Észak-Magyarország, 1982. február (38. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-20 / 43. szám

1982. február 20., szombat ESZAK-MAGYARORSZAG 5 Növekszik az üdítőital-fogyasztás Malinak a kereskedőknek Az alapanyagport centigramm pontossággal kell kimérni Gombé Jánosné a szálvezetö esztergapad mellett dolgozik Ahol az ipari kerámia készül A sörgyárak közül elsőként a Pannónia Sörgyár vállal­kozott üdítőital-gyártásra 1970-ben. Példáját a Borsodi Sörgyár követte: Böcsön 1976 óta készül üdítő. Itt kísér­letezték ki a népszerű Gyöngy üdítőket, itt kapta nevét is az italcsalád. A márkanév az­óta elterjedt a söriparban, minden söripari üdítő ital a Gyöngy nevet viseli. A múlt évben újabb kez­deményezés indult el Bőcs- ről. A sörgyár versenypályá­zatot hirdetett az értékesíté­si körzet mintegy ötven ke­reskedelmi vállalata számára: melyik tudja jobban növelni a Borsodi Sörgyár üdítő Ita­lainak forgalmát. Borsodi, hajdú-bihari, szabolcsi, he­vesi, nógrádi, békési és Szol­nok megyei kereskedők ver­senyeztek, s a verseny nem­csak vállalati szinten, hanem a boltok között is élénk volt. A Borsodi Sörgyár az el­múlt napokban értékelte a versenyt, s tegnap, pénteken délelőtt kiosztotta a díjakat A vállalatok közötti verseny első helyezettje a Pétervásá- ra és Vidéke Általános Fo­gyasztási és Értékesítési Szö­vetkezet lett. Jutalma nyolc darab hűtőpult, 15 napernyő és 5 ezer pohár. Második he­lyezett a Tiszavasvári és Vi­déke Áfész, ők 6 hűtőpultot, 10 napernyőt, és 3000 poha­rat kaptak. Harmadik helye­zést ért el az értékesítési ver­Mégpedig háromszor. Es nem is akárhol, egy szöges- dróttal elkerített legelőn. Az egész ügynek magyarázata a libatoll árában van, amely­nek kilójáért hatszáz forin­tot fizetnek. A csobaji Tak- talcözi Termelőszövetkezetben ezért próbálkoznak meg idén kísérletképpen a libate­nyésztéssel, mert a számítások szerint viszonylag alacsony ráfordítással, hatmillió forin­tot termelő ágazat alakítható ki; Az alapanyagot, az elő­nevelt libákat az AGRO- COOP termelési rendszer biztosítja. A tsz-ben ezekből pecsenye- és húslibákat ne­velnek. Egyelőre húszezres létszámmal számolnak. A li­bák felét október elejéig le­gelőn tartják, amelyet sző• Víkendházbetörést jelentet­tek a rendőrségnek Miskol­con tavaly áprilisban és a gyors, eredményes nyomozás során megkerültek a betörők, valamint az ellopott holmik is. Ki ne hallott volna hason­ló esetet a környezetében? Csakhogy ez az ügy nem itt ért véget, hanem itt kezdő­dött. A bizonyítással nem volt különösebb gond, mondhatni simán ment minden, ugyan­akkor a megkerült tárgyak közt valami telkeltette a ha­tóság embereinek figyelmét, ezért házkutatást tartottak: a betörés bejelentőjénél! Innen­től a történteket már a Vám- és Pénzügyőrség megyei Pa­rancsnokságán követhetjük nyomon. Ötvenliteres főzőüst került elő. a részben „gyári­lag” készült pálinkafőzőn még nyomásmérő is volt, je­lezvén a feszültséget és a felkészültség fokát is. A cső­kígyó is vörösrézből készült, amint az egy igazi főzdénél elvárható. Csakhogy nálunk tilos az égetett szeszes italok házilagos előállítása. Ezért az Erdősor utcai bejelentőnek tiltott tevékenységéért pénz­bírságot kellett fizetnie. Be­rendezése pedig ettől kezdve a oénzügyőrség által elkob­zott „házilagos” oálinkafőző berendezések tárát gazdagít­ja. Mint_ megtudtuk, az ilyen »ugfőzők többsége korántsem senyben a Bükkvidéki Ven­déglátóipari Vállalat. Területenként értékelték a boltok eredményeit is, a leg­több üdítő italt forgalmazó üzletek vezetői ezer, illetve ötezer forint értékű vásárlási utalványt kaptak. A jutal­makra 1 200 000 forintot for­dított a Borsodi Sörgyár. Bognár Gyula kereskedel­mi igazgatóhelyettes elmond­ta, hogy az utóbbi években növekszik a sörgyári üdítő italok iránti kereslet. Tavaly 303 ezer hektoliter Gyöngyöt és Pepsi-Colát gyártottak, 30 ezer hektoliterrel többet, mint az azt megelőző eszten­dőben. Az idén tovább kíván­ják növelni a termelést, 330 ezer hektoliter üdítő ital gyártását tervezik. Bővítik a Gyöngy-család választékát is, a narancs, citrom, grape fruit, tonic, szőlő és meggy alapanyagú italok mellett az alma, a szamóca, és a kajszi ízesítésű üdítők gyártásával kísérleteznek. Tervezik to­vábbá a mangó alapanyagú Gyöngy gyártását és egy egé­szen újszerű, söralapú, de nem sörízű ital gyártásának elő­készítését. A Borsodi Sörgyár 1982-re ismét meghirdette a keres­kedelmi vállalatok számára az értékesítési versenyt, s egy­úttal az üdítő italok válasz­tékarányának megállapításá­ban is kéri a kereskedők se­gítségét. gcsdróttal körbekerítenek. Ez a tartásmód feltétlen gazda­ságos, s nemcsak azért, mert az itatóvályúkon kívül, csak néhány fóliasátor kell, ha­nem azért is, mert olyan bel­vizes, víznyomásos területet tudnak hasznosítani, amely eddig jóformán parlagon ma­radt. A szabadban tartott li­bákat háromszor tépik meg, ha helyben erre nem akad vállalkozó, akkor az orszá­got járó brigádok közül ké­rik fel valamelyiket. A pe­csenyeliba-nevelésre négy- százezer forintot áldoz a szö­vetkezet. A felhizlalt pecse­nyelibákat a korszerű zagy- varékosi vágóhídon dolgozzák fel. olyan igényes, mint az emlí­tett Erdősor utcai, másoknak megfelel a mosófazékból, la­vórból összeeszkábált lepárló is. Selyeben például egy idős asszonytól hoztak el hasonló berendezést, amelyiknek csu­pán a házi fogyasztás kielé­gítése volt az egyetlen felada­ta, lévén a családban egy át­lagon felüli fogyasztó. A bol­ti szeszek rendszeres vásár­lását pedig már csak nehezen viselte el a nyugdíjas alapo­kon álló családi költségvetés. Több naposra tervezték azt a pálinkafőzést, amelyik so­hasem fejeződött be, mert a három résztvevő közül az egyik meghalt. Pálinkafőzés közben. A víkendházban ren­dezkedett be a kazincbarci­kai család a gyümölcsök ki- főzésére. és miután a sok cef­re alapján hosszúra nyúlónalc tűnt a munka, egy ismerőst is hívtak. Főztek délután, főztek este és éjjel, de még másnap is. Közben persze id- dogáltak. Fűként sört, amiből szívesen kínálgatták a szom­szédot is. Csakhogy a mara- thoninak ígérkező pálinkafő­zést már senki sem bírta tü­relemmel, a gazda magára maradt, elaludt. Elaludt a palack gázlángja is. de köz­ben a gáz ömlött tovább és Kevesen tudják, hogy * Bodrogkeresztúri Kerámia Szövetkezetnek van Tokajban egy telepe, ahol nem dísz­műáru, hanem ipari kerámia készül. — A telep hivatalos neve: oxidkerámia-üzem — ma­gyarázza Steiber János, te­lepvezető-helyettes. — Fröccs­öntött és sajtolt termékeket állítunk elő. Nálunk az eszté­tika kisebb szerepet leap, mint a kerámiakészítés többi terü­letén. Itt a hangsúly a minő­ségen, a nagy nyomásszilárd­ságon van. Érthető szempont ez, hiszen ezeket a terméke­ket huzal-, illetve szálvezetés céljára kérik. Nagyon sok a megrendelőnk. Legtöbbet a Diósgyőri Gépgyár részére dolgozunk, de termékeinket felhasználják a horgászcikk­készítésnél, a textiliparban és a kábelgyártásnál egyaránt. Sokidé szállítunk, több száz féle terméket, Ids szériában kell előállítanunk. — Hányán dolgoznak a te­lepen? A Magyar Országos Hor­gász Szövetség tájékoztatása szerint — régi hiányt pótolva —, a szövetség ügyfélforgalmi irodájában, valamint a Buda­pest, VI., Lenin körút 92. sz. alatt levő horgászszaküzlet- ben megkezdték a különböző halfajtákat ábrázoló színes táblák árusítását. A táblák a hosszúra tervezett pálinka- főzés végére a halál tett pon­tot. Az alvó férfi gázmérge­zésben meghalt. Az eset után készült jegyzőkönyvből kide­rült, a félbemaradt főzésből származó pálinkának nagyré­szét, nyolc litert, azért nem lehetett már lefoglalni, mert azt a halotti toron az együtt­érző szívű résztvevők megit­ták ... Az 1961 februárjában ké­szült határozat szerint egy 10 literes üstöt találtak a tra­gédia helyszínén, a „mintá­ból”, az ott levő pálinkából ki lehetett mutatni, hogy azon a barkácsolt berendezésen főzték le. Ahány elkobzott pálinkafő­ző, annyiféle történet a zug- főzők ügyeskedéseiről. Közös jellemzőik azonban így is akadnak, többek között az, hogy nagyobbrészt saját fo­gyasztásra szánják a feketén főzött pár liter pálinkát. Az engedély nélküli árusítás mi­att viszont többnyire olyanok ellen indul eljárás, akik ál­lami. vagy szövetkezeti főz- dékbe viszik a cefrét, az alap­anyagot és akifőzés után üz­letelnek a szesszel. Az ilyen poharazók, zugkimérők híre az italozók körében úgy ter­jed, mint zsúfolt nézőtéren — Kevesen vagyunk, az üzem létszáma ötven fő, zöm­mel asszonyok. A férfiak a kemencék mellett és a köszö- rűteremben dolgoznak. Üze­münkben folyamatos munka­rend érvényesül. Az asszo­nyok havi bére háromezer forint, a férfiaké négyezer forint körül van. — Milyen termelési értéket állítanak elő? — Ez évre hétmillió forin­tot irányoztunk elő. Nem ti­tok, hogy elégedetlenek va­gyunk az egy főre jutó ter­melési értékkel. Többet sze­retnénk produkálni, de a je­len légi berendezéseink ezt nem teszik lehetővé. Nagyobb fejlesztéssel azonban egyelő­re nem számolhatunk, más­képp kell magunkon segíte­ni. Legtöbb lehetőségünk a szervezésben rejlik. — El tudnának-e adni több terméket a piacon ? — Bizonyára, hiszen meg­rendeléseknek soha nem vol­tunk híján. A hazai igényele kielégítése mellett évente 2 segítik a horgászokat a ha­zánkban honos halfajták meghatározásában, felisme­résében, s e fontos szakmai tájékoztató mellett, a szép, színes képek a lakások falai­nak díszítésére is felhasznál­hatók. A két táblából álló csomagokat 57 forint 50 fil­lérért árusítják. a nátha. Egymásnak adják az ajtó kilincsét és miután a be­térők egy része véletlenül ép­pen fizetésképtelen, nem rit­kán megtalálni a pontosan vezetett hitelkönyvet is. Ha ezt a hatóságok megtalálják, a kimérőnek fölösleges ma­gyarázkodnia. Persze néhány feleség is hideglelést kap­na, hányszor szerepel férje neve egy ilyen listán. Mert az egyszerűsítés, hogy rovást húznának, csak nehezítené a későbbi elszámolásnál a né­zeteltérések tisztázását... Vannak visszaeső „ügyfe­lek”, akik egy meglepetéssze- rű ellenőrzés során keserű megadással néznek az ismét avatatlan kézbe került hitel­könyv után. Kifizetik a bír­ságot és esendők lévén me­gint megfeledkeznek a jog­szabályokról, valamint a kö­zelgő, kiszámíthatatlan ellen­őrzésről. A feledékeny, enge­déllyel nem rendelkező áru­sok száma évről évre csök­ken, míg a zugfőzősöké az el­múlt évben is nőtt Köztük^ sem ritka a visszaeső: a vá­ratlanul betoppanó ellenőr­zőknek már előre köszönnek. Nagy József —3 millió forint értékű szo­cialista exportot teljesítünk. Partnereink szívesen vásá­rolják a tokaji ipari kerámi­át, elégedettele a minőség­gel. Reklamáció évek óta nem érkezett üzemünkhöz. Mivel a termelés jelentősebb növe­lésére egyelőre nincs módunk, más eszközzel kísérletezünk, egyéb területen próbálunk újat, jobbat adni partnere­inknek. — Említene néhány újdon­ságot? — Ausztriából vásároltunk nemrégiben egy úgynevezett kerámiafelszóró berendezést. Az eljárás lényege, hogy fém alapra visszük fel a kerámi­át. Tudomásom szerint Ma­gyarországon eddig ezt még sehol sem alkalmazták. A gép próbaüzemelését már meg­kezdtük. Ezenkívül szólnunk kell még az itt felhasznált alapanyagról is. Ennek ösz- szetételét mások nem isme­rik, s mindaddig, amíg üze­mi titok marad, lesz piaca termékeinknek. Ez az alap­— Szervusz, hogy vagy? Avagy: Szervusz, jól vagy? — köszöntjük rendszerint is­merőseinket a találkozáskor. A szokványkérdésre szokvány a válasz is: Köszönöm, meg­vagyok, éppenhogy, stb. És valójában ilyesféle választ vér a kérdező is, hiszen gon­dolni is rossz arra, mi len­ne, ha a kérdezett részletes ismertetést adna egészségi ál­lapotáról, esetleg családtag­jai betegségéről. Ügy tűnik, manapság di­vatba jön a szűkszavúság. Szólunk egymáshoz, kérde­zünk, amelyre többnyire „pillanat”, „most nem érek rá”, esetleg rövid igen vagy nem a felelet. A minap egy nagyvállalatnál kerestem va­lakit telefonon. Többszöri tárcsázás után a központos végre felvette a kagylót, szólni viszont nem tudtam. Egy rövid „pillanat” szó el­hangzása után csend lett. A pillanat meglehetősen hosz- szúra nyúlt, ezért újra tár­csáztam „a számot. Ismét pil­lanatot kértek, ismét vára­kozás következett. Harmad­szorra végül sikerült szót Egymillió forint nyeresé­get hozott az elmúlt évben a csobaji Taktaközi Termelő- szövetkezetnek az a két var­roda, amelyeket a talctabáji kastélyban és a régi csobaji iskolában létesítettek. A gaz­daságtalan szőlőtermesztés felszámolása után —. amely­re évente 2—3 millió forin­tot fizettek rá — száz asz- szonynak kellett a két köz­ségben munkát biztosítani. A szövetkezet a PANYOVA vállalattal, s a DUX ruha­ipari szövetkezettel kötött anyag ugyanis rendkívül nagy nyomásszilárdságú termékek készítését teszi lehetővé. Az alapanyag-készítés ti­tok marad előttünk is: az üzemlátogatás során ez az egyetlen helyiség, amelynek ajtaja nem nyílik meg a lá­togató előtt. A többi műhely munkájába viszont betekint­hetünk. A köszörűteremben Deák Árpád vezetésével kö­szörülik méretre a félkész- termékeket, Sík-, palást- és furatköszörűk segítségével munkálják méretre a darabo­kat. A megrendelő kérésére nem egyszer gyémánttal is polírozzák az árut. Nem köny- nyebb a sajtolóteremben dol­gozók munkája sem. Itt asz- szonyok dolgoznak, nagy pon­tossággal. Minden géphez tar­tozik egy patikamérleg is,' amelyen centigramm pontos­sággal mérik ki a felhaszná­landó alapanyagport. A ke­mencék mellett viszont férfi­ak dolgoznak: olaj-, illetve petrokemencékben égetik ki a termékeket. dévald—kozma váltani is, és megtudtam, a telefonszám megváltozott á közelmúltban. Ugyancsak szűkszavúságát­igazolta az a hölgy is, aki­vel az elmúlt napok során volt alkalmam többször ta­lálkozni a bizományi áruház­ban. Háztartási kisgépet sze­rettem volna vásárolni, amelyből három-négy darab minden alkalommal volt is az üzletben. Mint kiderült, nem eladók, javításra vár­nak. Kérdéseimre, hogy mi­kor lehet érdeklődni, és hogy általában mennyibe kerül egy ilyen gép, a már emlí­tett hölgy álmatag hangon rendszerint nem tudom-mal felelt. Sőt, mintha még ez is nehezére esett volna. A látottak és tapasztaltak alapján magam is hasonló véleményen vagyok; azaz, nem tudom, mit keresnek a szolgáltatás bármely terüle­tén az ilyen emberek, akik­nek a szűkszavúsággal ellen­tétben, éppenhogy a részle­tes tájékoztatás és informá­cióadás lenne a feladatuk. (monos) hosszú távra szerződést, s cs biztosítja számukra az ál­landó megrendelést. Mintegy kétszázezer forintért alakítot­ták át az épületeket, ahol ma már a szorgos kezű asszo­nyok évi 7,3 millió forintot termelnek meg. Jelenleg száz­ötven féle térméi;et varrnak, amelyeknek jelentős része szovjet exportra kerül. A leg­nagyobb igény azokra a gver- mekruhákra, otthonkákra van. amelyeket féléves kortól hatéves korié különböző mé­retekben készítenek. Zugfőzők fekete napjai Segítség a horgászoknak Szűkszavúság Varroda a kastélyban \

Next

/
Thumbnails
Contents