban találkozhatunk. Amikor a 168 órától elbúcsúzva Ipper elindította a Vonal véget, az első adásnál kicsit tamáskodva fogadtuk: dött öt telephelyi letéti könyvtárban is folyamatosabbá tehetik a dolgozók könyvvel való ellátását. S ily módon további olvasókat nyerhetnek meg maguknak; a miskolci központi helyen egyébként a korábbi, mostoha körülmények között is 108-an voltak beiratkozott olvasói a könyvtárnak, a vállalat egész területén pedig elérték azt, hogy a dolgozók húsz százaléka kereste fel rendszeresen a letéti helyeket. A tegnapi átadással j tovább gazdagodott megyénk szakszervezeti könyvtárhálózata. « n. jí) a nehézveretű politikai, hazai és külföldi társadalmi témák helyett most valami könnyed tereferébe kezdett, kevéssé lényeges dolgokról beszélget az éter hullámain át a szerte a nagyvilágban működő tudósítókkal? Még azt is megkockáztattuk Ipper korábbi nehéz témáira utalva: olyan ez a V.onalvég, mint amikor az erőművész nehéz súlyzók helyett luft- baílonokkal labdázik? Két és fél év telt et közben, s az idő szerencsére nem aggodalmainkat igazolta. A Vonalveg félórái igen sok érdekességről tudósítottak, számos ország szokásait, életének kisebb-nagyobb jellemzőit ismerhettük meg. Értékes adalékokkal egészítve ki a róluk „nagypolitika” hírében kapott képet. Az ntolsó, a hétfői adásban arról beszélgetett Ipper néhány tudósítóval, ők miként élnek az idegen fővárosokban, milyenek a munkalehetőségeik, magánéletük stb. így végül nemcsak a külországokról hallottunk, hanem azokról is, akik napról napra összekapcsolnak minket számunkra ismeretlen országok, városok mindennapjaival. Érdekes, jó sorozat. voH a Vonalvég. Most, amikor vége, sajnáljuk, hogy többször nem jelentkezik. De mi is hisszük: Ipper hamarosan valami mással, valami más jóval jelentkezik. fbenedek) Több társszerv közreműködésével e hét elején tartotta emlékülését Miskolcon a Történelmi Társulat Bor- sod-Abaúj-Zemplén megyei Csoportja. A Herman Ottó Múzeum dísztermében cír. Deák Gábor elnök köszöntötte az elmékülés résztvevőit, majd Nyíry Dánielre, Miskolc egykori íőlevéltáro- sára emlékezett Tóth Péter, dr. Csorba Csaba pedig a régészeti munkásságát méltatta. Mindkét előadásból kicsién dűlt, hogy méltatlanul bánik figyelmünk megbecsülendő szellemi értékeinkkel; „méltatlanul elfeledett és kellően meg nem becsült” Nyíry Dániel szellemi hagyatéka is, levéltárosi, történetírói és régészeti munkássága egyaránt több figyelmet érdemel. Nyíry Dániel 1909- ben az abaúji levéltárból került — pályázat elnyerése után — Miskolcra, ahol legfontosabb feladatának a meglehetősen kaotikus állapotban levő levéltár rendezéA Képzőművészeti Alap Kiadóvallalala népszerű. Mai magyar művészet című kismonográfia sorozatában, annak 66. köteteként jelent meg Horváth Teréz Kokas Ignácról írt kötete. Kokas Ignác festészete az elmúlt másfél évtized folyamán külön fogalommá vált, amelyet aligha lehet egyértelműen besorolni valamely irányzat, iskola fogalomkörébe. Érze- letngaadag, jelképt erejű művészete igen nagy hatású. Hogyan, miként vált ilyenné festészete; mi ez a szerep, amelyet betölt; az eredmény, melyet tanítványok raja tud immár kamatoztatni — nem éppen iskolaszerű sokféleségben? E kérdésekre keresi a választ Kokas müveiben Horváth Teréz, a fiatal művészettörténész. A kötetet huszonkét fekete-fehér és tizenhat színes reprodukció teszi teljesebbé. A sorozat 67. kötetének szerzője Nagy László, témája pedig Bénin László festészete. Bé- nyi — mint egyik méltatója írja — „nem