Észak-Magyarország, 1982. április (38. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-06 / 80. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1982. április 6., kedd A képernyő előli (»Ételem és esétós Talán természetesnek tűnik, ha az elmúlt hét műsorai közül elsőként Ráday Mihály városvédő műsorát, az Unokáink sem fogják látni című csütörtök esti félórát említem. Amikor ez a műsor még egy másfajta magazin-összeállítás megtűrt mostohagyermekeként, betétszámként jelentkezett, már fel kellett figyelnünk Ráday elkötelezett lokálpatriotizmusára, városvédő hagyománytiszteletére, szakmai hozzáértésére és nem utolsósorban arra, hogy nem szőrszálhasogató akadékoskodás, hanem szellemi és anyagi kincseket egyaránt védő és csak a televízió eszközeivel folytatható közérdekű közírói munka, amit végez. E műsornak ma már igen nagy a tábora, céljai hovatovább — egyelőre a főváros keretei között — tömegmozgalommá lesznek, hatóságok és más illetékes szervek előtt is mind nagyobb a tekintélye. Örömmel regisztrálhattuk, hogy önállósította magát. A képernyőn újat teremtő jegyeiért és feladatvállalásaiért nem véletlenül nyerte el Ráday a film. és tévékritikusok diját januárban, s egy tavalyi adást e sorozatnak a májusi miskolci tévéfesztivál közönsége is láthatja majd. Régi kívánság, hogy a műsor mozduljon ki Budapestről, hiszen nemcsak a fővárosban vannak pusztuló értékek, amit unokáink majd nem láthatnak. Az első vidéki kimozdulás színhelye éppen szűkebb pátriánk, Miskolc és Borsod volt, és Ráday kamerája éppen azoknak a féltett értékeknek egy részét mutatta be az ország közönségének, amelyekről az elmúlt években itthon mi is oly sokszor írtunk és amelyeknek megmentéséről oly sok szó esett és esik környezetünkben. A pusztuló tokaji zsinagóga, vagy a miskolci Rákóczi utca műemlékházának megmentése, a Kossuth utca sarkára épített kömye- zetidegen építmény, a közel négy és fél évszázados öreg múzeumépület féltése, a Weidlich-bolt oktalan megszüntetésének terve, meg a többi, a csütörtöki adásban látott miskolci jelenség mind állandó beszédtéma a helyi városvédők és -szeretők körében, s most a műfajteremtő tévés Ráday (aki művészet- történész is) ugyancsak ezekArt emelt szót az ország előtt. Szeretnénk hinni, hogy nem hiába. Valami helyi jellegű, azonos célú feltárás elkezdődhetne Miskolcon tévékamerák nélkül is. Sosem tudok rájönni, mikéi.t jut eszébe valakinek azt kérni a televíziótól, hogy a legközelebb5 önök kérték .. .-ben sugározzák újra ezt, vagy azt a tize' évvel ezelőtt bemutatott műsorát, vagy annak egy részletét. A csütörtöki Önök kérték... bővelkedett ilyen nagyon-nagyon régi számokban. Egyik-másik részlet szinte az élvezhetetlenségig öreg, kopott kópiáról került a képernyőre, olyan minőségben, hogy szinte április elsejei ugratásnak tűnt bemutatása. De nem volt áprilisi tréfa a műsort záró népzenei csokor előtt annak bekonferálása, hogy „a két éve elhunyt Suha Balogh Kálmán” zenekarát hallják. Bizonyára sokan hallották megdöbbenve a mezőkövesdi származású, ma már világhírű prímás két év előtti halálának hírét, hiszen jó egészségnek örvend és éppen napjainkban tér haza külföldi turnéjáról. A téves közlést viszont csak éjjel 11 óra után, a híradó utolsó kiadásában helyesbítették. De hányán hallották már azt? Miért „kötelező” az április elsejei tréfálkozás a tévéműsorban, az erőltetett jópofáskodás, amikor lassan már csak a tömegkommunikációs apparátus bolondozgat ilyenkor? Ezen töprengtem, miközben az Ablak című, igen értékes és sokszínű, alapjában közönségszolgálat jellegű magazin pénteki adását néztem. Igaz, már április másodika volt, de a'műsor szerkesztői nem mondtak le a csacsiskodásról, orr. adást át-, meg átszőtte az erőltetett tréfa, s emiatt a néhány nem tréfálkozó közlés hitele is megingott. A felszabadulásunk évfordulóját idéző adások közül mindenképpen kiemelést kíván Vértessy Sándor dokumentumriportfilmje, Az égbolt szabadságáért, amelyben egy szovjet repülőezredes, aki hajdan felszabadulásunkért harcolt, itt sebesült meg és itt ápolták egy dunántúli falu lakói, emlékezik vissza magyarországi élményeire. Egyetlen szovjet felszabadító katona személyes élményeiről és mostani magyarországi látogatásáról szólt a film, de minden ünnepi pompa, patetikus szónoklat nélkül tükrözte: a felszabadító harcok nemcsak népünk új, szabad világát hozták el. hanem olyan emberi kapcsolatokat is teremtettek, amelyek harminchét év múltán is erősek, eltéphetetlenek és 1944—1945. emléke sosem halványulhat. Samonov ezredes és a magvarok kapcsolatában, egy történelmet fordító kapcsolat tükröződött. Vértessynek ezt sikerült filmjében rendkívül markánsan érzékeltetnie. Benedek Mikién Egy szobányi muzsika Tip-top falusi ház. Kívülről egészen picinek, mesebelinek tetszik, belül meg — tényleg mesebeli csoda — nagy-nagy szobák szolgálják egy csokornyi kisgyerek kényelmét. Keszi mama — hivatalosan özvegy Keszi Je- nőné — emődi otthona évek óta a zenéé. Próba napja van, szép, napos tavaszi délután. Mami a kertben nézelődik. Ide ezt veti, oda amazt. Tavaly is megcsodálták a lopótöklugast. Nyílik a kiskapu, Balogh Sándor, a Leninvárosi Állami Zeneiskola tanára, a Szederinda együttes lelkes patronánsa érkezik elsőként. Nincs sok ideje a kiskertre, Mami családi fényképekkel és a Szederinda relikviáival díszített, barátságos szobájában hangolni kezd. Mami fél szemmel a kiskaput lesi, Buksi kutya is nyugtalanul sandít az utca felé. Lassacskán megérkeznek a gyerekek, kezükben a kicsi hangszerrel, amelyet Balogh tanár bácsi készített. Ki egy, ki kettő, ki három hónapja tanul citerázni, a hónapokkal együtt nő az önbizalom is. Együtt a kis csapat. Nyikes Csabi, Ökrös Feri, Ágoston Laci, Herceg Editke, Dukát Irénke, Gyur- kota Ilonka, Mjgléczi Zoli, Lázár Gyuszi, Mező Mariann — a áok szép sikert megélt Szederinda legfrissebb hajtásai. Á kis ujjak már ügyesen fogják a húrokat, hiába, Mami és a tanár bácsi sze- retete gyorsítja a tanulást. Felcsendül a zene, elnyomja a forgalmas utca zaját. Egy szobányi muzsika vidítja a környékek r Átadták o isivé irodalmi díját Borsod megye Tanácsának Végrehajtó Bizottsága legutóbbi ülésén határozatot fogadott el a megye 1982. évi irodalmi díjának odaítéléséről. A döntés értelmében Borsod megye 1982. évi irodalmi díját Papp Lajos költőnek, a Napjaink főszerkesztőjének ítélték oda a megyében kifejtett irodalmi munkásságának honorálásaként. A díjat a Napjaink megjelenésének huszadik évfordulója alkalmából adta át Papp Lajosnak tegnap délelőtt a megyei tanács elnökségén d.r. Ladányi József, a megyei tanács elnöke. Az átadásnál jelen volt Nagy Zoltán, a megyei pártbizottság titkára, valamint Borsos Árpád, á megyei tanács művelődési osztályának vezetője. MA ESTE A KÉPERNYŐN: Hely ben járás Ma késő estej 22 órakot kezdődik az első műsorban a Helybenjárás című dokumentumfilm sugárzása. A Fazekas Lajos rendezte film forgatócsoportja egy levél nyomán indult el, amelyben egy öngyilkossá lett anya munkatársai kérték a televíziósok segítségét, ugyanis az árván maradt kisfiú sorsa miatt aggódtak. A dokumentumfilm azt kívánja bemutatni, mi volt az események háttere, miről is van szó tulajdonképpen ebben a tragikus esetben. Az adás csak felnőttekhez szól. Koszorúzás és irodalmi műsor Költészet napja Napjaiá-évíordnlá (Folytatás az 1. oldalról.) Attila költeményét, majd a városi tanács, az írószövetség és a Napjaink szerkesztősége, a Hazafias Népfront, a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat, a Nehézipari Műszaki Egyetem és a Miskolc városi Könyvtár képviselői elhelyezték az emlékezés és tisztelet koszorúit az emléktáblán. A Napjaink-évforduló ünnepségei ezt követően a Palotaszálló társalgójában folytatódtak. Itt, a helyi irodá- lombarátok és az érdeklődő üdülők előtt először Mihályi Győző színművész olvasott fel rövid részletet a Napjaink első, 1962. április 4-én megjelent számának „Vállaljuk” című vezércikkéből, amely mintegy az akkor induló havi lap programadása volt. Papp Lajos, a Napjaink főszerkesztője tartott ezt követően rövid bevezetőt. Szólt arról, milyen öröm, hogy Lillafüreden, az irodalmi hagyományokban oly gazdag, oly sok értékes irodalmi művet ihlető helyen emlékezhetnek a lap 20 éves múltjára, s arról is, hogy ez a Lillafüredhez kötődés kötelez. Visszapillantott rá, mit vállaltak, akik elindították a lapot, mit kellett tenniök a lap munkálóinak, munkatársainak, szerkesztőinek az eltelt két évtized alatt, hogy népben és nemzetben gondolkodva az egész országhoz szólhassanak. Utalt rá, hogy a két évtized a kockázatvállaló bátorság jogosultságát igazolta. Megemlékezett róla, hogy a borsodi táj nemcsak a lapban bízó mecénás volt, hanem nap mint nap kínál feladatot, ímivalót az elkötelezett írónak, mert a mai magyar valóság itt sűrítetten van jelen. A lap további programjáról szólva megemlítette, hogy a korábbi lakótelepi vitához hasonlóan, a falu szocialista átalakulásával kapcsolatos társadalmi gondokról, a falusi dolgozók megváltozott életéről kezdenek a közeli jövőben vitasorozatot. Az irodalmi műsorban Mihályi Győző, Csapó János, Kulcsár Imre, Molnár Zsuzsa és Zoltán Sára,, a Miskolci Nemzeti Színház művészei tolmácsolták Ladányi Mihály, Buda Ferenc, Bella István, Ratkó József, Raffai Sarolta, Kalász László, Papp Lajos és Serföző Simon költők verseit, valamint Gulyás Mihály elbeszélését.- Serfőző Simon most megjelent Bűn- telenül című kötetét dedikálta ezt követően. A kora esti órákban nyílt meg a Borsod megyei II. Rákóczi Ferenc Könyvtárban az Űjságrajzok című kiállítás, amely a Napjaink művészi grafikáiból való válogatást kínálja az érdeklődőnek, majd este került sor a lap alapításának évfordulóját köszöntő Napjaink-estre. Ezen Borsos Árpád, a megyei tanács művelődési osztályának vezetője bevezetőjében köszöntötte a lapot és méltatta munkáját. Ezt követően a fentebb említett színművészek mutattak be műsort. * Megjelenésének 20. évfordulóján közös levélben köszöntötte a Napjainkat Grósz Károly, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbizottság első titkára és dr. Ladányi József, a Borsod megyei Tanács elnöke. A megye vezetői méltatták a lap jelentőségét, eddigi eredményeit. A Budavári Te Deem a képernyűi A Kodály-év televíziós programjának egyik jelentős produkciójaként kerül képernyőre szombaton, április 10-én este a zeneszerző Budavári Te Deum című műve. Az 1986-ban született monumentális kórusművet az Ifjú Zenebarátok Központi Kórusa és a Magyar Állami Hangversenyzenekar szólaltatja meg, közreműködik To- kody Ilona, Takács Klára, Gulyás Dénes, Kováts Kolos, valamint Margittay Sándor orgonaművész. A karmester Ferencsik János. A műsort Juhász Ferenc köszöntője vezeti be. Az Angliai Erzsébet próbáján Ferdinand Bruckner Angliai Erzsébet című drámáját próbálják a miskolci színházban. Az „emeleten” Erzsébet udvara, lent F’ülöpé. Két uralkodó, két ember, már nem is ember, s már nem is egészen kettő, hiszen az „irdatlan távolságon” át már csak egymást hallják, már csak egymással csatáznak. Harmadszor vagy negyedszer kezdik elölről a jelenetet ezen a délelőttön? Azután ötödször, hatodszor újra. — Ezt nem lehet csak felmondani! — instruál a rendező Csiszár Imre... Mondtam már . . . Erzsébetnek barátja az úr! Csak Fülöpnek dogma .. . És kezdődik elölről... Hol a „kivonulás” nem eléggé pergő, hol a spanyol udvarban nem kellő a rémület... Aztán újabb instrukció — megjött a hírnök... A spanyol armada elpusztult a viharban ... — Amikor a hírnök bejön, még senki sem tudja milyen hírt hoz! Ezt megúsztátokü! Nem megnyertétek, megúsz- tátokü! És a színészek engedelmesen újra felállnak a hírnök fogadására. Két próba közben beszélgettünk. — Ilyen nagyságrendű feladatot, és nemcsak a szerepre gondolok — azt hiszem, még nem kaptam. Bruckner egy teljes személyiséget rajzolt meg Erzsébetben. — S hogy áll Tímár Éva ezzel az Erzsébettel? — Hogy őszinte legyek, nem tudom ... Egy-egy jelenetben már ismerem, dehát a próbáknak még abban a szakaszában vagyunk, hogy az egész még nem állt össze... Az Angliai Erzsébet — mondta később a rendező, két világ összecsapása... — Az Erzsébet kor fantasztikusan szélsőséges és gazdag kor volt. Bruckner a legkritikusabb pillanatát ragadta ki ennek a kornak ... amikor a két nagy hatalom éppen maguk között osztja fel a világot. — Milyen lesz a miskolci Angliai Erzsébet? — Külsőségében igazán történelmi lesz az előadás. Ezzel azt akarom mondani, hogy törekszünk a barokk pompa visszaadására ... Erzsébet ruhái például olykor 15 kilogrammot is nyomnak... Látványos lesz az előadás ... De mi nem elsősorban történelmi előadást akarunk, hanem általános, sőt mai igazságokat is ki szeretnénk mondani ... Fülöpöt Blaskó Péter játsz- sza. — Főiskolásként a Várko- nyi rendezte Angliai Erzsébetben én voltam a hírnök ... Soha nem gondoltam, hogy egyszer eljátszom Fülöpöt. — Szereti ezt a szerepet? — Fülöp hite már nem mérhető emberi mértékkel... S jő, ha egy színész vitázni is tud a szereppel... Az Angliai Erzsébet bemutatója április 16-án lesz. (cs. a.) Erzsébet és Essex: Tímár Éva és Mihályi Győző ISMERJE MEG ■VMiMM. vm OBESHOEUN és ° VÁLLALAT közös üzemeltetésű MISKOLC FA ÁRU BOLTJÁT Miskolc, Bajcsy-Zsifinszky u. 2. sz. alatt, ahol a bemutatott termékek — kerítéselemek, fogasok mezőgazdasági szerszámnyelek, kerti ülőkék, hordók, dísztárgyak, stb. MINTA UTÁNI ÉRTÉKESÍTÉSSEL VÁSÁROLHATÓK
