Észak-Magyarország, 1982. február (38. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-03 / 28. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 Major Tamás Körtvélyessy Zsoltot instruálja A színpad két oldalán ré­gi díszletek darabjaiból ösz- szerakott falak jelzik, hogy valahol itt fog állni a dísz­let, illetve ez lesz a játék­tér széle, a padló hátrafelé magasodik, a háttérben levő körfüggöny helyén lesz maj­dan a kéklő tenger. Az elő­térben egyik oldalon Sándor Erzsi és Horváth Zsuzsa, a másikon Máthé Éva, Máhr Ági és lgó Éva, valami szép csipkét készit. Középen M. Szilágyi Lajos és Körtvé­lyessy Zsolt. Körtvélyessy sült tököt vásárol, hogy az­zal kínálja meg a csipkeverő nőket. A rendező — Major Tamás kétszeres Kossuth-dí- jas, kiváló művész — megál­lítja a jelenetet, s magyaráz­za, mi a jelentősége a XVIII. századi Chioggiában a sült tökkel való kínálásnak és mi­ért az a feszült izgalom, amelyben az asszonyok vár­ják a halászhajó érkezését, a hosszú útról hazatérő férje­ket és az ajándékokat. Ma­gyarázza: mennyire nem mindegy, lei, mit kapott aján­dékba: A jelenet Carlo Goldoni Csetepaté Chioggiában című játékának a kezdete. Ennek a darabnak a bemutatására ké­szül most a Miskolci Nemze­ti Színház, erre nyerte meg vendégrendezőként Major Ta­mást és e próbák kezdetei­nek lehettünk tanúi. Ez a sült tökkel való játék a darab kezdésének igen fontos moz­zanata, két ellenségeskedő család lányai összetűzésének az alapja Major meg-megsza- kítja a próbát. Felugrik, elő­játszik. Úgy tűnik, kívülről tudja az egész darabot Fá­radhatatlanul mozog, min­dent megmutat, hogyan sze­retné. Minden mozdulatnak a jelentőségét elmagyarázza. S mikor úgy 'érzi, hogy nehéz, bátorítóan mondja a színé­szeknek: — Nagyon nehéz a darab, de ha rájövünk az ízeire, nagyon fogjuk szeret­ni. * gokban Goldani gyerekkorá­ban sokat utazgatott és az egész életet színháznak látta. Akkor jött rá, hogy ha. az élet színház, akkor miért ne lehetne viszont a színház az élét. Ez volt Goldoni nagy re­formja, ezért küszködött egész életében. A comedia del arte- ban sikert aratott színészek nem tudták, vagy nem akar­ták megérteni, hogy jönnek ők ahhoz, hogy’ szerepet ta­nuljanak. Goldoni körülbelül kétszáz darabot írt, abból száznál több prózai művet, s azok között mintegy huszon­öt a remekmű. — A Miskolci Nemzeti Szinház most új fordításban, Mészöly Dezső magyarításá­ban hozza színre a Csetepaté Chioggiátaan-t. Mi indokolta az új fordítást? — Ezt a Goldoni-darabot Magyarországon tudtommal nagyon kevésszer játszották. Legutóbb Kecskeméten mu­tatták be. Az új fordítást az indokolja, hogy Goldoni igen jól ismerte a különböző olasz nyelvjárásokat, s e darabjá­ban is a kifinomult velen­cei nyelvjárást bérgamói, vagy náponyi nyers nyelvjá­rással állította szembe. Mé­szöly Dezsőnek új fordításá­ban ezt a szembeállítást, ezt a nyelvet sikerült visszaad­nia. Ezért játsszuk ebben a fordításban. — Goldonival való kapcso­latairól hallhatnánk-e vala­mit? — Többször is találkoztam Goldonival és 1947-ben pél­dául a Nemzeti Színházban megrendeztem a Két úr szol­gája című darabot. Ez Gol- doninak még azok közé a da­rabjai közé tartozik, amelye­ken fel lehet fedezni a co- media del arte vonásait. Ugyanezt a darabot 1980-han újra megrendeztem a Nem­zeti Színházban és most megy majd az újjászületett Katona József Színházban. A Csete­paté Chioggiában teljesen az életet tükrözi. Nincs benne nyoma a comedia del árié­nak. Goldoninak a nép iránti mérhetetlen szeretet e, saját emlékei és egyúttal saját szív­szorító tragédiája is benne vannak ebben a darabban. Hiába voltak Goldoninak si­kerei, az arisztokrácia, talán éppen ezért, meggyűlölte. A polgárság is elfordult tőleké­sőbb, a nép pedig nem fogad­ta be. Ezt a keserűséget írja meg a Csetepaté jegyző-figu­rájában. S e keserűség miatt emigrált Franciaországba. Goldoni költői nagysága nem­csak az élet megfigyelésében van, hanem abban is, hogy szívszorítóan meghatóan tud­ja ábrázolni szereplőit. Fel­szabadultan kell tudni sírni és örülni — hirdeti ebben a darabjában is. S erre törek­szünk majd az előadásban mi is. Minden vígjátéki hatást, mókát kerülnünk kell. Azéle­tet kell a színpadra vinnünk. Nem kellenek ebben a da­rabban semmiféle utalások, áthallások. Egy történet, — szívszorongató, izgalmas for­dulatokkal. Ezt akarjuk meg­jeleníteni és szeretnénk, ha a néző is ezt látná benne. — A szerepek kiosztása bizonyára könnyebben ment már a kétszeri vendégszerep­lés után. — Én korábban is jól is­mertem azokat a színészeket, akikkel dolgoztam, most meg már természetesen még job­ban. Azt hiszem, jól sikerült a szerepeket kiosztani. Aki­ket most a próbán látott, azokon kívül feltétlenül meg kell említenem Blaskó Pétert, aki a jegyzőt fogja játszani. De bízom minden színészben, Simon Györgyben, Gáspár Tiborban, Bregyán Péterben, Csapó Jánosban, Varga Gyu­lában, Dariday Róbertban. Érdekességként megemlítem, hogy a színésznők, akik a csipkét készítik végig az egész előadás alatt, valóban csipkét készítenek és erre Vá- radi Margit, a Kunmadarason élő kiváló népművész tanítja őket. •— A miskolci próbától lép­jünk kicsit el, milyen egyéb elfoglaltsága van most? — Most fejeztem be főis­kolai osztályommal két Mo- liére-darab, a Kényesked ők és a Képzelt beteg rendezé­sét, a Katona József Színház­ban játszom a Döglött aknák­ban, s a próbák idején is föl kell négy alkalommal utaz­nom, és készülök még egy főiskolai vizsgaelőadásra, ahol ugyancsak Goidon it ren­dezek. * A próba folytatódik. A szí­nészek láthatóan nagy tiszte­lettel és érdeklődéssel figye­lik Major Tamás instrukció­it. A bemutató március 5-én lesz. Benedek Mfklöe Fotó: Laczó József Próbaszünetben rövid be­szélgetésre kértük Major Ta­mást: — örömmel köszöntjük új­ra Miskolcon. Moliére és Shakespeare után most Gol­doni hozta Miskolcra. Három évad, három klasszikus szer­ző. Gondoljuk, a színház ve­zetőivel egyezően alakult így ez a sor, a klasszikusok so­ra. — Ha egy jó új magyar da­rabot találnánk, annak meg­rendezésére is szívesen jön­nék. De itt csak jót akarok csinálni. Ha az ember ven­dégként megy egy másik színházba, nagy fába akarja vágni a fejszéjét. Valami olyannak kell jönnie, ami el­intézetlen ügye. Ilyen nekem Goldoni. Goldoni ba belesze­rettem. Hallatlanul izgal­mas és nehéz. Nem véletlen, hogy a világon a legnagyobb rendezők fedezik fel újra, meg újra. A levegőben van. A francia forradalom előtti Olaszországban találta ki Goldoni, hogy élő színházat csinál. A rengeteg hercegség­re felosztott Olaszországban, ahol az élet egészen máskép­pen fejlődött, mint például Franciaországban, vagy Spa- ayolországban, amely orszá­- Nem mindegy, mit hoznál: a hajósok ajándékba - magyarázza Major. (A jobbszélen Máthé Éva.) 1982. február 3., szerda \ „Kiváló, kitűnő, önzetlen” Egy üzennie éves eminens... Jellemzés. Lerch Katalin: „1978 szeptemberétől a mis­kolci Kossuth Gimnázium és Üvonoi Szakközépiskola an­gol-német tagozatos osztá­lyának tanulója. Kiváló ké­pességű, gyors felfogású pontos emlékezettel, kitartó figyelemmel és nem utolsó- soroan kitűnő tanulmányi eredménnyel rendelkező ta­nuló ... Eredményes közös­ségi munkája, pozitiv embe­ri egyénisége, vezetői adott­ságai elismeréseként máso­dikos korában az isleolai KISZ-bizoltsag titkárává választották.” És ez még csak a kezdete minden jónak. Mégsem iri­gyeltem Lerch Katalint, amikor a megyei diákparla­menten „fejére olvasták” az iskolában készített jellem­zést: az elnökségi asztalnál ülve, kétszáz szempár „sor- tüze” alatt kellett állnia a dicsérő jelzőket... * — Milyen érzés volt hall­gatni az elismerő szavakat? — Nagyon meglepődtem... Igaz, ismeri valamennyire magát az ember, mégis fur­csa volt... — Mennyire ismeri magát egy 18 éves diáklány? — Nem állítom, hogy tel­jes mértékben ismerem ön­magam. De azért a legfon­tosabb dolgokat el tudom rendezni. Tulajdonképpen sokáig bajom volt az önbi­zalommal. Mindig azt hal­lottam: nagyon gyatra, javí­tani kell rajta. Ezért pró­báltam meg .hajtani; tanul­ni és dolgozni ... — Ez lenne az orvosság önbizalomhiány ellen? — Mindenképpen ... Ha dolgozol és sokat dolgozol, azt nem feltétlenül azért csinálod, hogy érte dicsérje­nek. Hanem, hogy sokféle és sokrétű megítélés után el lehessen dönteni: mi a jó benne és mi a rossz? És így, a mások véleményét is meg­Felh Az Agrár-felsőoktatási In­tézmények Felvételi Előkészí­tő Bizottsága az áJlami gaz­daságokban, termelőszövetke­zetekben, az. erdészetben és az élelmiszeriparban, illetve a mezőgazdaság más terüle­tein, továbbá a mezőgépi par- han dolgozó tehetséges szak­munkások számára egyetemi, főiskolai felvételre előkészí­tő tanfolyamot (SZÉT) indít. Az 1982 szeptemberében kezdődő, tízhónapos, intenzív tanfolyamunkra jelentkezhet­nek mindazok a középiskolák nappali, esti, vagy levelező tagozatán érettségi bizonyít­ványt szerzett, továbbá azok az érettségivel nem rendelke­ző szakmunkások, akik ráter­mettségük és felkészültségük­nél fogva erőt és kitartást éreznek magukban a felsőfo­kú tanulmányokkal kapcso­latos magas követelmények­nek teljesítésére, nem töltöt­ték be 30. életévüket, ha fér­fiak, katonai szolgálatukat le- töltötték vagy arra alkalmat­lanok, továbbá szakmunkás­bizonyítvánnyal rendelkeznek, amelyet legalább egy évvel a jelentkezés előtt szereztek meg, s legalább 3 éve fizi­kai munkakörben dolgoznak és akiknek a munkahelye a MjEM-hez, illetve az ipari tárcán belül a mezőgép- és az élelmiszeriparhoz tartozik. A tanfolyam 26 hetes bent­lakásos és 12 hetes otthoni ta­nulással egybekötött szakasz­ból áll. Ennek eredményes el­végzése és sikeres egyetemi, főiskolai felvételi vizsga leté­tele után a résztvevők a me­zőgazdasági, mezőgazdas ági ­Egy ünnepélyes, komoly arc... Már az érettségit idézi... hallgatva, magam is el tu­dom dö.nteni, hol tartok. — Kitűnő tanuló vagy. Nehéz annak lenni? — Nem egy könnyű do­log ... — Sok időt „rabol el”? — Nem mondanék igazat, ha azt állítanám, rámegy az egész napom. De azért sok­szor irigykedve hallgatom a lányokat, amikor arról be­szélnek, milyen programjuk lesz: moziba mennek, kon­certre ... En meg haza — és tanulok... — És ők, az osztálytársaid nem irigykednek az emi­nensre? — Néha le lehet olvasni az arcokról: „Sejtettük, ez neked eszedbe fog jutni” ... És előfordult már, hogy egy- egy kérdés után nem tettem fel a kezem órán ... De ezek mind diákos dolgok. Alap­jaiban őszinte a kapcsola­tunk; merem állítani, hogy még azok az osztálytársaim is elismerik a munkámat, akik nincsenek oda azért, hogy nyüzsgők... * Jellemzés. Lerch Katalin: „Társaihoz fűződő kapcsola­ívás műszaki, élelmiszeripari, fa­gazdasági, műszaki, közgazda- sági és jogi felsőoktatási in­tézmények nappali, esti vagy levelező tagozatán — üzemi ösztöndíjasként tanulhatnak tovább és szerezhetnek egye­temi vagy főiskolai