problémákat hajszoló, a problémák útvesztőiben bolyongó alkat. Számára a festés érzéki öröm, érzékletes hatással és iátta- tással fest, sok hangulati erőt, érzéstartalmat 'sűrítve alkotásaiba. Talán a romantikus- realista alapállás jellemezné ói. a legjobban, ha meg akarnánk jelölni stilisztikai hova tartozását.” Ezt az életpályát úgy dolgozta fel Nag,k NSZK-beli Richard Wagner- íilm GMBH-val koprodukcióban nyolcszor egyórás já- tékfilmsorozatol készít Wagner életéről. A sorozat rendezője Tony Palmer, aki kétszer nyerte el a Prix Itáliát:, operatőre Vittorio Slo- raro, az utóbbi evek Bertolucci és Coppola filmjeinek operatőre. Nevéhez fűződik a nagy sikerű XX. század és az Apokalipszis most című, Másét tartotta. Neki köszönhető többek között, hogy nagy mennyiségű, kiselejtezett irattömegből — amit a papírgyár vett meg — hatvannyolc csomag iratanyagot mentett meg, amelyből 5 doboznyi anyag a Miskolci Nemzeti Színház történetét tartalmazta ... Történetírói munkássga szorosan összefüggött levéltárosi tevékenységével; életműve sajnos, torzóban maradt, megsemmisült hatalmas cédula- gyűjteménye is. Régészeti munkásságában saját történetünk kutatását tartotta elsőrendűnek; neki köszönhető például a boldvai bencés apátság kutatásának megindulása. A Nyíry Dánielre emlékező előadások után dr. Veres László, a múzeum igazgatóhelyettese Szendrei János munkásságát méltatta, aki a századeleji Miskolc kiváló ismerője volt, ötkötetes monográfiát hagyott ránk a varasról. Zoltán, hogy nem csupán Benyit, a festőt idézte az olvasó elé, hanem a művészettörténészt es muzeológust is. E kötelet is kiegészíti huszonöt fekete-fehér és tizenhat színes repródukció. E kismonográfiák, mint a sorozat előbbi darabjai is, nem csupán az érdeklődő múzeum- és képtártátogató közönségnek nyújtanak segítséget, haszonnal forgathatják a művészetpedagógusok is. A két világháború közötti művészet a Magyar Nemzeti Galériában a címe a Borbély lAszló írta, „Az én múzeumom” c. sorozat nyolcadik, most megjelent füzetének. Ez alkalommal az újkori magyar művészet eléggé elhanyagolt és kiállításon ritkán látható anyagát mutatja be a szerző. Ez már nem egészen „közelmúlt”, időben nem került még olyan messze, hogy lehiggadt értékelése kialakuL hatott volna, de már elég távol van ahhoz hogy történeti szemlélettel közelítsünk hozzá. A korszak alkotásai közül jó érzékkel választotta ki a Szerző a főmű- veket, amelyek önmagukban mint egy-egy irányzat képviselői jelennek meg. A festmények mellett más műfajok felé is kitekintést ad. így dióhéjban szinte a teljes korabeli magyar művészeiét ismerteti. A füzet tizennyolc műmellékletet tartalmaz, valamennyiről rövid elemzésit is olvashatunk. produkciók operatőri munkája is. A filmsorozatban Wagnert Richard Burton alakítja, második feleségét. Cosimát Vanessa Redgrave. Szerepei ka - poll a filmben Mártiié Keller, John Gielgud, Franco Nero. li. Lajos bajor király alakját GállTi László eleveníti meg, Liszt Ferencet pedig Gelley Kornél. Cs. A. A Borsod-Abaú j - Zemplén megyed Gabonaforgalmi " és Könyvtár a gataafaisalaiiBk.. Két lisíiiciepfia, meg „Az én nizeaiom” Tv-sorozat Waper éleiéről A Magyar Televízió az g,varországon is bemutatott A MISKOLCI KERTÉSZETI YÁLLALAI eladásra kínál fel KOZULETEK RÉSZÉRE: 5 db FA W 50 billenőplatós, 2 db FA W 50 fixplatós tehergépkocsit érvényes műszaki vizsgával, üzemképes állapotban PwMtWdni lehjBt: Miskolc I. kor, SzoFúpéteri kapu 103., szállítási üzem vezctlpjénél, Telefon: 34-921, 39 mellék.
