Észak-Magyarország, 1982. április (38. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-07 / 81. szám
A 1982. április 7., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Bánya kontra lakók Sikerült esfezleini az mietetet ;,Az idős asszony csupa kétségbeesés: — Jön alánk a bánya. Egyszer ránkdől a házunk. Megboldogult férjemmel ötven évet és öt hónapot éltünk házasságban, erre a házra gürcöltünk, s ez lett belőle — mutatja a repedt falakat. — Ne tessék félni — nyugtatgatja a nénikét Stefán György, a Miskolci Bányaüzem építési csoportjának munkavezetője —, jól aládúcoltuk mi a házukat. Amint tetszik látni — teszi kezét a repedésen levő, dátummal ellátott papírcsíkokra —, 1980. augusztus 23-án ragasztottuk fel ezeket, de most is hézagmentesen ösz- szeilleszthetők. Bizonyítják, azóta nem süllyedt a talaj, illetve a ház. — Nem hiszem én azt! — ellenkezik özvegy Iván Jó- zsefné. — A múltkor is feküdtem az ágyban, egyezer csak hatalmas lökést éreztem. Egyedül vagyok, éjszakánként rettegek.” * Egy évvel ezelőtt megjelent újságcikkből idgzzük vissza a fenti sorokat. Jól példázzák: akkor ennyire ideges volt a hangulat a Miskolc-Pereceshez tartozó Csernalj utcában, s a folytatásában levő Kőpad utcában és a Beller-völgyben. A hangulatos, festőién szép, az erdő szomszédságában, a közeli kőbányából bányászott kőből saját kezűleg épített apró házakban korábban békességben éltek az emberek, de megzavarta nyugalmukat a portájuk alatt termelő bánya. Mi a helyzet jelenleg? Sikerült-e egyeztetni az érdekeket? Mert kétségtelen: a mai energiaínséges időben népgazdasági szempontból fontos a több, mint 4 millió tonna szén lefejtése. De ugyanakkor: nem semmizhe- tő ki az itt élő 70 család sem, eleget kell tenni jogos igényüknek. Megnyugtató leírni: merőben más hangulattal találkozik most az idelátogató, a lehetőségekhez képest, nyugalom honol a tájon. — Visszatérve Iván nénihez: nemcsak aládúcoltuk, hanem vasbeton talpgerendával is körbeerősítettük háza alapját — mondja Brossai György, a Miskolci Bányaüzem építésvezetője. — Sajnos, a föld tovább mozog, repedések keletkeztek a falakon. Elképzelhető, előbb vagy utóbb le kell majd bontani az épületet. Nos, a gyakorlatnak megfelelően, a megyei ingatlanközvetítő vállalat szakembereivel íelbe- csültettük a ház és a melléképületek értékét. Ameny- nyiben a néni elfogadja a felajánlott 205 ezer forintot, kártalanítjuk. Természetesen segítünk neki új otthonhoz jutni, elköltöztetjük, ahogyan ezt eddig is tettük. Járjuk a települést Tapasztaljuk, a frontok termelésének utóhatása, a földmozgás áthúzódott a Kodály Zoltán utcára is. Az 58. szám alatt lakik Simkó Imre és családja: — A mérések szerint, egy métert süllyedt az udvarunk és a lakásunk. Szerencsére, egyenletes a mozgás, csak kisebb, rendszeres javítással helyrehozható repedések keletkeztek a falakon. A biztonság érdekében, a bánya emberei felállították nekünk a faházat, ha a szükség megkívánná, átköltözhetnénk. — Mi a véleménye: humánusan jár el a bánya a lakókkal? — Nekem nincs panaszom. Másoknak sem nagyon lehet. Beleszoktunk, hozzáalkalmazkodtunk a „társbérlethez”, jól megvagyunk. Mivel az építők karbantartják, télen sózzák az utat, a közlekedés ma biztonságosabb, mint azelőtt volt. Velem is előfordult már: jöttem hazafelé a boltból, egyszeresük megállt mellettem az építők gépkocsija és felvett. Hallottam, másképpen is segítik ezek az emberek az itteni öregeket: bevásárolnak, gyújtóst, fát aprítanak. Köszönet érte ... Faházban, egyedül él a 82 éves Nazdraveczki Júlia. — Mi újság Júlia néni? — kérdezi tőle az építésvezető, mire a válasz: — Elfogyott a gyújtósom, kedveském. — Küldetek — ígéri Bras- sai, majd továbbhaladva magyarázatként megjegyzi: — A faházban valóban jobban kell fűteni, mint a kőből épített lakásban. A különbséget jelentő fűtőanyagokat mi biztosítjuk. Tágas, 63 négyzetméter alapterületű faházban lakik férjével, három gyermekével és édesapjával Ruby Ágostonná. A csalód az elmúlt télen kétszer kapott 30 mázsa szenet és aznapra várta további 20 mázsa szén érkezését. — Mi lesz a házunk sorsa? — szegezi kísérőimnek a kérdést Rubyné. — Figyeljük — feleli Stefán György. — Ha muszáj, lebontjuk, majd újjáépítjük. — De mikor? — erősködik tovább a fiatalasszony. — A termelés befejezése másfél év múlva várható. A földmozgás 1985-ben teljesen megszűnik. Akkor ismét végignézünk valamennyi lakást, elvégezzük a javításokat. Mivel magul? itt akarnak maradni, ekkor építjük újjá a lakásukat. * Bemegyünk az építési részleg fából készült irodájába. — Pillanatnyilag csak tizenhatan dolgozunk a területen — közli a munkavezető. — Végezzük a szükséges javításokat a házakon, a melléképületeken, aládúcoljuk a pincéket. Régebben negyvenen voltunk, összesen 11 házat kellett lebontanunk. Vasbeton talpgerendával 13, aládúcolással 15 lakást erősítettünk meg. Ezen kívül 27 faházat építettünk. i Dr. Körösi Rudolf, a bányaüzem jogásza folytatja: — Eddig tizenkét családot kártalanítottunk. Általában sikerült a megegyezés, a lakók elfogadták az ingatlan- közvetítők szakvéleményét. Két ügyből azonban bírósági per lesz, feleslegesen. Az egyik felperes 240 ezer forintot kér pincéjéért a felajánlott 90 ezer forinttal szemben, a'másik 320 ezer forintra taksálja lakását az ígért 240 ezerrel szemben. Nem vitás, egyikük sem nyerhet, ennyire azért nem lehet „megvágni” a bányát. Két családnak vásároltunk kertes családi házat. Három családnak az Avas-déli lakótelepen bériünk lakást, mindennemű költséget mi fizetünk. Ezek a lakók visszaköltöznek majd az újjáépített házukba. Gyors telefon és Brassai György máris mondja a kért adatot: — A bánya 1981. végéig 10,7 millió forintot fizetett azért, hogy a mélyben termelhessen, fejthesse a szenet. Ebben benne van az építési munkálatok költsége, embereink munkabére, a faházak ára, a lakások vásárlására és bérlésére fordított összeg, a családoknak fizetett kártérítés, és egyéb kiadások. Ez a ráfordítás várhatóan a mostaninak a többszörösére emelkedik majd, mire befejezzük az itteni teendőnket. Meglátogatjuk Sivák Istvánt, a bánya egykori dolgozóját, aki már nyugdíjasként él feleségével a domboldalba épített, több szobás házban. Bizony, a falakon a repedések egyre» szélesednek, úgyhogy hamarosan költözniük kell a porta végében felállított faházba. Onnan mór az új lakásba vezet majd az emberpár útja. — Kérem, hiszek maguknak — fordul a bánya alkalmazottjaihoz az idős vájár. — Tudom, építenek nekünk egy szép új házat. Hiszek maguknak, mert amit eddig ígértek, azt teljesítették. * Ismét a már említett egy évvel korábbi riportunkból idézünk: „A lakók együttes véleménye tükröződik a 67 éves Orliczky Ágoston szavaiból : — A bánya, aki megzavarta a nyugalmunkat, köteles velünk törődni. Mert mi itt öregedtünk meg és ezután is itt akarunk élni.” Nos, a bánya teljesíti a kötelezettségét... Kolaj László fi füvétfelem érdekében Ä termőföld hazánk egyik legfontosabb természeti erőforrása, amelynek hasznosításához fontos ágazati érdekek fűződnek. Ezért a termőföld megművelését, a gyümölcsösök. szőlők ápolását a földvédelmi jogszabályok minden földtulajdonos, kezelő, használó számára kötelezően írják elő. A művelési kötelezettség azt jelenti, hogy a földhasználók a földjeiken kötelesek az időszerű talaj-, növényvédelmi, növényápolási munkákat elvégezni és rendeltetésszerű mezőgazdasági termelést folytatni. Ez az előírás valamennyi földterülettel rendelkező magánszemélyre (kiskerttulajdonosra. haszonbérlőre, tartós földhasználóra) és *z egyéb szervekre (vízügyi, közlekedési szervekre, üzemekre, bányákra, gyárakra) is vonatkozik. A művelési kötelezettség teljesítését a helyi tanácsok és a földhivatalok minden évben a helyszínen ellenőrzik. A magánszemélyek és, egyéb szervek földhasznosításának ellenőrzésére megyénkben májusban kerül sor, a mezőgazdasági nagyüzemek esetében pedig május és június hónapokban. Azok a földhasználók, akik az előírt kötelezettségnek nem tesznek eleget, felszólítást kapnak az elmulasztott munkák pótlására. E felszólítások teljesítését a hatósági szervek újból ellenőrzik, s amennyiben az érintettek a felszólításban megadott határidőig az előírt kötelezettségüket nem teljesítik, úgy szankciók kiszabására kerül sor. Ez magánszemélyeknél a tulajdonjog megvonását, egyéb földhasználóknál pedig bírság kiszabását, illetve a terület megvonását jelentheti. A földhasznosítási kötelezettség kiterjed még azokra a területekre is, amelyeket ugyan más célra kisajátítottak, de arra a célra még nem vették igénybe, illetve azokra a területekre, amelyek más rendel tetős űek ugyan, de valamilyen formában a mellékhasznosításuk lehetséges. Talajjavitas A tavaszi mezőgazdasági munkákkal egy időben folyik a talajjavítás. Képünkön: meszezéssel javítják a talajt Vatta határában. Fotó: Laczó József Hint csepp a tengerben Ha azt nézem, hogy például a mezőkövesdi Matyó Tsz-ben kétezer hektáron jóval felül van csak a kalászos növények területe, akkor a toicsvai Békeharcos Tsz tavaly hasznosított 475 hektár összes mezőgazdasági területe olyan, mint csepp a tengerben. De éppen a hasonlatnál maradva, amilyen fontos a vízcsepp a tenger kialakulásában, vízutánpótlásában, hasonló fontosságú az ilyen kis egységeken, apró földterületeken megtermelt „búzatonnák, must-hektók’’ ország-, közösséggyarapitó szerepe is. Tolcsva, 144 hektár össz-szántója, 136 hektár legelője ugyancsak össznépi kincs, nem is beszélve 136 hektár — zömében már termőre fordult, nemes nedűt termő — szőlővesszőjéről. Látszólag 70 hektáron könnyebb búzát termeszteni, mint 2500 hektáron. A valóságban azonban nincs így. Ahol valamit nagy volumenben tudnak termeszteni, ott a termesztés technológiai feltételei, a szükséges műszaki bázis, nem is beszélve a szakemberellátásról — adottal?, összességében szakosodásnak mondjuk ezt, amit kisgazdaság esetében éppen a területi szűkösség korlátái miatt gazdaságosan megteremteni nehezen lehet. Tolcsván talán csak a szőlő kivétel ez alól. Mert a szőlőnél 136 hektár már számottevő területnél? számít, viszont 70 hektár búza, 32 hektár tavaszi árpa, 30 hektár kukorica egyáltalán nem. Nem csoda, hogy Tolcsván a növénytermesztéssel — már ami az eredményeket illeti — nagyobb a kínlódás, s valljuk be — főleg, ha az időjárás sem kegyes — több a kudarc. Vegyük a kukoricát... Részlet a zárszámadás elnöki beszámolójából: „Katasztrofálisan rossz az V. ötéves terv átlaga. Hektáronként mindössze 19 mázsa. Most (mármint 1981-ben) a tervezett 40 mázsát elértük, s ez meglátszik az önköltségekben is, hiszen az 1980. évi 774 forinttal szemben most 444 forint volt egy mázsa kukorica önköltsége.” A sikertelenségre, vagy az alig-sikerre persze világos magyarázat a következő gondolatmenet: „A kukoricát két tábla esetében ősszel felszántott területbe vetettük, ezekben a táblákban jó volt a tőállomány és nagy gondot fordítottunk a gyomirtásra is, ami persze igen jelentős költségtöbblettel járt. Háromszor vegyszerez- tünk. egy részét kézzel is kapáltuk. A tavaszi szántásba vetett területeknél viszont a 20 mázsát sem értük el...” A kérdés jogos (főleg, hogy összességében nem nagy területről van szó): érdemes 130 hektáron háromféle gabonanövényt is termeszteni? Ennek eldöntése természetesen a helyiek dolga, azt viszont nem nehéz megállapítani, hogy amíg tavaszi szántásba kerül a kukorica, s a beszámolóban