diplomát. A tanfolyamra történő je­lentkezés egyik alapvető tel­tétele a munkahely (üzem, vállalat, mgtsz stb.) egyetértő ajánlása, míg a többi felté­tel a 10/1978. (VIII. 29.) OM —MüM. számú együttes ren­delet (Magyar Közlöny 1978, 57. szám) 4. §-ba,n található meg. Ugyancsak e rendelet intézkedik a tanfolyamra fel­vettek anyagi és szociális jut­tatásairól. A termelőszövetkezeti tagok szociális és egyéb kedvezmé­nyeiről a 18/1980. (Vili. 4.) MÉM sz. rendelet 1. és 2. §-ai adnak tájékoztatást. Kérjük az érdeklődő mun­kahelyeket és szakmunkáso­kat, hogy továbbtanulási (ta­níttatást) szándékukat a mun­kahelyi cím, a továbbtanulás­ra kiválasztott felsőoktatási intézmény megjelölésével le­vélben, legkésőbb március 10-re az alábbi címen jelent­sék be: Agrár-felsőoktatási Intéz­mények Felvételi Előkészítő Bizottsága Szakmunkás Tan­folyama, GÖDÖLLŐ Agrár- tudományi Egyetem, 2103. Az érdeklődők részére a in folyam részletes felvételi i iékoztatóját megküldjük. Az Agrár-felsőoktatási Intézmények Felvételi Előkészítő Bizottsága tóban első perctől kezdve az őszinteség, az önzetlen segi- tökészség a meghatározó. Szerény, csendes, de határo­zott. Önmagával és társaival szemben igényes, a közössé­gért tenni akaró es tenni tu­dó egyéniségével hamarosan kivívta mind diáktársai, mind tanárai bizalmát, meg­becsülését." * — A megyei diákparla­menten le vollát az egyik „Levezető elnök". Hogyan tetszett onnan ez a fórum? — Erezni lehetett, hogy mindenki maximális jóindu­lattal nyilatkozott meg. Azt azért el tudtam kezelni, hogy összeszorul a gyerekek gyomra ... mindenkiben megvolt a lámpaláz. Ezt itt­hon, az iskolában is meg le­het figyelni. Több fórum, alkalom kellene, hogy ki­próbáljuk magunkat; mert igpz, hogy KISZ-gy üléseken is meg lehet szólalni, de ilyenkor magunknak mond­juk a véleményünket. Ezzel együtt, szerintem, többség­ben olyan témákat vetettek fel diáktársaim, amelyek ér­demesek voltak meghallga- tásra, figyelemre. — Az országos diákparla­menten elhangzik-e majd: „Felszólalásra felkészül Lerch Katalin”? — Ezt még nem tudom. Egy dolog foglalkoztat, bár lehet, nem érint széles réte­geket. Az országos közép­iskolai tanulmányi verseny­ről van szó; pontosabban azt tartom hibának, hogy az an­gol nyelvi verseny lebonyo­lításában nincs megyei for­duló __ — Még néhány hónap, s elbúcsúzol a középiskolától. Merre indulsz? — A Közgazdaságtudomá­nyi Egyetemre. Ott szeret­ném folytatni tanulmányai­mat, s majd a külkereske­delmi szakon befejezni. — Jó „utat”, Katalin ... Ténagy Jómét Huszonöt éves a Füles Rejtvényfejtő ország vagyunk. Igen sokféle rejtvénykiadvány jelenik meg nálunk, az újság­pavilonok tarkállnak a színes, kockás lapoktól, s rejtvényt fej­tünk utazás közben, nyaralás alatt, sőt a mindennapok csen­des pihenő félóráiban is, kikap­csolódásként. A sokféle rejtvény­újság között legelső helyet fog­lalja el a Füles, sőt a rendsze­resen megjelenő egyéb kiadvá­nyoknak csaknem mindegyike is valami módon a Fülesnek vala­miféle „leányvállalkozása". Pontosan huszonöt évvel ez­előtt, 1957. február 3-án jelent meg először a Füles az újságos standokon, mindjárt kezdetben 70 000 példányban. Napjaink­ban minden hét közepén, több mint 600 000 példányban kerül a rejtvényfejtő közönség elé. Ki­tűnően szerkesztett rejtvények, derűs történetkéi, nem utolsó­sorban a Tanár úr kérem című remek ismeretterjesztő rovata okkal teszi népszerűvé, s nye.e- ményei is vonzók. Szabad időnk ma már természetes társa, hasz- I nos kitöltője a 25 esztendős •'ü- les, amelyet születésnapján örömmel köszöntünk. (bm)

Next

/
Thumbnails
Contents