Észak-Magyarország, 1982. április (38. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-27 / 97. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1982. április 27., kedd A képernyő előtt Éppen ötven esztendeje írta a mindössze harmincegy évet élt. Leningrad védelmében elesett Aleltszandr Kopkov a múlt szerdán sugárzott Az aranyel'efánt című tévékomédia alapjául szolgáló darabját. Huszonkét éves volt ekkor a világtörténelmi fordulatokat átélő szovjet faluból Leningrádba került, építősegédmunkásból lett író, aki második színpadi próbálkozásaként írta meg ezt, a kollektív gazdálkodás kezdeti periódusát ábrázoló játékát. Most — egy nyolc év előtti szolnoki színházi bemutatás után — Várkonyi Gábor írt belőle (Elbert János fordítása nyomán) forgatókönyvet és rendezte kamera elé. Egyetlen személyre épül a sokszereplős játék: Mocsalkínra, a kolhozparasztra, aki bizony még igen néhezen barátkozik az új világgal, még ezernyi szállal kötődik lelkében a régi élethez, vágyainak netovábbja a hirtelen meggazdagodás — lehetőleg munka nélkül. Sztyepan Razin hajdani legényeinek aranyelefántját megtalálva, megbolygatja a falut, elkészíti az aranyelefánt gipszmásolatát, tervezget, kupeckedik, mindenkit kiforgat addigi valójából, közben a teddide-feddoda kolhozelnök is csak topog, a munka meg áll a földeken. Megindul a kis falusi tánc — aranyborjú híján — az aranyelefánt körül, mindenki szeretne valahogy meggazdagodni. Ám az ábrándok hamar szétpukkannak, akárcsak Mocsalkin magacsinálta léggömbje, a földeken a munka meg már igen sürget. Az arany körüli tánc, az emberek megszédülése az elérhetőnek tűnő aranytól, a gazdagodás felcsillantott lehetőségétől — sajnálatosan — örökzöld téma. Amit Kopkov a szovjet NÉP éveiben ábrázolt, illetve kigúnyolt, kisebb-nagyobb áttételekkel napjaink valóságára is adaptálható. Mocsalkin alakjában Garas Dezső valósággal lubickolt: furfangos, alakoskodó, pillanatok alatt színt váltani tudó figurát formált, vidáman komédiázolt, szereplőtársai úgyszintén; Szemes Mari, Kun Vilmos, Zenthe Ferenc, Gálvölgyi János, Szombatiig Gyula megérdemlik a kiemelést, s külön kell szólni Balikó Tamásról, Mocsalkin nagyfiúról, aki a maga könyvmolyságával mintha már e család és e falu egy későbbi korát vetítette volna előre. * Ígéretesnek rnuíatkozik az első rész alapján a pénteken indult, hétrészes angol—görög Ki fizeti a révészt? című sorozat. Ebből az első részből megismertük feltehetően az össze szereplőket, megtudtuk, amit a főszereplő még nem tud: miért nem kapta meg a hazatért angol tiszt leveleit a teherben maradt görög lány, megtudtunk egy sor családi kapcsolatot, és már megismertük a feltehetően intrikusként jelen leendő üzlettársat, a reménytelen szerelmest. Várjuk a folytatást, meg azt, hogy megtudjuk: miért a második műsorban és olyan kései éjszakai órákban sugározzák ezt a filmet? ' * A második Hírháttér-adásra bizonyosan igen sokan a készülékek elé ültek. Mester Ákos két témája lényegesen eltért egymástól. Míg a budapesti kenyér minőségéről lehetett látványosan vitázni, érveket felsorolni és azokra adott esetben rácáfolni, vagy kétkedő választ adni, lehetett filmbejátszásokkal színesíteni, az állításokat felerősíteni, vagy gyengíteni, filmfelvétellel a sütőcédula-csalást leleplezni stb., addig a másik kérdéskörnél csak szóbeli kinyilatkozásokat lehetett tudomásul venni. Hiába volt jelen a műsorvezető mellett a szerkesztő Vértes Csaba is, az illetékes árhatósági álláspontot képviselő hivatalnokokkal szemben érdemi vita nem alakulhatott ki, s a néző sem tudhatott meg a közelmúltban végrehajtott, s milliókat érintő áremelkedések, meg a várható áremelkedések hátteréről többet, mint amiről korábban is olvashatott, hiszen a meghívott szakértő-tisztviselők sem tehettek mást, mint korábbi állami határozatak előirányzataira hivatkoztak. Amit hozzátettek, nem hangzott túlontúl meggyőzőnek. Ez a műsorsorozat azt célozza, hogy a néző a puszta tényéknél, a hírekben haliott tényszerűségnél többet tudhasson meg adott kérdésekről. Ha azokra nincs egyéb magyarázat, minthogy így írja elő a rendelkezés, kár napirendre tűzni. A most hallott és az ehhez hasonló kényszeredett magyarázkodások nem megértetnek ilyen, vagy olyan rendelkezést, pusztán csak hivatalos szakszerűséggel mondják el, hogy ezt írja elő a rendelet, ezt kell elfogadni. * Százezer veszélyeztetett gyerekről — az ország lakosságának egy százalékáról — szólt A Hét egyik riportja. Harmincnégyezer gyermek van állami intézetben, mert már „megperzseló- dött”, vagy súlyosabban bűnözött. Döbbenetes adatokat tárt fel a rövid riport. Megérne a téma egy bővebb kifejtést engedő adást! Benedek Miklós Pataki emlékek Rotiestában Mint ismeretes, a magyar állam teljesen rendbe hozatja a tulajdonában levő rodostói Rákóczi-házat. Az Országos Műemléki Felügyelőség szakemberei hamarosan befejezik munkájukat, s június első felében megtörténik az újjáépített és múzeumnak berendezett ház megnyitása a török- országi és a Törökországba látogató külföldi közönség számára. A ház berendezését a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársai végzik. A házban a fejedelem életére és a Rákóczi családra vonatkozó emlékeket állítanak ki. Mivel pedig a Rákócziak száz esztendőén át a fejedelmi palotákkal ékes sárospataki várban éltek, a Magyar Nemzeti Múzeum kérésére sárospataki jellegű emléktárgyak is kerülnek a rodostói Rákóczi-házba, annál is inkább, mert Rodostó, mai nevén Tekirdag testvérvárosi kapcsolatban van — éppen a fejedelem, révén — Sárospatakkal. A városi tanács most állítja össze a Rodostóba küldendő pataki emléktárgyak gyűjteményét. Társai titkos javaslatára Ilonáé a „Tettek esi A kitüntetést , tartó piros szalag egy helyütt már engedett eredeti tartásából, meg kell majd erősíteni. Ez azonban nem csoda, hiszen any- nyian forgatták, adták kézre az elmúlt napokban a nyakba akasztható, tiszteletet ébresztő és örömet fakasztó friss elismerést. Gazdája Gál- házi Ilona, a Szerencsi Hunyadi János Általános Iskola 7. a osztályos tanulója. Öröménél és büszkeségénél talán csak meglepetése volt nagyobb, amikor felbontotta az Iránytű (korábban Őrsvezető) című lap főszerkesztőjétől kapott levelet: — Az volt a levélben, hogy nagyon nagy megtiszteltetés ért, a társaiam összesúgtak a hátam mögött, és javasoltak a „Tettek csillaga” kitüntetésre. Egy nagy zsűri kiválasztott engem is, és én odamehetek az ünnepségre és személyesen vehetem át ezt a jelvényt — emlékezik a hetedikes diáklány. A „nagy zsűrinek” pedig bizonyára nem volt könnyű dolga. Ez már Ilona osztályfőnökének, Kovács Erzsébet tanárnőnek a szavaiból derül ki: — Az Iránytű főszerkesztője évekkel ezelőtt felkutatta az első, 1919-es úttörőcsapat még élő tagjait, akikről tudni kell, hogy az első társadalmi munkát az akkori Kartalpusztán végezték. Ennek emléke előtt is tisztelegtek, amikor 1979-ben a kartali új iskolában emlékművet avattak. Tavaly pedig a veterán úttörők alapító ünnepséget tartottak, itt határozták él a „Tettek csillaga” kitüntetés létrehozását. Azért ez a neve, mert csak önzetlen, nemes tettek végzésével lehet elnyerni. Az Iránytűben megjelent a pályázati felhívás, ebben szerepelt, hogy a csapatok, közösségek titkosan döntenek arról, kit tartanak méltónak az elismerésre. A felhívásra 500-nál több javaslat érkezett, ebből választott ki a zsűri 28- jelöltek ők kapták meg első ízben a „Tettek csillagát”. Még hozzáteszem, hogy közülük 13-an kartaliak, az Ilona kitüntetése így még fényesebben csillog ... — Az ünnepség nagyon szép és megható volt — folytatja a kitüntetett. — A veteránok akasztották nyakunkba az érmet, de ezt csak úgy kaphattuk meg, ha „letettünk az asztalra” öt nemes tettet. Ez volt a belépő ... Ezek között csapat-, raj-, őrsi tett mellett két egyéni nemes cselekedetnek kellett lennie. Gálházá Ilona valamennyit egyaránt jó emlékeiben őrzi. szavaiból mégis úgy vettem ki, az alábbi a „legkedvesebb" : — Az egyik paj tásom másfél hónapig beteg volt, otthon kellett' feküdnie; Mindennap elmentem hozzá, megbeszéltük a házi feladatot, elmondtam neki. miről volt szó az órákon. Nagyon boldogok voltunk. amikor visszajött, és nem volt a tanulásban lemaradva, nem kellett pótolnia. Hona kitűriő tanuló, az iskolai úttörőcsapat titkárhelyettese, nagyon jó versmondó, önzetlen pajtása társainak. „Sokszor csak utólag tudom meg én is. hogy a raj munkáját hátulról mozgatja, hogy ebben is, abban is benne volt a keze” — mondja osztályfőnöke, ö meg így gondolja: — EL nekem olyan természetes. hogy ezt végzem Olyan nincs, hogy nincs mit csinálni, a társaimat is szoktam arra biztatni, segítsenek bajba jutott társaikon .. mindenütt én se lehetek ott.. Ezt a rajt meg nem is kell különösebben nógatni. Többek között igen jó és élő kapcsolatuk van az édesipari' vállalat művelődési házának nyugdíjasklubjával, tavaly év végén a „Művészetek vándorúján” pályázaton kitüntetést is kaptak, azóta viselhetik ezt a nevet: „Petőfi Sándor művészetbarátja raj”... A Szerencsi Általános Iskola 7.' a osztályos tanulói külön is büszkék társuk kitüntetésére, valami közük nekik is van ahhoz, hogy az „Oklevél” ezt a szöveget tartalmazza: „Emlék és elismerés — Gálházi Ilona pajtás — önzetlen munkájával, társainak titkos javaslatára kiérdemelte az 1919-es úttörők kitüntető jelvényét — A TETTEK CSILLAGÁT. — Az adományozás ideje: 1982. IV. 20. — Az alapítók, az 1919- es úttörőcsapat egykori tagjai” — (t. n. j.) Fiatalokról szól a csütörtöktől a premiermozikban látható szovjet film, az liduard Gavrilov rendezte Találkozás. Hétköznapi történél egy munkáslány és egy egyetemista fiú szerelméről, sok érdekes fordulattal, a szerelem beteljesülését gátló tényezővel és happy end ígéretével. Képünkön: a fiim egyik kockája. A zríiivisÉ Sitimet? A miskolci Zrínyi Unna Gimnázium tanulóifjúsága igen magas és megtisztelő elismerésben részesült: elnyerték a KISZ Központi Bizottságának vörös vándorzászlaját. A kitüntetés természetesen nem előzmény nélküli, korábban három alkalommal is kiérdemelték már a kiváló KISZ-szervezetnek járó zászlót. Az tehát, hogy most már a vörös vándorzászló boldog tulajdonosai is, több éves, folyamatosan' magas 1 színvonalú mozgalmi tevékenység eredménye. Ebbe éppúgy beletartozik a politikai oktatások szervezésében és megtartásában tanúsított, újat kereső alkotókészségük, mint ahogyan elismerésre méltó a tanulmányi mozgalom. Mindemellett sok büszkélkedni valójuk akad még a zrínyi sek- nek: Ifjúgárdistáik a különböző versenyeken, bemutatókon mindig az elsők között vannak, megkapták már az élen járó század címet is; kiemelkedően jó ebben az iskolában az ifivezetők munkája; az ő kezdeményezésükre hirdetik meg Miskolcon a városi szónokversenyt, s a plakátpályázatokat; kulturális területen sem kell szégyenkezniük, eredményesen szerepeltek a. sárospataki diáknapokon. A közelmúltban Miskolcon rendezett ifjúsági napokon két serleget nyertek a Zrínyi Gimnázium diákjai. Azt vallják, e tények is csak jelzései az ifjúsági mozgalomban elért eredményeiknek. De jól jelzi: méltó helyre került a KISZ Központi Bizottságának vörös vándorzászlaja. Az elismerés új lendületet ad a mozgalmi munkához, ötletekből fakadó tettekre serkent. Az idő kitartott Lóg az eső lába. Eső? Bolondos az idei április. Az északról kerekedő felhők színéből arra is lehet következtetni, hogy — havat hoznak. Még csak az hiányzik! A két kemény között, a villámhárító drótján tollászkodó vadgalamb szüntelenül ho.l bal, hol jobb, szárnya hónalját piszkálgatja. Nem jó jel. De hát nem a madár a hibás, a borulás; ilyenkor a szárnyasok veszettül vakaróznak — fogalmam sincs, miért. Több vadgalamb is „trónolt" odafenn, de csak ez nem repült el, amikor megeresztette hangját a megafon. Ügy látszik, ez muzikális lélek, netán valamikor ő is ballagott a reptétö iskola középfokú tagozatán, és végig akarja hallgatni az érzelmes dallamokat. Valójában engem is a nosztalgia hozott ide. Kerek három évtizede Vettem végbúcsút a középiskolától, s ugyanez a „nóta" járta: „Ballag már a vén diák. . ”, meg: „Elindultam szép hazámból, híres kis Magyarországból __” S zegény anyák és leányok! A ballagáshoz illő öltözék nem tesz jót nekik. A papáknak és legényeknek más, egészen más. „Sutyiban" hosszú ujjú alsót, jégért húzhattak, a nadrág alatt elfér. A hölgyek szemlátomást fáznak. Felfüggesztették az egyenjogúságot erre a kivételes alkalomra — fekete szoknyában, díszes, ám felettébb lenge felsőruházatban vannak — a férfiakat még a nyakkendő is melegítheti. Felcsendül a Himnusz. (Érdekes, a galamb felhagy a mocorgással, mintha tudná, ilyenkor nem illik fészkelődül ...) Egy testes esőcsepp homlokon talál. Könyörögve tekintek az égre, a csúnya feketeségre. ígérem, jó gyerek leszek, csak tarts ki, ne rontsd el 250 ember ünnepnapját! Gyönyörű, az, ha az ember célba lát, És eléri azt tűzön-vízen át! Igen, már a műsor megy. Csak ne legyen túl hosszú, mert nem kezeskedem az időért ... Harmadikos búcsúztatja a negyedikeseket, s meglehet önmagáról is beszél; család, munka, tanulás, amikor „főfoglalkozású diákként” sem diadalmenet a továbbtanulás, de ez a rohanó kor igényt támaszt, müveit' emberfőket kíván... Az igazgató a ballagok indulójától veszi beszéde kezdetét: „Ballag már a vén diák, amit — itt és most — szó szerint kell értelmezni, hiszeli nem gyerekek, felnőttek küzdöttek végig a négy esztendőt, közreműködve a tanári karral..." Szabó Gyula, a miskolci dolgozók gimnáziumának igazgatója jól tudja, mennyi, tanulást akadályozó, vagy nehezítő„ körülmény játszik közre a felnőttoktatásban, de e lehetőség nélkül a társadalom önmagát szegényttené. Tudásban gazdagodva köny- nyebben igazodnak el e bonyolult világ dolgaiban, s munkájukat is jobban végezhetik. Elsőként az esti gimnázium diákjai ballagtak Miskolcon. Hiszem, a négy év lendülete átsegíti őket uz utolsó nagy feladaton, az érettségin is. Kitartanak, miképp az idő is kitartott. Talán perc sem telt el az utolsó szó elhangzása után. ernyők virábni nvUtak a ballagó vén diákok feje fölött. Áprilisi eső mosta el a lábuk nyomát a Földes Gimnázium udvarán. Lelkűkből nem mossa ki az idő ezt a négy évet. Felnőttként is jó diáknak lenni, bár nagyon nehéz. G. M. r EEpítke;zők, figyelem! építési szerkezeti követelményeknek megfelelő kevert betont azonnali igénykielégitéssei biztosítunk MEGRENDELHETŐ: Miskolci Építőipari Vállalat anyaggazdálkodási osztályán, Miskolc, József Attila u. 40. (hátul az udvarban). I