nem említett más gátló tényezők fennállnak, az egyébként alacsony kalászos átlagtermések ugrásszerű változására nem számíthatnak Tolcsván. Arra, hogy másképpen kell csinálni, a Békeharcos Tsz- ben is rájöttek. Például nem véletlenül váglak bele abba a szépreményű gyümölcstelepítési programba, ami megyei viszonylatban is igen jelentősnél? számít. Alig valami terméssel fizető szántók közül eddig 44 hektárt telepítettek be nagy értékeket biztosító, keresett bogyós- gyümölccsel, feketeribiszkével. Természetesen Tolcsván az érdeklődés, a figyelem középpontjában továbbra is a szőlő áll. Fontosságát bizonyítja az elnöki beszámoló is: „...a szőlőtermesztés határozza meg a szövetkezet eredményét...” A szőlő, ami az elmúlt két évben nem hozta a várt eredményt. Az V. ötéves terv termésátlagához, a 83 mázsához képest tavaly például csak 48 mázsa szőlőt takarítottak be hektáronként. „Nagyon kedvezőtlen volt az 1981. évi időjárás, a yesszők és a rügyek nem értek be. Már azt is eredménynek tartottuk. hogy például a 25 hektáros Nyakvágó-táblában kihajtott a szőlő.” Mindezek következtében tavaly 3500 mázsa szőlőt és 148 mázsa aszút tudtak betakarítani. Az alacsony termésátlag miatt az előző évhez képest (akkor 699 forint) 1062 forintra nőtt egy mázsa szőlő szűkített önköltsége. Ennél? ellenére a szőlőágazat — ellentétben a növénytermesztéssel, ami veszteséges volt — 3,3 millió nyereséggel zárta az évet. Mivel a kisgazdaság eredményességét gyakorlatilag e2 az időjárás viszontagságainál? alaposan kitett két alap- tevékenység határozza meg, Tolcsván is úgy döntöttek a vezetők, hogy az olykor-olykor jelentkező kieséseket, veszteségeket, leginkább ipari tevékenységgel, pontosabban az onnan származó jövedelemmel kompenzálják. Ebben a kérdésben dönteni könnyebb volt, mint lépni. Ugyanis azzal az alacsony bérszínvonallal, amivel a Békeharcos Tsz jelenleg még rendelkezik, nemigen kapós partner a „melléktevékenységek pályáján”. Szegény ember vízzel főz elv alapján ezért a gazdasági társaságokba való belépést tartották legkivitelezhetőbb, legjárhatóbb útnak. Azóta ilyen társaságok tagjai: 15 százalékos részesedéssel a fóti Béke Tsz-nél, valamint 45 százalékos részesedéssel a vácszentlászlói Zöld Mező Tsz-nél. A tavalyi évet 1,9 milliós eredménnyel zárta a toicsvai gazdaság. Idén — most már az erdőhorvátiakkal együtt — a szántóföldi növénytermesztésben a 40 mázsás gabonatermés elérése a ■ cél. A szőlőnél két rossz esztendő után várják a 80 mázsán felüli termésátlagot. Mindezek a tervek — kibővülve a már beindult, s még tervezett melléküzemágakkal, valamint a majdan termő bogyósokkal — biztosítják, biztosíthatják a tolcsvaiak fejlődését. a szövetkezet gazdasági stabilizálódását, erősödését. Következésképp abból a cseppből akár több is lehet ... Hajdú Imre „Vevők vagyunk” A Kohó- és Gépipar Technika Házában a vas-műszaki, jármű és kultűrcikk kereskedelmi vállalatok az idén is közszemlére bocsátották azokat a termékeket, amelyeknek hazai gyártása nem megoldott. A már hagyományosnak számító „vevők va- gyünk” kiállítássorozat a kereskedelem termelésszervező tevékenységének erősítését szolgálja. A résztvevő 13 kereskedelmi vállalat törekvése. hogy minden lehetséges szabad kapacitást felleljen és kihasználjon. Tavaly a hiánycikk katalógusban szereplő termékek közül a „vevők vagyunk” akció segítségével csaknem 300-ra talált gyártót a kereskedelem. Több olyan Is akad, — különösen a konyhafelszerelési cikkek körében: például alumíniumtálca, mákdaráló, paradi- csompasszírozc — amelyeket alig egy éve még hiába kerestek a vásárlók az üzletekben. s ma már exportjuk is jelentős. A hiánycikklista — az elért eredmények ellenére —•' nem csökkent számottevően,’ hiszen - a növekvő igények újabb hiánycikkek születését eredményezik.
