Észak-Magyarország, 1982. január (38. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-21 / 17. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 2 1982. január 21., csütörtök fWolyiatás az 1. oldalról) lehetőség szerinti legcsekélyebb mértékben növelje a diákok szellemi-fizikai terhelését. Ugyanakkor azonban a jelenlegi oktatási-nevelési tervekben előírt tudásanyag elsajátítása, készségek, képességek kialakítása változatlanul feladata marad valamennyi iskolának, tehát a pedagógiai munka színvonalából nem engedhetnek, sőt, a tanulók megfelelő felkészítéséhez az oktatómunka tartalmának, módszereinek további javítása szükséges. Annál is inkább, mivel a rendelkezésre álló idő összességében kevesebb lesz, a kieső szombati tanítási napokat csak részben ellensúlyozza, hogy a tanév néhány nappal meghosszabbodik, valamelyest rövidül a téli és a tavaszi szünet időtartama, s ugyancsak csekély mértékben gyarapodik a hétközi tanórák száma. Így az általános iskolákban ötnaponként, a gimnáziumokban háromnaponként, a szakközépiskolákban és szakmunkásképző intézetekben pedig kétnaponként egy többletára kerül majd a munkarendbe. Az ötnapos tanítási hét bevezetésének legfontosabb célja, hogy a diákok hétvégeken több időt tölthessenek családjuk körében, s az érdeklődési kör ültnek megfelelő, tartalmas szabadidő-programokon vehessenek részt. Ehhez azonban az iskolának szövetségekre van szüksége — hangsúlyozták a sajtótájékoztatón. Elsősorban az otthoni környezetre, a családra, amely nem háríthatja át az oktatásra semmivel sem pótolható szerepét a gyermekek személyiségének formálásában, harmonikus fejlődésük feltételeinek ■ megteremtésében. A sajtótájékoztatón szó esett arról is, hogy az óvodákban — a szülők nagy többségének munkarendjéhez alkalmazkodva — már januártól bevezethették az ötnapos munkahetet Miként a Művelődési Minisztériumnak nemrégiben közzétett, az oktatási ágazat áttérésével kapcsolatos irányelvei tartalmaz, zák: ahol tíznél több szülő kéri, ott szombatonként is fogadják az óvodák a kicsiket, s mivel előreláthatólag mind kevesebb ilyen igény, lesz, célszerű egy-egy területen ügyeletes óvodákat kijelölni. Szovjet—aniolai tányalássk (Folytatás az 1. oldalról) ladva, amelyet a kiváló forradalmár és államférfi: Agos- tinho Neto jelölt ki. — A szovjet nép rokon- szenvvel fogadja és támogatja Angolának a nemzeti függetlenség megszilárdítására irányuló törekvéseit, haladó politikáját — hangoztatta a többi között Tyihonov. A pretoriai fajüldöző rezsim nyílt és állandó agressziója Angola ellen, az a támogatás, amelyet az imperialisták az UNITA ellenforradalmi bandának nyújtanak, a nyugati propaganda rágalmai arról, hogy a Szovjetunió állítólag fenyegeti Afrika déli részét — mindez a nemzetközi imperializmus széles körű összeesküvésének alkotórésze. E mögött világosan kirajzolódik az imperializmus tevékenysége. Washington és Pretoria katonai—politikai szövetsége nemcsak Afrika déli részének biztonságát és stabilitását fenyegeti, hanem az egyetemes békét is — hangoztatta Nyikolaj Tyihonov. — Az imperialista tervet jól ismerjük. Katonai fenyegetéssel, zsarolással próbálkoznak a független Angola ellen, zsoldosokat küldenek a Seychelle-szigetekre, hadüzenet nélküli háborút folytatnak a demokratikus Afganisztánnal szemben, dühödt Tudományos magazin Bolgár dohány A plovdivi Dohánykutató Intézetben korszerű automatával vizsgálják a cigarettafüst összetételét és hatását is Bulgáriában körülbelül 300 éve terem dohány, a dohányipar pedig van már vagy 100 éves. A múltban az ország 7 milliós lakossága közül 1 millió élete fűződött a dóhányhoz. Napjainkban Bulgária a világ első cigaretta-exportőre. E szép eredményben közrejátszik a Plovdiv- ban működő Dohánykutató Intézet is, ahól külön munkacsoportokban dolgoznak a dohány termesztési és cigarettagyártási problémákon. Vizsgálják a dohányzással kapcsolatos egészségügyi kérdéseket is, ezt jelzi, hogy főleg a filteres cigaretta- fajták bővítésével igyekeznek kielégíteni a dohányosok igényeit. A bolgár dohányipar termékei hazánkban jól ismertek. A KGST-országok igényeinek ellátásában ugyancsak jelentős Bulgária szerepe: a szervezeten belül exportált mennyiség több mint 85 százaléka ebből az országból származik. Francia helikopterek A francia helikopterek története 1923 januárjában kezdődött, amikor Juan de la Cierva C—4-es Autogiro típussal a levegőbe emelkedett, s ebben az országban is megindult a forgószárnyas repülés kezdete. A francia helikoptergyártás a második világháború után, az ötvenes években zárkózott fel a világ élvonalához az amerikai, a szovjet és az angol helikopteriparhoz. 1957-ben több gyár fúziója során megalakult a Sud- Aviation konszern, és ebből azóta számos nagy sikerű francia típus került ki bel- és külhoni használatra. Addig az időig több francia gyár és tervezőiroda foglalkozott a helikopterek fejlesztésével: így a Breguet, a Nord-Aviation, a Suac stb. A dugattyús korszakot 1955-ben váltotta fel a gázturbina, amikor ilyen hajtóművet kapott az Alouette 11. helikonter+ípus. 1970-ben a gázturbina további térhódításának lehettek szemtanúi a franciák. A múlt évtizedben már a legtöbb katonai és polgári rendeltetésű helikoptert gázturbinával tervezték. A képünkön látható SA— 365 Dauphin katonai és polgári célokra egyaránt bevált típus, amelyből (Dauphin I. és II.) eddig harminc országnak, kb. 400 darabot adtak el. Egyébként 80 ország vásárolt eddig ebből a 12 helikoptertípusból, amelyet Francia- országban gyártanak. Polgári vonalon ezek a helikopterek beváltak a tengeri és a hegyi mentésnél, egészségügyi célokra, valamint kötélpálya-építésnél, tengeri fúrószigetek kiszolgálásánál stb. propagandaháboi-út indítanak Kuba és a többi szocialista ország ellen, megkísérlik a beavatkozást Lengyelország bel- ügyeibe, gazdasági blokádot hirdetnek vele szemben. A reakciós körök, élükön az Egyesült Államokkal, durva nyomást gyakorolva, gátlástalanul beavatkoznak más-országok belügyeibe. Ezzel akarnak kiutat keresni a kapitalizmus növekvő problémáiból, a fegyverkezési hajsza fokozásával, a militarizálással próbálkoznak, élezik a nemzetközi helyzetet. — A Szovjetunió egyetlen nyugati országgal sem keresi a szembenállást. Az Egyesült Államoklcal sem. Eddig és most is mindent megtettünk, s megteszünk azért, hogy az események menetét a konstruktív párbeszéd medrébe terelj ülc vissza. Erre irányulnak a Szovjetunió új külpolitikai kezdeményezései is, amelyekről Leonyid Brezsnyev szólt az NSZK-ban tett látogatása során. — A Qenfben kezdődött tárgyalások véleményünk szerint lehetőséget adnak arra, hogy fontos lépést tegyünk a fegyverzet korlátozása és a leszerelés kérdéskomplexumának megoldása felé. A tárgyalások sikeréhez csupán egy dologra van szükség: az egyenrangúság és az egyenlő biztonság elvének elfogadása. Azoknak, akik a békés párbeszéddel szemben előnyben részesítik a fenyegetések nyelvét, az erődemonstrációt, meg kell érteniük, hogy biztonságunk érdekében minden szükséges lépést megteszünk, gondoskodunk szövetségeseink, barátaink biztonságáról. Tyihonov beszédében méltatta azokat a lépéseket, amelyeket Angola népe tesz a szocialista társadalom megalapozásáért. Hangsúlyozta: a szovjet embereket őszinte örömmel töltik el az angolai nép sikerei. Lucio Lara válaszában egyebek között rámutatott: az angolai nép szabadságharca első pillanatától kezdve megkapta a szovjet nép következetes támogatását. Az ország függetlenné válása után folytatódott ez a segítség. A független Angola életében jelentős esemény volt a két ország közötti barátsági és együttműködési szerződés megkötése — mondotta. Mm és a Urálii R onald Reagan hű maradt magához. Az Egyesült Államok elnöke a lehető legstílszerűbben „ünnepelte meg” ünnepélyes beiktatásának egyesztendös fordulóját: olyan sajtóértekezlettel, amely éppúgy hemzsegett a rágalmaktól és vádaskodásoktól, mint... — mondjuk ki, bármilyen szorhorú is! —, mint az elmúlt tizenkét hónap alatt szinte minden megnyilatkozása. Még nagyobb „keménység” a Szovjetunióval, Lengyelországgal és általában a szocialista országokkal szemben, még több szankció, még több gazdasági és politikai (nem utolsósorban katonapolitikai) nyomás — ez volt mondandójának lényege ezúttal is. Reagan megnyilatkozásaiban ez a sajnálatos folyamatosság az érem egyik — és valljuk meg, ijesztő — oldala. Van azonban egy másik oldal is, amely a jelenlegi elnök országosának első évfordulóján immár jól látszik. Ez pedig a mostani amerikai politikát bírálók növekvő tábora. Washington nyugat-európai szövetségesei körében már régóta félreérthetetlenül növekszik az ellenérzés. A Fehér Házban ezzel a tényezővel eleinte egyszerűen nem számoltak, de ezt Leonyid Brezsnyev szovjet vezető, bonni látogatása után már nem tehették meg, és elkezdtek odafigyelni Európára. Legalábbis szavakban. Tettekben nem. Most egy újabb fejleménynek vagyunk tanúi: annak, hogy a látványosan kifejezésre juttatott ellenérzés az óvilágból átterjedt magára Amerikára is. Igaz, ennek már az esztendő fordulóján akadtak jelei. Elég a farmerek nyugtalanságára (szovjet gabonaembargó) vagy a haladónak éppen nem nevezhető szakszervezeti szövetség monstre-tüntetéseire gondolnunk. Ezek azonban elsősorban az elnök bel- és gazdaságpolitikája feletti csalódást tükrözték. A legutóbbi órákban elhangzott amerikai megnyilatkozások azonban már egyértelműen az amerikai külpolitikára vonatkoznak. Egyszerre két ilyen hírt is kaptunk. Az egyik arról szól, hogy rendkívül tekintélyes személyiségekből (közöttük van Paul Warnke, a fegyverzetellenőrzési és leszerelési hivatal volt elnöke és Andrew Voung, az USA korábbi ENSZ-nagykövete) társadalmi testület alakult. A Nemzetbiztonsági Bizottság nevű szervezet első nyilatkozata nem kevesebbel állapít meg, mint azt, hogy „a nemzet- biztonság fogalmának új meghatározására van szükség, amely a nemzetközi együttműködésre helyezi a hangsúlyt”. A másik hír az, hogy George Kennan neves politikus és diplomata, az Egyesült Államok volt moszkvai nagykövete nagy visszhangot keltett cikket írt egy New York-i folyóiratba, amelyben egyebek között kijelenti: „Az amerikai vezetésnek a Szovjetunióval kapcsolatos torzításai és szimp- lifikációi annyira szubjektív és minden józan elemzéstől távolálló nézetek, hogy rendkívül veszélyessé válnak, amikor azokat a politikai gyakorlat vezérelveként alkalmazzák”. Reaganhez — sajtónyilatkozata ezt tükrözi — még nem jutottak el ezek a bírálatok. Vagy eljutottak, csak nem akar tudomást venni róluk. Annak ellenére nem, hogy mind több amerikai van a fegyverkezés, a feszültségszítás ellen, s vallja: ha békét akarsz, készülj a békére. A holland munkáspárti Piet Dankert az európai parlament új elnöke. Kedden a késő éjszakai órákban a negyedik szavazási fordulóban választották meg, 191 szavazattal a nyugatnémet kereszténydemokrata Egon Klepsch előtt, akivel szoros küzdelmet vívott az első három fordulóban. Dankert a szocialista-szociáldemokrata csoport jelöltje volt, és a kommunista csoport, valamint a brit konzervatívok egy részének támogatásával kapott végül többséget. A jobboldali pártcsoportok nem tudtak megegyezni közös jelöltben, Klepsch megválasztását többen ellenezték a britek és franciák körében. Lámpák, burkolati jelek hiányoznak p Az északi tgleraigiiiesíto Ét új szakaszáé Áthelyezik a megállókat — A terelőtábla tilt is! A járművezetők nehezen barátkoztak meg Miskolcon az északi tehermentesítő út Petőfi téri csomópontjától az Ilona utcáig, vagyis a Vologda lakótelepig vezető szakaszával. Gyér forgalma, szerencsés iránya ellenére is inkább a mindig zsúfolt Tízes honvéd utcát választották. Feltehetően homlokegyenest megváltozik majd a gépkocsivezetők szemlélete, ha igénybe vehetik majd a már elkészült új szakaszt is, amelyik a Győri kaput keresztező Thököly utca magasságáig ér. A kétsávos út pályája elkészült, azonban hiányoznak még a kereszteződésekben nélkülözhetetlen forgalom- irányító táblák, a burkolati festések, helyenként még járdaszakaszok is, melyek éppúgy részei egy útnak, mint a közvilágítás, a jelzőrendszer teljessége. Egyelőre az északi tehermentesítő út szakaszát terelőtábla zárja le a forgalom elől. (Más kérdés, hogy ennek az egyébként lényeges táblának a jelzését sokan nem érzik magukra nézve kötelezőnek.) Átadásig az új út még munkaterület, így az ott előforduló esetleges balesetek megítélése merőben másként esik latba, mint a forgalomnak átadott utakon. De hát meddig kell várni arra, hogy megindulhasson az új úton a járművek áradata, ha egyszer elkészült már a pálya? Gergely László, a Miskolc városi Tanács építési és közlekedési osztályának vezetőhelyettese elmondta, hogy a Thököly utcánál mindkét villamosmegállót át kell hehelyezni. (Az egyik már el is készült, de a villamosok egyelőre még a régi megállóba érkeznek az utasokkal.) A Szuperett előtti megálló is lejjebb kerül, az úttörőházhoz közelebb. Egyelőre mindenféle munkában kényszer- szünetet követel a kemény hideg, betonozni sem lehet, de a lámpák, finommechanikai berendezések szerelése sem végezhető ilyen időben. A tavaszig várni kell az útburkolati jelek felfestésével is, mert ahhoz, hogy azt megkezdhessék, az úttest teljes letisztítása szükséges akár többszöri mosással is. Valószínűnek látszik, hogy amíg az új útnak a Fjetőfi tértől a Vologda lakótelepig húzódó szakasza keveseket vonzott, a Thököly utcáig már jóval többen válnak érdekeltté útjuk megrövidítésében, megkönnyítésében, hiszen nem kényszerülnek egy rövidke út megtétele után mindjárt visszatérni a ge- rincútra. Az északi tehermentesítőnek a Thököly utcáig történő átadásával lényegében a körgyűrűs városi úthálózati rendszer egyik eleme épül ki, mert például a 26-os főútról a diósgyőri nagyüzemek felé tartó járművek már nem Kényszerülnek többé a belvárosi forgalmi dugókban vesztegelni. Mint ahogy többször is megírtuk, a tervezett északi tehermentesítőnek egyelőre az egyik tele épül meg, amelyiken egyébként a kétirányú közlekedés feltételei adottak lesznek. Ha a déli pálya mellé a közéje eső zöld választó sávval az északi is megépül, úgy valóban döntő módon tehermentesítheti a város belső forgalmát az új útvonal. Egyelőre a Thököly utcáig elkészült egyik féloáiya for- gaiomkönnyítő hatását les* módunk megismerni az idei év első felében. n. J.
