Észak-Magyarország, 1982. április (38. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-06 / 80. szám

T982. április 6., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Mi változott Bükkszentlászlón? Januártól városiak Iprilis i-i önnepségel megyénten Koszorúzási ünnepség Miskolcon Hazánk felszabadulásának 37. évfordulója tiszteletére április 3-án központi koszorúzási ünnepséget tartottak Miskolcon, a Felszaba­dulási emlékműnél. A pártszervek nevében Grósz Károly, az MSZMP Központi Bizottságá­nak tagja, a megyei pártbizottság első titká­ra, Drótos László, a Miskolc városi Pártbi­zottság első titkára és Bialrs József, a Mis­kolc járási Pártbizottság első titkára helyez­te el a hála és a megemlékezés virágait. Megkoszorúzták az emlékművet a megyei, a Miskolc városi állami és társadalmi szervek, a tömegszervezetek, a fegyveres erők és tes. tőletek képviselői. A megyeszékhelyen megko­szorúzták a Hősök temetőjében és a Bartók téren levő szovjet hősi emlékművet, valamint a román hősök emlékművét; emellett megye- szerte koszorúzásokat, üortepi megemlékezé­seket tartottak. Festői szépségű völgyet néztek ki maguknak a mai bükkszentlászlóiak elődei, azok a telepesek, akik több száz évvel ezelőtt a bükki erdők alján meghúzódva őse­ik foglalkozásából akartak megélni új környezetükben. A mészégetők, üvegfúvók a mai településtől feljebb épí­tették fel otthonaikat, de a gyakori vízhiány miatt kény­telenek voltak a völgybe lej­jebb húzódni. A napjainkban már há­rom és fél kilométernél is hosszabb község (két házsor) egyetlen utcája alatt fut a nevesincs kis patak, benne egész évben csörgedez a víz. Most bőséges hozamuk­kal táplálják az olvadás óta felduzzadt források. Öt nagy híd van a völgyben, olyan, amely a nehéz járműveket is megbírja, de apró kis hi- dacska százával épült füzér­ként a patak mentén; egy- egy házhoz úgy hozzátarto­zik, mint az udvar. Ahány nagy híd, annyiszor vált át a patak, hol az út jobb, hol pedig az út bal oldalán fut. Január elsejétől Bükk- szentlászló már Miskolc köz- igazgatási területéhez tarto­zik, a város széle itt az er­dőkig ér. Mi változott azóta, hogy eltűnt a helységnévtáb­la és a helyébe újat tettek: Miskolc-Bükkszentlászló. A tavasszal locsogóan bő­vizű patak végig a házsorok közt jóideje már, az egyet­len szemétgyűjtője volt a sok kilométer hosszú, egyut- cás községnek. Amit a hul­lámok elvittek, az lejjebb került a még inkább szennye­zett területekre, amit nem vitt el, az ott maradt az enyészetnek. — Aminek alapján először érezhettük, hogy városiak let­tünk, az nem egyéb, mint­hogy a szemetet rendszere­sen elviszik. Minden háznál gyűjtőedény van — vála­szol egy íestékes, meszes lét­ra tetejéről Lukács Sándor nyugdíjas, aki a háza és a patak közötti tenyérnyi kert néhány gyümölcsfájának metszését végzi. — Nemcsak a meder tisztult meg, eltűnt a szag is, ami a partot kí­w.. következésképp egyre inkább fogy a tavalyi kuko­ricaszárral, száraz gazzal az elmúlt vegetációra emlékez­tető terület. Az őszi szántá­sok durva hantja is már mind több helyen finomó- dott porhanyóssá. A néhány hete még látott kombináto- rölcat, tárcsákat, simítókat éppen ezért a vetőgépek vál­tották fel, hogy csoroszlyáik- kal — miközben magot rej­tenek, ejtenek a földbe — és magtakaró fogasukkal még egyenletesebbre „fésül­jék” a nap mind erősebb fé­nyétől kivilágosodó talajfel­színt. Ügy, mint itt a hercegkúti határban, ahol most a ta­vaszi árpát vetik. Helyszí­nünk pontos neve: A—17-es tábla. Közvetlenül a 37-es or­szágút mellett található. A szereplők pedig: egy piros MTZ-traktor, egy zöld és na­rancs „szerelésű”, 32 soros Lajta-vetőgép, (kapcsolva hozzá magtakaró könnyű fo­gas), valamint három em­ber. Egy traktoros és két fa­ros. A traktor vezetője Leitner Ferenc, 42 esztendős. 22 esz­tendeje tagja a Kemény Tsz- nek. A két faros pedig (hi­vatalosan vetőgépkezelők) Márton János és Balogh sérte, és tisztább a víz. Gon­dolja el, valamikor ebből in­ni lehetett! A fa tövében a köves-ka­vicsos meder\szélén az idős ember a kis unokájára is ügyel fél szemmel, a szülők a DIGÉP-ben dolgoznak, óvoda meg nincs. — Mi változott? — kér­dez vissza egy fiatalasszony, aki a boltból siet hazafelé ■ nehéz csomagjaival. — Mi is kapunk kedvezményes tejet, mint a miskolciak, hatéves korig minden gyerek után jár. Ahol kicsi van, ott egészséges ivóvizet vihetnek haza, előrecsomagolva. Más nem jut eszembe, de bizo­nyos. hogy nem annyi a kü­lönbség, hogy januártól már mi is miskolciak vagyunk, hanem ennél sokkal több. — Mi az, amit az idei év­től már nem intézhetnek helyben a lászlóiak — kér­dem Kormos Sándornétól. aki kirendeltségvezetőként heten­te két napot tölt a régi köz­ségi tanácsi hivatalban. — Nincs fennakadás az ügyintézésben, hiszen építési engedélyt eddig is a járási hivatal adhatott, az anya­könyvezésről pedig annyit, hogy eddig is sokan tartot­ták az esküvőt a díszesebb, miskolci házasságkötő te­remben. Tapasztalataink sze­rint a település lakói elége­dettel!: azzal, ahogy az ügyei­ket a városi tanácsnál inté­zik. Itt évente öt-hat házas­ságot kötöttek, körülbelül ugyanennyien kértek építési engedélyt és 10—12 család költözött el az elmúlt öi év alatt. Ez a népességmozgásról is képet adó néhány adat egé­szen másként alakult volna, ha a gyárba járók gyerekeit bölcsőde, óvoda fogadja itt helyben. Ez hiányzik talán a mai napig a legjobban. — Olyan nagy mostanában itt a sürgés-forgás, bogy előbb-utóbb számíthatunk még nagyobb változásokra — veszi át a szót az általános iskola igazgatója, Lakatos János. — Most jártak itt az útjavítással, -korszerűsítéssel kapcsolatos munkákat fel­mérni. Májusban már kék buszok járnak, ide, városi bérlettel utazhatunk. Kormosné hozzáteszi: na­ponta 24 járatra számítha­tunk a nyári menetrend kez­detétől (most 13 van) ennyi kocsi jön és ugyanennyi in­dul vissza hajnaltól éjfélig. Jó lenne, ha addig legalább az út kátyúzását, aszfaltré­János. Fiatalemberek. Míg Leitner hercegkúti, ők ketten a társközségbe, Makkoshoty- kúra valók. — Régóta vetnek? — Itt minálunk, március 30-án kezdtünk hozzá a ta­vaszi árpa vetéséhez — új­ságolja a vetőgép töltésekor cigarettaszünethez jutó trak­toros, aki tulajdonképpen nem is traktoros, hanem gép­kocsivezető. — Hogy is von ez? — fir­tatom. — Mikor, hol szorít a ci­pő, aszerint egyszer gépko­csira, egyszer traktorra ülök. Most a vetés a legfontosabb, ezért itt vagyok. Ilyen jó időt vétek lenne elszalaszta­ni. Ami az anyagiakat illeti, a pénz egyforma, akár gép­kocsin, akár traktoron ülök. Egyébként most még jobb is a traktoron. Nézze, milyen nagyszerűen elmunkált talaj, mintha csak aszfaltúton gu­rulnék! ... Valóban, a magágy MedTis. ősszel szántott, s tavasszal jól előkészített területről van y teggel való lefedését elvé­geznék, a támfal megépítése ráérne azután is. A bükkszentlászlóiak félig mindig miskolciak voltak, hiszen helybeli munkaalka­lom híján mindenki a vá­rosban dolgozik. (Telepes őseik foglalkozását már rég nem űzik.) A házak előtti, csöppnyi kertekben még az éves szükséglet sem terem meg zöldségből, burgonyá­ból. A január elsejei változás után egészen miskolciaknak érezhetik magukat, nemcsak a munkahelyük, a lakhelyük is város lett immár. A vá­ros, amely igyekszik mindent megtenni, hogy mielőbb