Észak-Magyarország, 1982. március (38. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-06 / 55. szám
ßSIZÄR^MAöYÄfiOaSZAü 4 1982. március 6., szombat Csereháti gimnazisták Megtartó kapocs A tankönyv és a tavaszi napfény csábításában A Cserehát aprófalvaiból nagyon távolinak tűntek Patak és Miskolc gimnáziumai. S aki egyszer mégis legyűrte a távolságot, az messze került a szülőhelytől is. Elment, s többnyire már nem tért vissza ... — Az iskola megtartó erő. Ide fűződnek emlékeik. S tizennyolc éves korra már érzelmileg is jobban kötődik az ember. Húsz év nagy idő, léptéke szerint számítva is az... Ma nincs falu, nincs település ebben a járásban, ahonnan ne lett volna egy- egy tanítványunk. Találkozunk velük az államigazgatásban és az orvosi rendelőben, az üzemekben és az iskolában. Lett belőlük mérnök és becsülettel dolgozó adminisztrátor. S nemcsak azokkal találkozunk, akik nem mentek tovább az érettségi után ... Sokan visszajönnek, már diplomával a zsebükben is, mert szeretik szülőhelyüket, s élni tudnak itt. Zárt világot alkottak a falvak, mint ahogy beszédük is az volt. Összeszorítva fogsorukat ejtették, s ejtik sokan ma is az e-t. A beszédmód megváltozása sokáig az eltávolodást jelentette... Azt, hogy mások lettek a fiák, a lányok... — A gimnázium közelebb bozta a világot, elérhető közelségbe ... S ami egyrészt nehézség volt, meg gond, hogy 200—250 tanulónk naponta tette meg oda-vissza az utat a falu és a gimnázium között, az volt ez első szoros kapocs is. Mert a gyerekek az ingázással hoztak is, meg vittek is. Olyan témák kerültek be a családokba, amelyek azelőtt soha... De a legegyszerűbb példánál maradva, a gimnazisták segíteni tudtak az általánosba járó kisebb testvéreknek, ott voltak a tankönyveik, a könyvtárból kikölcsönzött kötetek és persze az élményeik... Szokások, erkölcsök szigorúbbak' a földre guggoló házakban. S lassabban halad előre a világ is. Kemény állandó társaink a testvérek, szülők... De ez csak egy a példák közül... Mi itt, azt szeretnénk, ha véleményt formálnának maguknak a világról, a világ dolgairól, s benne magukról... S tegyenek is, ha kell __ É s a hazajárók, a naponta, s a hétvégeken hazatérők otthon is kapcsolatokat kerestek. Tánccsoportot vezettek, könyvtároskodtak, patronálták az úttörőket, volt, aki KISZ-titkárságig vitte. S ez az otthoni társadalmi munka éppoly súlyosan nyomta a mérleg serpenyőjét, mint az iskolai... S ez is kapocs, mely megtartani segít... Faluhelyen még ma is úgy van, a lányokra többet néznek ... A fiú szabad. A lánynak főznie kell tanulnia, és rendet is kell tennie a házban, ha úgy hozza a munka. De az álmok ma is ritkán szárnyalnak az égig... Mit csináljak vele igazgató úr? Gondoltuk, az lesz a jó, ha még iskolába jár, ha elvégzi a gimnáziumot ... Gyakori magyarázat beiratkozások idején az anyai szájból. — A legnagyobb, s a legnehezebb feladat talán az ▼oít, hogy elérjük; akarjanak ... Akarjanak akár atomtudósok is lenni. És érezzék meg, az akaráshoz párosulnia kell a szorgalomnak, a kitartásnak, mert másképp elérhetetlenek az álmok ... De nagy szavak nélkül!... Nekünk itt mindig egyénre szabottan kellett pályára irányítani a gyerekeket, jó szóval, okos tanácscsal, kitartó segítséggel... Itt az emberek bíznak az iskolában ... Bíznak bennünk ... És meg kellett, meg tudtuk értetni a gyerekekkel, az egyetemi felvételhez éppúgy szükséges az elszánt akarás, mint a megszerzendő szakmához... S nélküle később sem lehetnek... Húsz év. Az első tíz a bizonyításé. Az akarásé, hogy ezen a középiskolával sohasem rendelkező csereháti vidéken gyökeret tudnak verni. S a gyökerek az encsi járás nyolcvankét településébe kapaszkodnak. Közel ezer csereháti, encsi járásbeli gyerek érett felnőtté az encsi gimnáziumban, amely Váci Mihály nevét viseli. Ez hát a leltár. S mi van még? Borsos István, aki az iskolának első pillanattól kezdve igazgatója, kollégákat említ; a Zimányi házaspárt, dr. Styany Sándor tanár urat... Az alapítók közül valókat. S, hogy a tizennyolc tanárból II tíz évnél régebben van itt. S a legkésőbb érkezett is négy éve tanít. — A nagy vitákon már túl vagyunk — mondja Borsos István, mindvégig beszélgető partnerem. — A munkára fordíthatjuk az összes energiánkat. Ámbár, nem is tudom, szabad-e munkának nevezni az oktatást, s legfőképp a nevelést...? Csutorás Annamária Fotó: Laczó József Fiúk a mából. Közel ezer diák koptptta már az encsi gimnázium padjait rend, törvény „parancsolja” az idősebbek jogát... — És persze nemcsak a könyveket vitték haza a gyerekek. Mi már szinte öröktől, azaz a kezdetektől színházba járunk. Bérlettel. Négy év, legalább huszonnégy színházi este... Megesett, elsőben, hogy le kellett volna írnia a diáknak, mit látott... Ne haragudjon, tanárnő, mondta a fiú, én semmit sem láttam. Semmit? Semmit. Azt néztem, hogyan mozognak a reflektorok, meg a páholyt tartó oszlopokat ... Mostanában meg ötven-hatvan bérlettel mindig többet váltunk, mint amennyien vagyunk, mert A könyvtórban készülni s beszélgetni is lehet Találkozás egy néptanítóval Borsodsziráki feljegyzések Megkötött szabad idő M ár régóta aggodalommal figyelem azt a véré jtékes erőlködést amellyel különböző szervek ki akarják tölteni — méghozzá szervezetten — a dolgozók megnövekedett szabad idejét. A munkaidő jobb megszervezésével felszabadult egy plusz pihenőnapra túl sokan számítanak. A baj az, hogy akik számítanak rá, azoknak ez „munkaköri kötelességük” ami egyben azt is jelenti, hogyha nem megyünk be az utcájukba, akkor ők — felsőbb szervük előtt — rosz- szul dolgoznak. Már ott tartunk, hogy az egyik vállalat művelődési bizottsága így mentegetődzik jelentésében: ........munkánk n ehézségbe ütközött, mert a megnövekedett szabad időt dolgozóink a családdal való együttlétre szeretnék fordítani és nem veszik igénybe a kínált lehetőségeket.” Nem tudom miért tételezik fel a dolgozókról, hogy ha nem segítenek rajtuk, akkor a megnövekedett szabad idejüket maimozással fogják eltölteni? Szerény véleményem szerint nagyon hasznos — és éppen ideje —, ha a családban többet vannak együtt a házastársak, s több idő jut a gyermekek nevelésére is. Az oktatásügy kifejezetten számít rá, hogy a gyermek és szülő kapcsolata kiegyensúlyozottabb, tartalmasabb lesz az ötnapos munkahét bevezetésével. Engedjenek bátran időt rá, hogy otthon kiörüljük magunkat. Egyelőre az is eredmény, ha a hét közben fel- szaporult házi és ház körüli teendők elvégzése után több idő jut rá, hogy nyugodtan kézbe vegyünk egy jó könyvét, hogy a televízióban ne csak a híradót és a krimit nézzük meg, hanem más, délutáni hasznos, érdekes műsort is, hogy belehallgassunk a rádió napközbeni műsorába. Még azt sem tartom megvetendőnek, ha valaki csak úgy elnyúlik a fotelban, s közben feltesz egy lemezt. Nem akarom ezzel azt mondani, hogy nem kellenek a jó programok. Dehogynem: Ha kedvünk van, elmegyünk, ha éppen a családdal akarunk maradni, akkor nem megyünk. Ha nem vesszük igénybe a mi szabad időnkre másolt által megszervezett programot, az nem jelenti, hogy az a program rossz, hogy az a bizonyos „szerv” nem dolgozik megfelelően. Értsünk egyet abban, hogy az ötnapos munkahét bevezetése nem azért történt, hogy ezzel biztosítsák a tömeges megjelenést a különféle rendezvényekre. A szabad időnk legyen valóban szabad, felnőttünk hozzá már hogy magunk válogassunk. A. I. Borsodszirált az edelényi járás azon települései közé tartozik, ahol — az általános helyzetet figyelembe véve — nem. kell szégyenkezniük a helyieknek a művelődési ház állapota miatt. Közigazgatásilag ez az 1200 lakosú település Boldvához tartozik, ám szerencsésnek is mondhatja magát: Bor- sodszirák nevét megyeszer- te ismerik a Bartók Béla nevét viselő termelőszövetkezete révén. A szövetkezet léte — itt legalábbis — egyáltalán nem hanyagolható el a közművelődési életben. Közel tíz éve a tsz tartja fenn a művelődési házat; ők újították fel, vezették be a fűtést, ők biztosítják a működés anyagi fedezetét. A 170 ezer forintos költségvetésből a községi közös tanács csak jelképes összeget tud magára vállalni, s a működési bevétel is meglehetősen szűkre szabott. íme, újabb adalék a sokszori tapasztalathoz: azokon a településeken, amelyek ipari hátteret, egy jól működő gazdaságot tudnak maguk mögött, messze jobbak a közművelődés anyagi-tárgyi feltételei, mint másutt. * A művelődési ház igazgatója; Kun Lajos: — Intézményünk nagyon sokat köszönhet a szövetkezetnek. Mi csak nagyon minimális összeget tudunk „kitermelni” magunknak, azok a műsorok, amelyek a nagy nevek által vonzanák a közönséget, igen drágák, szinte megfizethetetlenek számunkra. De nem is ez a célunk. Az a támogatás, amit évente kapunk, a mi szerény lehetőségeink jó kihasználását biztosítja. Több kiscsoportot is működtetünk, közülük elsősorban a pávakört említeném, ez a legrégebbi. De működik az iskolások néptánccsoportja, megalakult a citeraszakkör, van egy szórakoztató-zenekarunk, szeretnénk folyamatossá tenni a nyugdíjasok klubjának munkáját is. Művelődési házunk ad helyet a legfontosabb közéleti eseményeknek, s hetente egyszer játékfilmvetítés van itt. — És ezen a hétköznapi déűelőtlön mi folyik a nagyteremben? — Most éppen traktoros- képző tanfolyam van. Évente 2—3 ilyen szakmai tanfolyamnak adunk helyet, ez is hozzátartozik a szövetkezettel való együttműködésünkhöz. — Mennyire érdeklődők a közművelődési programok iránt az itt élők? — Hát tudja, szoktam mondogatni a legkülönfélébb fórumokon, hogy nem elég az, hogy csak a „kul- túrvezér” csalogasson; kérni is kell, jönni igényekkel, és akkor mi megcsináljuk... ez lenne a döntő... De kevés a kérés ... Azért számítsa hozza a városközelséget is, Barcika sincs messze, Miskolc sem, színházba, más kulturális intézmény programjaira is eljárnak az itteniek ... * Nem ilyen hivatalosa® folyt persze a beszélgetésünk, ismerkedésünk; sokszor visz- szalapoztunk, sokszor meg előre. S többször is kapkodnom kellett a tollat, mert Kun Lajos talán maga sem tudná „egyszuszra” elmondani, mi mindenben van ott tevékenyen. Egy kis ízelítő: tanácstag, az áíész felügyelő bizottságának a tagja, tűzoltóparancsnok, bélyegszakkör- vezető (a gyerekeké után a felnőtteké is megalakult), a pávakör éltetője... S mint jeleztük korábban, 5 a művelődési ház tiszteletdíjas igazgatója. Nyugdíjasként. Lehet, van aki megmosolyogja a listát, s tán olyan is lesz, aki legyint rá. Lelkűk rajta... — Én már nem tudom abbahagyni. így éltem fél évszázadot. mindig valami mást, többet is csinálva, mint ami a hivatalos munkám volt. Igaz, az én munkám soha nem volt „hivatalos”. Én ma is néptanítónak érzem magam: 1930-ban végeztem el iskoláimat, ezután 47 évi tanítói szolgálat következett. Kis faluban kezdtem a pályám. Mindenben benne voltam, mindenütt jelen. Annak idején az emberek még igen nagy jelentőséget tulajdonítottak egy kellemesen együtt töltött estének. az összetartozás miatt. Ezt próbálnám mára is átplántálni, ezt az igényt. A lelkesedésből még van, s ha nem is ég mar olyan nagy fénnyel ez a lámpás — nem múltak el nyomtalanul az évtizedek —, talán még világít valamennyire... Amíg erőm lesz, addig csak csinálni fogom mindazt, amivel megbíznak, amit fontosnak latok megcsinálni... <t. n. j.) A forradalmi if)jusági napok '8 2 borsodi filmprogramja A Borsod megyei Moziüzemi Vállalat a KISZ' Borsod megyei Bizottságával közösen a történelmi sorsfordulókra: 1848-ra, 1919-re és 1945-re visszatekintő, a fel- szabadulás utáni társadalmi fejlődés jelentősebb állomá-, sait bemutató filmprogramot állított össze. A rendezvény sorozat ünnepélyes megnyitójára március 9-én, kedden délután 15 órakor kerül se a kazincbarcikai Béke Film színházban. Ünnepi beszédei mond Szabó Pál, a KIS2 Borsod megyei Bizottságának első titkára. Díszelőadáso- vetítik Bacsó Péter: Tegnap előtt című új magyar filmjét, ezt követően filmvitát rendeznek, amelyen dr. Veress József filmkritikus válaszol a nézők kérdéseire. A gazdag és színes programból néhány jelentősebb esemény: 11 településen ifjúsági klubokban, nagyüzemi KISZ-szervezetekben ismerkedhetnek meg a fiatalok az ötvenéves jubileumát ünneplő magyar hangosfilmgyártás történetét és fejlődését bemutató vándor- kiállításon. Kilenc helyen rendeznek alkotó—közönsée találkozókat, többek közt Le- ninvárosban, Edelényben Mezőkövesden. Szerencsen ’s a miskolci Tokaj vendég- átóházban. A forradalmi ifjúsági napok ’82 rendezvénysorozat keretében egyébként 25 'ilmet mutatunk be. A március 21 és 28 között megtartandó II. miskolci ifjúsági napok alkalmával a miskolci Kossuth Filmszínházban éjszakai előadásokon a zenés filmek szemléjén a legsikeresebb zenés filmalkotásokat újítják fel. illetve vetítik. Ebben az időszakban hirdetik meg a szovjet filmek látogatói versenyét is. mely március 15-től június 15-ig tart-. A forradalmi ifjúsági napok ’82 film rendezvény-sorozat április 8-án. délután fél 3-kor a miskolci Kossuth Filmszínházban zárul a Találkozás című színes szovjet film díszelőadáson történő bemutatásával.