Észak-Magyarország, 1982. február (38. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-06 / 31. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 2 1982, februdr 6., szombat Veszélyben a föIdgázOzlet? Az Egyesült Államok vál­tozatlanul nem mondott le arról a tervéről, hogy meg­hiúsítja a Szovjetunió és Nyugat-Európa közötti föld- gázvezeték megépítését. Mint a Frankfurter Rundschau pénteki száma közölte, a NA­TO állandó tanácsának szer­dai brüsszeli ülésén ez a kér­dés volt az egyik fő téma. A lap brüsszeli tudósítója — jól értesült körökre hi­vatkozva — azt az álláspon­tot fogalmazta meg, hogy az amerikai nyomás miatt „nö­vekvő veszély fenyegeti” a földgázcső-szerződést. A Rea- gan-kormány, miután megtil­totta a General Electric cég­nek, hogy alkatrészeket szál­lítson a vezeték' nyugatnémet és francia cégek által gyár­tandó kompresszorállomásai­hoz, most annak felmérésére összpontosítja erőfeszítéseit, hogyan tudná megakadályoz­ni, hogy a hiányzó alkatré­szeket a nyugat-európaiak maguk pótolják, A Frankfurter Rundschau ugyanakkor arra hívja fel a figyelmet, hogy szükség ese­tén a Szovjetunió Ausztriá­ból, Svédországból és Finnor­szágból is beszerezheti a hi­ányzó alkatrészeket, mivel ezekre az országokra nem vo­natkoznak a NATO által el­rendelt tilalmak. A Pravda a LEMP szerepéről Herényiét Becsben Csütörtökön késő este po­kolgép robbant a bécsi fő­rabbi belvárosi lakása előtt. Személyi sérülés nem történt — a támadás időpontjában az egyházi vezető nem tar­tózkodott lakásában —, az épület bejárata azonban meg­rongálódott. Mint emlékeze­tes, legutóbb a múlt év kö­zepén hajtottak végre terror- támadást Bécsben izraelita objektum ellen. Megfigyelők a csütörtöki akciót összefüggésbe hozzák az osztrák kormány közel­múltban foganatosított intéz­kedéseivel, amelyeknek ér­telmében megszigorítják a beutazási vízumok kiadását bizonyos országok állampol­gárai részére. Napokkal ko­rábban szélsőséges arab cso­portok megfenyegették az osztrák kormányt, hogy amennyiben nem engedik szabadon a múlt évi terror­akciókért Bécsben elítélt há­rom arab személyt, támadást intéznek osztrák középületek és külképviseletek ellen is. A fenyegetés nyomán hozott szigorú intézkedésekről Bru­no Kreisky kancellár és Er­win Lánc belügyminiszter tá­jékoztatta a Bécsben akkre­ditált arab nagyköveteket, akik a lépést megértéssel fo­gadták. A Lengyelország különböző részeiből érkező jelentések egyértelműen arra utalnak, hogy az országban a piaci áruhiánnyal összefüggő ne­hézségek ellenére is stabili­zálódik a politikai és gazda­sági helyzet — írja a Pravda varsói tudósítója. Egyre több jelentés szól arról, hogy aktivizálódnak a LEMP szervezetei, és növek­szik befolyásuk azon folya­matokra, amelyek a válság leküzdésének irányába mu­tatnak, írja a lap. A szükségállapot meghiúsí­totta az ellenforradalmi for­dulatot, ismét rendet terem­tett a városok utcáin, és lét­rehozta az üzemek, a gyárak, az egész népgazdaság normá­lis munkájához szükséges fel­tételeket. A soron következő feladat — írja a továbbiak­ban a tudósító — az állam szocialista alapjainak meg­szilárdításával, a népi hata­lom évei alatt felhalmozódott hatalmas gazdasági potenciál hatékony kihasználásával, s azzal kapcsolatos, hogy létre­hozzák a bizalmon és az együttműködésen alapuló tár­sadalmi légkört. Ezeknek, az ország számára létfontosságú problémáknak az eredményes megoldása — teljesen egyér­telműen — a LEMP-től, te­vékenységének határozottsá­gától és következetességétől függ. A pártbizottságok gyűlése­in, plénumain, a pártaktívák tanácskozásain a párt sorai­nak megszilárdításáról, a marxizmus—leninizmus alap­ján megvalósuló összeforrott. ságáról, harckészségének és a pártmunka operativitásának fokozásáról van szó. V Állategészségügyi rendelet A Magyar Közlönyben meg­jelent a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter ren­deleté a szarvasmarha-állo­mány gümőkór és brucellózis elleni mentesítésének állami támogatásáról. A rendelet az állategészség­ügy további fontos teendőiről intézkedik. Az állatok ma­gas színvonalú tenyésztését, sőt az eredmények növelését a maga eszközeivel biztosító állategészségügy hosszú távú programok megvalósításán is Egyiptom Szadat nélkül - Mubarakkal Milyen napjaink Egyiptoma? Az új elnök, Mubarak első külíölcii körútja kapcsán gyakorta teszik fel ezt a kérdést mostanában a megfigyelők. Kairóban köztudott volt Szadatról, hogy reggelente hosszan és szívesen maradt ágy­ban. Előbb elolvasta az újságokat, megreg­gelizett, még sétált is egyet és csak ezután, tizenegy óra tájban látott munkához. Utód­ja már az első nap új munkastílust veze­tett be az elnöki palotában. Tizenegy óráig éppen három megbeszélést tartott, egyebek közt a teljes kabinettel is tanácskozott... Természetesen, nincs két politikus, aki teljesen azonos módszerekkel kormányoz­na. Mubarak esetében azonban talán nem egyszerűen arról van szó, hogy a volt légi- marsall új seprű és mint ilyen, jól akar se­perni. a kormány Átalakítása A stílusváltás ugyanis több más területen is szembeötlő. Mubarak a többi közt meg­szüntette az egyesek által titkos kamarillá- nak, vagy konyhakabinetnek nevezett elnö­ki tanácsadó testületet. Olyan nagyhatal­mú személyiségektől vett búcsút, mint ami­lyen Szajed Maréi és Oszmán Ahmed Osz­mán, akiknek gyerekei Szadat-lányokkal házasodtak össze. Mubarak a nagy testület helyébe igazi szakértőkből álló tanácsadó triumvirátust szervezett. Még fontosabbnak tűnik a kormány átalakítása. Kilenc posz­ton történt változás. E tárcák túlnyomó többsége gazdasági, pénzügyi jellegű. Az új miniszterek pedig egytől-egyig tapasztalt szakemberek, a kairói egyetem ismert pro­fesszorai. Amikor az új kormány megalakult, a megfigyelők árgus szemmel figyelték: meg­tarthatja-e bársonyszékét az a miniszterel­nök-helyettes, akt közismert volt panamái­ról, korrupciós ügyleteiről. Abdul Meguid menesztése sokak számára biztatás volt. Ar­ra engedett következtetni, hogy az űj egyip­tomi elnök által meghirdetett kereszteshad- járatot a korrupció és a nepotizmus ellen komolyan lehet venni. REFORMOK A GAZDASÁGBAN Ha a gazdasági élet tisztasága Mubarak koncepciójának egyik fő tétele, a másik a gazdasági élet hatékonysága. Az infitah, a nyugati nyitás politikája a szadati évek alatt kétségtelenül átformálta, de nem ked­vező irányban az egyiptomi gazdaságot. Eb­ben az időben a behozatal nagy részét fo­gyasztási cikkek alkották. A hitelek, segé­lyek pedig nem a termelésre orientált gaz­daságot fejlesztették — egy olyan ország­ban, ahol a lakosság évente egymillió fő­vel gyarapodik, s ahol ennek megfelelően évente 300—400 ezer új munkahelyre lenne szükség. Mubarak a hatalomra jutása óta eltelt négj> hónap alatt többször is és igen hatá­rozottan leszögezte: fontos gazdasági refor­mokat tervez: Ennek keretében vissza kí­vánja szorítani az importot, hatékonyabb területekre próbálja átirányítani a külföl­di beruházásokat és segélyeket, illetve azt is jelezte, hogy csökkenteni fogják az óri­ásira duzzadt állami szubvenciót. (Becslé­sek szerint az állami költségvetés 30 szá­zalékát fordítják az alapvető élelmiszerek árszintjének fenntartására. Most azt az el­képzelést fontolgatják, hogy a szegények ingyenes élelmiszerjegyeket kapnának. Ez ugyanis kevésbé terhelné az állami költ­ségvetést, mivel az állami szubvenciót ez­zel egyidejűleg megszüntetnék.) EGYÜTT AZ ELLENZÉKKEL Érdekes, új fejlemény: az új egyiptomi elnök e gazdasági reformok bevezetését úgy képzeli el, hogy a kormánypárt és az ellen­zék előbb széles körű szakértői konferen­cián tárgyalja majd meg a tennivalókat. Más jelek is arra engednek következtetni, hogy Mubarak számít, támaszkodni igyek­szik — mondjuk így — hivatalos ellenzé­kére. Az a csapkodás, amellyel a múlt év szeptemberében Szadat legkülönbözőbb po­litikai ellenfeleit igyekezett megzavarni, szétzilálni, lényegében felszínre hozta, hogy a belső ellenzék széles skálán helyezkedik el. Mubarak e belső ellenzéket észrevehetően megpróbálja szétválogatni. A törekvés a belső frontok átrendezésére feltűnő módon nem terjedt ki a szélsőséges iszlám erőik­re, ami valószínűleg nem annak következ­ménye, hogy az iszlám-fanatikusok ölték meg elődjét. A távolságtartás oka inkább az, hogy a Szadat politikáját elutasító ez­rek az iszlám fundamentalisták zászlai alatt gyülekeztek, s valójában ma már igen so­kan tartoznak azok közé, akik — külső példák nyomán, sőt ezek biztatására — Egyiptomot is iszlám köztársasággá szeret­nék átalakítani. Ma még természetesen nem lehet megjósolni, hogy az ország irányítá­sában kitapintható változások mennyire hatnak majd e belső vallásos ellenzékre. Annak idején Szadat általában azt hang­súlyozta, hogy elődjének örökét ápolja, rö­vid idő alatt mégis hátat fordított a nasz- szerizmusnak. Mubarak politikája más. Nem magyarázkodik, nem ígérget, egysze­rűen csak nem követi a rossznak bizonyult régit. A változtatás igénye fellelhető bon­takozó külpolitikai programjában is; első perctől készségét hangoztatta az arab világ­gal való újbóli együttműködésre, másrészt láthatóan normalizálni igyekszik a Szadat által mélypontra jutott szovjet—egyiptomi kapcsolatokat. dolgozik. Az állategészségügyi hatóságok, a területi és az üzemi állategészségügyiek ko­moly sikerét jelentette a szarvasmarha-állomány gü- mőkórmentességének elérése, amely évtizedeken át tartó folyamatos fáradozás ered­ménye volt. A rendelet fi­gyelembe veszi, hogy a gü­mőkór alapjában véve már nem okoz gondot, ám lehető­séget hagy arra az esetre, ha a betegség felütné a fejét va­lahol. Ilyenkor a korábbihoz hasonló anyagi segítség illeti meg a szükséges intézkedé­sek megtételéhez az állattar­tókat. A rendelet a már szintén visszavonulóban levő, ám a gyakorlatban több helyen még mindig jelentkező másik betegség, a brucellózis fel­számolására csoportosította át azokat a kedvezményeket, amelyek korábban a gümő­kór megszüntetésén dolgozó­kat illették meg. A rendelet részletesen meghatározza a mentesítés további, befejező szakaszában szükséges teen­dőket, feladatokat, és kitér azokra a tennivalókra is, amelyek a már mentesített üzemek, telepek, állatállomá­nyok további védelmére in­dokoltak. A jogszabály intézkedik ar­ról: a szarvasmarha-állomány állami támogatással történő mentesítését úgy kell elvé­gezni, hogy a már elért ko­moly eredmény, a gümőkór- mentesség megóvható legyen, és hogy egyre nagyobb össze, függő területeken váljon le­hetővé a brucellózissal nem fertőzött egészséges állomány kialakítása. Szabályozták egyebek közt azt is, hogy a hatóságilag brucellózis-men­tesnek elismert állományok­ban csak ugyanilyen környe­zetből származó állatokat vi­hetnek be. B „iái Döc” tiszteiat jár Haiti eredetileg arról vált nevezetessé, hogy az 1791 —1804 között vívott szabadságharcban győztek a fe­kete bőrű rabszolgák és kikiáltották a világ első né­ger köztársaságát, az utóbbi több mint három évtizedben az. egyik legvéresebb diktatúra honosodott meg a 28 ezer négyzetkilométeres országban. „Papa Doc” nyomába fia lé­pett, s „Baby Doc” — teljes nevén Jean-Claude Duvalier — apja nyomdokain folytatja családja és a maroknyi ural­kodó réteg anyagi helyzetének fölvirágoztatását. Az elmúlt napokban érdekes események színhelye volt Santo Domingo. Haiti diktátora a hét közepén elcsapta kor­mánya egyharmadát, kényszcmyugdíjazta a légierő főpa­rancsnokát, az elnöki testőrség parancsnokát, és leváltotta a „Leopard” névre hallgató biztonsági alakulat, a leghír- hedtebb haiti fegyveres testület vezetőjét. Megfigyelők ele­inte tanácstalannak bizonyultak a tisztogatás hátterét ille­tően. Annál is inkább, mert Duvalier megvált pénzügy- és gazdasági miniszterétől, külügyminiszterétől, a kereskedel­mi és ipari tárca élén álló egykori kebelbarátjától, a bá­nyászati és energiaügyi minisztertől és hasonló sorsra ju­tott az igazságügy-miniszter is. Vagyis a 15 tagú kabinetből öten elvesztették „Baby Doc” bizalmát. Első hallásra nem maradt más magyarázat, mint az, hogy a korlátlan hatalmú despota és a katonai vezetés, valamint a polgárság bizonyos elemei között ellentétek támadtak. A diktatúra körülményei között nemegyszer előfordult már, hogy a Duvalier-uralommal egyesek szembefordultak, ne­tán úgy vélték, maguk is megfelelő támogatást élveznek és megkaparinthatják a hatalmat. Egy nappal a nagyszabású leváltások után már valamivel tisztább a kép. Kiderült: Jean-Claude Duvalier csakugyan politikai el­lenzékét iktatta ki a hatalomból, hogy olyanokkal váltsa föl őket, akik még inkább Amerika-barátok. Két példa erre: Marc Bazin, a Nemzetközi Valutaalap bizalmi embere „örökölte” a kulcsfontosságú pénzügyi és gazdasági tárcát, a diplomácia élére pedig Jean-Robert Estimé, az USA bi­zalmasa került. Egyesek máris messzemenő következtetéseket vonnak le ennek a két embernek a színre lépéséből. Nevezetesen: elő­fordulhat, hogy Washingtonban számolnak a haiti diktátor bukásával. A közelmúltban ellenzéki erők partraszállást kí­séreltek meg, s ezek a kommandók egyenesen az USA-ból érkeztek. Ha „Baby Doc” távozásra is kényszerülne, az Amerika-barát politikusok révén a rendszer folyamatossá­ga mindenképpen fenntartható — vélik ezek a források. Az sem kizárt, hogy a hadsereg tisztikara is „megfertő­ződött”, s szívesen látná, ha a rezsimet némileg szalonképe­sebbé tennék. A fegyveres erőkben végrehajtott változások egyértelműen Duvalier hatalmi helyzetének megszilárdítá­sát célozták. A leváltottak közül például a biztonsági erők parancsnoka sok olyan törvénytelenséget követett el, amely egy szalonképesebb rendszerben nem tűrhető el. Miután Washington már Küzép-Amerikában is kísérle­tezik leghűbb szövetségesei portáljának átmázolásával — vagyis a diktatúrák szalonképesítésével —, meglehet, Haiti is ezt a példát követi, természetesen amerikai sugalmazás- ra. Más kérdés, hogy ettől még az „üzlet” lényege mit sem változik. rap Tanulással egybekötött tá­borozásra lengyel gyerekek érkeztek hazánkba. A plocki árvíz sújtotta terület kisdi­ákjait a Művelődési Minisz­térium és a Magyar Úttörők Szövetsége látja vendégül. Nyárig egyébként mintegy 3000 lengyel gyereket, több­ségükben állami gondozotta­kat várnak Magyarországra, akik a zánkai és a csillebér­ci úttörőtáborban két-, illetve négyhetes turnusokban vált­ják egymást. Ferencsi’; János kitüntetése A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Ferencsik Jánosnak 75 születésnapja alkalmából a Magyar Népköztársaság rubintokkai ékesített Zászlórendje kitüntetést adományozta. A kitüntetést az El­nöki Tanács elnöke, Losonczi Pál adta át. Levél Reapliez A Haravghi című nicosiai lap ismerteti azt a levelet, amelyet Ismail Biten, a Tö­rök Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának főtit­kára intézett Ronald Rea- ganhez, az Egyesült Álla­mok elnökéhez. Biten rámutat az ameri­kai elnök nyilatkozatainak képmutató jellegére, han­goztatva, hogy Reagan egy­részt „aggódik" a lengyel- országi szakszervezeti sza­badságért, másrészt viszont támogat olyan katonai rezsi- meket, amelyek durván megsértik a demokratikus szabadságjogokat. „Ha ön a munkások és a szakszerve­zeti jogok védelmezőjének nyilvánítja magát — hang­zik a levél —, miért hallgat, amikor az egész világ szeme láttára Törökországban láb- oal tiporják az igazságszol­gáltatást, az emberi jogo­kat." Törökországban az elmúlt 16 hónapban kommunisták, szocialisták, hazafiak tízez­reit vetették börtönbe. Több mint 500 haladó személyisé­get megöltek, és jelenleg ha­lálos ítélet fenyegeti a tö­rök forradalmi munkásszak­szervezetek konföderációjá­nak (DISK) 52 vezetőjét — emlékeztetett Biten. „Nyilatkozataiban ön minden bizonyíték nélkül a lengyel belügyekbe való be­avatkozással próbálja vádol­ni a Szovjetuniót, miközben tények sokasága bizonyítja, hogy a más országok bel- ügyeibe való beavatkozás a fenyegetés, a nyomás és az embargó az Egyesült Álla­mok külpolitikájának alap­tételeivé váltak. A török nép az elmúlt harminc évben sa­ját keserű tapasztalata alán­ján győződhetett meg er­ről ..." — hangoztatja a Török Kommunista Párt fő­titkára Reagan amerikai el­nökhöz intézett levelében.

Next

/
Thumbnails
Contents