Észak-Magyarország, 1982. február (38. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-13 / 37. szám
1982. február 13., szombat ESZAK-MAGYARORSZAG 7 Á delizsánsz és társai... A száguldás korát éljük; száguld velünk a gyorsvonat, a repülő, a mesterséges égitest, száguldana az autó is, ha győznénk energiával. 13 rohanó világban csillapítóan halnak a múlt századok utazási eszközeire való visszaemlékezések. Dalban, prózában hallunk a delizsánszról, gyorskocsiról. a gyorsparasztról és bizony már nem is tudjuk melyik, mikor, mi volt. Soraimat eligazításul szánom. A kocsi posta újkori változatát vezette be 1752-ben Mária Terézia, amikor a postát szállító ordinária útvonalán megindította a Bécs—Buda, majd Bécs— Pozsony közt naponta közlekedő személyszállító társaskocsit, a delizsánszot. A kilencszemélyes nehéz ba- tár reggel 5-től este 9-ig közlekedve 6—8 kilométeres óránkénti sebességgel két és fél nap alatt ért Budára. Lóváltás, éjszakázás a kijelölt stációkon történt, ilyen volt Kerepes, Eger, Forró. Utóbbi helyen „oly tiszta fogadót találni, aminő hasonló csak a fővárosban van” — írta az egyik tapasztalt utazó 1805- ben. A Bécs—Buda—Kassa járat szerdán, szombaton éjjel indult, vasárnap és csütörtökön délelőtt érkezett a miskolci postaállomásra, hol Szedlicky József postamester fogadta az utasokat és váltás trtán indított, hogy kedden és pénteken Kassára beérkezzenek. Lassú és drága utazás volt ez. A Bécs—Buda közti út egy akó (54 liter) bor árába került. Mégis az 1820-as évekre már minden fontosabb útvonalon közlekedett. 1823-ban az osztrák kocsiposta igazgatója megunta a döcögőst, igazi gyorskocsi-közlekedést szervezett. mely 5 utassal éjjelnappal közlekedett Bécs— Buda közt, a menetidőt 31 órára csökkentve. Most már ez volt a delizsánsz, a másikból „mallé”-kocsi lett. mely csak terhet szállított. A reformkorban ő is azt mondta, hogy fel kell hozni a gyereket, de az meg nem jött az istennek sem. Rúgott, harapott, kiabált, nem bírtunk vele sehogy. Szóval ott maradt, aztán néhány napra rá meg is hall. Most is ott van. — Ott van? — A pohár ideálon megállt a kezemben. — Ott. temettem el, a pincében. Máshol nem lehetett, nekünk is bajunk lett volna, ha kitudódik... Olt temettem cl, a sarokban. A háború után át vitethettük volna a temetőbe, de azt mondta az asszony, minek a/, most már, így legalább mindig itt van... A képre néztem. Hasonlít rám, nagyon hasonlít. Kedvesen, pihenten mosolyog, az arcán nyoma sincs a láznak, a félelemnek, a pincebeli nemespenésznek. — Lemennénk? — kérdeztem. A pince hideget lehel, Márton gazda gyertyát gyújt a lépcső alján. Sorban a hordók: egyik oldalon hat, a másikon csak öt. A hatodik helyén, a sarokban: a sir. Fekete salakhalom, a tetején — üres konzervdobozban — fonnyadt, elvize- sedett. virágcsokor. Oldalt fakereszt, a falnak támasztva, rajta a név. Durván égetett belük: ÉLT 2(1 EVET. A gazda kezében remegve ég a gyertya. Meghajlott háttal állunk: alacsony a pince teteje. már 28 órára csökkent a bécs—pesti út menetideje, ami annyira megfelelt a „nagyérdemű”-nek, hogy még akkor is közlekedett, amikor a két fővárost már vasút kötötte össze. Az igazi delizsánsz mégsem terjedhetett. el országosan, mert Magyarországon a személyszállítás nem volta király fenntartott joga, tehát más is fuvarozhatott engedély nélkül. Az 1830-as évek közepén több gyorsutazási intézet alakult. Vidékünkön a Pest—Eperjesi Gyorskocsi Intézet tartott fenn Pestről vasárnap és csütörtök délben induló járatot, mely Miskolcon az Arany Korona szállóhoz futott be Lichtenstein József megbízotthoz. Az ekkori 6 frt-os viteldíj a Bach-korszakban már 10 frt 30 kr volt, eny- nyit fizetett Pesten a Vadászkürt fogadónál induláskor Bakos Gábor úr az „előfizetési jegyért” Mis- kolcig. A gyorskocsi romantikáját Déryné, Petőfi, Kazinczy irodalmi alkotásokban örökítették meg számunkra. A főútvonalak melletti falusi fuvarozók voltak a gyorsparasztok, akikkel bármely útra lehetett megállapodni. A könnyű, nyitott, zörgős-rázós parasztkocsik menetrendjét az utasok meg a fuvaros szabták meg, főleg az utóbbi; ott állt meg, ahol megszomjazott, vagy ahol adósságot törlesztett. Ehhez alkalmazkodtak a lovak is, meg az utasok is. A n-yer, gesújfalusi gyorsparasztok Becsig fuvaroztak, konkur- rálva a svarcgélb. delizsánsszal. A vasút térhódításával a személyszállítás a múlt század közepétől a postakocsiról vonatra terelődött. A lóvontatta postakocsit, megváltozott feladattal még 10 éve is használta a posta. Az utazás forradalmasítását a gépjármű és a repülő hajtotta végre. I>r, Kanukly Miklós mmm Balról fehérben Borbála néni Torfene# a kenyér?®! Ha nyolc éven át a hat munkahónap alatt naponta huszonkét kenyeret sütött Borbála néni, az közel ötezer friss, foszlós, házi kenyér. Délidőben szalmaka- zai tövében, répaföld szélén elfogyasztva... igazi summás ebéd. — Máig emlékszem a napi étrendre: reggelire szalonna, kenyérrel, aztán délre főztünk jó erős húslevest, hozzávalóval, estére bablevest habarva. És persze a kenyérsütés . 11 —kutatja emlékei között a régi időket Szántai Gyuláné, Borbála néni. Véle ment a húga is, így az 1911-ben készült családi képen levő két fehérruhás kislány pár év múlva a családtól távol, Mezőhegyesen élte a summások életét. A fiatalabb Apollónia kapás. Borbála főző volt az ötszáznyi munkáscsapatbar A megkapált répa ment mezőhegyes cukorgyárba az érbe kapott pénzt Bükk- zsércre hoztak haza, — Ment a faluból majdnem mindenki, mit is csináltunk volna idehaza? — néha keserűek a fiatalság emlékei. Borbála néni egyre beszédesebb. Beinvitál lányá- ékkal együtt épített kétszintes házába, többszobás lakrészébe. Ebédet főz. Tanítóképzős unokájának tálal az ebédből. — Szerelik a főztömet. Két lánya, négy unokája dicsérheti főzési tudományát. Családi fényképek vannak a falon, közöttük ez a nagyon régi. A család tősgyökeres zsérei. Valójában így nevezik a községet az 1906-ban Bükkzsérc nevet kapott település lakói. Itt nevelte fel any.iuk Marit, Károlyt. Istvánt, Borit és Apollóniát, — A gyerekeim élete már más. Dolgos, tanult emberek. igyekszik még a legkisebb unokám is. Néha még emlegetjük azt a sok kenyeret... mosolyog rá az unokájára. Köpöczi Edit Fotó: Fojtán László i JUHÁSZ JÓZSEF' Hegedűk Volna még dal, szól a másik. De ez hallgat korhadósig. Föltérképezik a Baradlát Térképészeti mérések színhelye az észak-magyarországi karsztvidék egyik legismertebb föld alatti labirintusa, az aggteleki Ba- radla barlang. A Budapesti Vörös Meteor Természetjáró Egyesület csoportja a barlang fő és mellékjára- tainak adatait összegezve készít új, pontos és megbízható térképet a Baradlá- ról, melyről a harmincas években készült ugyan térkép, de azóta — a feltárások és a mesterséges átalakítások miatt — úgyszólván használhatatlanná vált. A budapesti természetjáró egyesület tagjai az északmagyarországi barlangrendszer legapróbb zugait is föltárják; a műszeres mérésekkel körülbelül két esztendő alatt végeznek. i '■ — — Menjünk akkori:; —» mondta a gazda, és kezével védve a gyertyalángot, a lépcső felé fordult. Felmentünk a konyhába.’ Megittam a maradék bort, és elbúcsúztam. — Most már menni kell — mondtam, az órámat nézve. Márton gazda sokáig fogta a kezem a kapu előtt, — Itt van fenn, a dombon? — kérdezte. — Itt. — Hát..: Aztán jöjjön el máskor is. — Eljövök. Viszontlátásra. — Isten áldjon, fiam. Elindultam a főutca felé. Már sötétedett, meg-megló- dull a szél. Négy kilométer a dombig. Visszanézek. Az öreg a kapuban áll. Még mindig néz. Talán azt hiszi..: Ugyan. Nem lehetek a rokona, sem az unokája, senkije, semmije. Semmi közöm a fényképhez. Az a másik meghalt. Meghalt, meg negyvennégyben, most ott fekszik a borospincében, a hatodik hordó helyén, és én ... én pedig fel- gyűröm a gallérom, fürgébben, egyenesebben lépkedek, hiszen élek, élek. AKÁC fSTVAN Mielőtt szólanái Érezted mór a füst maró szagát, mikor szigorú téli éjeken vallatta önmagát. Érezted már o füst maró szagát, mikor hidak abroncsos ívein fésülte szög-haját. Érezted már a füst maró szagát s érezted-e - mielőtt szólanái — a szív alázatát? CSEH KAROLY Között I mellkasod zárt zsebében megváltott jegy a szív — utazz tovább az időben az egymásba rohanó sorsok katasztrófa-hírei között szedd csokorba az állomások fényeit legyen virág - jel - a hétköznapok zörejeiből összeálló csattanás színhelyén Szenzációs műkincs bukkant fel az évszázadok homályából: egy fából faragott barokk Mária-szobor. amely a Zselici Madonna nevet kapta. , Egy horvát- hertelendi portán bukkantak rá a disznóólban, az ólkerítés egyik léce volt. Dr. Herczeg József körzeti állatorvos sertésoltás közben figyelt fel a fa- ragványra. amelyet azután •— a gazda hozzájárulásával — lebontott az óllteri- tésről és átadta Lengyeltóti Jánosnak, a mozsgói honismereti kör vezetőjének. A finom művű szobor a S/.üzanyát ábrázolja, karján a gyermek Jézussal. Hársfából faragták, magassága nvolcvan centiméter, szélessége húsz centiméter, súlya pedig öt kilogramm. Eredetileg festve volt erről árulkodnak az itt-ott még fellelhető festéknvo- mok. Minden bizonnyal korona díszítette az istenanya és gyermeke feiet mégpedig arany, vagy ezüst korona. A barokk művész kora ruha- és ékszerdivatjának megfelelően ..öltöztette fel” a kettős alakot fejedelmi öltözetét ötszörösen öleli át a fából faragott gyöngysor. A rejtélyes múltú kalandos úton előkerült műtárgy a mozsgói helytörténész gvüiteménréhnn kapott helyett;, 6 ad (a a megkapó szépségű szobornak ■ Zselici Madopna nevet. Azt fejezi ki a név hocv a Horváthorfelenden talált remekmű a zselici nép közös kincse.
