Észak-Magyarország, 1982. március (38. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-30 / 75. szám
ÉSZAK-MAGYAROSSZAG 4 1982. március 30., leedd A képernyő előtt 1 «iííiii csata - Mao Tol De nagyon is várja a szórakozni szerető tévénéző, hogy valami kellemes, derűs vígjáték kerüljön a képernyőre, amin nagyokat lehet nevetni! A vasárnap estére hirdetett A Waterlooi csata ilyesmit ígért. Az eredeti mű szerzője Lengyel Menyhért, az egykori miskolci diák, a világsikerű drámaíró, aki Bartók számára a Csodálatos mandarin szövegkönyvét írta, s több mint négy évtizednyi távoliét után aggastyánként tért haza meghalni, világszerte ismert, nagy sikerű és ünnepelt, vígjátékokban is jeleskedő színpadi és filmíró. A tévére Tahi László, a kortársi szatirikus irodalom és vígjátékírás kimagasló személyisége dolgozta át, a rendezésre pedig Lengyel György, a Madách Színház rendezője vállalkozott. E három név már előzetes ígéret volt. Ám nagyon hamar eszünkbe juthatott, hogy néhány hónapja már egyszer csalódtunk Lengyel Róza néni című vígjátékának tévéváltozatában, s ,a sugárzás után úgy érezhetjük: az 1924-ben írt és a Renaissance Színházban akkor bemutatott A Waterlooi csata tévéadaptációja sem váltotta be teljesen a hozzá fűzött reményeket. Pedig a kitűnően összeválogatott színészgárda — Szabó Sándor, Kállai Ferenc, Márkus László, Hernádi Judit, Sulyok Mária és mások — is igazán megtett mindent. Mégis, a másfél órányi játékidő hosszúnak tűnt, a játék sodra le-lelassult. Az eredeti háromfelvonásos szerkezet kitapinthatóan megmaradt, a harmadikra jutott a legkevesebb mondandó, kicsit agyoncsapott- nak, gyorsan befejezettnek érződött. Az Amerikából hazalátogató hazánkfiai előtti indokolatlan hasraesés, a csőd szélén álló pesti üzletember kétségbeesett kísérletei, a személytévesztés, a kispénzű amerikai itthoni hazárd üzleti próbálkozása, az üzletemberek — a milliomos és a kis szűcs — komikus alkudozása mindmegannyi ismerős és mindig hatásos vígjátéki elem, s az is ismerős humorforrás, hogy a húszas évek elejének íilmcsinálását valami roppant torzító, görbe tükörben nevettetjük ki. A három felvonás három helyszíne szinte három teljesen elütő játékstílust hozott. Azt keresni, mit mond a mának ez a csaknem hatvan éve született és a legtöbb néző számára már idegen, ismeretlen világot idéző játék, alighanem szükségtelen. Jó forrásból merített játékkal szórakoztatni akart. S ez a vállalkozás akkor is tiszteletre méltó, ha a maradéktalan szórakozás helyett csak helyenkénti múló derűt tudott kelteni. * A késő esti, vagy inkább kora éjszakai időbe került az Amerigo Tot című portréíilm. Érdemes volt miatta a készülék előtt maradni vasárnap este. A D. Fehér Zsuzsa vezette beszélgetésben átfogóan rajzolódott fel a Fehérvárcsurgón született és 1930-ban kivándorolt világhírű művész, Tót Imre, avagy Amerigo Tot életútja, művészi, szobrásza pályájának, kifejezési eszközeinek alakulása. A Kassák munkakörének tagjaként tevékenykedő fiatal művész, aki akkoriban elsősorban grafikával foglalkozott, szinte a Gyűjtőfogházból szabadulva hagyta el az országot, hogy a Bauhaus keretei között képezze magát tovább és váljon világhírű alkotóvá. D. Fehér Zsuzsa néhány rövid közbeszúrt kérdéssel, vagy megjegyzéssel irányította a beszélgetést, s tulajdonképpen Tot hosszú monológjaiból, vallomásaiból rakódott össze a kép, amely bemutatta a Rómába érkezést, az olasz reneszánsz hatását, majd az attól való, az önálóbb formanyelv keresése végett való eltávolodást, a látás- és láttatásmód változásait, a művészi utal a természethű szobroktól az áttettebb fogalmazásokig, a magát mindig megújítani tudásig. Természetesen sok képi anyag ír segített e filmben, s igazán a legjobb művészeti ismeretterjesztési forma, ahogyan az alkotó a korábbi 472 alakos Gol- doni-siremlékről, vagy a Termini pályaudvar frízéről, az űr- ha jós témákról, a tihanyi Őfelsége, a kilowatt című kompozíciójáról, a kavicsasszonyok formáinak alakulásáról és más műveiről beszélt. Amérigo Tot tulajdonképpen csak hatvanévesen, 19(>9-ben találhatott igazán haza — hacsak a háború alatti, szövetséges katonai repüléseit nem tekintjük hazatérésnek —, de a szülőfalujának készített Csurgói Madonna szobra már korábban ideért. Nem volt érdektelen, amit ennek jelentéséről magyarázott, jelezve, ez a szobor mintegy az ő kötődése ide. Amerigo Tot sokat van itthon, de Rómában él. A föl-földobott kőnek vajon hol kell végleg leesnie? — meditált a portréfilmben, majd arra a záró kérdésre, hol érzi magát otthon, így válaszolt: „Mint Tompa Mihály gólyája; a fészek itthon van, de télen elmegy délre ..Amerigo Tótnak most kiállítása van Budapesten, több műve áll szerte az országban. Tulajdonképpen nagyrészt már itthon is van. i Benedek Miklós Április 1-től Szakad szombat az ózdi óvodákban Magyarországi feketekerámiái! Miskolcon, a Herman Ottó Múzeum Papszer utcai kiállító épületében „Magyarországi feketekerámiák” címmel kiállítás nyílt, amelynek anyagát 11 múzeum adta össze. A mintegy 150 kiállított edényt az érdeklődök október elejéig tekinthetik meg. Hangverseny és megnyitó szókkal” érkeztek a települéÓzdon az ötnapos munkarendre térnek át a város óvodáiban. Ez a rendelkezés azokat a két-, vagy több csoportos gyermekintézményeket érinti, amelyekben szombatonként a gyermekek létszáma legalább egy csoport- nyira csökken. Az egycsopor- tos óvodákban csak akkor kerülhet sor az ötnapos munkarend bevezetésére, ha a gyerekek ■ létszáma szombatonként nem éri el a tíz főt. Az előzetes felmérések szerint minden lehetőség megvan arra. hogy az ózdi óvodák döntő többségénél bevezessék a szabad szombatokat. Tizennégy gyermekintézményben április elsejétől így áttérhetnek az ötnapos munkahétre, hiszen ezekben az óvodákban összesen csak 23 gyermek részére kértek elhelyezést a szülők. Április elejétől már csak két óvoda tart nyitva a városban. A Vörös Hadsereg úton levő gyermekintézmény — a Katona József úti óvoda tagóvodája — reggel negyed hattól délután fél háromig lesz nyitva. A másik óvoda, a Kilián úti, június 1-ig lesz. nyitva szabad szombatokon, azután pedig itt is áttérnek az ötnapos munkahétre. Tegnap, március 29-én, délután és este két jelentős zenei esemény is volt megyénkben, mindkettő Kodály Zoltán születése 100. évfordulójának tiszteletére rendeződött. Szerencsen, a Rákóczi-vár színháztermében délután fél 6 órakor kezdődött a Magyar Rádió Gyermekkórusának hangversenye A nagyszabású műsora Mádról, Prügy- ról, Taktabájról, Csobajról és Tiszaladányból „színházbuSzombaton marathon! programmal indult, vasárnap, március 28-án, délután eredményhirdetéssel és díjkiosztással zárult Miskolcon a IV. országos diaporáma-biennále. A Diósgyőri Vasas Művelődési Központban rendezett esemény záróakkordjának örömteli színfoltja volt, hogy a miskolci résztvevők közül többen is a zsűri asztalához „járulhattak”, munkájuk elismerését átvenni. Papp József és Funák András oklevelet érdemelt ki; a Funák András—Bíró Tibor szerzőpáros elnyerte a közönségdijat; Halmai László pedig a Népművelési Intézet díját vehette át. A zsűri úgy döntött, hogy ezúttal Jcét első díjat ad ki, az egyiket Seregély István (Budapest), a másikat Tám László (Pécs) kapta. Második díjat Magyar Ferenc (Budapest), harmadikat a Borbély Tamás—Harnóczy Örs szerzőpáros nyert. A Magyar Fotóművészek Szövetségének díját Márton Géza (Budapest), a Fotó című szaklap díját pedig Báló Imre és Dénes Ottó alkotópár (Pécs) vehette át. A díjazottak, mint az a dr. Végvári Lajos művészettörténész vezette zsűri megállapításából kitűnt, a hazai mezőnyben kimagasló eredményeket értek el; évek óta folyamatosan magas színvonalon dolgoznak, s minden dia- poráma-bemutatónak — a szakma és a közönség vélekedése szerint — sikeres részt sek lakói. * Sárospatakon, a Comenius Tanítóképző Főiskola Gyakorló Iskolájának aulájában tartottak ünnepséget. A Kodály-centenárium alkalmából szervezett városi rendezvény- sorozat hivatalos megnyitása után két általános iskola, a gimnázium, a főiskola és a művelődési ház kórusai adtak műsort. vevői. A bíráló bizottság véleményéből, s a szombaton éjszaka megtartott tanácskozáson elhangzottakból azonban az is kitűnt, hogy a kétnapos bemutatón látott alkotások nagyon egyenetlen színvonalról tanúskodnak. (A nézők 32 résztvevő 47 művét láthatták.) Több munka a kép és a zene összhangjának hiányáról tanúskodott. Főleg az újabban jelentkező szerzők esetében, azt lehetett tapasztalni, hogy nem fordítanak. figyelmet a dramaturgiai építkezésre, ami miatt szétesik, „elfolyik” mondandójuk. Nem véletlen tehát, hogy a zsűri nyomatékosan hívta fel a figyelmet az elmélyültebb munka szükségességére, ennek egyik formája a csoportban való dolgozás. Ennek bizonyíthatóan fontos szerepe van, jól példázza ezt a Pécsi Ifjúsági Ház stúdiójában dolgozó szerzők munkájának eredményessége. Mares László, a rendező bizottság tagja, a Diósgyőri Vasas Művelődési Központ munkatársa mindehhez hozzátette: mi, „hazaiak” is bizakodóak lehetünk; a legutóbbi találkozó óta megalakult Diósgyőrben a diaporá- ma-stúdió, s ennek keretei kezdenek kibontakozni a Miskolc városi Művelődési Központban Is. Együttműködésük azt eredményezheti, hogy két év múlva még sikeresebben szerepelhetnek az újabb hazai seregszemlén. (t. n. j.) Napjainkban az orvostudomány egyik kiemelt kutatási területe a szív- és keringési betegségek megelőzése és gyógyítása, hiszen a halálozási okok több mint 50 százaléka ilyen eredetű rendellenesség. Még ijesztőbb a kép, ha az efféle halálokok arányát az idő függvényében vizsgáljuk. Hazánkban például 1978-ban 20 ezerrel több férfi halt meg szív- és keringési betegségben, mint 1904-ben, s köztük legalább ötezer volt azoknak a száma, akik elkerülhették volna a halált. Hogy milyen módon? Az Országos Kardiológiai Intézet Szervezési és Módszertani osztálya évek óta erre a kérdésre keresi a választ. Munkájukról, eredményeikről és további terveikről beszélgettünk dr. Gyárfás Iván osztályvezetővel. — Egy rendkívül kedvező jelenségre figyelt föl a közelmúltban a világ. Néhány országban, így például Amerikában, Kanadában, Finnországban, Üj-Zélandban, Ausztráliában jelentősen csökkent a szívkoszorúér betegségben elhunytak száma. Csak az USA példáját említeném: 1978-ban 200 ezerrel kevesebb volt az ilyen jellegű elhalálozás, mint tíz esztendővel korábban. A kutatókban felmerült a kérdés, vajon mi az oka ennek; az orvostudomány fejlődésének, az új eszközöknek, vagy gyógyszereknek köszönhető-e, avagy az életmód változásának? Kétségtelen, hogy az orvostudomány 1968—78 között sokat fejlődött, ma már jól felszerelt intenzív osztályokon kezelik a infarktusos betegeket, jobb gyógyszerek állnak rendelkezésre és sikeres szívműtéteit ezreit hajtották már végre. De az infarktusos halálozás csökkenését mindez csak néhány százalékban magyarázza. — Ezek szerint az életmódban keresendő az alapvető összefüggés? — Tapasztalataink szerint ez az -örvendetes jelenség egyértelműen az életmódváltozásnak az eredménye. Az egészségügyi reklámhadjáratok nyomán Amerikában 15 százalékkal csökkent a dohányosok száma, megváltoztak az étkezési szokások, kerülik az egészségtelen zsíros ételeket, és az amerikai városi életmód természetes velejárója lett — ezt a játékfilmek is tanúsítják — a rendszeres testmozgás, a kocogás. Az infarktusos megbetegedésekért ugyanis a dohányzás, a vér magas zsír- tartalma és a magas vérnyomás a felelős. Ezek a fő rizikófaktorok, amelyek az ember életét veszélyeztetik. Ha csak egyik rizikófaktor van jelen, akkor száz esetből húszban, ha viszont mindhárom, akkor száz esetből ki- lencvenben valószínű az infarktusos megbetegedés. — És mi lenne hazánkban a teendő, hogy lehetne megbetegsegek terjedését? — Egyetlen út áll előttünk, amelytől eredményt várhatunk; a lakosság magatartását, szokásait kellene megváltoztatni. Ennek lehetőségét, a befolyásolás módszereit vizsgáljuk egy hosszú távú program keretében. Osztályunkon orvosok és szociológusok azon fáradoznak, hogy azokat a szociális tényezőket is feltárják, amelyek közrejátszanak abban, hogy bizonyos csoportokban gyakoribb az infarktusos megbetegedés. Ami pedig az egészséges életmódra nevelést illeti, meggyőződhettünk, hogy már gyermekkorban kellene elkezdeni. Az egészséges táplálkozási szokásokat, a rendszeres testedzés iránti igényt csakis ebben a korban lehet kialakítani, nem beszélve a dohányzásról, amely az esetek nagy többségében gyermekkorban kezdődik. A hatékony megelőzés feltétele a társadalmi összefogás. Éppen ezért munkánkba bevontuk a körzeti és üzemorvosokat, az üzemi étkezdéket és a gyermekélelmezési szakembereket, s szeretnénk azokat is mozgósítani, akik a tömegsportért tehetnek valamit. Azokban a kerületekben, ahol kísérleteket, kutatásokat végzünk, különböző egészségügyi klubokat szeretnénk létrehozni.’ Így az infarktusos betegek, a magas vérnyomásban, vagy cukorbetegségben szenvedők a klubokban szakemberektől kaphatnának választ kérdéseikre, problémáikra és tanácsokat, segítséget az életmód változás hoz.- — Tudomásom szerint a* elmúlt esztendőkben főleg a budapesti kerületekre terjesztették ki kutatásaikat. A megyékben nem terveznek hasonló vizsgálatokat? — Éppen a közelmúltban kapcsolódott be programunkba a Pécsi Orvostudományi Egyetem Szervezéstani Intézete, s tervünk az, hogy felméréseket végzünk Pécsett és Siklós környékén is. A közös munka célja, hogy kiderítsük: befolyásolja-e a vidéki, illetve a városi életmód különbözősége a szív- és keringési betegségek alakulását. Vagyis hazánkra is érvényes-e a megfigyelés, hogy az infarktus-gyakoriság északról délre, nyugatról keletre haladva egyre csökken. De addig is, amíg e kutatások tartanak, az ország valamennyi üzemében ajánlatos lenne bevezetni például a magas vérnyomás rendszeres szűrését és kezelését, az éttermek és üzemi konyhák korszerűbb és egészségesebb étrendet alakíthatnának ki. Ehhez nem kell pénz. anyagi áldozat, csak egy kis jó szándék, ügyszeretet. Végül pedig egy jó tanács elsősorban .középkorú férfiaknak. ne várjanak a sportpályák építésére! Kocogjanak, fussanak, mértékletesen étkezzenek az egészségükért! A. É. A miskolciak is jól szerepeltek DiapráariMále alán Akik kutatják az infarktus okát Urbanizációs betegség lenne? BESZÉLGETÉS AZ ORSZÁGOS KARDIOLÓGIA! ÍNTÉZET SZERVEZÉSI ÉS MÓDSZERTANI OSZTÁLYVEZETŐJÉVEL előzni a szív- és keringési ÉRTESÍTÉS! ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ Értesítjük kedves megrendelőinket, hogy cipőjavító szolgáltatásunkat 1982 március 1-vel megkezdtük Sajószentpéter, Kossuth u. 206 sz. alatt (volt Simon szabóműhely helyén). Szövetkezet vezetősége
