Észak-Magyarország, 1982. február (38. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-24 / 46. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 1982. febru&r 2Í., sierda (Folytatás az 1. oldalról) A megérkezést követően a Külügyminisztérium épüle­tében megkezdődtek a ma­gyar—spanyol hivatalos tár­gyalások a két külügymi­José Pcdro Pérez-Llorca spanyol külügyminiszter, 1940. november 30-án szüle­tett Cadiz városában, sze- viészprofesszor fiaként. Szü­lőhelyén érettségizett, majd tanulmányait folytatva, Mad­ridban, a jogi karon kitünte­téssel végzett, s előbb Fri- burgban és Münchenben, az­tán Angliában szakosító tan­folyamok elvégzésével is ki­egészítette egyetemi végzett­ségét. Diplomáciai pályára — pá­lyázat útján — 1966-ban ke­rült. 1968-ban elnyerte a cortes (a spanyol parlament) jogtanácsosi állását. Kineve­zett professzorként „modern politikai rendszerek” stúdiu­mot vezetett Madridban az egyetem „politikai tudomá­nyok” karán, illetve alkot­mányjogot tanított a diplo­máciai főiskolán. Külügymi- nisztériumi tevékenységét a külpolitikai államtitkár-he­lyettesi irodában kezdte. Spanyol delegáció tagjaként több alkalommal részt vett az ENSZ közgyűlésén. Idő­közben a diplomáciai főisko­lán a jogi tanszék vezetője lett. A külügyminisztérium­tól 1970-ben visszavonult, de annak nemzetközi jogi ta­nácsadói osztályával tovább­ra is együttműködött külső tanácsadóként. Ugyanebben az időben több bank jogta­niszter, Púja Frigyes és Jó­sé Pedro Pérez-Llorca veze­tésével. Véleménycserét folytattak — szakértők be­vonásával — a kétoldalú kapcsolatokról, valamint nemzetközi kérdésekről. nácsosaként gyakorolta jogi hivatását. Politikai tevékenysége már az egyetemen megkezdődött, ahol megválasztották az egyetemi Új baloldal elneve­zésű, Franco-ellenes ellenzé­ki diákszervezet vezetőjévé, a jogi kar hallgatói testületé­nek főtitkárává, 1976-ban részt vett a Népi Párt (PP) megalakításában. 1977-ben Demokratikus Cent_ rum Unió (UCD), illetve Madrid parlamenti képvise­lője volt. Az 1979-es válasz­tások után, amikor ismét képviselői mandátumot ka­pott — a kormány minisz­terelnökségi minisztere lett. Megbízták a Baszkföld és Katálónia autonóm alkot­mányairól folyó tárgyalások vezetésével. 1980 januárjától ő került annak a tárcának az élére is, amelyhez a par­lamenti kapcsolatok tartóz­nak. Ugyanebben az évben kinevezték a területi köz- igazgatási ügyek miniszteré­vé. Jósé Pedro Pérez-Llorca 1980 szeptemberétől áll a spanyol külügyi tárca élén, s ebben a tisztségében az Adolfo Suárez lemondását követő válság után megerő­sítették. A spanyol külügyminiszter nős, két gyermeke van. Íj Kpilapiis Svédországgal A legnagyobb kedvezmény elvének alkalmazását írja elő a kétoldalú áruforgalomban az az új magyar—svéd hosz- szú lejáratú kereskedelmi megállapodás, amelyet Ve­ress Péter, magyar külkeres­kedelmi miniszter és Björn Molin svéd kereskedelmi mi­niszter kedden írt alá Stock­holmban. A megállapodás 1986 végéig érvényes. Megszűnnek a magyar árukkal szemben Svédor­szágban eddig alkalmazott megkülönböztető jellegű mennyiségi korlátozások. Mindkét kormány vállalja, hogy minden rendelkezésre álló eszközzel elő fogja se­gíteni az országaik közötti gazdasági kapcsolatok fejlő­dését. Svédország hagyományos kereskedelmi partnerünk. Áruforgalmunk értéke 1981- ben megközelítette a 6,5 mil­liárd forintot. Az utóbbi években a svéd export álta­lában nagyobb volt, mint a magyar kivitel, ezért tartós magyar passzívum alakult ki. Kedvezően alakultak vi­szont az ipari együttműkö­dési kapcsolatok. 1981-ben 54 kooperációs megállapodás volt érvényben a két ország vállalatai között, és az áru­forgalom ' egynegyedét a koo­perációs megállapodásokból származó forgalom tette ki. Ezek döntő többsége a gép­ipar területére összponto­sult. 1982-ben az áruforga­lom 10—15 százalékos növe­kedését várják. Szilvásváradi séták lipicán kezdődött A lipicai fajta tenyészté­sét I. Ferdinánd fia, Ká­roly főherceg kezdte meg a Trieszt melletti Lipicán. A XVIII. és XIX. század fordulójára már ki is ala­kultak a ma is meglevő törzsek: a Plútó, a Con- versano, a Maestoso, a Fa- vory, a Neapolitano és a Siglaci. A legszebb példányokat megvásárolták a spanyol iskolák és a testőrezredek istállói számára. Ez érthe­tő, hiszen felhívták ma­gukra a figyelmet elegáns mozgásukkal, magas nyak- illeszkedésükkel, sajátosan mély fejtűzésükkel, s rá­adásul sziklákon edzett pa­tájukat a városok kövezete sem tudta felsérteni. Hazánkban 1803-ban Me­zőhegyesen kezdték meg tenyésztésüket. A törzsállo­mányt 1874-ben Fogarasra helyezték át azért, hogy karsztvidéki származási he­lyükhöz hasonló feltételeket biztosítsanak számukra. A ménes 1912-ig maradt itt, ekkor .átrendelték Bábol­nára. A felszabadulás után a nyugatról visszahozott lovakat nem sorolták be az anyaménesbe, hanem iga­vonásra alkalmazták őket. Ekkor derült ki, hogy erre a feladatra is nagyszerűen megfelelnek. Ezért tenyész­tőkörzetül az Északi-kö­zéphegységet jelölték ki számukra. így kerültek 1952-ben Szilvásváradra, va­lamint Csipkéskútra, ahol csaknem ezer méter ma­gasságban kedvező adott­ságok között erősödhetnek hároméves korukig a fia­tal csikók. Ezután komoly vizsgát tesznek futásból, te­herbírásból, egyszóval bi­zonyítaniuk kell képessége­ik javát. A múzeumi vitrinekben megtekinthetők a különbö­ző korok lószerszámai: van itt XVI. századi patkó és zabla, s nem hiányzik a millenniumi testőrség ék­Lipicai fogat kövektől szikrázó, díszes kantárja sem. Nézzünk most be a kö­vetkező terembe! Itt a szil­vásváradi eredetű bognár- és kovácsműhelyek beren­dezései, szerszámai sora­koznak, amelyek ízelítőt adnak egy speciális mes­terség műhelytitkaiból. Az összekötő folyóson a láto­gató megismerkedhet — rézmetszet másolatok segít­ségével — az idomítás ma­gasiskolájának tíz figurá­jával. Ennek elveit a XVI. században alakították ki Európa fényes királyi ud­varaiban a jól képzett lo­vaglómesterek. A látogató a harmadik teremben különbséget te­het az angol és a magyar fogatolási módok között. Itt állították ki a különböző kocsilámpákat, ostorfajtá­kat, lóápolási eszközöket. Emlékezetes élményt nyújt a kocsiszín is: itt találha­tó a fedeles utazóbatár, az a szán és az a magyar hin­tó, amely a századforduló hangulatát eleveníti fel. Ezt a képet egészíti ki az egy­személyes vadász- vagy ga­vallérkocsi és az Eperjesi testvérek által készített szilvásváradi szekér. Moszkvai napok Bodapesten Maróthy László és Viktor Grisin beszéde (Folytatás az L oldalról) tagja, a Moszkvai városi Ta­nács Végrehajtó Bizottságá­nak elnöke. Jelen volt Vla­gyimir Bazovszkij, az SZKP KB tagja, a Szovjetunió bu­dapesti nagykövete. A két ország himnuszának elhang­zása után Szépvölgyi Zoltán, az MSZMP KB tagja, Buda­pest főváros Tanácsának el­nöke köszöntötte a megnyitó ünnepség részvevőit, majd Maróthy László emelkedett szólásra. Maróthy László, a Buda­pesti Pártbizottság első titká­ra bevezetőjében méltatta a moszkvai napok kiemelkedő jelentőségét, mint szerves ré­szeit Magyarország és a Szov­jetunió baráti kapcsolatainak. Emlékeztetett arra, hogy a budapestiek tudják: kinek köszönhetik felszabadulásu­kat, és tisztelettel őrzik mind­azok emlékét, akik életüket áldozták ezért. — Népeink barátsága új tartalommal gyarapodott. Ma méltán mondhatjuk el Kádár János elv társ szavaival: kap­csolatainknak sziklaszilárd alapjai vannak, mert elviek, internacionalisták, és érdeke­ink, céljaink azonosságára épülnek, örülünk, hogy ha­sonlóképpen értékelik kap­csolatainkat szovjet baráta­ink is; ahogy Leonyid Brezs- nyev elvtárs mondotta: a Magyarországhoz, szomszé­dunkhoz és szövetségesünk­höz fűződő testvéri kapcsola­tok számunkra, szovjet kom­munisták számára elvi kér­dés, meggyőződés és érzelem dolga. — Moszkva olyan város, ahol otthon éra magát a ven­dég. Lakói büszkék lehetnék arra, hogy a világ első szo­cialista államának fővárosá­ban élhetnek, dolgozhatnak. Moszkva a Szovjetunió szim­bóluma, a moszkvaiak nagy erőfeszítéssel dolgoznak azon, hogy mindinkább kibontakoz­zanak a kommunista minta- város jegyei. — Ha a világ bármely ré­szén Moszkváról hallanak az emberek, jól tudják, hogy olyan városról van szó, ahol a Szovjetunió Kommunista Pártjának felelős, az egész emberiség sorsát befolyásoló döntései születnek. A világ állapotának bármilyen kérdé­séről lehet vitatkozni, de ar­ról nem, hogy a mai világ­kép más lenne, ha 1917-ben nem győzött volna a szocia­lista forradalom, nem jött volna létre a Szovjetunió és a II. világháború után szocia­lizmust építő országok közös­sége. Ha nem lennének ezek az erők, a lekor ma nem be­szélhetnénk a gyarmati ura­lom alól felszabadult orszá­gok soráról, nem tekinthet­nénk vissza Európában csak­nem négy évtizedes békére és természetesen nem lehetne vitatkozni a létező, a valós szocializmusról sem — hang­súlyozta Maróthy László. Budapest fejlődéséről szól­va Maróthy. László emlékez­tetett arra, hogy sikeres éve­ket hagytunk magunk mögött. (Folytatás az 1. oldalról) A vitában tízen mondták el véleményüket, tettek ja­vaslatokat a gondok felszá­molására, a termelés foko­zására. Ezt követően a ta­nácskozás elfogadta a válla­lat gazdasági vezetése és szakszervezeti bizottsága ál­tal a Vállalat Kiváló Bri­gádja és a Vállalat Kiváló Ifjúsági Brigádja címre fel­terjesztett kollektívák név­jegyzékét. Ügyszintén egyet­értettek a jelenlevők a szo­cialista munkaverseny idei célkitűzéseivel. Az idén egyébként az elmúlt évinél Nagy előny, hogy a szűkö­sebb gazdasági körülmények között is lehetőség van a kö­vetkező esztendőkben az át­lagosnál nagyobb fejlődésre. — Jó, reális programunk van Budapest sokrétű gyara­pítására, a nagyarányú lakás­építésekre, felújításokra, az iskolai, egészségügyi, közleke­dési és kereskedelmi hálózat bővítésére. Mindezek fejlesz­tésében — mutatott, rá Ma­róthy László —, nagy jelen­tősége van Moszkva és Bu­dapest kapcsolatainak. Mind­két városban az a cél, hogy lakóiknak jobb, emberibb kö­rülményeket nyújtsanak, mind többen találjanak ott­honra. Ezek megvalósítása a két főváros közös törekvése, és ebben rejlik a további együttműködésük lehetősége. Szándékunk, hogy pártjaink politikájával összhangban, elvi alapokon, kölcsönös ér­dekeinknek megfelelően dől-, gozzunk együtt továbbra is. A tapasztalatok kölcsönös át­adásával, a személyes találko­zások jótékony hatásának ka­matoztatásával erősíthetjük népeink, a két főváros lakói­nak kapcsolatát. Van miről beszélnünk, s jó barát módjá­ra örülnünk egymás sikerei­nek. Amikor Budapest ott­hont ad a moszkvai napok eseménysorozatának, most is az eltéphetetlen kapcsolatokat építjük, gazdagítjuk a két fő­város .között — mondotta be­fejezésül Maróthy László. * Viktor Grisin, a Moszkvai városi Pártbizottság első tit­kára köszönetét mondott a szívélyes vendéglátásért, tol­mácsolta a budapesti kom­munistáknak, a város vala­mennyi dolgozójának Leo­nyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa Elnökségé­nek elnöke szívélyes üdvöz­letét és jókívánságait. Annak a meggyőződésének adott ki­fejezést, hogy a most kezdő­dő moszkvai napok tovább erősítik a két nép barátsá­gát, amely a marxizmus—le- ninizmus elveire, a mélysé­ges bizalomra, az önzetlen, kölcsönös segítségre, a. poli­tikai, a gazdasági, az ideoló­giai és a kulturális együtt­működésre épül. — Történelmileg rövid idő alatt Magyarország dolgozói a kommunisták pártjának ve­zetésével, szoros együttmű­ködésben a Szovjetunióval és más szocialista országokkal az élet minden területét gyö­keresen megváltoztatták — mondotta. — A mai Magyar- ország fejlett iparral és virág­zó mezőgazdasággal, korszerű tudománnyal és technikával, értékes kultúrával rendelke­zik. Külpolitikai kérdésekről szólva a Moszkvai Pártbi­zottság első titkára megálla­pította: — Ideológiai ellenfeleink mindenáron arra töreksze­nek, hogy akadályozzák a több, összesen 594 brigád tett éves vállalást. A tanácskozás résztvevői a véleményükkel erősítették meg a vállalat ve­zetőinek elhatározását, mi­szerint a tavalyi termelési eredmények figyelembevéte­lével a kollektíva ismét megpályázza a Kiváló Vál­lalat címet. Végezetül a kül­döttek Csorba Lőrinc és Krajnyák István személyé­ben megválasztották azt a két társukat, akik a borsodi bányásztársadalmat képvise­lik majd a május 15-én meg­rendezésre kerülő V. orszá­gos újítási tanácskozáson. szocialista országok népeit az új élet építésében, hogy meg­gyengítsék a testvéri orszá­gok és pártok internaciona­lista szolidaritását, összefo­gását és egységét, hogy be­lülről fellazítsák közösségün­ket. Népeinknek ragyogó a jelene és világosak a jövőre mutató távlatai. Az eredményes előrehala­dáshoz nekünk béke kell, csakúgy, mint az egész em­beriségnek. De a nemzetközi reakció erői, élükön az Egye­sült Államok agresszív körei­vel, ismét a hidegháború fel­élesztésére törekszenek. A lá­zas katonai előkészületek az enyhülés elleni összpontosí­tott propagandával párosul­nak. A hisztériakeltés azt bi­zonyítja, hogy az imperializ­mus nem bízik jövőjében. Az imperialista köröket rette­géssel töltik el a bolygón­kon végbemenő pozitív irá­nyú változások, a kapitaliz­mus nemzetközi pozícióinak gyengülése, és ezért mind gyakrabban folyamodnak po­litikai és katonai diverziók szervezéséhez a felszabadulá­sukért harcoló, a felszaba­dult és a szocialista orszá­gok ellen. Most Lengyelor­szágot választották provoká­cióik fő célpontjául. — Azok a határozott és megalapozott intézkedések -r folytatta Viktor Grisin —, amelyeket a Lengyel Népköz- társaság párt- és állami ve­zetése tett a tengerentúlról szervezett és támogatott el­lenforradalmi fordulat elhá­rítására, az Egyesült Államok és más nyugati országok ve-1 zető köreinek ingerült rea­gálását váltották ki. Széles körű, zabolátlan lengyel- és szovjetellenes propagandát bontakoztattak ki, szankció­kat léptettek életbe. Mindez azt bizonyítja: az imperializ­mus arra törekszik, hogy nemzetközivé változtassa a lengyel belső válságot, és sa­ját militarista programjai megvalósításának igazolására használja fel a Lengyelor­szágban felmerült nehézsé­geket. — Örömmel tölt el ben­nünket, hogy a Szovjetunió­val, a szocialista közösség többi országával vállvetve halad a Magyar Népköztár­saság, hű barátunk és szö­vetségesünk, amely jelentős mértékben veszi ki részét az európai és az egyetemes bé­ke megszilárdításából. Befejezésül sok sikert kí­vánt a magyar népnek, a bu­dapesti dolgozóknak az MSZMP XII. kongresszusán hozott határozatok megvaló­sításához, a fejlett szocialis­ta társadalom építéséhez. A megnyitó második ré­szének, nagyszabású gálamű­sornak szervezői,' rendezői — élükön Joakim Sarojev pro­fesszorral, az Orosz SZSZK népművészével, a program főrendezőjével — átfogó ké­pet adtak Moszkva művé­szetéről, s a szovjet—magyar kulturális kapcsolatokról. Magyar—esztrák pénzügyi tárgyalások Dr. Herbert Salcher, oszt­rák szövetségi pénzügymi­niszter — dr Hetényi István pénzügyminiszter meghívásá­ra — február 22—23-an ha­zánkban tartózkodott. A ta­lálkozóra a két pénzügymi­nisztérium között kialakult rendszeres kapcsolat kereté­ben került sor. A tárgyaló felek áttekin­tették az időszerű gazdasági együttműködés, köztük az idegenforgalom, a kooperá­ció és a vám-együttműködés pénzügyi vonatkozásait. Széakáayászok laiácskozása

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents