Észak-Magyarország, 1982. március (38. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-11 / 59. szám

ÉSZAK-MAGYAftOtoZAG 4 1982. március 11., csütörtök Nézőtéri meditáció Család és iskola Szépen magyarul — szépen emberül Illúzió — Egy kocka az Éretlenek cimű francia filmből. A ma kezdődő filmhéten országosan öt filmet mutat­nak be a premiermozik. Ezek közül a dán A lázadás ára és a jugoszláv A versenyző, továbbá Az álmatlan füles­bagoly. című mesesorozat va­lahogy elkerülte a miskolci mozikat, nem található a premier-filmszínházak prog­ramjaiban, van viszont he­lyettük kasszasikeres repríz. Két új filmet viszont láthat a közönség, de egyik sem hagy különösebben maradan­dó emléket. * A filmbaráti körök mozi­jaiban — Miskolcon a He- vesy Iván Filmklubban vetí­tik (hat napon át egy-egy előadásban!) a bolgár Illúzió című filmet, Ludmil Sztajkov rendező művét. Csaknem hat­van év előtti történelmi idő­ket idéz meg e film, amikor 1923-ban megbuktatták a paraszti-kispolgári Földműves Szövetség kormányát, felerő­södtek Bulgáriában a fasisz­ta tendenciák és erők, sőt a kommunisták vezette szep­temberi antifasiszta felkelést is vérbefojtották. Az ezt kö­vető hónapok szolgálnak a film története hátteréül. Egy forradalmár költő — Kiril •—, barátja, a festő — Ivan •— és közös szerelmük — Katerina — áll a történet előterében. A heves, csupa indulat költő nem bírja rá­venni barátját az aktív for­radalmi cselekvésre, az in­kább visszahúzódó és csak nagyon lassan, barátja meg­gyilkolása és egy közeli falu lázadozó parasztjai fasiszta sortüzekkel való elpusztításá­nak teljes megismerése után érzi meg, hol a helye. Fegy­veresen áll bosszút két fa­siszta tiszten és úgy búcsú­zunk tőle, hogy tiszta vászon előtt áll, tiszta palettával, hi­hetőleg most már művésze­tét a forradalom szolgálatá­ba állítja. A sok nehezen megfejthető jelképpel operáló film igen vontatott sodrú, s úgy a kétharmada körül mintha egy másik filmbe ke­rülnénk át: a falu elpusztí­tásának története, illetve an­nak valami misztikus törté­netbe ágyazása teljesen kü­lön él a mű egészétől. Nehéz film, látványos sikerre nem számíthat, bár a baráti nép történelme iránti érdeklődést nem jó dolog eleve annyira lebecsülni, hogy maximáli­san 360 néző számára bizto­sítanak lehetőséget egy hét alatt e film megtekintésére. Annál azért sokkal többet ér! * A másik filmet a francia Claude Zidi rendezte, a cí­me: Éretlenek. Fiatalokról, érettségi előtt álló mihasz­na diákokról, feltehetően igen jómódú emberek nap­lopó gyerekeiről szól, akik meg akarnak bukni az érett­ségin, mert a gondtalan di­ákéletnél jobb nincs. Elhang­zik ugyan a film elején egy mondat, amely szerint mind­egy, hogy érettségivel, vagy anélkül munkanélküli valaki, de a film nem mutat fel semmi egyéb társadalmi vo­natkozást, tartalmat. Magán- gimnáziumban van vagy két tucat fiatal és mindenféle trükköket eszel ki a taná­rok bosszantására, a tanulás elkerülésére, meg a vizsgák sikertelensége érdekében, csak egy túlontúl jól sikerült csínyt követő börtönbünte­téstől való félelem készteti őket arra, hogy mindenféle csalásokkal mégis leérettsé­gizzenek. Tagadhatatlan, sok derűs mozzanat gazdagítja a filmet, de sok benne az üres­járat is. Hihetőleg a filmet megtekintő hazai fiatalok lesznek annyira éretlek, hogy semmit sem akarnak belőle eltanulni. Legfeljebb egy jót nevetnek rajta és elfelejtik. (benedek) Pedagógiai segítség (Folytatás az 1. oldalról) szülői munkaközösségek el­nökei, a választmányok tag­jai gyakran még a rendtar­tásnak a rájuk vonatkozó ré­szét sem ismerik. Kevés az aktív munkát vállaló szülő, s az aktivitás ma még igen sok esetben csak a társadal­mi munkára, a rendezvények szervezésére, lebonyolítására szorítkozik. Az ötnapos munkahét be­vezetése az iskolában — kí­sérletképpen két tucatnyi helyen megyénkben is van ötnapos tanítás — nyilván újabb nevelési gondokat is felvet majd. Az ötnapos ta­nítás bevezetése nemcsak egyszerűen az iskolában el­töltött időt csökkenti; elmé­letileg és gyakorlatilag meg­növekedik a fiataloknak a családdal együtt tölthető ide­je. És ez a cél is; szorosab­bá tenni a szülő-gyermek kapcsolatokat, erősíteni a ne­velés összhangját. Ehhez azonban egyfajta segítségre is szükség van. Meggondo­landó például — s erről szó esett —, hogy nem lenne-e érdemes több figyelmet for­dítani újra a szülők pedagó­giai felvértezésére. A szülők iskolája annak idején sok hasznos tapasztalatot is ho­zott. A bizottság egyébként igyekszik szoros kapcsolato­kat kiépíteni a szülői mun­kaközösségekkel. így példá­ul a tanév során mindenütt megvitatásra kerül az az összegzés, amely a szülői munkaközösségek helyzetét, munkáját elemzi. Az ötnapos munkahét bevezetésével kap­csolatban is konkrét vizs­gálódásokat szeretnének foly­tatni, melyek tapasztalatait ugyancsak eljuttatják a szü­lőkhöz, és természetesen az iskolához is. Az új helyzet­ben ugyanis méginkább igaz a megállapítás: az iskola ne­velő munkája függ attól is, hogy a gyermekekért érzett felelősség, a nevelésbeni együttműködés hogyan alakul a családban. Néprajzi tanulmányok Egy önkiszolgáló étterem­ben hangos szóváltásra fi'- gyelt föl a vendégek serege: az ételt váró férfi éktelenül kikelt a pult mögött dolgozó kiszolgáló ellen, mivel az — mint kiderült, okkal — kés­lekedett. A szitkozódásban válogatott szavak illették az egész vendéglátóipari egysé­get, és hangos követelés hang­zott el a panaszkönyvért. Egy presszóban a főzőnőt érte hasonló bántalom, sőt kemény kioktatás azért, mert a kávé nem bizonyult elég erősnek. Ki ne lett volna már ta­núja durván felcsattanó hangnak, amely méltatlan­kodva és követelődzve har- sant föl vélt vagy netán va­lódi sérelem nyomán nyil­vános helyen: üzletben, autó­buszon, vasúti pénztárablak előtt stb.? A kiabáló ember rendsze­rint célt téveszt. Feltűnést kelt, megzavarja környezetét, ellenszenvre hangolja maga iránt a jelenlevőket. Leg­többször joggal, hiszen — mint Moliére a Tartuffe-ben mondja — „aki zajt csap, nem az igazi legény”. A hangoskodás a viselke­dés és a beszéd műveletlen- ségéről árulkodik, sőt meg­sérti az emberi párbeszédnek, a kommunikációnak a kö­telező szabályait is. Miért, hogyan ? Először is a lármával, az­zal, hogy — mint szólásunk mondja — majd felveti * házat; „azt műveli, mint a világ ördöge”, azaz nagy ri- billiót csap. A nagy hangerő nemcsak a hallgatók fülét sérti, hanem kárt tesz a ki­abáló hangszálaiban is; a felindulás pedig vértolulást idéz elő, keringési zavart, néha. súlyos betegséget is okozhat. i A hangoskodás jellembeli fogyatékosságra is utal. Aki kidagadt erekkel és nekivö­rösödő képpel rikácsolni kezd, elveszti uralmát a lé­lek volánja fölött. Az ön­uralom megszűnik, nem ér­vényesül többé az önellen­őrzés fékező hatása, más­képpen : a társas együttlét megkövetelte fegyelem meg­lazul és zabolátlanságba csap át. Ez aztán a beszéd fegyel­mét is megszünteti, a kiál­tozó ember nem válogat a szavakban, s elárasztja kör­nyezetét a szitkozódás szeny- nyével, ocsmánysággal és trágársággal. Abban a szó­özönben, amellyel megsérti beszédtársát, a nyers erő­szak — az agresszivitás — nyilvánul meg. A hangoskódás nem egyéb, mint társadalmi környezet­szennyezés. Szende Aladár Munkavédelmi fotópályázat A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadvá­nyainak sorában, annak ti­zedik köteteként jelent meg a Néprajzi tanulmányok a zempléni hegyvidékről című kötet, amely Szabadfalvi Jó­zsef — a Zempléni-hegység népi kultúrájának tanulmá­nyozásában végzett kutatáso­kat és eredményeket bemu­tató — általánosabb érvényű bevezető tanulmányán kívül tizennyolc olyan dolgozatot, tanulmányt tartalmaz, amely a Zempléni-hegység népéle­tének elsősorban lassan múlt- bavesző jellemző vonásait mutatja be. Néhány írás be­fejezésként utal az utolsó év­tizedek változásaira. Olvashatunk a földműve­lés jellemzőiről (Ikvai Nándor írásában), az erdő szerepéről (Petercsák Tiva­dar munkája), a népi épít- kézésről (Dám Lászlótól), a beltelkek gazdasági épületei­ről (Selmeczi Kovács Attilá­tól), Hejce településnépraj­záról (Juhász Ágnestől), a környék kenderfeldolgozásá­ról és vászonfelhasználásáról (Dobrossy István és Fügedi Márta írásában), a növényi alapanyagú táplálékokról (Bődi Erzsébettől). További témák: a családi élet, illet­ve családi kapcsolatok (Nie­dermüller Péter és Szabó László írásaiban), a hiedel­mek (Barna Gábor), a ka- lendáris szokások (Nieder­müller Péter), a népi gyógyí­tás (Hoppól Mihály), monda­világ (Dobos Ilona, Ferenczi Imre, Diószegi Imre—Barna Gábor), a szentelmények sze­repe (Bartha Elek), búcSú- járási szokások (Nádasi Éva), játékok és szórakozások (Kriston Vízi József). A kötet egyes tanulmánya­it a néprajztudomány kiváló művelői lektorálták, azok szakmai értékelése megha­ladja a napilap feladatait. Csak arra szorítkozunk, hogy felhívjuk a helytörténet, hon­ismeret, néprajz iráni érdek­lődő és örvendetesen mind nagyobb számú nagyközön­ség figyelmét a kötetre, amely a hivatásos és ama­tőr kutatónak jó forrás­anyag, az érdél lödének jó tájékoztató olvasmány. A szerkesztésben Viga Gyula működött közre. A Borsodi Szénbányák Vál­lalat szakszervezeti bizott­sága munkavédelmi fotópá­lyázatot hirdetett, hogy ezál­tal is elősegítse az aknáknál, az üzemeknél a munkavé­delmi propagandamunkát. A pályázaton részt vehetnek a vállalat dolgozói, a családta­gok, s külön ajánlják az in­dulást a művelődési intéz­mények fotószakköreinek. Pályázni legfeljebb három fotósorozattal lehet, S az egyes sorozatok képeinek száma nem haladhatja meg a tízet. A fotók mérete: 16X24 ebi, s képaláírás is szükséges hozzájuk. A pá­lyázók lehetőleg olyan témát válasszanak, amelyek bemu­tatják az anyagmozgatást és -szállítást, az egyéni védő­eszközök használatát, a bal­esetmentes munkavégzést, és így tovább. A pályaműveket a szerzők a következő címre postáz­zák: farkaslyuki Radnóti Miklós Egyesített Művelődé­si Intézmények, 3600. Ózd, I. kerület, Sztahanov utca 4. szám. Beküldési határidő: 1982. augusztus 31. A fotó­kat a szerzők jeligésen küld­hetik be, Mellékelni kell hozzá egy lezárt, borítékot, benne a pályázó nevével, cí­mével, nyilatkozatával, hogy képei még nem szerepeltek hasonló pályázaton. A ren­dező szerv a fotókat nem küldi vissza, s csak azoknak a pályázóknak a nevét hozza nyilvánosságra, akik díjnyer­tesek lesznek. Az eredmény­hirdetésre ez év szeptember végén, a Bányász Kulturá­lis és Sporthetek program­jában kerül sor, s ekkor ad­ják át az első nyolc helye­zettnek a pénzdíjat. A nyer­tes, vagy arra érdemes fo­tókból a vállalat művelődési intézményeiben, az üzemek­nél kiállítást rendeznek majd. Istvánffy Gyula nevével Helytörténeti gyűjtőpályázat Több megyei szerv közre­működésével idén huszon­egyedik alkalommal várják az Istvánffy Gyula néprajzi és helytörténeti gyűjtőpályá­zat résztvevőinek anyagait. A kiírás szerint helyszíni gyűjtésen, a munkás-, vagy parasztélet saját tapasztala­tain nyugvó eredeti ismeret- anyagot feltáró pályamunka beküldésével — amely nyom­tatásban nem jelent még fneg — lehet pályázni. Kiemelt témákként ajánl­ják a meghirdető szervek feldolgozásra: internaciona­listák és partizánok tevé­kenységének, életútjának fel­dolgozása; munkás- és pa­rasztönéletrajzok; egy tele­pülés vagy táj népművészeti hagyományainak feltárása (hímzés, szövés, faragás, fa­zekasság, bútorok, viselet). E témában régi fotók és tár­gyak gyűjtésével is lehet pá­lyázni. Kiemelt, témaként sze­repelnek még a pályázati ki­írásban a megyénk múltját és jelenét, a munkás- és pa­raszti életmód változását jel­ző dokumentumok; egy-egy ipari kis- vagy középüzem történetét feldolgozó írások; egy település határának és belsőségének földrajzi neveit szájhagyomány vagy kézira­tos fényképek alapján fel­dolgozó anyagok... A kiemelt témákról készült pályamunkákat a bíráló bi­zottság az értékelés során előnyben fogja részesíteni. Ezek mellett természetesen pályázni lehet a néprajz és a helytörténet körébe tartozó bármilyen téma feldolgozá­sával. A pályázaton bárki részt vehet, egy pályázó több pá­lyamunkát is benyújthat, több pályázó vagy szakkör közösen is készíthet pálya­munkát. Ezeket két példány­ban a Herman Ottó Múze­um címére kell beküldeni, s onnan szerezhető be további információ is. Újdonságok a Néprajzi Múzeumban A Néprajzi Múzeum az utóbbi hónapokban egyebek között Venezuelából, Brazíliából, Kongóból, Laoszból és Irak­ból származó tárgyakkal gya­rapodott, ajándékozás vagy vásárlás útján. A múzeum műhelyeiben megkezdődött feldolgozásuk, előkészitésiik a kiállításokra: egy részüket még az idén megtekinthetik a látogatók. A képen: Mes- terházy Erika restaurátor szá­zad eleji mágikus szobrokat restaurál. Tsz-ek, társulások, vállalatok, figyelem! A szikszói ÁTEV üzemünkhöz tartozó szennyvíztó parkjának sürgős rendezéséhez, valamint a terület esetleges rekultiválásához földmunkát végző vállalkozókat keresünk! Bővebb felvilágosítást ad; a szikszói ÁTEV üzem, vagy az ÁTEV központja, Budapest IX., Illatos út 23. Telefon: 571-855

Next

/
Thumbnails
Contents