Észak-Magyarország, 1982. február (38. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-24 / 46. szám
T982. február 24., szerda .. ESZAK-MAGTASOS5ZAG S Épül 1982-ben Lakások és intézmények Az elmúlt esztendőben a nemzeti jövedelem növekedési ütemé elmaradt a tervezettől és ez kedvezőtlen hatást gyakorolt az állami költségvetésre, s ezen belül megyénkben is a tanácsi pénzalapok alakulására. Ez a tény meghatározza az idei és az elkövetkező évek feladatait, a lakásépítés ütemét, a közösségi és közellátási intézmények fejlesztési lehetőségeit. Egymilliárdszázmillió Megyénkben, az elmúlt évben a Borsod megyei Beruházási Vállalat közreműködésével felépítettek és átadtak 1001 lakást, 2 általános iskolai tornatermet, az avasi szakmunkásképző komplexumból 24 tantermet, egy 180 munkahelyes tanműhelyt, egy 1200 adagos konyhát és éttermet. Kereskedelmi létesítményből 5500 négyzetméter alapterületű egységeket adtak át. Elkészült a leninvá- rosi új tanácsháza is. Az 1982. évi fejlesztési ben — elvárt egyensúlyi helyzet nem következett be, egyik helyen kapacitásfelesleg, másik helyen jelentős kapacitás- hiány van a megyében. Komoly gond, hogy a kapacitáshiány nemcsak kisebb községekben, hanem például Özdon, tehát nagyobb városokban is tapasztalható. A megye kivitelező építőipari, úgynevezett „fehér foltjainak” felszámolása fontos és nehéz feladata a Borsod megyei Beruházási Vállalatnak. Nehézsége abból adódik, hogy a nagyobb építőipari szervezetek sajátos felszerelt- ségi és eszközállományuk, valamint az ebből adódó rugalmatlanságuk miatt nem vállalkoznak szívesen minden munkára. Ez az év, a VI. ötéves tervidőszak fejlesztési elképzeléseiben, terveiben kiemelkedően fontos szakasz. Ezt felismerve, a vállalat azon fáradozott, azon igyekezett, hogy a megye építőipari vállalatain kívül, más országos vállalatokat is sikerüljön bevonni, a megyei célkitűzések megvalósításába. A „fehér foltok” felszámolása Megyénket építi, gazdagítja majd a 31. AÉV, a Csőszerelőipari Vállalat és az Üt-Vasútépítő Vállalat is. Ez utóbbi például a sajószent- péteri mélyépítési munkákban éppen olyan tevékenyen vesz részt — szocialista együttműködési megállapodásban rögzített pontok szerint —, mint a kazincbarcikai közműépítésben. Az országos nagyvállalatok bevonása az egyes megyei fejlesztési feladatok megvalósításába persze nem egyenlíti ki teljesen — a szabad- vállalkozásból, a maximált és szabadáras formákból adódó, úgynevezett „kivitelezői válogatást”, és a kisebb településeken krónikusan fennálló kapacitáshiányt. Ezért az úgynevezett; „fehér foltok” körzetében a megyei tanács, a kivitelező építőipar számára dotációt, preferenciát biztosit, .ló példa erre a Bartók Béla Mezőgazdasági Termelőszövetkezet epítőszervezete, amelynél a megyei tanács eltekintett, a „jogelőd” részére juttatott támogatás visszafizetésétől, azzal a feltétellel, hogy 1982- től, évi 3 millió forint értékű — Izsófalván 20 bányászlakás, Boldván 4 tantermes iskola, valamint ABC-áruház és étterem, Am ötön iskola építését — összesen 30 millió forint értékű tanácsi megrendelést teljesít. Az infrastruktúra fejlődése elsődlegesen a termelés, illetve a termelőerők fejlesztésének követelményével és szükségletével van összhangban. Ennek fejlődését befolyásolják — többek között — az államigazgatási döntések és a társadalompolitikai megfontolások is. Jól látható azonban, hogy nem elhanyagolhatók az infrastruktúra fejlődésében azoic a változások, amelyek a tanácsi irányításban és ezen keresztül a Borsod megyei Beruházási Vállalat alaposabb, még hatékonyabb munkájában tapasztalhatók. Buciiért Miklós tervelőirányzatait a megyei tanács a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítását szolgáló párt- és állami intézkedések következetes érvényre juttatásával igyekszik biztosítani. Továbbra is kiemelt feladat a lakás- és telekellátottság számának növelésén túl az alapellátás körébe tartozó egészségügyi, szociális, oktatási és egyéb kommunális ellátás színvonalának megőrzése, illetve annak kismértékű emelése. A népgazdaság helyzete, a fejlesztési források csökkenése azonban részben a feladatok bizonyos módosítását, valamint a takarékos, körültekintő fejlesztést és a társadalmi összefogás kiszélesítését teszik indokolttá. A Borsod megyei Beruházási Vállalat az idén — a tavalyi 1 milliárd 62 millió értékű építési-szerelési feladatot meghaladóan — 1 milliárd 100 millió forintos építési-szerelési munka gyors, zavartalan lebonyolításáért „felel”. A tervieladatok konkrét meghatározásánál — egyebek között — 595 tanácsi, 423 OTP-beruházású, és 22 szövetkezeti, azaz ösz- szesen 1040 lakás, 56 általános iskolai és 6 szakmunkás- képző tanterem, 2 szakmunkásképző tanműhely, 175 óvodai és 60 bölcsődei férőhely, valamint 2526 négyzetméter kereskedelmi létesítmény megvalósításával és használatba vételével számolnak. Javult a minőség Amint azt etr. Bucsfcó Mi- hálytöl, a vállalat igazgatójától megtudtuk: az elmúlt évek során olyan munkakapcsolatot sikerült kialakítani és olyan szocialista együttműködési szerződéseket kötöttek egyes kivitelező vállalatokkal, hogy annak eredményeként jelentősen csökkent a műszaki átadás és a használatba vétel között eltelt idő, és számottevően javult a kivitelezés minősége is. A beruházások műszaki háttere, az építőipari vállalatok vállalkozási készsége azonban még mindig nem kielégítő. A korábban — a beruházási túlfűtöttség idejéA selyebi termelőszövetkezet lakatosüzemében a hús- és hűtő- ipar, valamint a Patyolat Vállalat részére készülnek különböző berendezések. Ez az üzem tavaly 10 millió forintos árbevételt teljesített. Képünkön Réti István a Patyolat részére készülő festöüstök hegesztési varratait „tisztázza”. Fotó: Fojtán László Hegyi teraszok Gróziákao Grúziában új életre keltek a Kaukázus meredek oldalain végignyúló teraszok, amelyeken a X—XII. században mezőgazdasági kultúrák termesztése folyt. Az idők folyamán elpusztult teraszok helyreállítása a grúz tudósok érdeme. Tanulmányozták az ősi teraszok művelésének elvét és javaslatot készítettek rekonstruálásukra és újbóli felhasználásukra. A köztársaság legnagyobb területét hegyek foglalják el, és így a teraszok jelentős földtartalékot jelentenek. Eddig mintegy ötezer hektárnyit állítottak helyre belőlük. A hegyek oldalába vágott óriási lépcsőfokokon zöldség- és gabonaféléket termelnek, gyümölcs- és szőlőskerteket telepítenek. Grúziában több mint 40 ezer hektár olyan hegyi terasz van, amelyet még a régi idők földművelői hoztak létre. A Boovina tervei Olcsóbban több húst A mezőgazdaság termelési rendszerei már eddig is bizonyították : többségük alkalmas arra, hogy megfeleljen a magasabb termelési követelményeknek, kedvezően befolyásolja a mezőgazdaság árutermelésének önköltségét. A rendszerek eredményei sok tekintetben nemcsak idehaza, de fejlett mezőgazdasággal rendelkező más országokban is felkeltették a szakemberek figyelmét. Nem véletlen, hogy egyre több szó esik a termelési rendszerek munkájáról, terveiről. Ez a kedvező megállapítás sok vonatkozásban elmondható a megyében működő Boovina Húsmarha- és Juhtai'tási Rendszer munkájáról is. A MÉM rendelete alapján, amely háromévenkénti minősítést ír elő, megállapították: A Boovina alaptechnológiáját folyamatosan korszerűsítette, átdolgozta. A rendszerszervező Szikszói Állami Gazdaság jelentős hagyományokkal rendelkezik a húsmarhatartásban, s így mint bemutató üzem, magas színvonalon látta el feladatát az ágazat észak-magyarországi fejlesztésében. Ügy is mondhatnánk tehát: ez a múlt, vagyis az a néhány kemény év, ami a rendszer megalakulása mögött van. De hogyan tovább? A húsmarhaprogram még nem fejeződött be, most van csak igazán kibontakozóban. A népgazdaságnak az eddigieknél jóval több exportképes húsárura van szüksége. A kérdésre a választ a már említett minősítés megállapítása adja: A jelenlegi körülmények között működő termelési rendszer anyagi helyzete nem teszi lehetővé a rendszerfejlesztéshez szükséges alapok megteremtését. A megállapítás gondos elemzése alapján a Boovina két gesztora, a Szikszói Állami Gazdaság, valamint a Hortobágyi Állami Gazdaság úgy döntött, hogy a kooperációs lehetőségeket választva, a Taurina—SZK-val közösen oldják meg a jövőben a rendszer továbbfejlesztését. A kialakult döntésnek megfelelően a Boovina gazdasági társulássá alakult. A szervezeti módosítás azonban nem érintette a rendszer célját, elkötelezettségét. Tevékenységük változatlanul továbbra is a gazdaságos szántóföldi művelésre alkalmatlan, valamint olyan gyepterületekre terjed ki, ahol szántóföldi termelés gazdaságosan nem folytatható. Arra kell törekedni, hogy a legelőfű. a szántóföldi tömegtakarmány és melléktermékek felhasználásával — minimális > beruházások mellett — olcsó, piacképes marha- és juhhústermelés valósuljon meg. A Boovina alaptevékenységét meghatározó célkitűzéseket a nemrég megtartott igazgatósági tanács megtárgyalta és elfogadta. Olyan javaslatokat, tennivalókat ajánlottak, amelyek hasznosítása befolyással lehet eredményességükre. Egyik jelentős tartalékuk továbbra is a nagy potenciális energiával rendelkező, nagy kiterjedésű gyepterület. A lejtős területen gazdálkodó taggazdaságok gyepkutatási és hasznosítási eredményei biztatóak, de az előrehaladás, a gyepek korszerű művelésében a termésátlagok növelésével — szemben a szántóföldi növénytermesztés eredményeivel — még nem kielégítő. Különösen sok gondot okoz a taggazdaságoknál a téli tömegtakar- mány-ellátás. Ebből következően elsősorban az újrater- ínékeny ülésnél jelentkeznek gondok. A több éve folyú kísérletek és ezek gyakorlati eredményei lehetővé teszik, hogy a javasolt technológiát alkalmazva, szinte valamennyi taggazdaságban megvalósuljon az állati termékek eddiginél gazdaságosabb előállítása. A korszerű takarmánybázis biztosításán túl, egyéb gondok megoldása is előtérbe került. Sem a taggazda-' ságok, sem a partner vállalatok nem hagyhatják figyelmen kívül a viszonylag magas borjúelláfási arányt. A taggazdaságokra vetítve ez 1981-ben 6,69 százalék volt. Ennek csökkentésében milliós tartalékok rejlenek. Az említett költségcsökkentő, eredményt javító tennivalón túl, még jó néhányat javasoltak a rendszer taggazdaságainak képviselői. El kell gondolkodni azon is, hogyan lehetne javítani a juhállomány veszteségi arányán. Ugyanis ma évente az anyajuhállomány közel 25—30 százaléka meddő marad. Ezzel szemben viszont megvan a ráfordított tartási, takarmányozási és egyéb költség. Az ésszerű selejtezésen túl, nagyobb gondot kell fordítani a juhállomány igényszerű takarmányozásának megvalósítására. A Boovina Gazdasági Társaság idei terveiben egy biológiai szervizüzem létrehozását szerepelteti. Megvalósítása majdnem létkérdésként vetődik fel. A biológiai szervizüzeni feladata: a juhok nyírása, fürösztése, körmözé- se, valamint a különböző szaporodás-biológiai kezelések elvégzése. Olyan brigádok létrehozását, szakmai felkészítését kell megoldaniuk, akik majd. változtatni tudnak azon is, hogy a juhnyí- rás ne legyen néhány „családi vállalkozásának kiszolgáltatva. Nem kis feladatra vállalkoztak a taggazdaságok. Jogos az optimizmus is, ami a már elért eredményből táplálkozik. Többet, jobbat akarnak, kisebb ráfordításokkal. Márpedig ez a törekvésük nemcsak számukra, hanem az egész népgazdaság számára kamatozik. T. M. Munkásdinasziia Belegrád a térképen nem található. Kicsiny település a Hernád partján, közigazgatásilag Hernádkakhoz tartozik. A kétutcás falucskát még helységnévtábla sem jelzi. Az ötven házat, száznyolcvan lelket számláló település lakói mégis büszkék arra, hogy itt élnek. Belegrád tulajdonképpen mindenhez közel van. Alig néhány kilométerre fekszik Miskolctól, csak egy erdő választja el az Ongai Csavargyártól. Érthető, hogy Belegrád munkaképes lakóinak többsége a csavargyárban keresi meg kenyerét. Belegrá- don él a Rabóczki család is, amelyből jelenleg három férfi jár a csavargyárba dolgozni. Először az apa, Rabóczki Zoltán lett csavargyári munkás: — Belegrádon születtem, 1934-ben. Azóta — kisebb megszakításokkal — itt élek. A feleségem szintén idevalósi — az elhatározást, hogy itt éljünk, ez tette véglegessé^ A csavargyár megalakulása óta biztosít megélhetést négytagú családunknak. Gyerekkorom óta az ipar bűvöletében élek. Tizenöt éves voltam, amikor a nagyszülei mhez költöztem Edelénybe. hogy az ottani gépállomáson vállaljak munkát. Apámék viszont másképp gondolkodtak. Nekik az életet a föld jelentette. Édesapám a felszabadulás előtt uradalmi cseléd volt — mi, gyerekek fel sem érhettük a boldogságát, amikor 1945-ben földet, s portahelyet kapott Hemádkakon. Már két éve tanulóskodtam a gépállomáson, s szó volt róla, hogy az ősztől a szerelőiskolában fogok tanulni, amikor eljött értem az apám. Fiam — mondta —, haza kell jönnöd, a földet meg kell művelni. Én pedig mentem, nagy keservesen. Az iparhoz azonban mindig igyekeztem visz- szakerülni. Ez akkor sikerült, amikor Ongón megkezdődött a csavargyár építése. Amikor felépült a gyár, bizony többen várakoztunk - munkára a kapuk előtt, mint ahá- nyunkra szükség volt. Szerencsémre, gyárépítőként már ismertek, s felvettek az akkumulátorüzembe. Már ott dolgoztam, amikor befejeztem az általános iskolát, s kitanultam a géplakatos szakmát. 1961 őszén lettem csoportvezető, azóta is ebben a munkakörben dolgozom a csavar I. üzemben. 1962-ben lettem párttag. Két évvel később megalakult a gyárban a munkásöralegység, amelynek azóta is tagja vagyok. A kis családi ház, ahol beszélgetünk, 1972-ben épült fel. Az építkezésnél ekkor már komoly segítsége volt az apának a két fiú: az idősebb Zoltán, s a tizennégy hónappal fiatalabb István. A tizenegy, illetve tizenkét éves fiúk sokszor éjfélig is adogatták apjuk keze alá a téglát. Amíg felépült a háromszobás. komfortos ház, addig a család a régi kastélyban kapott átmenetileg otthont. A szép új ház udvarán két autó ált, az egyik — egy régi Wartburg, amelyet fel kell majd újítani — a nagyobbik fiúé. — Hogyan sikerült összegyűjteni rá a pénzt? — A mi családunkban nincs külön kassza, együtt osztjuk be a pénzt — mondja Zoli. — Négyezer forinttal már én is hozzájárulok havonta a családi költségvetéshez. Az öcsémmel együtt, aki most katona, szintén a csavargyárban dolgozom. Ű meós, én esztergályos vagyok a szerszámüzemben. Gyerekkorunkban sokat kószáltunk a gyár környékén, nem is gondoltunk más munkahelyre. Ott tanulóskodtunk, ott lettünk szakmunkások. — A fiúk pályaválasztásában azért egy kicsit az apai irányítás is szerepet játszik — veti közbe mosolyogva Rabóczki Zoltán. — E? a kollektíva olyan megtartó erővel bír, hogy más munkahelyet a fiaimnak sem tanácsoltam. Jó érzés tudni, hogy együtt, egy helyen dolgozik a család, igaz. nem egy műszakban. Szégyent egyikükkel sem vallottam: Zoli már szocialista brigádvezető és párttag. A kisebbik fiút is várják vissza a gyárban. Ö a jövő héten szerel le, már készítik a helyét. Az apa, Rabóczki Zoltán egész életét áthatja a közösségi tenniakarás. Jelenleg tagja a gyári pártbizottság vezetőségének, s három éve parancsnoka a miskolci járás munkásörszázadának. A csavar I. üzemben harmincötén dolgoznak a keze alatt, zömmel fiatalok. Az irányításban megfontolt és határozott, akárcsak otthon, a fiaival. — Az utóbbi időben vezetőtől, s beosztottól egyaránt több odafigyelést igényelnek a csavargyári feladatok — mondja. — Az elmúlt évben új anyacsavargyártó gépsorokat telepítettek az üzembe. A korábbi tevékenységünkhöz képest ez alapvető változást hozott. Három hónapig Budapesten ismerkedtünk a gépekkel, az indulás itthon mégsem volt zökkenő- mentes. Tavaly fordult először elő az üzemben, hogy nem sikerült teljesíteni a tervet. Ebbe nem nyugodtunk bele. A sok munka eredménye. hogy ebben a hónapban már nem lesz lemaradás. E mellett készülünk további új berendezések letelepítésére is... Hasonló lelkesedéssel beszél az üzemi feladatokról ifjabb Rabóczki Zoltán is. Büszke arra. hogy ő a csavargyár legkorszerűbb üzemrészében. a szerszámüzemben dolgozik. Itt van a legtöbb fiatal, akik — korszerű berendezésekkel. korszerű technológiák alkalmazásával végzik munkájukat. A oéldakép előtte édesapja, aki nem titkolja. hogy ilyen értékkel csak ennyi idő után. és csakis ebben a kollektívában létezhet. Déváid Hedvig
