Észak-Magyarország, 1982. február (38. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-05 / 30. szám
1982. február 5« péntek ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Kettős haszon Merre folyik a lakta? Évszázados térképek másolatai lógnak az iroda falán, az első kartográfiai felmérése az akkoriban Szabolcs vármegyéhez tartozó Csobaj, s Taktabáj falvaknak. A tavakkal, morolvákkal pettye- zett rajzot két kék szalag osztja meg. A szélesebb a Tisza, a hosszabb „S” alakú pedig a Takta. Valamikor itt folyt. A ma emberére örökségül hagyta poshadó vízzel teli kanyargós, holt medrét. Az itt lakók közül mindenki tudja: a szabályozott Takta Szerencs alatt folyik. Mégis — ha esők után tavakká duzzadnak a szántókon csillanó tócsák —, szívesen mutatnak rá egy-egy morotvára, hol erre, hol arra, hogy abban folyik a Takta. A gazdálkodás reménytelenségét kapcsolják hozzá, a reményeket oszlató, mindent elöntő folyócskához. A mindenkori panasz oka: a víz. A szövetkezet veszteségének oka: a víz. így ment ez éveken keresztül. Meglepődtem, amikor a hírt hallottam: A csobaji Taktaközi Termelőszövetkezet négymillió forintos nyereséggel zárta az elmúlt évet. Ha jól számolunk, Néposz Péter főagronómussal, akkor tíz év alatt most. másodszor sikerült elkerülni a veszteséget. Hogyan ? — Kivételesen jó évünk volt. A búza 36 mázsás, a napraforgó 21,4 mázsás, a cukorrépa 370 mázsás terméssel fizetett. Az állattenyésztésben a szarvasmarha-ágazat 1,2 milliós nyereséggel zárt. Szinte minden bejött. Ilyen választ hallván, sokan azt hihetnék, hogy a szövetkezetben ezt az eredményt inkább köszönhetik a szerencsének, a szárazabb évnek, mint a szakvezetői tudásnak. Csak aki ismeri azokat az erőfeszítéseket, amelyeket az újonnan kinevezett, vagy megválasztott fiatal vezetők tettek, tud a kettő között párhuzamot vonni. Mert az igazság a kö- zépúton van. Példa erre a cukorrépa, amelynek termesztésébe — bár sokan ellenezték — belefogtak. — Ilyen belvizes vidékre nem nagyon ajánlják. Viszont mi azt tartottuk szem előtt, hogy a Szerencsi Cukorgyár közel van, s környékünkön még vannak családok, akik a répát kézzel hajlandók kiszedni. Az ötven- hektáros területen így a gép mellett, tagjaink, s alkalmazottaink takarították be a répát. Volt olyan dolgozónk, aki 33 ezer forint tiszta nyereséget mondhatott magáénak. A fiatal vezetés más területeken is mert és mer kockáztatni, valami újba kezdeni. Kétségkívül annak idején helyes elhatározás volt a szarvasmarha-ágazat fejlesztése. A belvíz sújtotta gazdaságokban csak a tömegtakarmányra alapozott tartás adhat módot nyereséges termelésre. A szövetkezet megszüntette fejős-tehenészetét, s az állatokat istálló helyett legelőn tartotta. A húshasznú szarvasmarha-tartás kicsit visszatérés a hajdani ridegtartáshoz, hiszen az olcsóságra, az alacsony költségekre törekszik. Viszont kockázata — mint később bebizonyosodott — nagy, hiszen ennek a technológiának egyetlen haszna a borjú. — A lehető legköltségérzé- kenyebb ágazat. Ha kevés borjú születik, máris ráfizetünk a tartásra. Ha a legkisebb eltérés van a takarmányozásban, máris túllépjük a költségeket, nem kerülhetjük el a veszteséget. A „csillagistálló” — hiszen télen is legelőn tartjuk az állatokat — kétségkívül olcsó, mert nem terheli a férőhely költsége, de nagyon oda kell figyelni a technológiára, mert különben nem tudjuk vem- hesíteni az állatokat. Idén 1,2 millió forintot nyertek az ágazaton. Ez kétségkívül kimagasló eredmény. A jövedelem ösztönözte a szövetkezet vezetését arra, hogy a jövőben, távlati szerződés alapján, fejlessze a húsmarhatartást. Az újabb népgazdasági ösztönzők a húsmarhatartás fejlesztését sürgetik. A gazdaság igyekszik megragadni ezt a lehetőséget, s egy érdekes módszert választott: — Az elmúlt évben 170 bikaborjút helyeztünk ki a háztájikba. Aki vállalkozik hizlalásra, azt a szövetkezet hitellel ösztönzi. Nem fizet semmiért. Megkapja a borjút, ha szükséges a takarmányt, önköltségi áron, kifizetjük helyette a biztosítást, s végül az állat eladása után egy összegben levonjuk. Nem is hittük, hogy mekkora hajtóerő ez. Több a vállalkozó, mint amennyi borjút ki tudunk helyezni. Egyelőre a tagok, s alkalmazottak még csodálkoznak a két községben. Az előző évek sorozatos csődjei, s az ennek megfelelő szegényes juttatásai után, hirtelen szakadt rájuk a bőség. Pedig az egészben semmi csoda nincs. Okosan kihasználja a tsz vezetősége azt a lehetőséget, hogy amíg a gazdaság meg nem erősödik, s ennek megfelelően a bérek is növekedhetnek, addig olyan jövedelemhez juttathassa dolgozóit, hogy a szövetkezetben maradjanak. És szívesen dolgozzanak, érdekeltté váljanak a nagyüzemi termelésben is, hiszen az alapanyag, a borjú, a takarmány onnan származik. A haszon pedig kettős. — kármán — II bányászok biztonságáért.. i A szénbánya — veszélyes üzem. A szénbányászok több száz méter mélységben a föld alatt dolgoznak, s ahhoz, hogy felszínre küldhessék a fontos energiahordozót, le kell győzniük a vizet, a sarat, a kőzet rétegek nyomását, a széntelep folytonosságát megszakító vetőt, a mérgező és fojtó gázokat. A föld alatti munkahelyek magassági és szélességi kiterjedése meglehetősen behatárolt, kicsi, s ezekben a szűk bányatérségekben gyakran sok mázsás gépeket és berendezéseket kell mozgatni. Egyszóval a munkafeltételek a bányában összehasonlíthatatlanabbul rosszabbak, mint a gyárban, az üzemben, ebből következően nagyobb a balesetveszély is, könnyebben megtörténhet a baj. Megyénk szénbányaválla- latánál az utóbbi időszakban sok százmillió forintot költöttek a termelési körülmények, ezen belül a munkavédelmi helyzet javítására. Az eredmény nem is maradt el; a termelés növekedése mellett, fokozatosan csökkent a balesetek száma, gyakorisága, súlyossága. Az elmúlt évben azonban kisebb megtorpanás volt tapasztalható ezen a területen. s a biztonsági helyzet egészét kifejező baleseti szorzat egyharmadával növekedett a korábbi esztendő azonos mutatójához képest- örvendetes ugyanakkor, hogy halálos baleset nem forduh elő. továbbá csaknem tíz százalékkal csökkent a sérülések gyógyulási időtartama. A fentiekből kitűnik, akad még tennivaló a bányászok egészségének, biztonságának védelméért. Tisztában vannak ezzel a szénbányavállalat vezetői is. Az intézkedések sorából kiemelkedik a Kerületi Bányaműszaki Felügyelőséggel szorgalmazott együttműködés, amely valójában nem új dolog, de az eddiginél is tartalmasabbnak, tervszerűbbnek ígérkezik. A Borsodi Szénbányák Vállalat, a vállalat szakszervezeti bizottsága és a bányahatóság ez évre is elkészítette közös akciótervét, s az ebben foglaltak végrehajtására kijelölték a határidőt, valamint megnevezték a felelőst. így aztán bizonyos, hogy az elképzelések valóban megvalósulnak. Lapozzunk bele az említett intézkedési tervbe, tallózzunk a nagyszámú teendőkből! Az irányító, az ellenőrző tevékenység továbbfejlesztését hivatott elősegíteni az év során két alkalommal megtartandó vezérigazgatói szintű szemle, mégpedig a kedvezőtlen baleseti mutatókkal rendelkező üzemekben. Elkészítik az új munkavédelmi rendeleteken alapuló Munka- védelmi Szabályzatot, s a feladatra külön munkacsoportot hoztak létre. Mivel Lyukóbá- nyán az elmúlt évben az át- ■ lúgosnál jobban romlott: a balesetvédelmi helyzet, bevezetik a számítógépes folyamatirányítást és -ellenőrzést. Tanulmánytervet állítottak össze a bányagépek biztonságos üzemvitelére, a karbantartások fokozására. Azokban a bányákban, ahol tilos a dohányzás, folyamatosan ellenőrzik az előírás betartását, s a tilalom megszegőit az eddiginél is szigorúbban felelősségre vonják. A munkabiztonságot és a munkakörülményeket javító intézkedések közül megemlítjük: új vékonytelepi pajzs biztositó egységeket helyeznek üzembe a tervtárói és az edelényi aknában. Kftdtg a tűzveszélyes lángvágóval vágták el a frontfejtések kísérő vágataiban az összenyomódott TH-gyűrűket, ezután hidraulikus meghajtású darabolótárcsával végzik ugyanezt a munkát. Szó van a nehéz fizikai munkát megkönnyítő és meggyorsító rakodógépek alkalmazásáról a feketevölgyi, a putnoki, a farkaslyuki és az edelényi bányában. Kísérleteznek az ormosbányai gépi elővájáso- kon a TH-íveknek a biztosítási hely’ükre való beemelésének gépesítésével, s Feketevölgyön a biztosítási munka következő fázisát, az íveknek a szétfeszítését próbálják gépesíteni. Az általános feladatok sorából kiemeljük a munkaköri alkalmassági orvosi vizsgálatokat. Az átlagosnál rosz- szabb baleseti mutatókkal rendelkező üzemekben negyedévenként értékelik a felügyeleti dolgozók munkavédelmi tevékenységét. A felügyeleti dolgozók a jövőben kötelesek nagyobb gondot fordítani a munkahelyi rend és tisztaság megtartására. A szocialista brigádok vállalásában. munkájuk értékelésében, az Élüzem cím odaítélésénél az eddiginél nagyobb jelentőséggel bir a baleseti helyzet alakulása. A szénbányavállalat és a bányahatóság vezetői megállapodtak abban, hogy félévenként értékelik majd az intézkedési tervben foglaltak végrehajtását, s amennyiben szükséges, újabb intézkedéseket tesznek a hiányosságok felszámolására. (kolajj fSi'iw-irtS'! •_________ _ _____—■] —rf 4x3 szobás földszint + tetőteres Mezöpcmel-sorház utcai homlokzata Gyorsan, változatosan GÉonatároléktól - lakásokig A szakértők úgy mondják: változatos forma és felépítés jellemzi a nyék- ládházi Mezőpanel szerkezeteit. Immár tíz éve, hogy termékeik az olasz Gi-Gi technológiával és az általa megteremtett termékszerkezettel „betörtek” más esetben sorról sorra kapcsolódtak — korábban — a mezőgazdaságban is egyre inkább tért nyerő tudományos-technikai haladáshoz — később — az ipari és kommunális létesítmények építéséhez. Élénk kereslet A Mezőpanel a magánerős lakásépítést szorgalmazó párthatározatnak és kormánydöntésnek megfelelően — a piaci igényekhez alkalmazkodva — már 1980-ban megkezdte a lakásépítésre alkalmas épületszerkezetek gyártását. A további tervekről, elképzelésekről, beszélgettünk Tirpák Endre igazgatóval, Zupkó Lajos főmérnökkel és Katona Jóasef főkönyvelővel. A Mezőpanel termékei iránt megnőtt a kereslet. Ezt igazolja az is, hogy már az év elején lekötötték a gyártókapacitás 50—60 százalékát. Változatlan áron számolva: 1981-ben 148 millió forint értékű terméket állítottak elő, 1982-ben pedig 152 milliós érték megtermelésével számolnak. A gyártmányszerkezeten beiül egyre növekvő jelentősége van a kislakás-építésnek. E fejlesztés „eredménye” kisvárosi és falusi hangulatot idéző épületformákat, változó és tetszetős épület-együttest ad. Ezekre jó példák láthatók a megyében is — Kazincbarcikán és Eacsen. Sok az „eszkimó”? Idén mintegy 180—200 lakás építéséhez szükséges elemek gyártását tervezik a Mezőpanelban. Ezeknek kedvező árát és talán még esztétikai megjelenését is dicséri, hogy a nagyobb szállítási költség ellenére, igény van rájuk Szabolcs megyében és Budapesten, Hajdú megyében és Kecskeméten. Próbálkoztak ugyan — több, méginkább kevesebb sikerrel — a miskolci „piaccal”, miskolci megjelenéssel — és valljuk meg Miskolc néhány pontján lenne is ezeknek az épületeknek létjogosultsága — ám úgy tűnik itt is érvényes a mondás: senki sem lehet próféta a saját hazájában. Pedig ... Pedig lehetne, hiszen furcsa módon már- már „olcsóbbak” a csak lakásépítésre specializált vállalatoknál. Emellett — és ezt még csak jámbor óhajként ismerjük más üti — arra is vállalkoznak, hogy úgynevezett félkészterméket, tehát csak magát a szerkezetet szállítják le és szerelik össze. A belső szakipari és szerelőipari munkát azután mindenki a pénztárcája, a kézügyessége, a bevonható „segéderők” ismeretében oldja meg. Elmaradhatna az uniformizált „belső építészet”, és helyére léphetne a testre, családra szabott otthonok teremtése. Ha ehhez még hozzáadjuk a korunkban egyre jelentősebb szempontot — a szendvics-panelok kiváló hőszigetelő képességét —ami mintegy 70 centiméteres téglafal hőszigetelő képességével egyenértékű — végképp nyitottnak tűnik a kérdés: miért tud olyan nehezen — a megyében és Miskolcon — ez a kis „eszkimó”, fóliát, illetve „fókákat” ejteni, lakásokat is építeni? Gyorsan teljesítenek Szerencsére, a Mezőpanei rugalmassága, alkalmazkodó képessége gyors. Szinte valamennyi megrendelést — legyen az tehenészeti vagy broyler csirtoetedep, takarmányszárító vagy gabona- tároló, raktár vagy irodaház, élelmiszerbolt vagy szervizüzem — három-négy hónap alatt teljesítenek. Ezért kissé lehangoló a vezetők panasza: az érvényben levő szabályozó- rendszer, a belső erőfeszítéseket; az anyag- és energiatakarékosságot, a készletgazdálkodást stb. nem honorálja kellően. A vállalatnál maradó nyereség így éppen csak arra elég, hogy a berendezésék dinamikus szintentartásőt elvégezhessék. Jó munkát végezni és hatékonyan, gazdaságosan dolgozni, pedig csak jó állapotban levő eszközökkel lehet. A piaci igényekhez való alkalmazkodás is fejlesztést, azaz pénzt és ismét pénzt igényel. Buchert Miklós Háromszáz niokaliely - másutt Mezőgazdasági vasgyííjtési akció Ebben az évben ismét megszervezte a TOT és a MÉH Tröszt a mezőgazdasági üzemek, állami gazdaságok és termelőszövetkezetek vas- és színesfémgyűjtését. Tavaly az Észak-magyarországi MÉH területén több, mint 4 ezer tonna fémhulladékot. gyűjtöttek össze a mezőgazdasági üzemek dolgozói. A MÉH a gyűjtőknek abban az esetben, ha a hulladékot saját maguk fuvarozzák be a felvevőhelyekre, kiemelt fuvartérítést biztosít. Háromszáz termelőhelyet szerveztek át nemrégiben a Csavaripari Vállalat 2. számú, Ongai Gyárában. A nagyarányú átszervezésre az új, korszerűbb technológiák meghonosítása miatt került sor. Ennek egyik előzménye, hogy a vállalat budapesti gyára munkaerőgondokkal küzd, s nem tudják biztosítani a gépek megfelelő kihasználását. Az elmúlt évben már több nagy értékű termelőberendezést — szakemberek híján — csak egy műszakban tudtak üzemeltetni. Ongán viszont van elegendő munkaerő, s szívesen cserélték fel korszerűbb eljárásokkal a hagyományost. A vállalat ezért úgy döntött: a 2. számú gyárba telepítik Budapestről a modern menet- kialakító gépeket és az anyasajtoló berendezéseket. A gépek kezelését Budapesten tanulták meg az ongai munkások — az itthoniak pedig ez idő alatt előkészítették a gépek helyét. Így' az üzembe helyezést rövid idő alatt, zökkenőmentesen sikerült megoldaniuk. Ongán most a menetkialakító gép a sláger. Ezt a munkát eddig fésűs maróval végezték. A mángorlópofák köszörülésével sokkal esztéti- kusabb és nagyobb élettartamú csavarokat tudnak el*- állítani.
