Észak-Magyarország, 1982. február (38. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-20 / 43. szám
ESZAK.MAGYARORSZÄG 6 1982. február 20., szombat SÄLLAl FERBJC; Sugarak < Játszón! mint a napsugarak Id csorbulni kések élén elfakulni pillanat alatt fény-árnyék kergetőznl fény-árnyék hű maradni tövissugofak Majdnem elindít már egy teljes hét anélkül, hogy a nikotin, az alkohol kérték konyságairól szó lett volna. Ez nem engedhető meg! Hiszen mindahányan tudtuk — de nem eléggé —, hogy a nikotin az emberiség átka. Egészségügyi cikkek, előadások, brosúrák, könyvek sokasága igazolja: korunk betegsége a szívinfarktus, az érrendszeri megbetegedés táptalaja éppen a ' nikotin. (Egyebek között.) Ráadásul egyre drágábban tudjuk beszerezni ezt a betegséget, mivel az ,árak mostanság éppen az emelkedő tendenciában léteznek, ezenkívül pedig a nikotintól megsárgul a fogunk, bereked a hangunk. Apropó, rekedtség! Egykét pohár borocska után tehát nem tudunk szépen csengő, érces hangon da- nászgatni, hanem bánatunkban leöblítjük a sok kátrányt, nikotint, miegymást még néhány pohárnyi alkohollal és most értünk a másik átokhoz, az alkoholizáláshoz. (Dehogy most!) Erről pedig mindenki tud már mindent. Nevezetesen: családok mennek tönkre miatta, jobb sorsra érdemes életek válnak semmivé, sárba tapo- sódnak. Ezenkívül az alkoholizáló ember nem veheti ki részét kellő módon a termelésből, sőt, inkább elvonókúrára megy (jobb esetben), ahol az állam kezeli sok pénzekért, de lehet az is, hogy bűnözésre adja magát (persze, hogy az alkoholizáló!), macerái ja a népeket, később lejmol- ja, majd kirabolja, legyilkolja, vagy ilyesmit csinál, y De komolyra (ámbár eddig is az volt) fordítva a szót: a társadalom egészé-j nek továbbra is meg kell | tennie mindent a káros j szenvedélyek megfékezésé-; ért. A Vöröskeresztnek, a; népfrontnak, a szocialista brigádoknak, az egyházaknak, a vasútnak, az újságoknak, a legeltetési társulatoknak és mindenkinek, aki csak tehet érta. Mármint ellene. Tesszük is ezt igen nagy erőkkel ki tudja midita, és tesszük majd még, lehet még nagyobb erővel ki tudja meddig. Szükséges, mert életekről, családokról van szó, pocsékba hulló értékekről és még táppénzről, leszázalé- kolásokról, elvonókúrákról Nagyfáról, sokba kerülő gyógyszerekről, személyzetről stb., stb., tehát mindenképpen tennünk kell a nikotin és az alkohol ellen, miként tettük eddig is. A Magyarország című hetilap február 14-i számából: „...a dohányipar ta-, valyi nyeresége 340 milliói forintot tett ki, ennél lé-' nyegesen nagyobb volt azonban az az összeg, ame-s lyet az állam forgalmi adó' címen tett zsebre.” Az Élet:; és Irodalom című hetilapból: „...az alkohol ter-j meléséből és fogyasztásából' évi harminc-negyven mil-r bárdos bevétel származik.”! Ciki. (priska) FECSKE CSABA? Február Lúdbőrözve alszik a februári éjszaka Libben a csönd ősz haja Gyémánt-idő sóhaja Es reggelre zúzmara-, díszbe öltözik a fa «í KERESZTURY DEZSŐ: Egy keserű jóbarátnak Hu az élet megkeserít, mert bántanak embertársaid, ha zűrzavar nyomoszt, adjon humorod vigaszt! Hézz túl köznapi körödön, s elönt valami halk öröm: sérelmeden túljutottál, több lettél egymagádnál, mosolygósodban számtalan társad, híved derűje von: gyümölcsfa, bőven termő maradj! Veled az erdő! Szombat van, este hét óra.’ Apu valahová ^ készül, Anyu valamiért haragszik. Katica az asztalnál ül, és egy fürt szőlőt szemelget, Már harmadszor kérdezi: „Marikának fájt a hasa, mert sok szőlőt evett? ,.. Anyu!... Ugye, anyu 1...” — de semmi válasz. Katica most figyelmesebben megnézi az anyját, majd az apját, és ő is elhallgat. Apró ujjai tétován babrálnak a szőlőszemeken. Kis idő múlva cinkosan az anyjára villan a szeme, és hangosan súgja: — Haragban vagytok?.:: Anyu . .. Ugye haragban vagytok ? Nincs válasz. Az anyja fel sem néz: az ő tavalyi kockás szoknyácskájával babrál, kiteregeti, elsimogatja a térdén. Katica most halkabbra fogja, s úgy kérdez, a szemével is, szöszke fejbólin- tásaival is: — Igen? ..: Anya ... Haragban vagytok?... Igen? Türelmetlen mozdulattal felel az anyja, de Katicának elég ennyi, máris tovább nyomoz: — Miért vagytok haragban ?— Anyuuu .,, Csend. Az apja a ruhásszekrényben motoz, kiránt egy nyakkendőt. • — Jól van már. Egyél. i; Jóban vagyunk. — Neeem — húzza a szót Katica, s gyanakodva az apjára nevet. Öt ne akarják becsapni, ő úgyis tud- * Eregoll bácsit a mi© nap búcsúztatták el ünnepélyesen a KÖDFÉNY megyei igazgatóságán, mivelhogy a hatvan esztendőt már néhány éve túllépte, további ösztönző nyugdíjpótlékra már nincs kilátása, meg a vállalatnak sincsen már rá szüksége. Elhangzottak a szokásos búcsúztató szavak, mondván, itt mindig tárt ajtókkal várják, csak jöjjön, számítanak tanácsaira, nem szakadnak el egymástól, s ha netán egy goromba portás a kapunál akadékoskodna, csak mondja meg neki, hogy igenis számítanak rá. Hogy miben, azt senki sem firtatta. Ugyanis Fregoli bácsira valóban nem volt tovább szükség. Több mint harminc évvel ezelőtt, a nagy államosítások idején került a vállalathoz, amely néhány kis maszek kóceráj államosításából, illetve összevonásából akkor alakult és a Hűvös Hótakaró Értékesítő Nemzeti Vállalat nevet kapta, nem tudni, milyen meggondolásból, de igen jól lehetett rövidíteni: HŰHÓÉRT. Ha ezt a vállalati nevet elmondta a pesti szállodák portásainál, mindig kapott szobát, senki sem tudta, mit jelenthet ez a név. Később a vállalatot átprofilírozták, s előbb Felhő- gomolyító Vállalat, azaz FEGOVÁL néven funkcionált, majd több átszervezés, főhatósági csere, összevonás és teljes profilváltás után Ködfényesítő Vállalatként lett teljesen ismeretlen a nagyközönség körében. Fregoli bácsit ez a sok vállalati oda-, át-, meg visszászervezés nem érintette. Amikor hajdan a vállalathoz került, még a kevéssé feltűnő Kovács János névre hallgatott és tulajdonképpen mitsem tudott a hótakaró értékesítésének titkairól. De nagyon igyekvő, csendes ember volt, felszólalt, amikor kellett, csendben volt, amikor nem kellett szólnia, cikket frt a faliújságra, ha arra szólították' fel. Éppen harminc éve, hogy egyszer a főhatóságtól slencilezett utasítás érkezett, miszerint a fővárosban rendezendő kéthetes tanfolyamra, amelyen a strümbejszni alkalmazásának célszerű új módozatait Fregoli bácsi ismertetik, küldjenek egy alkalmas dolgozót, a vállalat vezetősége Kovács Jánost küldte el az ismeretlen célú és azóta sem firtatott tanfolyamra, mivelhogy az ő távolléte hiányzott a vállalatnál legkevésbé. Becsülettel végigülte és jegyzetelte a tanfolyamot, kapott egy szép emléklapot, meg egy jutalomkönyvet. Nem telt el egy hónap sem,- újabb tanfolyami meghívó érkezett a vállalathoz. Ezúttal a búvárha- jó-légtisztító pasztillák alkalmazása a hazai körülmények között volt a témája a kurzusnak. Erre is Kovács János ment, merthogy egyszer már bizonyította, milyen kitűnő tanfolyamhallgató. Talán szükségtelen részletezni: Kovács János volt a vállalat képviselője a szállítási tanácskozáson, a munkavédelmi tanfolyamon, a vöröskeresztes táborozáson, az olvasótáborban, ő tanulta meg, miként kell az idegen nyelvű szak- könyvtárat kezelni olyan munkahelyen, ahol még magyar nyelvű bibliotéka sincsen, megtanulta a hangstúdiók kezelését, noha az sem volt a vállalatnál, kitanulta a vállalati üdülő gondnokának könyvelési feladatait, pedig nem is volt vállalati üdülőjük, s sok egyéb mellett még az ingyenuszoda pénztárosi teendőit is elsajátította. Mivel a harminc év alatt mindig volt valamilyen tanfolyam, több napos értekezlet, tapasztalatcsere, ilyesmi, Kovács János meg szinte kéthetenként változott át valami új szakemberré — és egyben ő lett a vállalat legtöbbet képzett embere is —, kollégái 1: hamarosan csak a Fregoli- Kovács néven emlegették, majd a Kovács lekopott, maradt a Fregoli és az idők előrehaladtával Fregoli bácsi, amiben nem a ruhaszárító alkalmatosság, hanem a múlt századi evor- san átváltozó artista ; u,.é- kezete, a mindenkit helyettesítő képesség tükröződött. Eltelt a harminc esztendő, s Fregoli bácsit, nyugdíjba küldték. Nem azért, mert megöregedett és már két hosszabb tanfolyam között kétheti pihenőt igényelt, mert mindig elaludt a továbbképzéseken. Sokkal inkább azért, mert a KÖDFÉNY Vállalatnál az utóbbi időben mind több lett az olyan státustöltő munkavállaló, aki veszedelmesen hasonlított a fiatal Fregoli bácsira, azaz leginkább arra leheteti használni, hogy távol legyen a vállalattól, jelenjen meg olyan értekezleteken, tanfolyamokon, továbbképzéseken, egyéb helyeken, ahol csak jelen kell lenni. Ilyen alkalom pedig nagyon sok adódik a KÖDFÉNY viszonylatában. Így először egy bizonyos Ügyet Lenke nevű új munkavállaló kezdte ki Fregoli bácsi nionopolhelyzetét, s mert a hölgy, ha távol volt, nem csinálhatott semmi rosszat, vállalati utasításra elkísérgette Fregoli bácsit mindenhová, hogy beletanuljon a szakmába. Aztán ott volt Dilett Anti, a sokoldalú antitalentum és vándorzseni, akinek szintén kellett munkakör, hát Fregoli bácsi mindinkább kiszorult. Végül odakerült, egy ifjú hölgy, akit ráadásul Freg Olinak is hívtak és Fregoli bácsi munkakörére igencsak alkalmasnak mutatkozott. Megszületett hát a döntés: helyet a fiataloknak, Fregoli ' bácsi menjen nyugdíjba, munkakörét vegye át a három rátermett, nagy reményekre jogosító fiatal. És hogy Fregoli bácsi érezze valóban: rá még szükség van, megbízták, otthon kezdjen hozzá tapasztalatainak megírásához, állítsa össze végzett tanfolyamainak jegyzékét. De nem' kell vele sietnie. Azt ‘már nem mondták neki: jó segítség lesz majd annak, aki majdan a vállalat nevében búcsúztatja a sír mellett. Benedek Miklós * A József Atttla-düas író február 2S-án lesz hatvanéves, Szeretettél köezöntjükj Fekete Gyula Síit este ja, hogy haragban Tannak; Újra az anyját kérdezi, már nem kíváncsian, csak a tiszta bizonyosságért: — Ugye, Anyu, nem igaz.? ... Ugye haragban vagytok? — Mert apád nem szeret minket — mondja az anyja hirtelen, s még jobban a kis szövetszoknya fölé hajol. El kell az alját bontani, le kell engedni, mert Katica sokat nőtt tavasz óta. Dühösen bevág valamit a szekrény aljába az apja. — Jó nevelés! Beszélj csak a gyereknek! Katica megrebben, hol egyikükre, hol másikukra pillant, s elgondolkozva egy hamvaspiros szőlőszemet dug a szájába. Valami eszébe jutott, egyszerre az öröm izgalma derül fel az arcán. Kerek, nagy szemét az apjára függeszti, de az anyjának súgja, az ‘előbbi hangos sug- dolód zással: — Anyuuu . iAkkor elváltok ti is? — Hallgass már, és egyél! — szól rá az apja. Bosz- szúsan kioldja a nyakkendőt, s a tükör előtt újra megköti. — Hányszor mondtam már, hogy evés közben nem szokás beszélni. Igaz ... No, hát akkor egyél szépen. Katica engedelmesen sze- melgßfci a szőlőt, de közbe; közbe oldalt les. Amikor egészen a tükörhöz fordul az apja, fészkelődni kezd, megint elönti az a boldog izgalom. Már újra egy kis kofa, az arca csupa titokzatosság: az anyjához hajol, és aprókat bólintva, halkan sugdossa: — Ugye, ti is elváltok? ... Anyu?.., Ugye elváltok? ..; Mert a Marika apukája és anyukája is elvált. (Azt mondta róluk Anyu: „Nem szerették egymást.”) és az a legérdekesebb, hogy azóta nem is egy házban laknak, és Marika azt mondja, hogy most már két apukája lesz: a régi meg egy új. Rengeteg csokit kap Marika; az az ember, aki majd apukája lesz, mindennap eljár hozzájuk, és mindig hoz valamit néki. Vasárnaponként meg a régi apuka jön érte, és egyenesen a cukrászdába viszi. Pedig régen nem szokta vinni a cukrászdába, de most minden vasárnap elviszi, és annyi krémeat, minyont, tortaszeletet ehet, amennyit akar. Csengetnek. Anyu sóhajt, leteszi a kis szoknyát és kisiet. Ka- 1 tica is lecsúszik a székről, de csak az ajtóig szalad, mert a szemetesvödör koccanásából tudja már, hogy a házmester jött a szemétért. Nem szereti a házmestert, mindig rákiabál a gyerekekre. Közben az apja a tükörtől az ajtóhoz sétál. Sötét van már odakinn, fúj a szél. Az utcalámpa fényében esőcseppek futnak lefelé az ablaküvegen. Katica szeretné megkérdezni, hogy elmegy-e máshová lakni. Most rögtön elmegy? És ha csakugyan elmegy más házba lakni, ő is érte jön minden vasárnap, és cukrászdába viszi? De aztán mégsem kérdez semmit, mert apu még egyre kifelé néz, nem fordul hátra, és így nem lehet tudni, haragszik-e vagy sem. Amikor Anyu visszajön, Apu azt mondja az ablaknál: — Ehh, pocsék idő... — Kihúzza az inggallérból a nyakkendőt, és visszateszi a szekrénybe. „Apu mégse megy el lakni” — gondolja Katica, és ennek is megörül, mert akkor meg lehet játszani vele, S csakugyan; az apja átöltözik, és vacsoráig hú- iőcskát játszanak az asztal alatt. Anyu pedig a kis szoknyát varrja, jókat mulat rajtuk,” és ha a szőnyeget összegyűrik, azért sem haragszik.
