Észak-Magyarország, 1982. április (38. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-27 / 97. szám
1982. április 27., kedd ESZAK-MAGYARORSZAG 3 Tetszetős bevonat edényekre, játékokra r A galván üzem létezéséről az Edelényi Tanácson értesültünk. A részleteket Hartman Bálinttól, az edelényi Alkotmány Termelőszövetkezet elnökétől tudtuk meg. A galvanizáló üzem létrejöttét több szempont is indokolta. Az épület, amelyben az üzem helyet kapott, eredetileg a tejipari vállalat tulajdonában volt. 1960-ban építettek meg, azzal a céllal, hogy ott a környékről begyűjtött tej mélyhűtését biztosítsák. Az épület azonban feleslegessé vált, amikor tizenkét évvel később az edelényi termelőszövetkezet létrehozott egy tejüzemet. Az immár feleslegessé vált létesítményt a tejipari vállalat átadta az Edelényi Tanácsnak. Az épület éveken át kihasználatlanul állt, s a tsz — hasznosítás céljából — elkérte a tanácstól. Először a gépkocsiüzemet telepítették ide. Később jobb ötlete támadt a szövetkezet vezetőinek: rájöttek, hogy kifizetődőbb volna, ha egy galvánüzemet létesítenének. A szövetkezet akkoriban már magáénak mondhatott egy jól működő lakatosüzemet, ahol különböző edényeket és gyermek- játékokat állítottak elő, jó haszonnal. E termékeket még tetszetősebbekké akarták varázsolni — úgy vélték, egy galvanizáló üzemben megteremthetnék ennek feltételeit. Az elhatározás másfél esztendővel ezelőtt született meg, s a tett sem váratott sokáig magára. A szövetkezet vezetősége kapcsolatot teremtett a miskolci Tüzelés- technikai Intézettel, amelynek munkatársai segítséget nyújtottak a galvanizáló létrehozásához. A raktár és a szükséges szennyvíztároló berendezés most épül, ám az üzem néhány hónapja már működik. A kezdeti tapasztalatokról érdeklődtünk a termelőszövetkezet elnökétől. — Az üzemben pillanatnyilag nyolcán dolgoznak — asszonyok — mondja az elnök. — A tervezett létszám tizenöt fő. Ha mindennel elkészülünk, majd ennyien kaphatnak ott munkát. Az ott dolgozók korábban valamennyien a mezőgazdaságban dolgoztak. Ezt a munkát azonban — mivel különösebb szaktudást nem kíván — nagyon rövid idő alatt elsajátították a dolgozók. Eredetileg azt terveztük, hogy csupán a saját termékeinket galvanizáljuk majd. A start azonban olyan jól sikerült, hogy már bérmunkát is vállalhattunk. Eloxálásra kaptunk megrendelést például a MEDICOR Miskolci Gyárától, s dolgozunk az ongai csavargyárnak, az ELGÉP- nek és a Debreceni Műanyag- ipari Szövetkezet részére is. Az idén már 4 millió forint termelési érték előállítását tűztük célul. Ütban a galvanizáló üzem felé, Tisza Attila műszakvezető elmondotta, hogy veszélyes munkahelyről lévén szó, az itt dolgozók számára kötelező a saválló védőruha és a gumicsizma viselete Az asszonyok számára korszerű szociális létesítményt is kialakítottak: öltöző és zuhanyozó várja munka után a nődolgozókat. — A galván üzemben van fantázia — jegyzi meg Tisza Attila. — Villamosipari végzettséggel Miskolcon dolgoztam, amikor az üzem létesítéséről hallottam. Edelényi vagyok, visszahívtak, hát eljöttem ide, s eddig még nem bántam meg. Különösen érdemes lesz itt dolgozni, ha beindul az alugrafika is, amely hasonló a filmnyomáshoz. A különbség csupán az, hogy itt nem papírra, illetve műanyagra visszük fel a kívánt rajzot, feliratot, hanem fémre dolgozunk. Orvosi műszerele előlapjainak szövegezésére már most is lenne megrendelésünk. A tervek szerint e technológiát még a nyáron bevezetjük. Keresett termékről lévén szó, a 260 000 forintot igénylő beruházási költségek bizonyára rövid idő alatt megtérülnek majd. Az országban én csupán egy ilyen üzemről tudok, amely a Dunakanyarban van. Időközben megérkeztünk az üzembe, ahol korszerű körülmények között a következő munkafolyamatokat végzik: — Ezen a gépen végezzük az úgynevezett forgódobos tömeghorganyzást — mondja Veres ÍMjosné raktáros. — Most az ongai csavargyár részére dolgozunk. A raktári készlet jelenleg másfél tonna csavar, amelyet a jövő hét elején szállítunk el. Hetente kapjuk az alapanyagot, s szállítjuk ki a készterméket. Eddig a munkánkig reklamáció nem volt. A tömegnikkelezés során az anyagot háromféle bevonattal látják el. Az anyag tíz perc alatt megkapja aes úgynevezett alapbevonatot, majd öt perc szükséges ahhoz, hogy rézzel vonják be, s további tizenöt perc elteltével nyeri eS a végleges nikkelbevonatot. — J átékten gelyekbő! egy műszak alatt például 61 kilogrammot készíthetünk el — mondja Orosz Sándorné. — Egyelőre órabéresek vagyunk, itt mindenki, mindent csinál, még nem szakosodtunk. — A szárítóban mintegy harminc percig vesztegel az anyag — jegyzi meg Hegedűs Ferencné. — Négyen dolgozunk délelőtt, a többiek délutánra jönnek. Nem mondhatnám, hogy elégedett vagyok az órabéremmel, veszélyes munka ez, többet is megérdemelnénk. A szemcseszórógépen dolgozik Tóth Andrásné: — Ez a gép Aszódon készült, teljes műszakban még soha nem üzemelt, mert. mindig elromlik rajta valami. A legnehezebb munka ez, állni kell a gép mellett, gyakran váltjuk egymást. Ha megoldanák a folyamatos alkatrészellátást, a legjobban itt lehetne keresni. A veszélyes munkafolyamatoknál a termelőszövetkezet úgynevezett zárt elszívórendszert alakított ki. Itt a KÖJÁL is végez rendszeresen méréseket, eddig kedvezőek a munkavédelemre vonatkozó tapasztalatok. A szövetkezet pedig most készíti elő az új feltételeket, amelyek megteremtése még korszerűbb tevékenységre is alkalmassá teszi a már most is jövedelmező melléküzem- ágat. Déváid Hedvig A takarékosság egyre inkább meghatározó jelentőségű a termelés gazdaságosságának javításában. A Diósgyőri Gépgyárban az elmúlt évben a tervezettnél 7,5 millió forinttal kevesebb értékű energiahordozót — villamos energiát, földgázt, üzemanyagot — használtak fel. A vállalatnál az idén 9 millió forinttal kívánják csökkenteni az ez irányú kiadásokat, az éves programban szerepelt értékhez képest. Az összeg kétharmadát a villamos energia megtakarításával szándékozzák elérni. A tervezett 417 millió forint nyereség biztosításához úgyszintén számottevően hozzájárul a tőkés anyagimport mérséklése. A gépgyárban az idén 15 millió forint értékű, kizárólag dollárért beszerezhető alapanyagot, gyártóeszközt, pótalkatrészt helyettesítenék. Információ Magánépítőknek is Ezzel ar építési móddal készültek a házak a főváros Beregszász úti lakótelepén. Térzsalus építési rendszer fejlesztésére kötött társulási szerződést a Budapesti Lakásépítő Vállalat — mint gesztor —, továbbá a Heves megyei Építőipari Vállalat és a Zala megyei Állami Építőipari Vállalat. Ők hárman úgynevezett betéti társulási keretben kívánják a TÉR- nek nevezett építési rendszert megalkotni. A tagok valamennyien alkalmazták idáig is az alagútzsalus technológiát. Ezen építési mód lényege, hogy az egymás mellé sorolt, emeletmagas, fordított U alakú fémzsalutáblák közé — a vasalás és a villanyszerei vények elhelyezése után — az építés helyszínén öntik a betont. Az egyszerre készülő falak és födémek — az úgynevezett alagutak — stabil monolit vasbetonszerkezetet adnak. Miután a zsaluk fesztávolságú és mélysége tág határok között változtatható, így élénk, változatos homlokzatú, variálható alaprajzú és különböző magasságú épületek készülhetnek e technológiával. A gesztor vállalat — amely a 60-as évek végén a francia Outinord cég közreműködésével meghonosítója volt hazánkban az alagútzsalus építési módnak — szinte kizárólag lakóépületeket készített vele. A másik két vállalat többek közt szállodák, óvodák, bölcsődék építése során is alkalmazta már. A jövőben kizárólag a Heves megyei vállalat szabadalmát. a PEVA alagútzsalut használják. A technológia előnyeivel éltek a tervezők is, és mi tagadás, az így készült épületek külső megjelenése szebb a panel hazakénál. Ami viszont hátrányuk: körülbelül egynegyeddel, egyharmaddal több helyszíni munkát igenyelnek amazokénál. E többletmunka egy részére — ha pontos és jó minőségű lenne a szerkezetépítés — nem volna szükség, ám a másik hányad csak úgy csökkenthető, ha a technológiát rendszerré fejlesztik. Vagyis megalkotják az előre gyártott, és az épületeken szerelő munkával elhelyezhető, csereszabatos komponenseket, alrendszereket. Ilyenek lehetnek például a homlokzatot lezáró, burkoló függönyfalak, a későbbiekben áthelyezhető válaszfalak, a könnyen cserélhető gépészeti berendezések. A kifejlesztett és gyártott rendszer előnye lesz. hogy a házgyárhoz képest jóval kisebb eszközhátteret igényel, az alrendszereket pedig akár a társult vállalatok, akár a kooperáló partnerek is gyárthatják. A társulás . az értékesítést, sőt távlatilag az exportot is célnak tekintve, a magánépítőket is*segíti, akár szerkezet, akár kulcsrakész épületek készítését vállalja. A budapesti vállalat már a múlt évben felépített egy 4 lakásos alagútzsalus sorházat a Beregszász úti mintalakótelepen. A zalai vállalat pedig — egy á'faluk kiírt terv- pályázat eredményeit hasznosítva — hamarosan hasonló vállalkozásba kezd. KörnyezeívcÉiem az LKM-les Megájuk az újítómozgalom? Megyénk környezetvédelemmel foglalkozó szakemberei az utóbbi évek során időről időre ellátogatnak egy- egy nagyüzembe, ahol helyszíni szemlén győződnek meg arról, mit tesznek az intézmények vezetői a környezetvédelemért. Legutóbb a Lenin Kohászati Művek környezetvédelmi intézkedéseivel es azok hatásával Ismerkedtek meg a Köjál, a megyei tanács, az Évizig és az OKTH észak-magyarországi felügyelőségeinek képviselői. A vállalat évente mintegy kétmillió tonna, jelentős portartalmú, szilárd alap- és tüzelőanyagot liasznál fel a késztermékek előállításához. A technológiákhoz szükséges hőmennyiséget folyékony és gáznemű tüzelőanyagok elégetésével biztosítják; a berendezések hűtése pedig nagy mennyiségű ipari vizet igényel. Mindezek jelentős károkat okoznak környezetünkben, amelyek csökkentése érdekében már több hasznos intézkedést hoztak. A tudatos és tervszerű levegőtisz- laság-védaltni tevékenység az 1960-as évek elején kezdődött meg. Ennek hatására a nagyüzem akkori légszennyező hatása napjainkra 30 százalékra csökkent. Legnagyobb gondot a nagyolvasztó okozott, ahová elektrosztatikus porelválasztókat szereltek be. Korszerű, száraz füstgáztisztító rendszerrel látták el az elektroacélmű 50 tonnás ívkemencéjét is. Az acélmű másik üzemegységében pedig — a beruházás második szakaszának belépése után — azokat a kisebb kemencéket, amelyeknek nincs tisztítóberendezése, megszüntetik. A kombinált acélműnél világviszonylatban is elsők között oldják meg az úgynevezett másodlagos porelszívást, amely lényegesen csökkenti a levegő szennyeződését. A korábbi környezetvédő intézkedések között leglényegesebb volt, hogy 1971-ig fokozatosan megszüntették az erőműi kazánok porszéntüzelését. 1969-ben leállították a generátorgáz-termelő üzemet. 1971-ben megszüntették a zsugorítmány termelését, amely a gyár egyik legnagyobb porszennyezője volt. A nemesacél-hengerműben pedig hulladékhasznosító kazánt építettek be. A VI. ötéves tervidőszakban' újabb hulladékhő-hasznosító berendezéseket telepítenek a durvahengerműbe, a kombinált acélműbe és a középhengerműbe. Ezek a berendezések a szükséges gőzt, illetve meleg vizet többlet tüzelőanyag nélkül állítják elő. Ezzel csökkenteni lehet a szénhidrogén tüzelésű kazánok hőszolgáltatását, vele együtt pedig a levegőszennyező hatást is. Nagy gondot fordítanak a víztisztaságra is. Az 1950-es évekig a hűtővizek szennyező anyagainak jelentős része közvetlenül a Szinvába jutott, és a megengedett határértéket lényegesen túlhaladva piszkította a patak vizét. Ma már a szennyező anyagok nagy részét helyi víztisztító berendezésekkel választják le. Központi szennyvíztisztító telepet létesítettek. A vasiszap vákuumszűrésével napi 40— 50 tonna iszappal jut kevesebb a Szinvába. A szennyvízcsatornák rendszerbe fogásával megakadályozták, hogy nagy mennyiségű szennyezett víz folyjon ki a gyár területéről. Eredményeiket igazolja, hogy 1962-ben 3 millió 580 ezer forintot fizetett ki a gyár szennyvízbírságra, 1980-ban pedig 510 ezer forintot. A központi szennyvíztisztító rekonstrukciója 1982 harmadik negyedévére várhatóan befejeződik. Ezzel minden bizonnyal elérik, hogy a megengedett határérték alatt kerüljön szennyező anyag ki a gyár területéről. Az LKM-ben évente mintegy 950 ezer tonna hulladék keletkezik. Ennek jelentős része magas vastartalmú, ezért újrahasznosítására fokozott figyelmet kell fordítani. Miként már az Ózdi Kohászati Üzemekben teszik, ahol az elmúlt évtizedekben felhalmozódott nagy meny- nyiségű vasat tartalmazó salak újrahasznosítására feldolgozó művet építenek. Monos Márt» Fiatal műszakiak makacsul hajtogatják, a gépipari nagyvállalatnál: őket bizony hat lóval sem lehet az újítási iroda környékére húzni! A három ifjú mérnök ugyanis hulladékhasznosítási eljárást talált ki, és ezzel évente több százezer forintos hasznot hajt, s egyúttal megszabadítja a vállalatot a környezetet veszélyeztető vegyi anyagoktól is. Az ötlet jónak találtatott, ezúttal a megvalósítással sem késlekedtek az illetékesek, ám a „kiagyalók” nem kaptak egy árva vasat sem! Az indok: őket ezért tartják, hogy örökösen új megoldásokon törjék a fejüket. Azaz: az újítás munkaköri kötelességük. Főnökük csupán azzal biztatja őket, hogy a „legközelebbi” jutalomosztáskor jobban megnyomja a ceruzáját, de ennek híre ment, és most ebből van a baj. De talán még nagyobb baj, hogy az egyik legértékesebb alkotógárda — nevezetesen a jól képzett fejlesztők — távolodtak el az újításoktól. Lehet, hogy nem ez a legjellemzőbb eset, mindenesetre baj van az újító- mozgalommal, noha a számok tetszetőseit, és örvendetesek is. Az V. ötéves tervben az előzőhöz képes 48 ezerről 69 ezerre nőtt a hasznosított újítások száma. Az ebből származó eredmény pedig meghaladta a 3.6 milliárd forintot. Mégis — ki ne tudná? — jó néhány vállalatnál, sőt egy-egy ágazatban megcsappant az újítókedv, holott ugyanazok a rendelkezések vonatkoznak mindegyikre. Elgondolkoztató például, hogy miért virágzik az újítómozgalom Ózdon, a kohászati művekben, és miért halódik évek óta a Lenin Kohászati Művekben? Mikor az újítások csökkenéséről beszélünk, többnyire búra alatt, természetes közegéből kiemelve vesszük szemügyre ennek a szellemet frissítő, a munkát, terméket ^egyaránt megújít* mozgalomnak a helyzetét. Pedig ahol fejetlenség uralkodik. az újdonságokkal szemben szinte beteges a szakmai presztízsüket féltők idegenkedése, és csikorog a kutatás—fejlesztés—termelés —értékesítés (divatos szóval innovációnak nevezett) láncolata, ott nem számíthatunk az alkotó energiák felszabadulására. Mindezek mellett sajátos gondok is nehezednek az újítómozgalomra. Egy a sok közül az érdekeltség sokat vitatott, máig sem rendezett helyzete. Ismeretes, hogy a részesedési alapból fizetett újítói díjak azért váltottak ki ellenérzést, mert a nyereségrészesedés fizetésekor az egész kollektíva megrövidült. Ha támadható is az ilyen okoskodás, a tényeken nem változtat: a díjazás feszültségek forrása lett a vállalatoknál. Idén, január elsején módosítottak a szabályon. Az újítási díjat ugyan továbbra is a részesedési alapból kell- fizetni, azonban az alapnak ez a része mentesül a progresszív nyereségadó terhe alól. Továbbra sem megnyugtató viszont az úgynevezett eszmei díjak kifizetésének ügye. Sok helyütt ezen a címen a méltánytalanul alacsony összeggel honorálják az alkotókat. Valaha létezett újdonságokat kivitelező vállalat Ma nemcsak ennek hiányát érezzük, de egy-egy vállalaton belül nem ritkán az erkölcsi kopás veszélye fenyegeti a szellemi terméket a reíeren- ciadarab gyártásának elhúzódása miatt. Egy másik fonákság: a „mozgalom” szócska írna értelmezése. Sok helyütt még mindig ötletnapok, kampányok, „darabszám” alapján méretik meg az újítói hajlandóság és haszna. Javában folynak az újítók és feltalálók vállalati tanácskozásai, hogy a tapasztalatok összegezésére, a helyes irány kijelölésére május közepén összeülhessenek az újítók és feltalálók ötödik országos tanácskozásának küldöttei. Annak a példaként említett gépipari vállalatnak a tanácskozása még hátravan. Csak remélhető, hogy a pórul járt fiatal mérnökök erőt véve magukon, mégis ott ülnek majd a széksorokban — s ők is a megújulást szorgalmazzák. Gazsó L. Ferenc