lé­nyegesen változtasson az itt élők helyzetén. A két boltban a korábbi években, néha esztendőnként négy-öt boltvezető is meg­fordult: nem az ellátás cél­jait tartották szem előtt, ide­genek maradtak; elmentek. Egy ABC-jellegű, jó íelsze- reltségű üzlet garantálhatná igazán az élelmiszer-ellátást. Most az a gyakorlat, hogy aki teheti, nehéz csomagok­kal érkezik haza a zsúfolt munkásbuszokon műszak után, mert nem bízza magát a véletlenre. Ebből fakad, hogy a boltok megérzik: a lakosság jó része hozza magá­val az alapvető napi cikke­ket, tehát óvatosabban ren­delnek. Ennek a bizonyta­lanságnak a feloldása még hátra van. Csakis a boltok kezdeményezhetnek, mégpe­dig úgy, hogy a vevő akkor se csalatkozzék, ha zárás e*Stt toppan be tejé**, ke­nyérért. felvágottért. Az iskola igazgatója a Va­sas Művelődési Házat dicsé­ül, ahonnan máris hoztak néhány jó műsort ide, az er­dőkig érő város szélére. A folytatást várják most és re­ménykednek. Mint ahogy a szlovák anyanyelvi oktatás eddigi sikereit i* kiinduló alapnak tekintik a jövőre nézve, maguk mögött több országos verseny győzelmé­vel. A iwegyeazéMK*y, Miskolc kiért a Bükk aljáig, a* er­dőkig. Bükkszentlászló im­már a város része és az ott élők szívesen vallják magu­kat miskolciaknak. Ami eb­ben megerősítheti őket, az nem kevesebb, hogy fokról fokra, hétről hétre, hónap­ról hónapra érzik is, a vá­ros igyekszik nekik is azt adni, amit minden miskolci­nak. sw5. Wem göröngyös, nem sáros, sőt a vetőgép után por sem száll fel. Mindezt mind­hárman megjegyzik az előt­tük dolgozó dicséreteként. E körülbelül 10 hektáros tábla vetéséhez ma reggel 8 órakor kezdtek hozzá. Délre végeznek is vele, délután pe­dig már egy másik földdarab, a Kertrejáró-tábla várja őket. — Az ebéd? — Majd itt, a tábla végé­ben, ha végzünk. Kenyér, szalonna, csípőspaprika, szó­val hideg ebéd — válaszolja Márton János. Mindkét faros új rmmkft erő a Remény Tsz-ben. Egy hónapja sincs, hogy itt dol­goznak. — Jó, fürge gyerekek, sze­rintem megmaradnak — jegyzi meg Leitner. Szorgalmukkal, ahogy el­nézem, nincs baj. A vetőgép töltését pillanatok alatt el­végzik. Később látom, hogy a táblában levő villanyosz­(Foly tat ás az L oldairói.) Borsod megyei Pártbizottság titkára mondott ünnepi be­szédet. A koszorúzáson és az ünnepségen részt vettek az ideiglenesen hazánkban állo­másozó szovjet katonák kép­viselői is. Az ünnepi össze­jövetel a szerenca Bocskai Gimnázium diákjainak mű­sorával fejeződött be. Szántón ezen a napon tar­tottak nagygyűlést Tokajban, a helyi művelődési házban, ahol dr. Havasi Béla, a Bor­sod megyei Pártbizottság tit­kára emlékezett meg az év­fordulóról. Bzután a Tokaji Ferenc Gimnázium diákjai­nak kultúrműsora követbe- zett. Április 2-án ünnepeltek a mezőkövesdi járásban is. Délután Mezőkövesden a párt-, állami- és társadalmi szervek képviselői megkoszo­rúzták a szovjet hősi emlék­művet, majd részt vettek a lop köré — ahová egyébként a vetőgép nem tud odaférni — kézzel szórják ki a sze­met. — Tulajdonképpen mi a faros legfontosabb teendője? — Elsősorban arra kell odafigyelni, hogy a magládá­ban mindig legyen vetőmag. A vetés egyenletes legyen, a magvezetőcső ne akadjon ki, ne duguljon el. Szóval ilyes­mikre. Ha hibát észlelünk, azonnal megállíttatjuk a traktort. Semmit nem lehet „elsumákolni”, a hiányosan kelő vetés néhány hét múlva úgyis elárulja a hibát... A közmondás azt tartja: a jó vetés, jó aratás. Tudjuk, a bő termés természetesen nem­csak a vetés milyenségétől függ. Mindez azonban csöp­pet sem kisebbíti a minőségi vetés fontosságát, sőt a mon­dás fordítottját, vagyis hogy a rossz vetés egyet jelent a rossz aratással, teljes mér tékben el kell fogadnunk. (hajdú) városi művelődési központ­ban rendezett nagygyűlésen, amelyen Mezőkövesd dolgo­zói megemlékeztek a jeles évfordulóról. A mezőkövesdi járás több községében, Bükk- abrányban, Egerlövőn, Mező- keresztesen, Mezőnyárádon. Szomolyán, Szentistvánban és Tibolddarócon ugyancsak ezen a napon .koszorúzták meg a hősi emlékműveket. Mezőkeresztesen a koszorú­zási ünnepségen és az azt kö­vető megemlékezésen részt vettek Vologda megye ifjú­ság delegációjának tagjai is. Az edelényi járás központi ünnepségét délután öt órakor kezdték meg a járási szék­hely ifjúsági házában. Ezen a napon koszorúzták meg az emlékműveket a járás több községében is. Szendrőn a szovjet hősi emlékmű meg­koszorúzása utáni ünnepsé­gen közel hatszázan vettek részt. Elhelyezték a megem­lékezés virágait annak az itt elesett szovjet katonának a családtagjai is, akinek Szend­rőn állítottak emléket, hősi­ességéért. Ez alkalommal avatták fel Zubogyon a köz­ség új, 25 férőhelyes óvodá­ját is. Mezőcsáton több mint öt­százan vettek részt április 2-án a koszorúzási ünnepsé­gen és a megemlékezésen. Nagycsécsen ugyancsak ezen a napon koszorúzták meg a román hősök emlékművét. Ünnepeltek és emlékeztek ezen a napon a járás több községében is, így Tiszapal- konyán, Hejőbábán, Mejőpa- piban és Nemesbikken. Pénteken délután négy órakor tartottak koszorúzási ünnepséget Sárospatakon, majd nagygyűlésen vettek részt a város lakói, a párt-, állami- és tömegszervezetek képviselői a tanítóképző fő­iskola gyakorlóiskolájában. Az ünnepi előadás után kul­túrműsorral folytatódott a rendezvény. Korszerűsítik a kemencék, hőkezelő berendezések belső falazatának kiépítéséhez szükséges tűzálló anyagok formázását, automatizálják azok rakodását, szállítását a Magnezitipari Művekben. Az idén három elavult présgé­Iramár hagyomány, hogy Kazincbarcikán a felszaba­dulási ünnepség alkalmából avatják fel a város kisdobo­sait és úttörőit. Az üzemek, vállalatok és intézmények április 1-én és 2-án emlékez­tek meg a jeles évfordulóról, amelyet jutalmak és kitünte­tések átadásával kötöttek össze. Április 4-én délelőtt pedig Kazincbarcika város dolgozói ünnepeltek. Délelőtt tíz órakor megkoszorúzták a Szabadság téri szovjet hősi emlékművet. Ugyancsak kö­szöntötték felszabadulásunk ünnepét a leninvárosiak, ahol a központi ünnepséget a Ti­szai Vegyi Kombinátban tar­tották meg. Az encsi járás székhelyén felszabadulásunk évfordulója alkalmából április 1-én új gyógyszertárat adtak át. A központi ünnepséget a koszo­rúzások után április 3-án tartották meg Encsen a mű­velődési házban. Ezzel egy- időben a járás több községé­ben rendeztek ünnepi meg­emlékezést. Ózdon, a járási székhelyen tartották a központi ünnep­séget április 3-án. Az üze­mek, intézmények dolgozói a szovjet hősök sírjának meg­koszorúzása után a Felsza­badulási szobrot koszorúzták meg. Délután pedig a Kun Béla Művelődési Házban vet­tek részt az ünnepi megem­lékezésen. Az Ózd városi KISZ-bizottság által szerve­zett felszabadulási emléktú­rán és emlékünnepségen több mint háromszáz fiatal vett részt, amelyet április 3-án rendeztek meg Domaházán. A Sfpos-kútnál pedig a Bor­sod megyei Természetbarát Szövetség megbízásából, az Ózd városi Sportfelügyelőség és Természetbarát Szakszö­vetség szervezett ünnepi ösz- szejövetelt. pet nyugdíjaznak, helyettük egyetlen olyan nagy teljesít­ményű berendezést állítanak fel, amely nemcsak pótolja a régi gépek munkáját, de azoknál több. jobb minőségű terméket állít elő. Many WmK 11 Fésiilködik” a határ. Gépesítik a rakodást

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents