Észak-Magyarország, 1982. április (38. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-21 / 92. szám

1982. április 21., szerda ESZAK-MAGYARORSZAG 5 Hazánk területén közel 200 madárfaj fész­kel rendszeresen, s további 15—11! faj alkal­manként vagy időszakonként költ. A Ma­gyarországon előforduló madarak túlnyomó többségükben védettek, ami azt jelenti, hogy tilos az elpusztításuk, lelövésük, kipre- parálasuk, tojásaik vagy fiókáik kiszedése a fészekből. A védettséget kimondó törvény meghozatalára azért volt szükség, mert nap­jainkban a madárvilág tekintélyes része a veszélyeztetettség állapotába került Egyes fajok gyors pusztulását okozhatja például a vizes területik lecsapolása. az ár­téri erdők kitermelése, nádasok, homokbá­nyák felszámolása, a különböző növényvédő és egyéb vegyszerek mérgező hatása, a tu­datos emberi pusztítás, a tojásgyűjtés, az elektromos vezetékektől eredő áramütés, épületek emelése, vagy éppen lebontása (mint. például a gólyafészekrakásra alkal­mas kémények ledöntése, vagy a tornyok lezárása.) Már eddig is számos madárfaj akadt, amely nem bírta tovább az egyenlőt­len küzdelmet, kipusztult hazánk területéről. A legutolsó évtizedekben búcsút kellett mondanunk a kékcsőrű récének, a tavi can- kónak a vándorsólyomnak és a vöröskányá­nak. Napjainkban már az utolsó fészkelő sas-, és kerecsenpárok megmentéséért folyik a küzdelem. De erősen veszélyeztetett a barna kánya, a hamvas réti héja, a kígyász- ölyv, a gólyatöcs, az uhu és a vízirigó is. Ham madaraink eszmei értéke 300-tól 50 000 forintig terjed, attól függően, hogy az adott madár milyen ritka. Az eszmei érték persze nem jelenti azt, hogy ennyi pénzért a madár megvásárolható (mint ahogy a mú­zeumi műkincs sem eladó, mégis van esz­mei értéke). Legmagasabb — 50 000 forint — „árfolyama” a nagykócsagnak, a szirti-, a ré­ti- és a parlagi sasnak, a kerecsen-, a kor­mos- és a vándorsólyomnak, valamint a tú­zoknak és a rezneknek van. A képünkön látható héja eszmei értéke 10 000 forint: ennyivel felel tettéért a tör- % vény előtt az, aki kárt tesz egy Ilyen állat­ban. A hazai kereslet változása­it nyomon követve mind több iparvállalat vizsgálja felül közszükségleti cikkeit, hogy tömegigényeket kielégítő, praktikus, s egyben külső megjelenésében esztétikus termékeket bocsásson a bel­kereskedelem rendelkezésére. A ma még hiánycikknek szá­mító apróbb felszerelési tár­gyak gyártására főként a kis szövetkezetek, társulások vál­lalkoznak. A Salgótarjáni Tűzhelygyár szakembereit az olajellátás szűkös keretei késztették jó hatásfokú szilárdtüzelésű fő­ző-, fűtőkészülékek gyártásá­ra. Ezekből az idén már mintegy 120 ezret készítenek. A „Tarján” széntüzelésű kályha 3320 forintért ebben a hónapban forgalomba kerül. Rövidesen megjelenik a ha­tásfokában azonos, külső ki­vitelezésében azonban szeré­nyebb — éppen ezért olcsóbb „Tarján II." is. A pápai Elekthermax az év második felétől üvegkerámia főzőlapú és konyhabútorba építhető elektromos tűzhelyeket, sütő­ket szállít a kereskedelem­nek. A híradástechnikai ipar is szolgál újdonságokkal az idén. A székesfehérvári Vi­deoton és a japán Akai-cég kooperációjában az eddigi két típus mellett újabb Hi-Fi-to- rony összeszerelését kezdik meg. A prototípus májusra elkészül, s az év végéig a tervek szerint hatezer új tí­pusú házi stúdiót szállítanak a belkereskedelemnek. Prak­tikus újdonságok gyártását kezdte meg a szarvasi Vas­es Fémipari Ktsz. Már kap­ható az elektromos tojásfőző készülék, s rövidesen megje­lenik az elektromos kés és ritromprés is. Tavaszi takarítás és egyebek i i i A srácok belebújtak „leg­[ ünnepibb” melegítőjükbe, i már amelyiknek eszébe ju- J toil, hogy a bokrok közé i bujkáláshoz, fűben kotorá- 1 száshoz nem szükséges fel- J tétlenül origlnált farmer- i ben kivonulni. Szóval beöl- J töztek, és kivonultak taka- i rítani... Mondhatnám, s miért ne mondanám, amo- i lyan úttörő jótéteménynek 1 számított a kivonulás, ame- ! lyet besorolhatnánk a „sc- • gUs, ahol tudsz" vagy akár I a „tegyél lakóhelyedért" i mozgalmi feladatok közé, [ ha mindenáron be akar- i juk sorolni valahová egy J egész iskolára kiterjedő ak­■ dójukat. Az igazsághoz 1 persze hozzátartozik, hogy ! máskor is nekiláttak mára i tágabb iskolakörnyék rend- J betéteiéhez, s az sem vette i cl túlságosan a kedvüket, | amikor — megtörtént! —az i egyik magas lakóház maga­san levő ablakából elegáns i mozdulattal pont a fejükre J ürítettek egy hamutartónyi i csikket. Mondtak, persze J mondtak cifrákat egyes fel- i nőitekről, amit meghallott 1 azután valaki, s nem mu- , lasztott el epés megjegyzé- i sekkel kommentálni a mai if­júságról, meg az őket ta- i nító pedagógusokról... j Akik ki tudja mivel foglal- i koznak, csak éppen az ifjú- [ ság nevelésével nem, mert ■ lám, most is, ahelyett, hogy ' felpofozná, ren dreutasíta- ! ná őket, vagy minimum ki- i csapatná az .skolából. há- ! tat fordít, s úgy tesz, mlnt- i ha nem hallaná... i < De hát. mint mondtam ez | régen volt, a vékonyka ta- i nárnő arrébb terelgette egy j kicsit a gyerekeket, s ahe- i lyett, hogy szedték volna a ] sátorfájukat (a pedáns la­i W.-----------------------------------------------------­kő különben is ott könyö­költ emeleti ablakában), ■ folytatták a játszótér taka­rítását, ámbár egy icipicit kedveszegettebben ... Azóta azonban sok viz lefolyt a Szinván, a gyerekek egyéb­ként is elfelejtették az in­cidenst, a tavasz viszont jött, a házak közötti bok­rok tövében, a homokozók­ban, a játszótereken túlsá­gosan virított a papír, gör­gette a szél az üres kon- zerves dobozokat... összedugták hát a fejü­ket az iskolában a pedagó­gusok, megbeszélték a gye­rekekkel, felosztották a te­rületet, mert most is, akár­csak az elmúlt évben, azt latolgatták; nem elég az is­kolaudvart rendbe rakni, ha játékos kedvében a szél berepítheti a környékről is a szemetet... (Az igazság­hoz persze hozzátartozik, hogy sok iskolában véle­kedtek így, sok iskolában sorakoztak fel a gyerekek, hogy azután kirajzzanak, hajladozzanak azzal a tu­dattal, hogy tesznek vala­mit, ami jó.) Amolyan versenyfélét is meghirdettek, dicséret jár majd az egész iskola előtt annak az osztálynak, ame­lyiknek a területén a leg­szebb a rend... S bár mi felnőttek különféleképp ér­tékeljük a gyerekeket, s néha még arra a következ­tetésre is simán jutunk, hogy „ezeket semmi sem érdekli’’, két napon keresz­tül sürgő-forgó, szaporán hajladozó gyermekhadat fi­gyelhettek a lakók. Volt, aki közönyösen nézte őket, volt aki kitárgyalta, hogy épp ideje volt, hogy rend legyen, mert a szeméttele­pen sem lehet több a sze­mét, s akadt, aki kivette a szekrényből az egy üveg házi málnaszörpöt, s kerí­tett mellé még egy kis szó­davizet is. Mondom, külön­bözőek vagyunk, mint ahogy a gyerekek is külön­bözőek, s akadt közöttük olyan, akit nem túlságosan lelkesített a feladat. És per­sze olyan is, aki 'külön él­vezte a dolgot, tudván tud­va, hogy az anyai szidal­makra ezúttal van magya­rázkodás; „tudod milyen könnyen szakad a melegítő a bokrok között!’ Így vagy úgy — vér- mérséklet dolga —, de a la­kók többsége örült. Vagy legalábbis elégedett volt. Rendben volt a környék ... Rendben volt, egészen más­napig. A munkából hazatérők már kora délután újra szem­betalálták magukat azokkal a fránya papírdarabokkal. A kiürített szemeteskukák környékén görgött néhány konzerves doboz is ... Hát ennyit arról, hogy milyen pajkos játékai vannak a ta­vaszi szélnek... Epilógus: Beszélget a lépcsőház előtt két lakótárs. — Elviselhetetlen. Leg­alább lenne txilahol egy gereblye... — Hagyja, tegnap a gye­rekek összeszedték. — Lehetetlen. — Pedig igaz. — Legalább egy gereb­lye, így kézzel mégsem le­het ... — Talán újra jönnek majd. Csutorás Annamária Miskolc-Tapolca tava hal­doklik. A tízezer négyzetmé­ter nagyságú vízfelület pisz­kos, szemetes; alját vastag iszapréteg boritja. Jóllehet, nyaranta ezrek szállnak itt csónakra, hogy körülevezzék fél-, vagy egész órára a tavat. A különféle kiadványok, prospektusok fotográfiái hiá­ba csalogatóak. A valóság más... SAJTÓHÍRADÁSOK TEGNAP ÉS MA... „A miskolezi Tapolczán a források, melyelmek fele Hév, fele pedig jéghideg — írja 1869-ben a Vasárnapi Űjság —, oly számmal buzognak fel a szildaoldal lejtős részein, hogy per ezen kin ti víztartal­muk 15 akóra becsülhető. Kö­zülök azok, melyek közvetlen a hegy tövében fakadva 24— 27 fok R hőmérsékletűek, nagy tükör fürdőkké alakított szobákba vannak bevezetve, míg a többi 10—15 hőfokú források vizei csak szabad ég alatt vannak tavakká össze­gyűlve; s épp ezek kölcsön­zik Ta polc zártak legfőbb kel­lemét, mert . .. mint meg­annyi kis óczeánok, vagy szűkebb hegyekre összeszo­rult patakok és folyók kör­nyezvén a hajlongó égerek árnyába rejtett apró parti szárazföldeket, az egész hegy- medenezét oly valami kedves kis mulatóhelylyé varázsol­ják, a minőkben még termé­szeti szépségekben gazdag hazánk sem bővelkedik felet­tébb.” A Tapolcai Fürdöújság 1933. augusztus 29-i száma pedig így számol be egy ne­ves eseményről: „Barabics Fülöp városi főkertész tek­nősbékákat rendelt külföld­ről a melegvízi tó számára. Űk lesznek a tó első lakói." Az utóbbi években megje­lent híradások már prózaib­bak. Szinte nem múlik el egyetlen hónap, hogy nyári időszakban ne foglalkoznának a csónakázótóval. Olvasói le­velek, tudósítások közlik az amúgy is köztudott helyzetet: koszolódik, pusztul a tó. Van­dálok törik ki a kisebbik — népszerűbb nevén a Békás — korlátját, szeméttárolókat dobnak a vízbe. Ha ma vala­ki kimegy Tapolcára, tejes­zacskótól kezdve újságpapí­rig mindent találhat a tóban. Az idegenforgalmi központ tava lassan, de biztosan enyészik. KIÉ A CSÓNAKÁZÓ? Miskolc-Tapolca vízügyi lé- tes í tmén yei, berendezései, medencéi, s tavai a Miskolci Vízművek kezelésébe tartoz­nak. Delneki Miklós, a válla­lat fürdőosztályának vezetője: — Utoljára 1964-ben lett kitisztítva becsületesen a tó. Akkor teljesen leengedtük, Iszaptalanítottuk. Ez a munka — akkor — körülbelül 1 mil­lió forintba került. Hozzá kell tenni, hogy az akkorihoz ha­sonló nagyságrendű munkára ötévenként lenne szükség. Je­lenleg eléggé elszomorító a helyzet, hiszen egyre romla­nak az állapotok. Évente át­lagosan öt centiméterrel nő az iszapréteg a környező he­gyekből lefolyó csapadékvíz, és a tóba hulló falevelek mi­att. Ma már van olyan része a tónak, ahol az iszap vas­tagsága eléri a fél métert Is. Ha átlagosan 30 centimétert számolunk, az mintegy 3 ezer köbméter iszap. Ennek a ki­termeléséhez — szakemberek a megmondhatói —, óriási összeg kellene. Nem beszélve arról a kárról, amit a külön­ben is sekély vizű tó oxigén­szegénysége okoz Évről évre romlanak ezen a területen az állapotok. A tó hínároeodásánafc meg­akadályozására tíz éve tele­pítettek először növényevő halakat a tóba. Utoljára ta­valy, de ahogy a fiirdöosztály vezetője mondja, ez is millió gondot jelentett. A halászati főhatóság engedélyezése kü­lön tortúra volt; nem beszél­ve arról, hogy számtalan hor­gász is kezdett kijárni Ta­polcára, holott elhelyezték a szigorúan tiltó táblákat. Csak mellesleg: ma keresve sem találni ilyeneket a tó környé­kén — kitörték, eldobták azo­kat. Pedig hát az itt kifogott hal szinte fogyaszthatatlan. Iszapízű, büdös. Persze a ta­valyi bűz, ami megkeserítette az itt pihenők napjait, nem a nagy halaktól eredt. Tízezer­számra pusztult ki a tó kis- halállománya. Az ÉVIZIG laboratóriumának vizsgálata szerint, nem volt szennyezés a tóban, inkább a kora haj­nali oxigénellátás hiánya okozta a tömeges halpusztu­lást, Egyébként oxigén alig- alig jut az óriási vizrétegbe. Csak a barlangfürdő beöm­lónyílásánál keletkezik oxi­gén, ám — pontosan az isza- posodás miatt — a víz ter­mészetes folyásának irányán kívül oxigénszegény a tó. Piukovics József, a vállalat főmérnöke: — A tó körülbelül 10 ezer köhméter vizet tartalmaz. Naponta a termálfürdőből mintegy 2 ezer köbméter víz ömlik be, ám ez kevés. Csak megnyugtatásként: nem a szennyezett vizet vezetjük a tóba, hanem kizárólag a ter­mészetes vizet engedj ük itt le. Elvileg lenne arra lehetőség, hogy hálózati ivóvízzel fris­sítsük a tavat, ám ezt — kü­lönösen nyári időszakban, amikor a megyeszékhely ivó­vízgondokkal küzd — elkép­zelni lehetetlen. TENNI, AMÍG NEM KÉSŐI A vízművek szakemberei egyelőre három lehetőséget látnak a tó ldtisztítására. Az első: leengedni a vizet, s egészen a talajrétegig kihor­dani az iszapot. A második: a víztelenítés után vízágyúval bemosni az iszapot a Hejőbe, ami éppen környezetvédelmi szempontból lehetetlen. A Itarmadik megoldás szintén nagy beruházást igényelne, de a vizet nem kellene leenged­ni. Valamilyen önjárógép be­szerzésével lehetne megolda­ni a tó iszaptalanítását. A 18 éve tisztított tóra azonban mindenképpen ráférne a nagytakarítás, ami — ha most nem jut rá pénz — jövőre, vagy azután ismét többe ke­rül. Addig kell tenni valamit, amíg nem késő. Nemcsak azért, mert tíz- és tízezrek ke­resik fel íélen-nyáron Mis­kolc-Tapolcát, hanem azért is, mert ez a tó szervesen kap­csolódik a városhoz. Mond­hatni azt is, először is a vá­rosé, s csak utána a vízmű­veké ... Ptisztafalvl Tivadar Fotó: Laczó József Virágos Leninváros Második helyezést ért el Leninváros a ,'Tiszta, virá­gos város” mozgalom megyei versenyében. Az elmúlt évi eredmények ér­tékelése alapján tegnap a Le ninvárosi városi Tanácson ün­nepélyes keretek között odtá’’ át az elismerést, amelyet a TESZÖV, a Hazafias Nép­front és a Vöröskereszt me­gyei szervezeteinek bíráló bi­zottsága egyhangú szavazás alapján ítélt oda a leninvá- roslaknak. Kras7.nai Gáborné, a me­gyei Vöröskereszt titkára ad­ta át a megyei verseny váro­sok körében meghirdetett kategória második diját, va­lamint a jutalmakat a moz­galomban kiemelkedő tevé­kenységet végzett aktivisták­nak. A város szépítéséért so­kat tevők közül négyen ér­demelték ki a Hazafias NéD- fronttól a „Kiváló társadal­mi munkás” jelvényt, négy aktivista pedig a Vöröske­reszt „Környezetvédelemért” kitüntető jelvényt és öten részesültek okleveles elisme­résben és könyvjutalomban.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents