Észak-Magyarország, 1982. február (38. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-20 / 43. szám

1982. február 20., szombat

ESZAK-MAGYARORSZAG 3

Á kisvállalkozások hármas érdekeltsége

Beszélgetés ár. Pusztay Bélával, a megyei tanács elnökhelyettesével

A múlt év augusztusában született meg a kormány állásfoglalása a kisüzemi gazdálkodás fejlesztéséről. A hivatalos közlemény megjelenése óta általános beszédtéma a kisvállalkozás, sok az igenlés, sok a kétkedés. Helyesen tették azok a pártszervezetek és szakszervezeti bizottságok, amelyek a politikai vitakörök témájául jelölték meg, hiszen sokan nem is értjük, tulajdonképpen miről van szó. Január elején életbe léptek a jogszabályok, léteznek tehát már kisvállalkozások. A lehetőségekről, a célokról és az indulás tapasztalatairól kértük dr. Pusztay Bélának, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Tanács általános elnökhelyettesének véleményét.

— Az 1968-as gazdasági reform ma már

mindenki által tapasztalható eredményeire kell gondolnunk, ha meg akarjuk érteni az új gazdálkodási szervezetek létjogosultságát. 1968 nagyot lendített a termelés mennyiségén, minőségén, az áruellátás mennyiségén, minőségén, valamint a jövedelmezőségi viszonyokon. Akkor is értetlenül álltunk egy ideig, ma már el sem tudnánk képzelni gazdálkodásunkat a régi viszonyok között. Nos, az új gazdasági környezet, a világgazdasági impulzusok népgazdaságunkat újabb megújhodásra késztetik. A megújhodási szándék ezúttal a gazdaságpolitikán túl az intézményrendszerre is kiterjed, ki kell terjednie. Ez elsőként a kereskedelmi és vendéglátóipari üzletek bérbeadásánál jelentkezett és most a kisüzemi termelés megszervezésével folytatódik.

— Sokan a szocialista tulajdon- és ekssa- tási viszonyok hegemóniáját féltik.

— Ezek az aggodalmak egyszerűen csak abból fakadnak, hogy nincs még elég ismeretanyaguk ebben a témakörben az embereknek. A kisvállalkozásokat ma még legtöbben úgy értelmezik, hogy ez nem más, mint lehetőség azok számára, akiknek pénzük van. Lehetőség — pénz gyarapítására, ha — és ezt is hozzáfűzi a közvélemény — kemény munkával is. Itt kell azonnal leszögezni, hogy a kisvállalkozások formációinak zöme a már meglevő, prosperáló vállalatok, szövetkezetek kezdeményezésének ad keretet és ezen belül új szervezeti formában segíthetjük azok gazdálkodását. A kisvállalatok, kisszövetkezetek, ipari-szolgáltató szövetkezeti szakcsoportok, vállalati gazdasági munkaközösségek mellett természetesen létrejöhetnek a magánvállalkozások is; javulnak a kisiparosok munkafeltételei, alakulhatnak magángazdasági munkaközösségek. Az utóbbi esetekben az állampolgárok személyes megtakarításaikkal is hozzájárulnak a működési feltételek megteremtéséhez, de csupán a pénz nem elég, a munka meny- nyisége és minősége a meghatározó. Ezekben az eseteikben azt pótolja a magán-munkaközösségek összeadott pénze, amelyet a többi esetben a vállalat, illetőleg szövetkezet eszközben és anyagban biztosít. Az elosztási Viszonyok sem veszítenek szocialista jellegükből, hiszen minden kisvállalkozó a munkája mennyiségének és minőségének megfelelően jut kisebb, vagy nagyobb jövedelemhez.

— Tisztáztuk tehát a kisvállalkozások elméleti ökonómiai és ha. úgy tetszik, erkölcsi hátterét. Kérem, beszéljen a konkrét célokról is.

— A magyar gazdaságra jellemző, hogy igen sok a nagyvállalat és jellemző az is, hogy iparunk túlontúl összpontosított. Éveken, sőt évtizedeken át a nagyvállalatokra helyeztünk minden hangsúlyt, elmaradt emögött a háttéripar fejlesztése, ezért a nagyvállalatok maguk kényszerülnek azoknak a — vitatható hatékonyságú — üzemrészeknek kialakítására, amelyek csupán apróságokat. ám nélkülözhetetlen apróságokat, alkatrészeket gyártanak. Ezeknek az üzemeknek sok esetben fölösleges kapacitásuk marad a nagyvállalat teljes kiszolgálása után. Ezt a fölösleges kapacitást nagyon okosan föl lehetne most használni olyan aprócikkek előállítására, amelyek viszont örökös hiánycikkek. A gépek, berendezések megvannak, képzett munkaerő áll rendelkezésre, tehát minden lehetőség adott. A kisvállalkozások egyik célja tehát a stabil

háttéripar megteremtése. Nagyon sok lehetőséget tartogatnak az új gazdálkodási szervezetek az építőipar számára is. A vállalaton belüli integrációs kisvállalkozás sok esetben helyettesíteni tudja a sok vitára alkalmat adó alvállalkozási gyakorlatot. Folytathatnám a sort, de talán az egyik legfontosabb területe a kisvállalkozásnak a szolgáltatóipar. Lehetőségek egész sora kínálkozik, hiszen megyénk szolgáltatási színvonala az országos átlag alatt van. Nem volna ez persze túl nagy baj, ha az országos átlag jó volna... Helyesebb is, ha nem az átlagok tükrében vizsgáljuk a képet, hanem a reális igényeket vesszük alapul. Ha egyetlen mondatban akarjuk megjelölni a kisvállalkozások konkrét célját, azt kell mondanunk, hogy akkor tölti be szerepét, ha a háromoldalú érdekeltség érvényesül: jól jár a vállalat, amelynek kebelén létesült az új vállalkozási forma, jól jár a dolgozó, mert magasabb jövedelemhez jut és jól jár a megrendelő, mert rövidebb határidőn belül minőségi munkát kap.

— Milyenek az elmúlt néhány hét tapasztalatai, milyen aktivitás tapasztalható?

— Néhány tröszt új vállalati formákkal helyettesíti eddigi belső szervezeti rendjét. Leányvállalattá alakul az AFIT, területi kis vállalatok létesítését tervezi a Gelka. Jó néhány munkaközösség alakulása van folyamatban. A Vasvillnél vasipari termékek előállítására, a Borsodnádasdi Lemezgyárban silószerelésre alakítanak munkaközösséget. Tardonán épületkarbantartók, Encsen fuvarozók, Miskolcon számítógépes adatfeldolgozók, hőtechnikai tervezők, parképítők, ügyvitel- és rendszerszervezők jelentették be vállalkozási szándékukat. Magasházak külső karbantartására a barlangkutatókból, egyetemistákból szerveződött Alpin Klub vállalkozott.

— Ez az összetétel megfelel-e a megyei igényeknek?

— Mint látható, egyelőre a szellemi foglalkozásúak vannak többségben. Remélhető azonban, hogy egyre több munkás követi példájukat. Elektromos háztartási gépjavítók, gépjárműszerelők, lakáskarbantartók, áruszállítók munkájára volna nagy szükség megyénkben, és jó volna, ha néhány településen a fotószolgáltatás színvonala is javulna. A szolgáltatási helyzet pozitív irányú alakulásán túl a munkaerő egészséges mobilitását is várhatjuk a kisvállalkozásoktól. Bizonyos kistelepülésekén, az ipari centrumoktól távol fekvő községekben szép számmal élnek olyan szakképzettségű emberek, akik ismereteiket lakhelyüktől távol tudják csak hasznosítani, akiknek ingázniuk kell. A kisvállalkozás különböző formációi lehetővé teszik számukra, hogy egyedül, vagy rokonszakmabéliekkel társulva saját lakhelyükön keressék boldogulásukat.

— Milyen segítséget adnak a tanácsok a kisvállalkozóknak az alakulásnál?

— A városi és járási vezetőkkel összefoglaltuk, meghatároztuk a feladatokat, mégpedig azt, hogy milyen gazdaságszervező tevékenységgel tudjuk leginkább elősegíteni az új szervezeti formák mielőbbi létrehozását. A hangsúly itt az elősegítésen, tehát, a maximális segítésen van. A hatósági munkából száműztünk minden fajta bürokratizmust, hiszen az a célunk, hogy minél egyszerűbben, tehát minél gyorsabban megalakulhasson egy-egy munkaközösség. Szakmaközi bizottság alakult a megyei tanácson, melynek feladata a gyors, szakszerű tájékoztatás. Emellett létrejött egy tájékoztató szolgálat, a Pénzügyminisztérium Borsod megyei Ellenőrzési Igazgatósága és a Borsod megyei Tanács hozta létre. A Fazekas utca 2. szám alatt működik ez az iroda minden csütörtökön délután. Az itt dolgozó szakemberek minden kérdésre konkrét választ adnak és apró-cseprő formai ügyekben is segítenek az érdeklődőknek.

■ — A beszélgetésből kiderült, hogy ön személy szerint is. tehát nemcsak hivatalánál fogva híve az újszerű gazdálkodó szervezeteknek.

— Nagy lehetőségeket látok benne, gazdaságunk megújhodásának kezdeti lépéseit.

Lcvay Györgyi

Tavasz a télben

Ha azt halljuk; Hejőpapl, sokunknak az uborka jut eszébe, de néhány éve a he- jőpapi kiskertekből már nem csak az uborka kerül a piacokra Az itt élő kistermelők egvre nagyobb kedvet kap nak a paprika és a paradicsom I ’emésztéséhez is. He jőpapi kincse ..meleg" földje Ttt gyakran három héttel korábban beérik a növény, mini a környező községekben. Nem csoda, hogy ha- gvnmánvai vannak a zöld sésterm esz tésnék.

Holló István portáján a csővázsorokról látni, hogy

itt is fólia alatti termeléssel foglalkoznak. Tavaszt varázsoltak néhány négyzetméternyi területre, ahol 5—6 ezer paprika- és paradicsompalánta kikeléséhez kell ezekben a napokban megfelelő hőmérsékletet biztosítani.

— Huszonegy éve vagyok rokkant nyugdíjas — mondja Holló István, aki ma is aüg több mint ötvenéves. — A kényszer vitt rá, hogy valamiből pótoljam a hiányzó pénzt. Azelőtt főleg uborkát termeltem. Hét-nyolc éve alakult a zöldségtermesztő szakcsoportunk, tizenöt taggal.

Ma harmincán vannak, s Holló István, az egyik legjobb kistermelő az elnökük.

— Ezekben, a hidegebb napokban igen nagy gondozást igényel a palánta. Olajkályhával, sőt rezsóval is fűtöttünk. hogy meg ne fagyjon a hajtás. Április közepéig kikerülnek a fólia alól. Ee utána sem alhalunk nyugodtan, mert a tavaszi fagyok, viharok még igen sok kárt tehetnek a növényben. Es a júniusi első szüretelésig még igen sok gondozást igényel.

Tudja-« a kedves

® olvasó, hogyan készül az injekciós tű? Nos, ha nem, beavatjuk a „titokba". Tehetjük, mert kellő ismeret- anyaggal rendelkezünk, méghozzá a Diósgyőri Gépgyár szakemberei jóvoltából. A gépgyár konstruktőrei ugyanis megálmodták, a tervek alapján a gyártók előállították az első ilyen hazai géprendszert. Tettük jelentős, mondhatni. ...

A témában az egyik legilletékesebb, Garamvölgyi Tivadar műszaki-gazdasági tanácsadó így idézi vissza a termékszerkezetváltás keretében végrehajtott fejlesztés krónikáját:

— A Medicor Művek budapesti központjának fejlesztési főmérnöke 1980. második negyedévében keresett meg bennünket, s felvetette: dolgozzuk ki az injekciós tűt gyártó gépsor konstrukcióját, ölt ugyanis bővíteni szándékozzák debreceni gyárukban a termelést, ehhez azonban külföldről kellene vásárolniuk a drága gépeket. Rövid gondolkodás után igent, mondtunk. Döntésünkben közrejátszott, hogy évtizedek óta gyártunk dróthúzókat. Megkötöttük az együttműködési-fejlesztési szerződést, rögzítettük a tulajdonjogot, a fizetési feltételeket. Aztán munkához láttunk.

Az már a fentiekből is kiderült, hogy a kényszer, vagyis a tőkés import csökkentése vitte rá a Medicort és a DIGÉP-et a közös vállalkozásra. Eddig ugyanis kizárólag Japánban és az USA-ban készítettek injekciós tűt gyártó gépsort, s mi is külföldről szereztük be hozzávetőlegesen öt évvel ezelőtt a fontos masinákat. Az mindenki előtt köztudott, hogy világviszonylatban ugrásszerűen fejlődik az orvostudomány, s ezen belül is rohamosan elterjedőben van az injekciós kezelés, mint a gyógyítás egyszerű, gyors, hatékony módja. A fertőzés veszélyének csökkentése érdekében térnek át egyre több országban az úgynevezett egyszerhasználatos injekciós tűre, amelyet a legmosto- hább körülmények között, például az őserdőben is biztonságosan alkalmazhatnak. Mivel azonban ezt az orvosi segédeszközt mindössze egyszer használják, sok kell belőle, ebből következően mind költségesebb a gyógyítás. A fejlődéssel pedig még inkább emelkednek ezek a kiadások, hiszen a hozzánk hasonló közepesen fejlett országokban lakosonként és évente 12—14, a fejlett államokban 18—20 injekció beadásával számolnak. Hazánkban tehát nagyjából 120—140 millió injekciós tűre van szükség jelenleg évente, a későbbiekben aztán még többre.

— A gépsor konstrukciójával 1980. végére készültünk el — foktatja Garamvölgyi Tivadar. — Egy év múlva pedig az első géprendszer megkezdte az üzemelését a debreceni gyárban. Összesen tehát csak másfél év telt el az ötlet megszületésétől a gyakorlati kivitelezésig, s ez önmagáért beszél. Sőt, gondoltunk egy merészet, s anélkül, hogy megvártuk volna a prototípus üzemelési tapasztalatait, két azonos géprendszert gyártottunk le egyidőben. A második gépsort hamarosan Jugoszláviába exportáljuk majd, remélhetően elégedett lesz vele a partner.

Minden dicséretet megérdemelnek a gépgyár szakemberei, akik vállalták az újat, a kockázatot. Megérte a fáradságot, nagyot alkottak. A konstruktőrök közül elsősorban Tomcsányi István és Varga Imre vezető tervező, a gyártók sorából Szabó Béla, a „K” gj'áregy- ség műszaki vezetője jeleskedett a fejlesztésben. Elismerés illeti a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem gépelemek tanszékének tanárait is, akik a gépsor mechanikus részeinek tervét készítették, a gépgyár szakembereinek irányításával. A géprendszer villamos részeinek dokumentációi kizáró- i lag a DIGÉP-esek munkája. |

Érdekes folyamat egyéb- i ként az injekciós tű készítése. Szabó Béla, a „K” i gyáregység műszaki vezetője szívesen elsorolja, elvégre a témában ő a szaktekintély.

— A rozsdamentes acélt i olyan szalagokra vágják, | hogy a belőle hengerelt és i hegesztett csövecske 3,1 milliméter átmérőjű lesz. , Az így kialakított 10—20 méter hosszú csövecskéket | egyre csökkenő átmérőjű i ipari gyémánton húzzák keresztül, vagyis nyújtják. A ( legvékonyabb csövecske fű- J ratátmérője 0,2 milliméter. * A csövecskéket darabolják, { élezik, közben mikroszkóp i alatt ellenőrzik, nincs-e raj- . J tűk hajszálrepedés. A kész i injekciós tűt műanyagsap- J kával látják el, majd ősz- t szeszerelik a fecskendővel. i A műveletek közben természetesen többször tisztit- i ják az injekciós tűket, leg- j utóbb, már becsomagolva ■ 24 órás sugárkezelésnek ve- 1 tik alá.

Az injekciós tűt gyártó • gépsor jövőjéről így beszél J Garamvölgyi Tivadar:

— A géprendszer mind- * azt tudja, amit a nyugati | gyártmányok és árban is * állja az összehasonlítást, t Nem is titkolt célunk az * export megszervezése. A j| közeljövőben meghívjuk i Debrecenbe a szocialista és | a nyugati országok orvosi e műszerek előállításával j foglalkozó cégeinek lcépvi- j selőit, lássák, milyen a i gyártmányunk. Szeretnénk olyan szerződést kötni az S alapanyagot szállító szovjet í vállalattal, hogy létesítsünk cserekapcsolatot. Ez lenne I csak a népgazdaságilag is nagy üzlet!

Kolaj László ‘ Fotó: Fojtán László

Munkában a lakatosok. Böck László a készre húzógép húzóhőiének beállítását végzi {bal oldali felvétel), mig Kondi József a maghúzógépet szereli (jobb oldali kép).