Észak-Magyarország, 1982. március (38. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-10 / 58. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1982. március 10., szerda Csetepaté Chioggiában „... nem szeretném, hogy rossz hírünket költse, s azt mondogassák majd, hogy a chioggiai nők marakodások... mer akármit látott, hallott itten, az csak úgy bolondjá­ba történt...” — Így kérleli a végre eljegyzett Lucietta Chioggiában a Velencéből jött jegyzőt, aki mégiscsak idegen közöttük, még ha na­gyon is együtt érez a város­ka halász-hajós népeivel, azok családjaival. A darab­beli jegyző legalább annyira idegen maradt a nép számá­ra, mint Carlo Goldoni, a da­rab írója, aki nem tudta ma­gát befogadtatni. Az egykori chioggiai jegyző — Carlo Goldoni — és a Csetepaté Chioggiában jegyzője szinte azonos. * Ünnep volt március 5-én este a Miskolci Nemzeti Szín­házban, a színház történeté­nek legszebb lapjaira kíván­kozó esemény: Major Tamás — immár a harmadik évad- i ban meghívott vendége szín­házunknak — mesteri rende­zésében bemutatták Carlo Goldoni Csetepaté Chioggiá­ban című darabját, a szerző születésének 275. évfordulója tiszteletére. A jól sikerült, nagy értékű és ráadásul ked­vező közönségfogadtatást is i ígérő bemutató mindig ün­nep a színházban. Major Ta­más rendezése ugyancsak az. Es ünnep lesz minden elő­adás a további színházi es­téken is. * Túlzottnak tűnik a lelke­sült jóslás? Aligha. Merjünk lelkesedni, ha olyan művé­szeti produkcióval találko­zunk, amely ezt indokolttá teszi. Márpedig az éppen két­százhúsz évvel ezelőtt Irt Csetepaté Chioggiában. Ma­jor rendezői zsenije és an­nak eredményeként a kitűnő előadás, a színészek döntő többségének ragyogó játéka most okkal lelkesít. Goldoni meglehetősen rit­ka vendég a miskolci szín­padon. Kitűnő választás volt most a 275. születésnapra egyik vígjátékát szinrehozni, éppen Major Tamás rende­zésében. A XVIII. századi Olaszország aggastyánkort megért nagy színpadi szerző­je kétszáznál több darabot írt, közülük mintegy huszon­öt remekmű. Ezek közé tar­tozik a Csetepaté Chioggiá­ban, amely a szerző mélysé­ges humanizmusának, az egy­szerű, dolgos emberek iránti szeretetének talán legmar­kánsabb művészi megfogal­mazása Igen, a chioggiai nők olykor zsémbesek, buta. rossz­indulatú pletykákat is sző­nek, csetepatékat teremtenek, de ami velük történt, az „csak úgy bolondiába tör­tént”, mint Lucietta mondta. Jóravaló, tisztességes nők és azok a férfiak is, akik vi­szont igencsak kisebbségben vannak; számuk mindössze egyharmada a nőkének, nem csoda hál, ha kapósak a le­gények és miattuk, értük olykof csetepaték adódnak, azok ki robbantásához oly­kor elég egy íalalnyi, meg­gondolatlanul ajándékozott, illetve elfogadott frissen pá­rolgó sütőtök. Ülnek a chioggiai nők a házaik előtt, nagyokat hall­gatnak, csak a esi pkeverő szerszámok koppanása hal­latszik, meg egy-két sóhaj: vajon merről fúj a szél. hoz­za-e már hazafelé a hosszú hónapok óta a tengeren dol­Goldoni-bemutató a Miskolci Nemzeti Színházban gozó halászokat? A déli szél ugyan hozza a hajósokat is, de mind elviselhetetlenebbé teszi egyben a várakozást, mind hosszabbak a férjek, szeretők, jegyesek nélküli, csipkeveréssel kitöltött egy­hangú napok: felforrósodnak az indulatok, megnő az ázsió­ja az egyedül otthon teker­gő napszámos evezöslegény- nek, s mindjárt könnyebben hat a pletyka, egy-egy szú­rós megjegyzésnek a hatása megsokszorozódik; a hazaté­rő férfiakat, egyszerű, dol­gos, Ugyancsak