Észak-Magyarország, 1982. február (38. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-20 / 43. szám

ÉSZAK *MÄG¥ARQR§ZAG 4 1982. február 20., szombat Óvónők lesznek .Kivonat” egy gyakorlati államvizsga jegyzőkönyvéből Pihenőpark - Híd a tóra Helyszín: Miskolc, Marx Károly úti óvoda. Nap: csütörtök, február 18. Trencsényi Margitnak — különben borsodi születésű leány, s Miskolciól sem esik távol szüleinek lakhelye, így alighanem gyorsan megtud­ták odahaza is a jó hírt — bizonyára sokáig emlékeze­tes lesz ez a nap. No nem­csak azért, mert izgulnivaló- ja volt bőyen, mert állam­vizsga bizottság elé sem áll oda túlságosan gyakran az ember — só végül is jó eredménnyel zárt, hanem, mert szigorúan véve a dol­gokat, íélig-meddig már a pályán tudhatja magát." Fé­lig, mert azért még hátra van a szakdolgozat elkészí­tése, s az elméleti tárgyak­ból is bizonyítani kell még, szóval az államvizsgának az a része még hátravan. De a gyakorlati bizonyítás már si­került ... Erre mondta Bihari Fe- rencné, a Győri kapui óvo­da vezetője, óvodai szakfel­ügyelő — s ilyen minőségé­ben tagja Margit állam­vizsga' bizottságának — „az ő gyerekei^ irigykednek”... Igaz, mire ezek a sorok meg­jelennek, a hajdúböszörmé­nyi óvónőképző az a három óvónöjelöltje is túl lesz a vizsgán, akik az ő óvodájá­ban töltöttek egy hónapot. De a Győri kapuban van­nak sárospatakiak is: ők a hónap végével még csak az egyhónapos gyakorlaton lesz­nek túl ... Az államvizsgára még várniuk kell... A hajdúböszörményiek négy esztendeje kezdték a kísérletet. Hivatalosan ugyan­is kísérletről van szó, de eredményei mindenképpen figyelemreméltóak. Ügy gon­dolták ugyanis: a hallgatók és a felkészítés számára is előnyösebb, ha olyan körül­mények között kerülhet sor a gyakorlati államvizsgára, amelyben otthonosabban mo­zognak. A gyakorló óvodá­ban ugyan tanulmányaik kezdetétől hospitálnak, de foglalkozásokat alig-alig tar­tanak. Így az államvizsga- foglalkozásra, amely lénye­gében egy teljes délelőttöt ölel át — valójában kicsit idegen közegben kerül sor. Sok esélyt kap a véletlen ... A „vidéki gyakorlaton” vi­szont egy hónapon keresztül egy gyerekközösségben te­vékenykednek. Megismerik a gyerekeket, a kialakult szo­kásokat, volt idejük kapcso­latokat kialakítani. S a mentor óvónőnek (annak az óvónőnek, akinek a csoport­jába került, s aki segíti, irá­nyítja munkáját) módja van azt is figyelemmel kísérni; hogyan alakulnak ki a szak­mai fogásai, módosul gya­korlati felkészültsége ... Egy­szóval: mindenképpen telje­sebb, megbízhatóbb *a kép a minősítéshez. S a minősítés korántsem csak egyetlen jegy — a pályára indításhoz ad­hat igen sok ú.travalót... Nagy Attiláné, a Hajdú- böszörményi Óvónőképző In­tézet igazgatóhelyettese úgy fogalmazott; nevelési szem­pontból is hallatlanul elő­nyös a kihelyezett államvizs­ga. Többek között azért is, mert a hallgató, a leendő óvónő érzi, rajta múlik, ho­gyan dolgozik a gyerekek­kel. Az eredmény is, és ter­mészetesen a kudarc is. De arra is jó ez a módszer, hogy döntés elé állítsa a jelöltet: átvesz-e szokásokat vagy sem? S kipróbálja alkalmaz­kodó képességét is ... Hiszen nem is olyan sokára már tel­jes jogú óvónőként bábás­kodhat egy gyerekcsoport szellemi és testi épülése fö­lött ... S sokszor korántsem olyan ideális körülmények között, mint a gyakorló óvodában vagy éppenséggel a városi óvodákban ... Az igazgatóhelyettes sze­rint: a kísérlet bevált. Ered­ményeihez nem fér kétség. Éppen ezért folytatni szeret­nék. A Művelődési Miniszté­riumhoz már eljuttatták tc.- vüket: ugyanezt a módszert szeretnék folytatni, csak ké­sőbbi időpontban ... Ha áp­rilisban, májusban kerülne sor az egyhónapos gyakorlat­ra. még eredményesebb le­hetne. Két hónap nagy idő — addig még sok mindent megtanulhatnak, elleshet­nek ... Igaz viszont, hogy a május már nem nagyon al-, kalmas időpont az óvodák­nak... Van, ahol május vé­gén már elkezdődik a fel­újítás. De ez még a jövő kér­dése ... A jelen, vagy inkább á közelmúlt: ezen a héten Mis­kolcon 12 óvónőjelölt állam­vizsgázott. S hasonló vizs­gák folytak Kazincbarcikán és Leninvárosban. Az óvónő­képző intézet vezetői szerint a borsodiak jó partnereik. Szívesen és sokat segíte­nek ... A gyakorlatra kije­lölt óvodák vezetői és. a mentor óvónők egyaránt jól felkészültek, akik komolyan veszik munkájukat... Ez persze egy kicsit saját, érdekünk is, hiszen az ide kerülő óvónőjelöltek döntő többsége ide is való. Talán haza is jönnek majd a vég­zés után ... Mindenesetre jó volt hal­lani, amit Dobozi Lászlóné, a Marx Károly utcai óvoda középcsoportos óvónője mon­dott „védencéről” ... az egy hónap alatt rengeteget fejlő­dött ... A gyerekek szeret­ték ... Jó kis óvónő lehet be­lőle ... Egy államvizsga szigorú rend szerint zajlik le. „ízek­re szedik” a jelölt minden mozdulatát, lépését... S a jelöltnek meg kell tudni vé­deni munkáját Vagy felis­mernie, hogy hol hibázott... S a reggeli játéktól, a két foglalkozásig, s közben az étkeztetés, a mindennapi testnevelésen át, igazán sok­féle „próbát” kell kiállnia ... Trencsényi Margit egy iro­dalomfoglalkozáson és egy ábrázoláson ,.bizonyított” ... Ez utóbbin az óvodai far­sangra készítették a vidám, színes, bohókás sapkát a gye­rekek ... Sok színnel, fan­táziadúsan ... Hivatalosan ritmusos díszítés az óvodai foglalkozásban a megjelölé­se... De a leendő óvónőnek azt is'tudnia kell, ezzel már egy kicsit az írástanításra is előkészíti gyerekeit... •flsuíoráis Annamária Ismeretes, hogy Kazincbar­cika a társadalmi munkát il­letően évek óta az élen járó települések közé tartozik. Minden évben milliókban mérhető értékeket teremte­nek meg az üzemi kollektí­vák, brigádok, a város lakói. Különösen sok gondot fordí­tottak mindenkor a város szépítésére, a gyermekintéz­mények segítésére. A múlt év eredményei kö­zé tartozik, ‘ többek között a csónakázótó átadása. A szép kis tó kialakítására 16 mil­lió forint értékű társadalmi munkát fordítottak. Sikerült tavaly előrelépniük a barci- kaiaknak, a Keringő-völgy- ben épülő, sípálya ügyében is. Folytathatnánk a felsorolást, de talán elég, ha arra uta­lunk, hogy 1981-ben 30 mil­lió forintnál nagyobb volt a társadalmi munka értéke. A város vezetői az idén szintén számítanak a kollek­tívák, a lakók erejére, áldo­zatvállalására. Egyebek kö­zött a csónakázótónál, a pi- henöpark további építésénél adódnak munkák. Méghozzá, bőséggel. A tervek szerint sé­tányokat alakítanak ki, víz­vezetéket, locsolóhálózatot építenek, füvesítenek, fásíta­nak. A pihenőparkban meg­építik a tűzrakóhelyeket, el­helyezik a rönkaszlalokat, ülőkéket. A tóhoz csónaktá­rolót építenek, és elkészítik a zsilipházat. Szükséges lesz továbbá az idén a park vilá­gítóhálózatának kiépítése is. Érdekesnek ígérkezik annak a szép, ívelt hídnak a meg­építése, amely a park felől a 'csónakázótóra vezet. Az eddig" elmondottak is jelzik, hogy esztétikus, kelle­mes pihenőhely van kiala­kulóban Kazincbarcikán. Gyermekek és filmek Nyílt tftdfc, hogy a moifk látogatottsági statisztikájában a fiatalok igen jelentős ösz- szetevök. Ök jelentik — kor­osztályokat tekintve — a leg­nagyobb nézőhányadot, mert óvodás kortól az egyetemi évekig szervezett keretek kö­zött is néznek rendszeresen filmet, de a serdültebbek szabad idejükben minden is­kolai szervezés nélkül is rendszeresen és gyakran be­népesítik a mozik nézőtereit. Mindez nagyon jó, s talán a mai filmnéző fiatalok né­zőből filmbarátokká; értő lá­togatókká is válnak és fel­nőtt korukban sem monda­nak le erről a közösségi, sőt tömeges művészeti élvezet­ről, szórakozásról. Az is na­gyon jó, hogy mind több mo­ziüzem tart kapcsolatot a vonzáskörzetében levő isko­lákkal és óvodákkal, s a ki­sebbeknek rendszeresen ve­títenek korosztályuknak való mesefilmeket, kisfilm-össze- állításokat, természetfilme­ket, illetve a nagyobbaknak az iskolai tanulmányaikat segítő filmeket. Jó, ha a ko­mor, sokszor igen barátság­talan általános iskolai nap­közikből a szabad-félnapos gyerekeket elviszik a közeli moziba, hogy egy órányi időt kisfilmek, mesefilmek, rajz­filmek megtekintésével tölt­senek. fejlődjék szépérzékük, kapjanak rá a filmnézés jó ízeire és gyarapodjanak is­mereteik. Igen helyes, ha a mozi üzemvezetője és az ér­dekeit iskolák vezetői közö­sen meghatározzák, az elkö­vetkező hetekben, melyek is azok a filmek, amelyeket a tanintézet kívánatosnak tart, s azokról a mozi gondosko­dik, ugyanakkor bizonyos „el­lenszolgáltatásként” az isko­la is segít a mozinak egyes nehezebben szervezhető fil­mek látogatottságának eme­lésében. Alapvetően azonban nem a statisztika szépítése az ifjúság moziba járásának célja, hanem az esztétikai ne­velés, élményszerzés, ismeret- szerzés, jó szórakozás, hasz­nos időtöltés, a tanulás sa­játos eszközökkel való segí­tése. Ugyanakkor a fiatalok, sőt a legkisebb gyermekek is máshonnan is részesülnek filmélményekben. Elsősorban a csaknem minden otthon­ban villogó televízió képer­nyőjéről. S otthon — sajnos, kis kivétellel — a gyermek mindent megnéz, minden olyat is, amit. nem az ő kor­osztályának szántak, sem a mű alkotói, sem a műsor szerkesztői, de a szülők nagy hányada ezt a kérdést meg­lehetősen liberálisan kezeli. Ha pedig a gyerek másnap részleteket hali társaitól, ab­ból a filmből, amit ő nem nézhetett meg, keresi a mód­ját, hogy legközelebb vala­miképpen ő is élvezhesse az érdekesnek vélt látványt. Má­sodsorban sok szüjő magával viszi a moziba a kiskorú gyermeket olyankor is, ha a megtekinteni kívánt filmet nem éppen neki szánták. El­viszi olyan filmekhez is, amelyek esetében korhatáros tilalom van. Nem is ritkán lehetünk tanúi a jegyszedők és a szülök vitáinak, az üzemvezetők nehéz helyzeté­nek. Erre a töprengésre most az késztetett, hogy innen-onnan hallatszott panaszos szó, el­marasztaló észrevétel azért, mert a gyerek olyan filmet látott, amely nincsen rá jó hatással. Egy miskolci kisfiú például éjjel rosszul lett, mert a napközben látott ré­mítő sci-fi egyes képsorai je­lentkeztek álmában, nem mer egyedül maradni a szobá­ban, mert szörnyeket lát stb. Egy másik meg Belmondó egyik utóbbi filmjének nem éppen kisiskolásoknak szánt gáláns kalandjait látta, a színész virtusait próbálja kö­vetni a szülők nem kis megi rükönyödésére. Mert nem a szüleivel volt a moziban en­nél a filmnél. A moziválla­lat és a mozi üzemek a két példaként panaszolt filmhez nem szerveztek gyermekek­nek csoportos látogatást, ám a felnőtt korhatárhoz nem kötött filmeknél nem tudják megakadályozni, hogy azok­hoz ne hozzon magával gyer­mekeket a szülő, vagy egyéb más felnőtt, vagy éppen egész csoportot a nevelő. Ebben az esetben a mozi — de jure! — nem hibás, a felelősség a nevelőé. Bár esetleg ő is ar­ra hivatkozik, hogy a film nincs korhatárhoz kötve. (Ar­ra mégsem hivatkozhat, hogy ő volt kíváncsi!) Gyermekkorban elkezde­ni a filmmel való barát- kozást roppant fontos. Ezt szükségtelen újra, meg újra hangsúlyozni. Mint ahogyan azt sem kell újra elmonda­ni, mit segíthet és segít a film a környezet, a közeli és távoli világ megismerésében, az iskolai ismeretanyag jobb elsajátításában, egyéb neve­A múzeumban Gyerekek közt, boldogan... Gellért kicsit szomorú volt. Befejezte müvét, ám nem kí­sérte valami nagy érdeklődés alkotását. Ugyanis mindenki el volt foglalva magával, a maga mestermunkájával. Megnézték természetesen egy­másét is, de hát a gyurma volt a sláger, Gellért meg éppen vízfestékkel dolgozott. Ö eztÉ szereti jobban, otthon is sokszor dolgozik vele, ha csak teheti, autókat fest; leg­szívesebben az iskolai rajz- órákon is ezt tenné, de hát ott más a rend. Itt is más, ahol most vagyunk, a mis­kolci Herman Ottó Múzeum Papszer utcai kiállítóépületé­nek egyik termében, bár, ez a rend a legnagyobb szabad­ság jegyében fogantatik. Gel­lért mégsem autókat festétt most, hanem mammutagya- rakat. Merthogy ez ragadta meg leginkább a fantáziáját „a kőkorszakban”. Ott járt ugyanis húszegynéhány tár­sával együtt ezen a délután, s nem is akármilyen „idegen- vezetővel”, hanem Éva „né­nivel" (Tóth Lajosné, a mú­zeum pedagógus lelkületű munkatársa), aki olyan cso­dálatos, nagy titkokat me­ífen ozásban, mennyi­re ráébreszthet a művészet megszeretésére, annak jó ízei­re, s milyen tartalmas idő­töltést, szórakozást kínálhat. Ugyanakkor arról sem sza­bad megfeledkezni, hogy nem gyermekeknek, vagy a ser­dülés kezdetén álló fiatalok­nak szánt mű befogadása mindig veszélyekkel jár, fél­reértések adódnak, rossz köz­érzet, vagy éppen egészségi károsodás is lehet a követ­kezmény, nem beszélve a gyermekiével kellően nem értékelhető látvány példának tekintéséről és az abból fa­kadó esetleges morális kon­zekvenciákról. A felelősség megoszlik: moziüzem, iskola, szülő egyaránt felelős érte, hogy a gyermek csak azt nézze a moziban, ami korá­nak megfelelő, ez alól még a mozibeli tilalmi határ hiá­nya sem adhat felmentést, mert szervezett látogatás ese­tében igenis ismerni kell a mozivezetőnek és a nevelő­nek egyaránt, mihez viszik a gyerekeket. Csak a kornak megfelelően választott fil­mekkel érhető el az a cél. amiért gyermekeink és a film kapcsolatát szorgalmaz­zuk, s amiért államunk ezt igen magas dotációval támo­gatja. Benedek Miklós sélt::: (ha nekem nem hm­nék el, fotós kollegámnak el- hihetik, ezért is csatolom ide a felvételét)... Lassan hozzászoktunk, hogy a múzeum újra és újra hír­adásra késztet bennünkel,- közművelődési programjaival. Bő egy hónapja szólhattunk örömmel az ott szervezett vakációs g.vermeklöglal koz­ta (ásókról. Most meg az a hír vitt oda, hogy „mintafog­lalkozásokat” szerveztek ál­talános iskolások részvételé­vel, pedagógusoknak. Micso­da fából vaskarika ez?! — mondhatná most valaki, csak nem a múzeumosok akarják megmutatni a pedagógusok­nak, hogyan kell a gyere­kekkel „bánni” ... Megnyug­tathatunk mindenkit, hogy erről szó nincs, arról azon­ban igen, hogy a maguk szakmai tudásával, nyitott­ságával nagyon is segítsé­gükre lehetnek; azoknak, akik szívesen partnerek. Mint például Becht Ágnes: — A 7. sz. Általános Is­kolában tanítok, onnan hoz­tam most erre a mai láto­gatásra negyedikeseket. Már évekkel ezelőtt felmerült töb­bünkben, hogy szorosabb kapcsolatot kellene kialakí­tani a múzeum szakemberei­vel, a célból, hogy a gyere­kek ne csak szemlélők le­gyenek a kiállításokon. Én ma tulajdonképpen „hospi- tállam”, s a következő na­pokban a más iskolákból jö­vő gyerekeket én fogom kí­sérni, s vezetem majd az ezt követő foglalkozásokat. Lát­hatta, mekkora figyelemmel hallgatták az ismertetőt, s milyen önfeledten, boldogan alkotják most. meg tárgyak­ban, formákban mindazt, amit láttak, hallottak, ami meg­fogta őket. Tóth Lajosné folytatta: — Jelenleg a 10-es. a 37- es, a 3-as és a 7-es iskolá­val vállalkoztunk ezeknek a foglalkozásoknak a megszer­vezésére. Minden hónapban egy héten keresztül fogadjuk a mostanihoz hasonló módon a gyerekeket, s maid mindig más-más pedagógus veszi át a heti program irányítását". Az Ember és munka című kiállítást fogjuk végigjárni, ma az őskorban voltunk, a következő hónapban a hon­foglalás idejét járjuk be S mindezt úgy csinálják: 1 boldogság köztük lenni ... (t. n. j.) Fotó: Fojtán László Építkezők, figyelem! 1982. február 23-tól telepeinken ® - M—400, • - 350 KSPC-20, ® - 350 KSPC-40, — 350 PPC—10 jelű cement ^ 139,70 Ft/q helyett 109,70 Ft/q áron kapható, A AMÍG A KÉSZLET TART!

Next

/
Thumbnails
Contents