melegségre vágyó embereket átmenetileg ellenségekké teszik a rossz híresztelések, félreértések és a csupa jóindulat jegyző is alig bír eligazodni, vala­mennyire segíteni a rendte­remtésben. De végül is min­den jóra fordul, s igazán kár lenne a chioggiai nőknek rossz hírét kelteni. Szívszo­rongató, izgalmas, fordula­tokban gazdag emberi tör­ténet pereg előttünk. Olyan, amely Chioggiában még bi­zonyára sokszor megesett és megesett máshol is. Major Tamás rendezése ezt a Chioggiában mindennapos csetepatét emelte ünnepi él­ménnyé. Messze kerülve min­den nevettető vígjátéki esz­közt, mindenféle áthallási- utalást. Goldonit nyújtotta, az ő szivszorítóan megható emberábrázolását teremtette meg a színpadon. A darabot új fordításban — Mészöly Dezső plebejus-ízekben gaz­dag, piaci mondatszerkezete­ket is felmutató, élvezetes magyar szövegével — mutat­ta be az együttes és ez a velencei és chioggiai nyelv­járást is ütköztető, sok eset­ben hangos derűt fakasztó nyelv is egyik sikerforrás. Már az előkárpit felhúzódá­sakor — a praktikus és igen célszerű díszlet Székely László munkája, a szereplő­ket és történéseket jól jel­lemző kosztümöket Szakács Györgyi tervezte —, amikor az asszonyok lassan kihur- colkodnak csipkeverő alkal­matosságaikkal házaik elé és a háttérben levő tengerre fi­gyelnek, vajon merről fúj a szél, csendes beszélgetésük­ben érezzük a sirokkó ser­kentette várakozást és vágya­kozást, az evezőslegény Tof- folo megjelenésekor meg már felsejlik: a békés csipkeve­rés közben indulatok, ellen­ségeskedések feszülnek, a férfiak hazaérkezésétől pedig felgyorsul az események sodra. A rendező roppant sodrást diktál, s mire a jegy­zőhöz jutunk, már fergeteges vígjátékot élvezhetünk. Derű, emberiesség, emberszeretet, az egyszerű emberek megbe­csülése jellemzi a Major ren­dezte játékot; sűrűn csattan a nyíliszini taps egy-egy mu­lattató mozzanal után. A ki­tűnően koreografált mozgás — Majoros István tervezése — és a Kalmár Péter veze­tésével tolmácsolt, az egyes mozzanatokat mintegy ellen­pontozó muzsika — Vidovsz- ky László szerzetté — a ren­dezői munka igen jó segí­tője. Reménytelen feladat lenne a nagyszámú szereplőgárda tagjainak rangsorolására vál­lalkozni. A szereplők megér­tették Goldonit, megértették Major elképzelését, s csak­nem valamennyien mara­déktalanul meg is valósítot­ták azt a maguk eszközei­vel. A csetepatéban a mérleg nyelvét jelentő, afféle béke- bíró-rendcsinálóként szerep­lő jegyzőben Blaskó Péter azt az embert hozta, aki na­gyon szeretne környezetében teljes jogú lenni, nem vala­mi fentebb álló úriember­féle, s szeretné, ha szeret­nék: önmaga vágyódásait el­rejti, s mindezt olyan utá­nozhatatlan derűvel teszi, amelyen igen markánsan át­süt a humanizmus. A két csa- tarászó család egyikében Si­mon, György (Toni) kevés jelenetében csupa derű, em­berség, de ha kell, erélyes családfőt formáz; feleségét, Pasquát Horváth Zsuzsa nagyszerűen fogalmazza min­den megmozdulásában han­gos derűt keltő, a praktiká­kat jól tudó nyelves asszony- nvá; sógornője, a menyasz- szony Lucietta alakjában pedig Sándor Erzsi jeleníti meg a szerelmeséért sokmin­denre kész, széprevágyó lányt, bár alakítását valami kis urbánus jelleg mintha el­választaná a többiek ruszti- kusabb játékától. E családba tartozik még Beppe, a má­sik család egyik lányába sze­relmes legény, akit Gáspár Tibor igen rokonszenvesen kicsit bumfordira, fenekedé­re alakított. A másik család feje, Fortunate halászmester Csapó János kitűnő megfor­málásában áll előttünk; a hadaró és ennélfogva senki által sem érthető, mindenbe beleavatkozó emberke okkal kapja a legtöbb nyíltszíni el­ismerést. Felesége — Libera — Máthé Éva megfogalma­zásában tiszteletet parancsoló matróna; halkszavú és bölcs, ugyanakkor furfangos; igen jó alakítás. Húga, Orsetta Máhr Ági megszemélyesíté­sében csupa olaszos tempe­ramentum, örök derűforrás. Másik húgát. Checcát Igó Éva — nem játssza, nem for­málja — éli: pajkos és vá­gyakozó, számítóan józan és engedelmeskedő; a piaci ízű nyelvet talán ő beszéli leg­jobban és a szemével min­dent el tud mondani; ha nincs is szövege, szeméből kiolvasható Checca minden gondolata. Breglián Péter — Titta-Nane halászlegény — játékán helyenként érződött, hogy szerepét alakítja, nem éli eléggé, bár precízen meg­formálja. Varga Gyula Vin­cenzo halászmestere csupa jó szándék, csendes derű. Ki­emelkedő, mondhatni kulcs­szerep a Körlvélyessy Zsolt formálta Toffolo. akinek le- gyeskedése kirobbantja a csetepatét; a szerző egy ki­csit valamiféle „falu bolond­jának” is jelzi, s bár Kört- vélyessy alapjában igen jól, poént poénre halmozva épí­tette fel ezt az alakot, erre a „falu bolondja” vonásra talán még rá is tett valami keveset. Dariday Róbert és M. Szilágyi Lajos egy-egy ki­sebb figurával járult hozzá az együttes sikeréhez. * Szívszorongató. izgalmas fordulatokkal teli emberi történetet akart Major Ta­más színpadra állítani. Fára­dozását teljes siker koronázta Kitűnően szórakoztunk, em­lékezetes színházi élmény­nyel gazdagodtunk. Benedek Miklós Ma este a képernyőn Atlantisz Az elmúlt 1 téten kezdó- • dött Rajnai András me­séinek sorozata. A Tele­víziós mesék felnőtteknek cimű sorozatban ma este az Atlan­tisz cimű film kerül képernyő­re. Egy titokzatos szigetről szól, amely az ókori bölcsek szerint az idők kezdetén elmerült a tenger hullámaiban. A titokza­tos földrészről szóló mesét most Rajnai András és alkotócso­portja formálta látványos film­mé, s az az első műsorban 20 órakor látható. Képünkön a já­ték egyik jelenetében Ladik Ka­talin és Némethy Ferenc. Encsen Pető János kiállításán Pető János, a grafikus időnként kacérkodik a festé­szettel. Nos, úgy tűnik, ez a kapcsolat, nemcsak futó sze­relem. Legalábbis ez derül ki a művésznek az encsi nagyközségi-járási művelődé­si központban március 18-ig megtekinthető kiállításán. Pető mindig is a nagyon érzékeny, nagyon nyitott, az emberi fájdalmakra, gyötrel­mekre nyitott művészek kö­zé tartozott. Az encsi kama­rakiállításon bemutatott 27 akvarellje, mintha felfokoz­ná ezt az érzékenységét. Bib­likus alakjai helyett a na­gyon is a földi létben meg­gyötört, az emberi kapcso­latokban kiszolgáltatott em­bereket idézi meg, hogy vall­janak önmagukról, gondola­taikról, s az emberben, s az ember által létező világról. Pető a világnak azt az ol­dalát vallatja már-már meg­szállott konoksággal, amely túl van a fényen, az élet na­posabbik oldalán. Konokok emberalakjai is — egy ki­csit kitaszítottak. Az Egye­dül időtlenül vén öregembe­re azonban esettségében és hajlottságában is megőriz valamit a hajdani feszes tar­tásból, s nemcsak szánandó; mintha örök érvényű titko­kat is tudna. Az ök ketten anya- és kislányfigurája. mint elmosódó emlék, vala­honnan a mélyből bukkan fel... „Lírai feljegyzések” — mondja róluk a kiállítás katalógusában Dobrik István művészettörténész. „Feljegy­zések kiszámíthatatlan han­gulatokkal átszőtt konok eseményekről, a tájról, ben­ne az emberről, és a vele együtt létező tárgyakról.” De nemcsak különbözik ez a kiállítás Pető korábban már megszokott kiállításai­tól. Rokon is velük, amo­lyan folytatásnak is felfog­ható. Azok, akik csak vala­melyest is ismerői Pető Já­nos művészetének, ráismer­nek korábbi témái némelyi­kére A másfajta anyag, a másfajta megközelítési mód mintegy lehetőséget is ad a művésznek, hogy átgondolja, újraélje korábbi témáit. Ilyen vissza-visszatérő figurája a Bohóc, a Falubolondja — hogy igazán csak néhányat említsünk. Újabb, még érzé­kenyebb régiókat fed fel, amelyek láthatóan és látha­tatlanul motiválják emberi kapcsolatainkat, érzelmi éle­tünket. S mindezt teszi olyan egyszerűen, ahogyan a szor­zótábla egyszeregyjére vág­juk ró az egyet. S mintha csak azt mondaná: a művész dolga, hogy figyeljen az em­berre ... Cs. A. A Hazafias Népfront ta­valyi VII. kongresszusa ál­lásfoglalásában a mozgalom egyik feladatául az anya- nyejv ápolását jelölté meg Mivel az anyanyelv az em­beri érintkezés és az ember- formálás legfontosabb eszkö­zeinek egyike, tudatos hasz­nálata elengedhetetlenül szükséges. egyúttal pedig magyarságtudatunknak is kifejezője és meghatározója. Az elképzelt feladatok megvalósítása érdekében a közelmúltban megalakult a Hazafias Népfront Országos Tanácsa Elnöksége javasla­tára a beszéd- és magatar- táskultúráva! foglalkozó munkacsoport, amelynek tag­jai írók, újságírók, pedagó­gusok, nyelvészek. A mun­kacsoport legfőbb feladatá­nak tekinti a mindennapi emberi kapcsolatokban meg­lévő nyelvi és érintkezésbeli hibák elleni küzdelmet, mert úgy véljük, hogy az több vo­natkozásban elmaradott: su­taság. közöny, durvaság ta­pasztalható Ezért szükséges az ilyen jelenségek ellen indítandó mozgalmat az egész társa­dalomra kiterjeszteni. Tudjuk, hogv kezdeménye­zésünknek látványos, azonnal jelentkező eredményére nem számíthatunk Munkánk si­kere érdekében szükséges­nek tartjuk hogy fela la- tainkat a Hazafias Népfront Szervezeti kereteiben s azon túl is ismertessük. Nagy je­lentőséget tulajdonítunk a nevelésnek. Ezért szükséges, hogy éljünk azokkal a lehe­tőségekkel, amelyek az ifjú­ság különféle szervezeteinek életében lehetségesek; az is­kolától egészen a mozgalo­mig terjedően. Célunk: a művelt, közössé­gi emberhez méltó magatar­tásformák terjesztése, a szép magyar nyelv ápolása. Ezzel a beköszöntővel a Hazafias Népfront beszéd- és magatartáskultúrával foglal­kozó munkacsoportjának tagjai országos kezdemény»! zésként és a sajtó segítségé­vel nyelvi rovat indítására vállalkoztak. A karcolatnyi írások vizsgálják majd töb­bek között a köszönés és a megszólítás lehetséges válto­zatait. a közéleti és a hiva­tali nyelv meggyökeredzett hibáit, a körnapi érintkezés során elharapódzott nyelvi durvaságok kóros következ­ményeit. Ekszerkialütis a Várkan ötvösművészek munkáiból ékszerkiállitás nyílt Budapesten, az Ipar- művészeti Vállalat Úri utcai bemutatótermében A képen: Szilágyi Ildikó alkotásai. BÚTOR- ÉS LAKBERENDEZÉSI KIÁLLÍTÁS ÉS VÁSÁR 0 1982. MÁRCIUS 10-TÖL 17-IG • MEZŐKÖVESDEN, A MŰVELŐDÉSI HAZBAN Nyitva: 10-től 18 óráig (vasárnap is) Q lakószobák, szekrénysorok, garnitúrák, ebédlők, konyhabútorok, kiegészítő bútorok, üveg, porcelán és díszműáruk. Egyes áruknál 15—30 százalékos ÁRENGEDMÉNY, valamint # 50 kilométeres körzeten belül, 10 000 forint értékhatár feltett INGYbNES HÁZHOZ SZÁLLÍTÁSI Bútorkereskedelmi Vállalat, Miskolc Afész, Mezőkövesd

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents